Szamos, 1907. szeptember (39. évfolyam, 70-78. szám)
1907-09-01 / 70. szám
XXXIX. évfolyam. Szalmái, 1907. szeptember hó 1. (vasárnap) 70. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: E{ési évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG ée KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. &?ödenr?en3« diiíak S*ati»&joD, a lat *iaóóhivatalábar fizetecdóji HIRDETÉSEK: Készpénrfiietés niellett a íegjutányosabb árban közöltek ek Nyilttór soré 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Észrevételek az uj iskolai év kezdetén. (th.) Valahányszor megnyílik egy uj iskolai esztendő, mindannyiszor uj gondok és remények fogják el a szülőket, tanulókat, tanítókat és a tanügybarátokat egyaránt. Az iskolai év vége eredményekkel számol be, kezdete reményekkel kecsegtet s gondokkal terhel. Igazi kulturális napok szeptember első napjai, amikor országszerte lázas izgalmak közepette lordul az általános figyelem és érdeklődés az iskolák felé. — Aktuális a kérdés, hogy vájjon ez az általános érdeklődés milyen eredményekkel jár, másszóval: kultúrpolitikánk nem hagy-e fenn ma is a rohamos fejlődésben kívánnivalót ? Szeretjük mondani s idegenektől hallani, hogy teljesen kultur-nem- zet vagyunk; iskola- és nevelésügyünk a fejlődés azon pontjára jutott, ahol bátran kiállja a versenyt a müveit államok bármelyikével. Távol áll tőlünk minden skepszis s ha mégis egy pár lényeges kifogásunknak adunk kifejezést, tisztán az ügy iránti lelkes érdeklődésből tesszük. Nem túlozunk, ha állítjuk, hogy kulturfejlődésünk nem egészséges, a középiskolák legbecsületesebb törekvései mellett is meg van a lehetőség, hogy a társadalom proletárokkal telittessék. Nevelési módszerünk valósággal azt a látszatot kelti, hogy mi úgynevezett úri társadalmat akarunk nevelni s az élet reális követelményei csekély értékkel bir-nak. Pedig válságos jelek intenek, amelyek a nemzeti életben elég sürüli jelentkeznek. A revelés igazi célja élethivatásuk betöltésére a lehető legnagyobb mértékben alkalmas olyan önálló egyéniségeket képezni, akik a társadalom egészébe úgy illeszkednek bele, hogy saját egyéniségük minél tökéletesebb kifejtésével a szociális közösség egyetemes céljainak megvalósítására munkálnak közre. — Ebben pedig két kivánalom van : a karakter és a tudás. Mig az altruistikus nemes jellem az emberi méltóságot alkotja, addig ezt a két Jogaimat elválasztani s egyiknek a másik felett előnyt adni nem lehet, nem szabad. És mégis, nálunk az idegent majmoló tanügyi politika a fősulyt a tudásra törekszik fektetni. A tudományok nevelő hatásának érvényesitésére törekszik s e munkájában oly nagymérvű túlterhelést hoz létre főleg a középiskola folyamán, amelyet a tanuló testi és lelki erejének eicsigá- zásával s jellemének elnyomoro- dásával fizet meg. Valóságos kulturszédelgés állott be, mely teletömi az iskolákat előre tudományos életpályára szánt tanulókkal, akár odavaló, akár nem s a reális életre képesítő iskolákat lekicsinyli, negligálja, a különben is kevés számút üresen hagyja. Mintha mi kivétel lennénk, mintha bennünket mindnyájunkat egyenesen arra teremtett és rendelt volna az Isten, hogy csak tudományos életpályán keressük megélhetésünket. Nem látjuk, hogy milyen óriási nagy a túltermelés, milyen kevés e miatt az igazi tudás és karakter, mennyi a fogyatékosság és fdületesség, amely a közéletben egyik bajt a másik után idézi fel. |A középiskola a kulturlejlődés Bzémpontjából nem is arra való, hogy tisztességes megélhetésre képesítsen, tudományos embereket akar adni a társadalomnak s túl terhelésével még íéleredményt sem ér el. S ennek dacára maga a társadalom hiszi a legjobban, hogy csak a középiskola és egyetem az előkelőség útja, az élet forrása s cs*k az ezek által képesitett életpályákat veszi komolyan. Ezzel hizeleg ugyan nekik, de lejebb szállítja a gyakorlati élethez szükséges tudásnak és ismereteknek színvonalát. Ma nem szükséglet többé a középiskolák szaporítása, reális életpályákra képesítő szakiskolák létesitése az égető szükség, mely egyfelől hathatós orvosszer a tul- tőmöttség ellen, másfelől garancia az intenzivebb tanításra és nevelésre. Szomorú valóság, hogy már a tanulók között is ijesztő mértékben kezdi felütni a fejét a stréberség, nem elég erős az iskolaszeretet, a kötelességtudás, a munkavágy, a becsületes őszinteség, az egyszerűség és szerénység. — Itt leend igazi munkaköre a tudományos pályára készítő középiskolának. Megküzdeni a társadalmi előítéletekkel, elenyésztetni ezeket a kóros állapotokat, fölkelteni a köte- lességteljesités és önmegismerés szükségének tudatát, megismertetni a helyes hazafiságot, kiverni az ifjak szivéből a hamis ideálokat, karaktert nevelni az iljuból. — Az iskola karaktere a nemzedékek karaktere s ennek szeplőtlennek kell lennie, mint amilyen szeplőtlen és tiszta az igazi tudás és erkölcs. Erkölcsi személyiség nevelése a főfeladat, a szabad fejlődésnek oly irányításával, amely azt és annyit ad az észnek és léleknek, amit és amennyit mindkettő megbir s párhuzamosan *gymóc nr»«llott c nam egymás rovására, fej'íesztetik a tudás és a karakter. Az ami erdők eladása. Augusztus 29. A gazdasági szakbizottság csütörtök délután fél. 3 órakor ülést tartott az avasi erdők eladása ügyében. Az ülésen dr. Falussy Árpád főispán elnökölt, aki röviden összefoglalva ismertette a tárgyat. A kérdés oly sok Ifjúság. Miért olyan busák az emberek nyár végén ? Miért temetkeznek bele a múlt örömeibe, miért irtóznak annyira a jövőtől ? Az örömtelen ősz méla hangulataiban az enyészet él s a pusztulás szomorúságát nem enybiti az eliramlott nyár számtalan boldogsága. A nyári est költészete a ködös napokon osak tündérmeseként tüntik elénk s a langyos, szerelmes nyári éjszakák mámorát megértjük-e ősszel, mi sápadt, szürke emberek ? Tündérmese és pusztulás. Ezen tépelődik a kopott szürke halandó. A tündérmese hőse görnyedt, vánszorgó alakká vedlik a pusztulás idején. Gyakran föl se lehet ismerni. Oh, talán azért olyan busák és lehangoltak nyár haldoklásakor az emberek ? ! Mintha csak rájuk parancsoltak volna, mind elutaztak a fürdői vendégek. — A parkok üresek voltak, a sétaterek padjai magányosan unatkoztak, a szél tépte a fákat, a levelek busán hulldogáltak. Mindenre ráborult a szürkeség, az égre, a tengerre s a kaoér kis villákra. — Én is hazamegyek, — mondta a doktornak a szanatórium utolsó vendége. — Az ég mind szürkébb lesz s én irtózom a szürkeségtől, a tenger tegnap is háborgott, pedig én csak a nyugodt, sima, szinte álmos vizet kedvelem. A bokrok mintha összeesküdtek volna, szomorúan sóhajtoznak, ha közelükbe megyek. Ez a sóhaj egy beteg szoba nyomasztó hangulatát juttatja eszembe. Doktor ur, én félek a beteg bokroktól. A doktor ránézett a fiatal emberre, megdöbbent sápadt arcától és azt mondta neki, hogy megbánja ha el- megy, éppen most kellene itt maradnia. Az utolsó nyári vendég is útra kelt. örült, mikor már nem látta a tengert, a lakói után sóvárgó kis villákat u a szürke eget. Nem hallotta a bokrok őszi sóhajtozását. Azt hitte, hogy otthon kiosiny falujában, nem szürke az ég, nem unakoznak a törpe házak s nem betegek a bokrok. Behunyta a szemét s haza gondolt. Csalódott. — Nem akarta senkinek sem elárulni, hogy visszavágyik a tengerre. Otthon volt a szenvedélytelen falucskában, ahol bibliai nyugalom uralkodik. Az öreg ur gyorsan jártkelt a szobában, gyakran megtömte s kiszívta pipáját, ez jelentette, hogy boldog. Örült, hogy megjött a gyerek, Az ezüsthaju néni naphosszat korholta a cselédeket, királyi étkeket főzetett s a régmúltak fölbukkanó emlékeivel mulattatta a vendéget. De a fiatal ember lehorgasztotta a fejét s gyakran megismételt történetek hallatára igy szólt : — Visszamegyek. Itt is betegek a bokrok. Az öreg ur a sarokba állította pipáját, az ezüsthaju néni pedig még jobban korholta a cselédeket. Reggel kiment a pusztuló kertbe, letépett egy-két fonnyadó virágot s a tengerre gondolt. Az álmos, nyugalmas tengerre, a titokzatosra, mely nem árulja el, mit rejt a fenekén s erejével is csak néhanapján hivalkodik. — Visszamegyek a tengerre — mondta magában — a doktornak igaza van s én élni akarok. A sétába hamarosan belefáradt, vánszorogva ment a kerti lugasba s ott leült. A múltjára gondolt, a hogy mindjobban belemerült a rég letűnt napok emlékeibe, arcára a félelem és keserűség kifejezése rajzolódott. Ilyenkor késő nyár végén mindig félt a jövőtől, keserűen temette el újra és újra a múltat. De most erős és izgató képek merültek fel lelkében, föltámadt benne kora vén ifjúsága, ifjúkori vénsége. Eszébe jutott, hogy egész életében beteg volt, mindig öreg, komoly emberek között forgolódott. Ha itthon időzött az ezüsthaju néni járt kedvében, vagy öreg atyja biztatgatta fiatalos ábrándokkal. A szantóriumokban, a fürdőkön, az üdülő helyeken komor, tudós arcú doktorok vizsgálták, akik mindig olyan furcsán rázogatták a fejüket és mindig összeráncolták a 4 ü. RŐth Simon nagyválasztéku cipóraktárát ujánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást, Közvetlen a #Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vid4ke iegaag/obb cziparaktára. Figyelmeztetés! az előre haladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók
