Szamos, 1907. augusztus (39. évfolyam, 61-69. szám)
1907-08-04 / 62. szám
Szatmár, 1907. augusztus hó 4. (vasárnap) 62. szám. %- % \ XXXIX. ivfoljramV«yw < w C7 a mns Mmeá .JÉTjL. Ifi POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Bgésx évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindőcueuiú díjak Sxatmaron, o í&jj k:a<íofciva*\fti-aí»«.í. ín. te&ac-b ammmommmmmammmmmmmmmmmm . wrnirmiriirfirtrsimr«*» HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sore 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Á Yándor-cigányokról. A köz- és vagyonbiztonság képezi legfőbbképen az államok és emberek jólétét, mely mai napság is az egyes államokban több irányban sokféle kihatásokkal veszélyeztetve van. Nálunk a magyar államban a helyesen alkotott és alkalmazott törvények és rendeletek minden esetre dokumentumot fognak szolgáltatni a művelődés történetében korunk szellemének megítélésére. Bármily szigorral alkalmaztassanak is a rendszabályok, egyes tekintetekben hézag mindig marad. Nemzetünk között élődő egy népfaj jellemvonásaira s azoknak a köz- és vagyonbiztonságot felette veszélyeztető, tulkapó garázdálkodásaira, haramia életükre óhajtok reátérni soraimmal. Ezek a mai is nomád-életet élő, vagyon és kereset nélküli dolog- talan vándor-cigányok. Ezeket vándorlásaikban biztositja az útlevél- ügy. — Az 1886. évi XXII. t.c. 16. §. b) pontja értelmében mindenkinek községi illetőséggel kell birnia. Ámde ezen vándornép között, mely a csavargás és könnyű élet emberei, megtörténik, hogy vándorutjokban számtalan gyermek születik egyik vagy másik község határán, hol nyernek ezek azután községi illetőséget ? Ezen kérdés mindenkor vitás marad, mert a községi elöljáróságok még a szülők illetőségét is igyekeznek megtagadni azért, nehogy érettük valamely teher viselésére köteleztes- senek, mig ellenben, ha ez a vándor népfaj illetősége községében állandóan tartózkodnék, becsületes földmivelő munkával szorgalmasan foglalkoznék, vagyont is szerezhetne s így sem a községek egyeteme, sem az egyesek vagyonbiztonsága, sem a közbiztonság ilyen mértékben mint ma, általuk veszélyeztetve nem lenne. Ezek nem szántanak, nem vetnek, uem aratnak, mégis lovakat, sertéseket, ebadó fizetés nélkül kutyákat tartanak s számos tagból álló családjukat fentartják, hogy miből ? azt mindenki magyarázat nélkül elképzelheti. Ebből látható, hogy karavánszerü vándorlásaiknak mi a célja. Midőn a mezei termé nyék betakarítva lettek, a szigorú időjárás bekövetkezett, megélhetésüket egyedül a lopás és a rablás biztositja. Tekintsük meg a bűnügyi statisztikát, melyből kitetszik, hogy a betöréses lopások s egyéb büntető jogi beszámítás alá eső cselekmények háromnegyed részben a vándor életű, dologkerülő cigányok által követtetnek el. írást, olvasást nem ösmernek, térképet nem használnak, mégis a karavánok egymás útjait a legpontosabban tudják és ösmerik minden levelezés mellőzésével s úgy haladnak egymás nyomában, mint a leghíresebb repülő madár a „ nevető sirály,“ azon különbséggel, hogy a vándorcigányok nem társaikat és önmagukat, hanem az egész világot nevetik, a reájuk nézve ily szabad térben mozgás megtürése miatt. — Ha egy karaván valamely vidéken végigvonult, kártékonykodott, tovább megy. Hogy az utána következő bandával magát megértesse, az utak melletti fák galyaira „útmutató jelt“ akaszt fel vörös, kék, fehér stb. szinü rongyok, avagy ruhadarabokból s ezekről azután térkép nélkül lemagyarázza a másik karaván, hogy a jelt feltevők hova utaztak s hol fognak megtelepedni. Ha a tára akasztott rongydarab vörös szinü és haj van benne, az az egymás iránti szeretet és a mielőbbi találkozásra vágyást szimbolizálja. Ezek tehát nem szorulnék-* z írásra, jelekkel is megértik eg-v" <st. mindent lehetne esen fajról elbeszélni, én azonban csupán a cigányok eme vándorlásának és számos büntetendő cselekményeik meggátlására kívánok kitérj esz- kedni. A sertésvész (sertés-kolera) terjedésének megakadályozása s az e körüli óvintézkedések foganatosítása a nm. földmivelési miniszter urnák 9300—1898. sz. alatt kiadott rendeletében körvonaloztatik, amelyek végrehajtása nézetem szerint csak az esetben fog eredményre vezetni, ha a cigányok karavánszerü vándorlása megszüntettetik. Hogy ezzel a sertésvész terjedése minő összefüggésben áll, bebizonyítom. Az 1888 évi VII. t.c. már intézkedett az elhullott állatok dögtéren való elfedéséről és a hullák fertőtlenítéséről. Az 1894. évi XII. t.c. 95. §. i) pontja pedig hasonlókép büntetőleg rendelkezik az elhullott állatok és állati maradványoknak bárki által a más földjén hagyásáról. — Már most ezek tudvalevőleg meg az elásott sertéseket is kiássák s megeszik és a meg nem evett sertések maradványait a mezei düllő és községi közlekedési közutakon, ugar földeken, legelőkön, szóval ott és azon helyeken elásatlanul hátrahagyják, ahol a sertés-nyájak eljárni és legelni szoktak. — Ily körülmények közt a sertésvész meg nem szün- heíik, amennyiben a községi elöljáróságok ezen káros cselekményt meg nem akadályozhatják. A brandenburgi hercegségben a múlt század végén tartott hivatalos hajtóvadászat főjegyzéke igy hangzik: »1791. április 2-án esett 6 őzbak, 3 róka, 1 vadmacska és 8 cigány.“ — Ezt nem azért hoztam fel, mintha e példa nálunk is követendő lenne, de ebből látható, hogy ezen vándornép ott akkor YiszontláUs. A vonat megállóit a boltíves pályaudvar alatt s hirtelen benépesült a már kietlen indóház széles folyosója. A rongyos, pálinkaszagu tótok, hosszú fekete kabátos lengyel-zsidók vegyesen, nagy zajjal, kiabálással szálltak ki a vonati kocsikból. A kirendelt rendőrök megállapították a helyet, hol tartózkodhatnak a tovább menők s igy lassan Összeverődtek ismét valamennyien. Amerika felé igyekezett a tarka embersereg. Busán, lehajtott fejjel bámult maga elé a sok sorstépett alak. Az egyik sarokban egy hatvan éves öreg ember állott. A mellette levő batyun, guggolva ült a két leánya. Azok is öregek voltak már és csúnyák. Révedező pillantással bámulták mind a hárman a körülöttük sürgőforgó embereket. Mindegyik szomorú volt s ők mindegyikben saját keserves sorsukat látták. Még egy pár év előtt házuk is volt, földjük i*. A kis vityilló leégett, a vetésre rászaladt a Tisza, azután elszedték az adósok. Így szánta rá magát az öreg Demeter a nagy útra, pedig nagyon ellene voltak a falubeli ismerősök. A jegyző meg váltig mondta : — Ne induljon el Demeter bátyám, nem engedik ki az ilyen öreg embert, mit ér vele fél útról visszaküldik. — De az csak nem hitte. — Már hogy ne engednének, nem vétettem én senkinek a világon. Azután összecsomagolta kis holmiját s útnak indult a két leánnyal. Patakzott a köny a szeméből, mikor elhagyta a kis falu határát. Negyven esztendő nagy emléke fűzte a két kis házsorhoz, a rozoga tornyu templom karcsú tornyához, amelynek harangja szerinte a legszebben zúgott az egész környéken. Hát vége, vége ... A sok csapás, amely egymásután zudult az öreg fejére, egy pillanatra elfelejtette az öreggel a régi sok kedves emléket, igy indult el a rettenetes hosszú útra. Körülnézett. Mellette jobbról-balról zsíros kalapu tótok diskuráltak, nem értette a szavát egyiknek se, csak a beszéd alatt többször ismételt Amerikáról sejtette, hogy miről beszélnek szomszédjai. Izmos, erős legények voltak egytől- egyig, a karjuk csak úgy duzzadt az erőtől. — Ezek boldogulnak is majd odaát, gondolta az öreg, a karjukkal megkeresik a kenyerüket, de ő mit fog kezdeni. Fáradt teste a nyugalmat kívánta, Amerikába pedig ne menjen aki pihenni akar. A leányai is gyengék, megviselte azokat is a sok csapás. — Hej csak a Jóska fiú ne bánt volna velem olyan csúnyán, talán most nem volnék igy, sóhajtott az öreg. A leányok bólogattak hozzá, az egyik aztán hozzá tette. — Édes apám is nagyon szigorú volt hozzá, minek adta ki az útját. — De mikor csúffá akart tenni, felelte az öreg szemrehányóan, minek kezdett ki azzal a sehonnai leánnyal. Be akarta hozni a házamba, feleségül akarta venni, nem mertem volna a szemébe nézni a többi embernek ! — Hisz úgy is elvitte, mondja megint a lány. — Hát elvitte magával az igaz, ki tudja mit csinált, ki tudja hol van, tizenöt esztendeje, hogy hirt se hallottunk felőle, talán ö is Amerikába ment a szerencsétlen. — Csak irt volna legalább, csak egyszer is hirt adott volna magáról. Elhallgattak. Az öreg pipát vett elő s a bodor füst karikák mellett szőtte tovább szomorú gondolatait. Hirtelen hangos szó ütötte meg a fülét. Arra felé fordult. A kivándorlókat őrző egyik rendőr szólította meg. Megijedt az öreg, csak nincs valami baj. De az barátságosan nézett rá. — Kigyelmed is Amerikába igyekszik ? Busan szól az öreg: — Hej bizony oda. — Nagy sor as ilyen öreg embernek, mondja a rendőr. — Mit csináljak kérem, a vágyóMm RÓtfa Simon nagyválasztéku cipóraktárát íjánljttk a t. vevő—közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Bzatmár és vidéke legnagyobb czipäraküfa. Figyelmeztetés ! az előre haladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.
