Szamos, 1907. szeptember (39. évfolyam, 70-78. szám)
1907-09-05 / 71. szám
XXXIX. ívfolyam. Szatmar, 1907. szeptember hó 5. (csütörtök) 71. szám. V £*£■ i . *v SZAMOS POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: E'ési évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 tillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcz# 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű díiak Siatmaron, a lap kiaddhWa^alat nr fU. tendpfc HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kbzölteh ok Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Régi bajok, uj veszedelmek. (th.) Szándékosan adtuk ezt a hangzatos címet felszólalásunknak. Ismételten reá akarunk mutatni egy olyan régi bajra, mely ma az eddigieknél sokkal nagyobb veszedelemmel fenyeget. Régen érezzük, volt elég szomorú alkalmunk gondolkozni róla s ma megint ott állunk, hogy majdnem tehetetlenül vagyunk kénytelenek tűrni a ragályos veszély rohamos terjedését. Büszkén emlegetjük, hogy városunk az utóbbi évtized alatt rohamosan fejlődött, olyan intézményekkel gazdagodott, melyek méltán képezhetik dicsekedése tárgyait. Haladtunk külső fényben, pompában, gazdagabbak lettünk kultúrában, ipar- és kereskedelemben, de szegények vagyunk s ebben a rohamos haladásban még szegényebbek maradtunk egészség dolgában. Alig van esztendő, melyben mentve lenne városunk a ragályos betegségektől, mintha állandó tanyája lenne a vörhenynek és typhusnak, mely ellen hasztalannak látszik minden óvintézke dés. Nincsen az országnak talán egyetlen városa, mely természeti fekvése által nyújtott előnyét oly rosszul használta volna fel, mint mi. Nekünk a város mellett folyó Szamos csak arra jó, hogy féljünk tőle, árvizveszedelmeinkkel telítsük tavasszal a hírlapokat, kínálkozó előnyét legfeljebb fürdésre használjuk lel, azt is úgy, hogy először egy pár áldozat árán szerzünk okulást. Ilyen eminens veszélyek közt, amikor a ragály nap-nap után szedi rémitő számban áldozatait, egyszerre megokosodunk, felbuzdul bennünk az elhatározás, szidjuk a múltak hanyagságait s áltató reménységekkel biztatjuk magunkat. Nem akarunk ezúttal senkit vádolni, pedig a vád mindnyájunkra illenék, bőven rászolgáltunk; csak tisztán arra a tűrhetetlen állapotra kivánunk rámutatni, mely egyenes oka városunkban a már csaknem állandó jellegű ragályoknak. Hozhat itten határozatokat bármiféle egészségügyi szakosztály, javaslatokat a főorvos, kiadhatja szigorú rendelkezéseit a polgármester, gyakorolhatja a legszigorúbb ellenőrzést a rendőrség, ha mi polgárság továbbra is irtózunk egy olyan megterheléstől, mely hivatva lenne a bajnak egyszer s mindenkorra véget vetni. A polgármester elrendelte, hogy az összes udvarok három nap alatt gyökeresen kitakarhassanak, a felgyűlt szemét- és pöcegödrök ki- tisztittassanak. E rendelet láttára önkénytelenül azt kérdezzük, hát szabad a szemét- és pöcegödrök- nek megtelni? Csak ilyenkor szükséges a szigorú intézkedés az udvarok tisztántartására, mikor a baj a nyakunkon van? Ugyan hol van az a nagyobb város, ahol a szemét kihordás egész éven át a ház- tulajdonosok szabad tetszésére van bizva s nem maga a város gondoskodik önmagának tisztántartásáról ? Az udvarok tisztításra várnak, vizlefolyó csatornáink még a legnagyobb szárazságbanis bűzös lét tartalmaznak, pöcegödreink telve vannak ragályozó hulladékokkal s ha a baj meg van, hozzuk egymásután az óvintézkedéseket, szigorltjuk az ellenőrzést, tanácskozunk ankelte- zünk s tulajdonképen jövőre nézve semmiféle meritális intézkedést nem teszünk, legfeljebb a ragály mérséklését érjük el, de végkép kiirtani képesek nem vagyunk. Halaszthatatlan kötelessége a városnak, hogy maga vegye kezébe a tisztogatást, gondoskodjék alkalmas eszközökről, melyekkel a szemét naponként a város belterületéről eltávolittassék. Nem lehet indok, hogy ez a polgároknak egy újabb megterhelésével jár. Hát lehet-e nagyobb megterhelés a betegségnél, a ragálynál, a patikánál, a temetésnél ? — Nem mindennél előbbre való a jó egészség ? Azt sem tagadhatja senki, hogy jó ivóvíz nélkül egy város sem fejlődhetik. Ám, dicsekedjünk elő- haladásunkkal, de ivóvizünkről hallgassunk. S mégis ilyen körülmények között minden ellenkezés nélkül meg tudtuk adóztatni ásványvizeinket, megnehezítettük azok használatát és amikor arról van szó, hogy vízvezetékkel jó ivóvízről gondoskodjunk, ridegen elzárkózunk, legfeljebb tervezünk és okoskodunk. Valóságos nebán ts- virág nálunk a vízvezeték és a csatornázás kérdése, in effigie ábrándozunk róla s ha említést hadiunk egyik-másik polgármesteri jelentésben arról, azonnal készen vagyunk a tiltakozó vétóval: nincs pénzünk reá, várjunk jobb időkre! Nos, ez a jobb idő elkövetkezett, a temetők frissen hantolt sírjai a tanúságok s az a sok köny, mely utcáink sürü porát öntözi viz helyett. Hagyjunk fel végre-valahára azzal a sok skeptiku3 akadékoskodással, menjünk mindnyájan e város polgárai kivétel nélkül a polgár- mester segítségére, kiben, mint többször volt alkalmunk látni, meg van a jó akarat és tehetség, hogy e fenyegető szükségen mindenáron segítve legyen. Ne ankettekkel, ne tervezgetésekkel kárpótoljuk a sok kiontott könnyet, hanem közös hozzájárulásunkkal könnyitsük meg a teljes keresztülvitelt. Non cura- mus-sal egyéni érdeket lehet szolgálni, de a közérdek szenved atta; skepszhsel, akadékoskodással, halogatással pár fillért lehet megtakarítani, de pótolhatlan veszteségek árán. Mesebeszéd s ostoba kitogás az aíéle, hogy a vízvezeték és csatornázás az urak találmánya a polgárság megterhelésére. Hát ugyan ki érzi nagyobb hiányát? Nem a polgárság köréből szedi-e most is túlnyomó többségben áldozatait a lertőző ragály ? Vádolhatjuk az illelékes tényezőket indolentiával, ha a magunk nemtörődömsége miatt legkedvesebbjeinktől foszt meg a ragályos kór; ez ugyan kárpótlást nem nyújt; beszélhetünk úri furíangról s adóval terhelő találmányokról, ha némán tűrjük, hogy a szülői féltő gond és szeretet egy kis sirdombhoz vezessen; ez ugyan vigasztalást nem ad. Azzal az óhajtással végezzük felszólalásunkat, vajha ne lenne okunk és alkalmunk többé hasonló észrevételekre és mihamarább oly intézkedésekről számolhatnánk be olvasóinknak, melyek hivatva lesznek a ragályos betegségek végleges kiirtására! Az avasi erdők eladása. (Beküldetett,) Az avasi erdő értékesítésének tárgyában tartott bizottsági gyűlésnek egyik epizódja bizonyára többeknek, a kik a közgazdasági élet egyes mozzanatait egészen a kuliszák mögött müködö mozgató erőkig figyelemmel kisérik, egy-egy kis impulzust adott a gondolkodásra. Az egyik bizottsági tag nr ugyanis Kelemen orszgy, képviselővel polemizálva kijelentette, hogy a Neusch- loss-cég szatmári fűrésztelepe a városnak 10 év alatt semmi előnyére sem volt, mert ez kérem, klasszikus, a bizottsági tag ur nem tudta a cégnél előnyösen beszerezni a faanyagszükségletét. Milyen mulatságos mu- osai eset volna ez, ha nem volna szomorúan jellemző, hogy milyenjszem- pontok vonatnak be oly nagyfontos- ságu közgazdasági kérdések elbírálásába, mint az, hogy 1 és fél millió értékű közvagyon, milyen utón értékesíttessék és hogy egy 250 munkást állandóan foglalkoztató ipartelep hasznára válik-e a városnak, vagy nem ? A Neuschloss r. t. szatmári fűrésztelepe 10 éves fennállása óta csupán munkabérekben kb. 3 millió kor., tisztviselői fizetésekben mintegy 300.000 koronát fizetett ki az üzemében foglalkozó személyzetnek. Ennek a csinos summáoskának 95 százaléka Szat* már városának falai között került ismét forgalomba, a személyzet fogyasztási szükségletének révén. Tekintélyes összegre rug a fürészgyar üzeme részére helyben beszerzett anyagok és helybeli iparosokkal végeztetett munkák értéke is. Községi adóban évi 20,000 koronával járult ez a vállalat a város terhének viseléséhez. Különben úgy hallatszik, hogy a városnak, nem az egyes polgároknak, hanem az összeségnek, rövid idén belöl lesz alkalma tapasztalatból is megítélni azt, hogy előnyős, vagy hátrányos volt-e a fürészgyar ittlétté Szatmár városára nézve. Hiszen végre rendben van az, vagy legalább is már nem szokatlan, ha valaki az ő gombjához, a mely a jelen esetben valószínűleg az erdei vasút építésének elvállalása lenne, hozzá akarja varrni a város 1 és fél milliós kabátját, de hát ahhoz elégséges a szavazatot a megfelelő oldalra leadni, nem okvetetlen szükséges Abdérába illő sületlenségekkel gazdagítani a világtörténelem, vagy a bizottsági gyűlés jegyzőkönyvének lapjait. Spectator. A tanácsból. Védekezés a skárlát ellen. Tekintettel a járványosán föllépett vörheny intenzív és állandó jellegére a közegészségi bizottság rendkívüli intézkedéseket hozott javas'atba, mihez képest a városi tanács elrendelte az utcák és közterek sürgős és alapos takarítását, valamint az utcai folyókák mésztejjel való állandó fertőtlenítését. E célból 500 korona előleget utalványozott a kapitányi hivatalnak A kitűnő minőségű és legolcsóbbnak elismert „JÓKA ("-féle törlőgummi és rajzeszköz epyedSI nálam kapható. A m. t igazgató urak által 1907/8-ik tanévre előirt uj bekötéssel ellátott j! valamint mindenféle papír-, író-, rajz- és festö- használt I szerek a tehető legolcsóbban Kaphatón tan- és segédkönyvek Weisz Izsák | könyv- óa papirkereskedésében Szép, tiszta állapotban, felárban ; n Szatmáron. Deák-tér 22. szán, a ,,Fehér-ház“ alatt. Egyes müvek, valamint egész könyvtárak a legmagasabb árban meg vétetnek.
