Szamos, 1907. augusztus (39. évfolyam, 61-69. szám)

1907-08-29 / 69. szám

XXXIX. évfolyam.

Szatmar, 1907. augusztus hó 29. (csütörtök)

69. szám.

'V,

SZAMOS

V

i;

*3*

0 * {

POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LA

A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön.

a; *

' * fc* Áo

Előfizetési ár

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL:

E;ész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér.

Rékóczy-utcze 9. sz. Telefon: 107.

Jliode-onewä diiftfc Sxatsö&ro», a lap kiadóhivatalában fii-tendo^

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltettek Nyilttér sora 20 fillér.

Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér.

Válság a pénzpiacon.

Aminek a megjóslása nem volt nehéz, ime bekövetkezett: a bankkamatláb felemelése óta a pénzviszonyok rohamosan rosszabbodnak és ez idő szerint nem leheti tudni, hová lógnak az események fejlődni.

Mi reméljük, hogy nagyobb katasztrófa nélkül fog a magyar üzletvilág e válságos korszakon átesni.

Azonban szükségesnek tartjuk, hogy egyes tanulságos jelenségekre reámutassunk, melyek, ha nem is előidézői, de mindenesetre előmozdítói voltak a mai szomorú állapotnak.

Az apró bankok és szövetkezetek gombamódra való szaporodása mindmegannyi inpozitiv alakulások, nemcsak discreditálták a magyar hitelviszonyokat, hanem forsirozott hitelnyújtásaikkal előidézték azt is, hogy semmi tőkével sem rendelkező kisemberek a lehető legveszélyesebb vállalkozásokba bocsátkoznak.

Sohasem volt arra olyan sok példa, mint az utóbbi években, hogy nagykereskedések és ipar- vállalatok alakultak volna minden tőke nélkül, tisztán drága kamatú hitel alapján, melyek természetesen ezen labilis alap folytán csak küz- ködnek, mig végül fizetéseiket beszüntetik.

Magukkal rántják ezek a köny- nyelmü kereskedők a kisiparosok egész tömegét.

S ennek az oka, akárhogy nézzük is a dolgot, az a számtalan kis szövetkezet és bank, amely j&Henturát1 skgres, olyat, mely igéméit ^kielégítheti és íizet annyi káíttaíblf'" amennyit csak kérnek tőle.

Ezen kóros állapotból nem lehet megrázkódtatás nélkül kigyógyulni.

A nagy bankok most redukálják, részben teljesen megvonják a kis intézetektől, főleg a szövetkezetektől a hitelt.

Ez radikális módszer, melynek eredménye nagyon bizonytalan.

Kérdés ugyanis, hogy a szövetkezetek és kis bankok tultehetik-e magukat a hitelmegvonás által okozott fennakadáson és vájjon, vannak-e abban a helyzetben, hogy feleikkel szemben a prolongációkat beszüntessék.

Azonban nemcsak intézetek, de kereskedők és iparosok is, főleg azok, akikről fentebb szólottunk, teljesen megakadtak; hiszen természetes, mert azok a bankok, melyek annak előtte legnagyobb készséggel bocsátották a drága pénzt rendelkezésükre, most hirtelen felmondták hiteleiket.

Nem akarjuk az ördögöt a falra festeni, de tartunk tőle, hogy nem egy nagyobb bukás fogja megrázkódtatni a pénzpiacot.

A tőzsde élénk képe a mai állapotoknak. Mindenki piacra dobja értékeit és a nagy árfolyamcsökkenés még inkább hozzájárul a viszonyok rosszabbodásához.

Kötelességünk az eseményeket élénk figyelemmel kisérni és szemmel tartani a szövetkezetek és kis bankok működését, hogy az eltitkolt bajok feltárásánál esetleg elejét vehessük a veszedelemnek.

Az 1897-iki deroute nem öltött oly veszélyes méreteket és mégis sokakat kergetett a tönk szélére.

Hogy most hogyan íog az ország szekere ebből a közgazdasági kátyúból kidöcögni, nem tudjuk.

A nagy pénzintézetek magatartásától lügg sok ezer existencia sorsa.

Talán józansággal és higgadtsággal elejét lehetne venni a katasztrófának.

Gyermekvédelmi intézmények varosunkban.

Talán már a legközelebbi jövőben nagy körre kiterjedő gyermekvédelmi intézmények székhelye lesz városunk. Annál meglepőbb a dolog, mivel a gyermekvédelem 1903. évi országos rendezése alkalmával Szatmárnak teljesen alárendelt szerep jutotta a nagy- szöllösi gyermekmenhelyhez lett utalva akkor, midőn Szatmár városában magában több az elhagyottá nyilvánitott gyermekek száma, mint egész Ugocsa megyében. Dr. Vajay Károly polgár- mester ezen viszásságra fölhívta Huffy Pál orsz. gyermekvédelmi felügyelő

figyelmét, kérve egy gyermekmenbely fölállítását, hogy ne legyen a város a szomszéd vármegyére utalva.

A felügyelő méltányolta helyzetünket és sietett megnyugtatni a polgármestert, hogy városunk ki van szemelve a legközelebbi jövőben felállítandó gyermekvédelmi intézmények egyik nagyobb vidéki székhelyéül. A gyermekvédő liga eredményes működése lehetővé tette a gyermekvédelem tovább fejlesztését. Nincs miért lelkesedni tehát egy olyan kaliberű gyermekmenhelyért, mint a nagyszől- lö8Í, midőn a belügyminiszter igaz emberszeretettől áthatott közelebbi rendeletével nemcsak a jogilag elhagyottá nyilvánitott gyermekek védelméről, hanem az összes erkölcsi romlásnak kitett, avagy züllésnek indult 15 óveu aluli gyermekekről gondoskodni kíván.

Ilyen szigorúbb nevelést igénylő gyermekek elhelyezésére szolgáló in- ternátus létesítésére és mintegy 100 szoptató anyának házi ipari foglalkoztatására s internátusszorü elhelyezésére hívja fel Ruffy Pál a város figyelmét és ilyen irányba tereli a tárgyalásokat, sőt tájékozás szerzés céljából két Ízben meg is fordult városunkban s legutóbb arról értesítette a polgármestert, hogy a városunkban felállítani tervezett gyermekvédelmi intézmények elhelyezésére felajánlott régi honvéd laktanya nem felel meg a kivánalmaknak, a katonai lőtér veszedelmes közelsége miatt, azonban a közkórház telke, ha jelenlegi rendeltetése alul fölszabadul, kiválóan alkalmas lesz mindkét internátus felállítására.

A polgármester biztosította a gyermekvédelem országos felügyelőjét hogy a terv kivitelének akadálya nincs s addig is, mig az uj közkórház fölépül,

BBKBBBiBBiBiBBBÍMI

Boldog családi kör.

Találkoztam egy asszonnyal, akit régen, régen ismertem. Akkor régen, kacagós kedvű, piros arcú leány volt, ragyogó szemű és nagyon hamis. — Most pedig fehér arcú, komoly asz- szony volt, dióbarna szemében szelíd szomorúság, örvendett, hogy látott, mert az arcom egy csomó csillogó ifjúkori emléket ébresztett fel benne. Csacsi bohóságokat, apró bizalmaskodásokat, édes ábrándozásokat, amiknek, mint ifjú, jókedvű legónyke is részessé voltam. Akkor mohón szomjaztuk még — ő is, én is — a boldogságot és hittük erősen, hogy föl is találjuk. A gyermekszoba küszöbén álltunk mindaketten, mögöttünk az alig abbahagyott, szétszórt játékok, előttünk pedig derűs napsütés. Hittük, hogy örömök és ismeretlen nagy szent gyönyörűségek várnak bennünket odalenn a völgyben, ahová leereszkedünk. Szivárvány szinü fátyolok csüngtek a szemünk előtt, az ifjúság boldog

privilégiuma ez s ezen a fátyolon keresztül csillogó mozaikképbe futott össze minden, amit láttunk, életteljes ragyogó, buja színekkel. Akkor még nem tudtuk, hogy a szivárványszínű fátyol tesz minden képet ilyen gyönyörűvé s hogy a valóságos egészen más! Engem azóta sok keserű lecke órán keresztül kinevelt, kioktatott az élet. Nagyon hosszú idő óta nem látom a szivárványszineket. — Poros, szürke pókhálók, nedves rosszakarattal ülnek a látásomon. — És amint lejebb-lejebb szállók a völgybe, egyre erősebben sűrűsödik össze körülöttem a borús, alkonyati homály. Nagyon rossz ez, de most nem rólam van szó, hanem a halvány arcú, komoly tekintetű asszonyról, aki amikor még közünk volt egymáshoz, ragyogó szemű, piros arcú leány volt. Érdekelt, hogy vele kegyesebben bánt-e az élet ?

— Azóta férjhez mentem — mondá csendesen az asszony.

— És boldog? — kérdeztem.

Az asszony szomorúan mosolygott :

— Boldog ? Mit nevez maga barátom boldogságnak ? Az uram végtelen jó, becsületes ember, aki, minden vágyamat, minden gondolatomat ellesi. Komoly, megfontolt férfiú, túl a fiatalkor bohóságain. Mellette biztosan, mint a nyíl, egyenes síneket fut le az életem, gondok, aggodalmak nem bántanak. — Egyik napom épen olyan nyugodt, harmonikus, mint a másik. Ezt nevezi maga boldogságnak ?

Nem tudtam felelni. Én az izgatott napok hányódó-vetődő fia, aki folyton megújuló bizonytalánságok, kétes örömök és zaklatott veszedelmek közt hajszolok, magam sem tudom mit, nem tudtam erre felelni. Az asszony pedig fanyar mosollyal várta a választ, de hiába várta és ezért folytatta tovább :

— Néha magam is azt hiszem, hogy ez a boldogság. S vitázom magammal, hogy ón, egyedül csak én vagyok a hibás. Mert mit kívánhatnék egyebet ? És mégis, várok valamit, vagy valakit. Mit tudom én ? Férjem van és én

mégis valakit várok, aki újra ragyogó meleg színekbe varázsolja át körülöttem a világot. Olyannak, mint régen láttam. Gyakran egész váratlanul felébred bennem a hit, hogy kell valahol lenni egy férfiúnak, aki meg tudja csinálni ezt a csodát. S ilyenkor, ha az a jó ember, aki a férjem, megsajnál s megkérdi mi bánt? Azt felelem neki: Semmi barátom ! Megkérdezi : boldog vagy ? Azt felelem, nagyon boldog. S szerelmes csókra nyújtom az ajkamat. Talán azt remélve, hátha ez a csók teszi meg a csodát ? De a csoda elmarad. Sírni szeretnék, de mosolygok. Aljasság ez : Aljas hazugság !

*

Ezeket mondta a nő és minden szava megrezegtette az idegszállaimat. Mert azt, amiről ő panaszkodott, én is érzem. Hiábavaló, meddő vergődés ez, megrontó fátuma azoknak, akiknek rossz sorsul adatott.

— Bolondság — magyarázta nekem azután egy atyai barátom, akit színnm RÓtfa Simon nagyválasztéku cipóraktárát

^ ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bavásárlási foíPi-at

Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnag/obb özipdrafcüca. .m

*2*

Figyelmeztetés ! az előre haladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók