Szamos, 1907. szeptember (39. évfolyam, 70-78. szám)
1907-09-29 / 78. szám
XXXIX. évfolyamSzalmái, 1907. szsptenber hó 29. (vasárnap) 78. szán. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. f 907 H & \ C -'V mk & Előfizetési ár: Ejész érre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG é* KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Hindennemil dijak Sxaticaron, a lap kiadóhivatalában fizetendő* HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányoBabb árban kOzCltetzek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Jegybank és közszállitások. Az önálló jegybank kérdése már homloktérbe került. Örömmel látunk és támogatunk mindent, ami hazánknak függetlenségét és önállóságát dokumentálja és azért szíves-örömest látnánk megvalósítva az önálló magyar jegybank eszméjét is. De úgy véljük, hogy ezt csak akkor tegyük meg, ha kellő biztosítékunk van abban az irányban, hogy ez a bank mindenkép meg fog felelni a kiváltságaihoz mért kötelezettségeknek is s hogy létének első percétől kezdve diszes helyet foglal el majd a jegybankok sorában. De ne tévesszük szem elől azt az elemi igazságot, hogy a bankok nem teremtenek tőkét, hanem csakis a már meglevő tőkék gyümölcsöztetéséről, illetve fel- használásáról gondoskodnak. Valamint az se kerülje el figyelmünket, hogy az osztrák-magyar banknak az 1906. évről szóló jelentésében foglalt adatok szerint a bank által tavaly leszámítolt váltók 59 %-a magyar és csak 41 %-a osztrák provenienciáju* Ausztria nagyobb népességének és fokozottabb ipari forgalmának dacára. Kétségtelen tehát, hogy az Osztrák-Magyar Bank megfelelő kamatláb mellett igen nagy mértékben járul hozzá a hazai forgalom pénzigényeinek kielégítéséhez. Az osztrák-magyar banknak hazánk hitelviszonyaira hasznos kihatású működését, valamint az igények fokozásával lépést tartó gondoskodását még kézzelfoghatóbban igazolja az a példaképen itten fel emlitett ténykörülmény, hogy a bank budapesti fő- intézetének vállótárcája 1904. év március közepén alig ért el még csak 23 miHió koronát, mig az 1907. évnek ugyanabban az időpontjában váltótárcaállománya 153 millió koronát múlt felül. Nehogy azonban íélreértessünk. Az előadottak mellett ki kell emelnünk, hogy a közös jegybank a hiteligények e kielégítésével semmit sem tesz többet puszta kötelesség- teljesítésnél s hogy Magyarországot semmiképen sem részesíti előnyben, valamint, hogy működésével nincs ártalmára sem a saját, nem az osztrák érdekeknek. Ha döntő szempontok tekintetében nincs még elégséges biztosításunk, akkor inkább halasszuk el a jogunkkal való élés időpontját s törekedjünk arra, hogy az osztrákmagyar bank mai szervezetében is a magyar önálló államiság és a magyar gazdasági élet követelései a legapróbb részletekig érvényesüljenek, ilyenképen készítve elő az önálló magyar jegybanknak a fölállítását, ami mégis csak idők kérdése. Óvakodjunk azonban a hirtelen átmenet nélkül való ráz- kódtatástól, mert gazdasági viszonyaink még nem oly erősek, hogy azokat egykönnyen elbírják. Készítsük elő a különválást nyugodtan, kellő körültekintéssel, úgy, amint a gazda a maga házában, a maga jogkörében megteheti, a melybe senkinek nincs beleszólása, csak a saját jól felíogott érdekének. Az Ausztriával való kiegyezés keretébe tartozik a közszálitás, nevezetesen a közöshadsereg számára való szállítások kérdése is. A közös költségekhez való hozzájárulásunk arányában követeljük a részeltetést a szállításokban. Ez kézzelfogható igazság, minden más álláspont pedig kézzelfogható igazságtalanság. Jól tudjuk, hogy vannak egyes cikkek, amelyeket hazánkban még nem állítanak elő, vagy amelyekben Magyarország még nem képes versenyezni Ausztriával. Ebből azonban nem az következik, hogy ezeket a cikkeket részesedési hányás.' .;nk ■/ rovására rendeljék meg Ausztriában, hanem az, hogy más cikkeket megfelelő nagyobb hányadban tőlünk szerezzenek be. Látnivaló, hogy semmiképen sem akarunk Ausztria rovására gazdagodni. Mi csakis törvénybiztositotta jogunkat akarjuk érvényesíteni. — Reánk nézve is életkérdés az ipari fejlődés, mi is akarunk egyelőre legalább oly virágzó ipart és kereskedelmet, mint a szemlátomást gazdagodó Ausztria. Aki pedig ebbeli törekvéseinket gátolja, az nekünk csakis ellenségünk lehet, akivel ehhez képest kell elbánnunk. Mi is élni és boldogulni akarunk gazdasági téren, ép úgy, mint a politikáin. Ezt a törekvést pedig józan belátásu ember nem veheti tőlünk rossz néven. A tanácsból. A város monográfiája. A tanács 39 fölvételt küldött a város különböző részeiről és középületeiről a „Magyarország Vármegyei és Városai“ kiadóhivatalának. Elküldötte továbbá a régi vár és város térképét a szerkesztés alatt álló monográfiába leendő fölvétel végett. A monográfia közgazdasági, pénzügyi és háztartási, valamint a közigazgatási részének munkásait a polgármester október hó 1-re értekezletre hivta össze. Tűzoltók baleset elleni biztosítása. Tankóczi Gyula tűzoltó főparancsnok előterjesztése folytán a tanács elrendelte a fizetéses tűzoltóknak az orsz. tűzoltó szövetség sególyzö pénztáránál baleset ellen való biztosítását. Egészségügyi statisztika. Tiszti főorvos jelentése szerint a járvány egész tartama alatt l férfi, 3 nö és 181 gyermek betegedett meg vörhenyben, meggyógyult 2 nő és 116 gyermek, meghalt 41 gyermek, kezelés alatt maradt 1 férfi, 1 nő és 28 gyermek. A kanyaró megszűnt. Tífuszban a betegség egész tartama alatt 44 egyén betegedett meg. Ezek íözül meggyógyult 32, meghalt 1, kezelés alatt maradt 11. Sose halunk meg ! Szombat éjjel van. — Természetes tehát, hogy a füstös alacsony lebuj tömve van emberekkel. Kérges kezű munkások isszák el egy heti keres ményüket, hogy aztán a következő héten legyen okuk átkozni a munkaadók kizsákmányolását. — Az egyik asztalnál, szemben az ajtóval különösen hangos a társaság. Az asztal tele van boros és pálinkás üvegekkel ; egyik egészen üres, másik még meg sincs kezdve. — Egy alázatos ember kidülledt szemekkel, borgőzös szájjal, ordítozva magyaráz a társainak. Éa mondom nektek, hogy legnagyobb nyűg a nyakunkon az asszony, meg a sok gyerek, ha asszony nem volna, vígan élhetnők a világunkat, az is huncut, aki az asszonyt kitanálta. Mér vettél hát magad mellé asz- fczonyt, ha úgy nem kívánod látni még a fajtáját se ? Kérdezi a mellette | ülő, akinek a szemeiben még látszik, hogy némikópen ura az eszének. Mér? Hát azért, hogy legyen valaki, aki mossa az ingemet, ha piszkos lesz, megfőzze az ebédemet, ha megéhezem. — Igyunk cimborák ! — E percben kinyílt az utcaajtó és a küszöbön megjelent egy csapat fázó asszony. A szobából kitóduló meleg pára megfagyva, mint millió gjémántcsep röpködött a levegőben, glóriát képezve az asszony feje fölött, aki mintául szolgálhatott volna a szenvedő Madonna szobrához. — Lassú vontatott lépésekkel, mint aki nehezen bírja cipelni az élet terhét, közeledett az asztalhoz. Fázós, félős hangon szólt oda a lármás mulatóhoz, — aki ép e pillanatban emelte magasra a teli boros üveget: — János, elmúlt éjfél, gyere haza, várnak a gyerekek, fáznak is, éheznek is, várják az apjukat. — Erigy haza, no János, — kiált az egyik vad röhejjel. — Érted jött az asszony, haza muszáj menni, mert különben borsóra térdepelsz. — Csak azért sem megyek, — ordított János, — nekem bizony nem parancsol egy asszony. — Nem akarok én neked parancsolni, — válaszolt szelíden az asszony. — Csak épen kérlek, igen szépen kérlek, gyere ve lem haza, félnek a gyerekek, ha ninos otthon az apjuk. — Az már más, ha szépen kérnek, velem lehet beszélni. Szerbusz asszony, azt a kutyafáját ennek a huncut világnak. Igyál no, huzz egy nótát. — Azzal már az asszony szájához nyomta a boros üveg száját. — Nem kell, nem ihatnék, — sza- bódott a szegény asszony. — Iszol asszony, juszt is iszol, különben nem látsz holnap reggelig. A szegény, meggyötrött lélek undorodva ivott az ura borából, jól is merte, tudta, hogy két napig nem látja, ha ellenkezik vele, pedig hát | odahaza két kis poronty ritt a kenyér után. — Ezt máu szeretem, — röhögött a részeg ember, — úgy szép az asz- szony, há engedelmes. Látjátok-e cimborák, igy kell a fehórnépet dresszi- rozni. Nagy nehezen felállt az asztaltól és tántorgó léptekkel követte az asz- szonyt, aki egy tekintetre sem méltatta az ura társait, kilépett az ajtón a fehér, hideg, havas éjszakába. Azután kézenfogta és vezette haza, abba]a nyomorúságos kis pincelakásba. De hát ez nem ment olyan könnyen, mint a szegény asszony gondolta Az ura minden pálinkamérós előtt nagy hajlandóságot mutatott a pihenésre, utoljára pedig a járda szélén nagy halmazban összekapart hótömegbe feküdt bele, égre-földre esküdözve, hogy ö most odahaza fekszik az ágyában és szörnyen megharagudott az asz- szonyra, aki őt ebből a jó pelyhes RÓÍh Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a .Pannónia' szálloda mellett. - Szatmár és íidíke legnagyobb eiipiraíttri. az őszi és téli idényre megrendelt úri, női ás gyermak-lábbelik, — valódi box és schevraux bőrből kesz< czipők .1 le ^divatosabb kivitelben. —
