Szamos, 1907. augusztus (39. évfolyam, 61-69. szám)
1907-08-25 / 68. szám
XXXIX. évf&lyam. Szatmár, 1907. augusztus hó 25. (vasárnap) 80. szám. > SZÁM POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS 6 GAZDASÁGI A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: K(és* tyre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindfmneroő dijak Saatmaron, a lap fciadóbivata)áb#»r fUttenrff£ HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutácyosabb árban közöltét! ek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A drágaság ellen. A folyton fokozódó abnormis drágaság forrongó társadalmi életünk legnagyobb csapásává, sőt megrongálójává kezd válni; ha ez tovább is igy megy, minden téren gyakorolt rombolásaival oly sebeket ejt a nemzeti társadalom testén, melyeknek káros hatását még sokáig fogja érezni és sinyleni társadalmunk. Úgy hiszem, hogy nem csalatkozom, mikor azt állitom, hogy szociális bajainknak, —- igy a mai abnormis drágaságnak is — egyik főoka az a laktum, hogy sajnálatos hazai viszonyaink között a termelő kénytelen termését olcsón eladni, a fogyasztó pedig kénytelen szükségletét méregdrágán beszerezni ; szóval, nincs szervezve és a szociális szempontoknak megle- lelőleg egymással összhangzatba hozva a termény értékesítés s a fogyasztási árszabás kérdése. A folyton drágább megélhetés ellensúlyozására tétettek ugyan, kivált újabb időkben, úgy az állam, mint a társadalom, illetve ennek inkább egyes osztályai által többféle lépések, ezek azonban számba vehető eredményre mindeddig nem vezettek, ott vagyunk, ahol voltunk, sőt még rosszabbul. Állandó és elkeseredett harc folyik az összes fizetéses alkalmazottak íizetésjavitása érdekében, a szervezett munkásság is elsősorban bérharcra szervezkedett s ki-ki a maga súlyával és eszközeivel igyekszik minél többet elérni. S az eredmény ? Azt kell látnunk, hogy a fizetéses alkalmazott a mai drágasági viszonyok között úgy szólván meg sem érzi a nyert fizetés-többlet hatását, amit nyert a réven, elveszti a vámon. Ma a fogyasztó szükségleteinek beszerzésénél lépten nyomon a kereskedőnek ezzel a megjegyzésével találkozik: „Kérem, 30-40 százalékkal drágább lett az áru az örökös sztrájkok folytán.“ Természetesen ugyanígy jár, mint fogyasztó, a munkás is. Hiszi, nem hiszi: fizet mind, holott fogalma sincs róla, nincs-e az említett címen többé-kevésbé becsapva. Legrosszabbul jár azonban a termelő, mert ő kénytelen többnyire ma is mindent olcsón eladni, fogyasztási szükségleteit ellenben drágán beszerezni. A már tűrhetetlen és elviselhetetlen általános drágaság okaival s lehető enyhítésének módozataival foglalkozva, ezúttal — a politikai vonatkozásokat mellőzve, — nem kívánok e tekintetből az egész közgazdasági életünket érintő önálló vámterület és egyéb ezzel összefüggő s mélyreható állami és társadalmi intézkedések jelentőségének taglalásába bocsátkozni; ez alkalommal célom csupán egy-két kirívóbb bajra, illetve visszaélésre, — mint a drágaság főokaira — s orvoslásának módjára reámutatni. Lássuk először is a termény- értékesítés kérdését. E tekintetben eddig mértéktelenül tulcsigázott árakról sohasem lehetett szó, sőt ellenkezőleg. Az a baj azonban, hogy a fogyasztó a legtöbb terményt másod kézből kapja. Országos érdek, hogy terményeinek értékesítésénél a legszerényebb kisgazda is megkapja azt az árt, amely az országos átlagárnak, de egyúttal a fogyasztó- közönség méltányos érdekeinek is megfelel. E tekintetben a felette káros magánüzleti közvetítés lehető kizárásával az állami, illetve hatósági ellenőrzés alá helyezendő értékesítési és raktárszövetkezetek közös áru-, illetve vásárcsarnokok segítenének; ezek tehát minden községben, illetve megfelelő körzetekben országosan, — esetleg hatósági támogatás mellett — len nének szervezendők. A legtöbb panasz a közvetítő kereskedelem (tisztelet a kivételeknek) túlkapásai ellen hangzik el. Újabb időben mindinkább divatba kezd jönni némely kereskedőknek az az eléggé el nem Ítélhető eljárása, hogy árucikkeiket a legraf- fináltabb és hangzatosabb reklám utján minél drágábban, — sokszor kétszeres, sőt háromszoros áron — igyekeznek a többó-kevésbbé laikus közönség nyakába sózni. Bemegy a szegény vevő egy ilyen üzletbe s szörnyülködve hallja az elébe tett áru horribilis árát, laikus lévén, fogalma sincs annak valódi értékéről s a vége az, hogy a legnagyobb íurfanggal használják ki tudatlanságát és tapasztalatlanságát. S bizony, a mindennapi élet számtalan szükségleteinek fedezésénél az ily aránytalan túlfizetések végeredményükben oly összegre rúgnak, hogy igen sok család tűrhető exis'álásának akadályaivá, illetve anyagi romlásának okozóivá válnak. Nagyon is ideje lenne már e szociális bajon segíteni s a tisztességtelen üzleti versenyt e téren egyszer s mindenkorra lehetetlenné tenni. A megoldás egyik módja pl. az lenne, ha a tisztességtelen üzleti verseny ellen hozandó törvényben egyebek mellett kimondatnék, miszerint minden egyes, a közvetítő kereskedelem utján eladásra kerülő áru, illetve az ezekről nyilván tartott üzleti árjegyzékben, a mostani titkos írásjelek helyett azoknak legfeljebb a törvényesen megállapított %-nyi jutalék hozzászámitásával megszabott eladási ára világosan és olvashatóan kitüntetve legyen. Az igy kitüntetett árak helyességét a ke- rp lő az üzleti számlakönyvvel tartoznék igazolni. így a mai, sokszor undorítóan ízléstelen, visszataszító ób időrabló alkudozásoknak is vége szakadna és a közönség kizsákmányolása ki lenne zárva. Mindez pedig az erre hivatott és illetékessé tett helyi hatóságok ellenőrzése alatt állana. Igaz, hogy ez által a túltengő szabad kereskedelem hangzatos elve nagy csorbát szenvedne, de az is igaz, hogy e rendszer behozatala esetén a közvetítők a korlátlan haszontól elesvén, a termelők s a fogyasztók érdekei nagyon sokat nyernének, sőt biztosíttatnának, egyúttal pedig megvalósulás felé terelődnék e téren az az ideális eszme és követelmény, hogy az egyéni boldogulás és jólét ne a spekulációra, hanem csak a valódi és becsületes munkára legyen felépíthető, ez pedig a korlátlan üzleti spekuláció megszorításáért bő kárpótlást nyújtana Ilyenformán úgy a termelők, mint a fogyasztók, nemkülönben a tisztes kereskedői osztály méltányos és jogos érdekei a lehetőség határáig megóvatnának a tisztességtelen üzleti versennyel szemben, sőt ekként el lenne érhető az a nagy cél is, hogy a védekezésül mind nagyobb számban létesülő fogyasztási szövetkezetek létalapja megszűnnék és az az elkeseredett harc, mely a kereskedő s az ily szövetkezetek között immár állandósult, sőt mind nagyobb arányokat ölt, véget érne; az a jelentékeny társadalmi erő pedig, melyet ez a természetellenes állapot és küzdelem leköt, felszabadulván, természetes hivatásának: a nemzeti társadalom szervezésének és minden téreni előhaladásának munkálására lenne fordítható. Sokat lehetne még agy helyi, mint általános szempontokból a tisztességtelen üzleti verseny számtalan neméről, a termelő és a fogyasztó közönség sokléle módon való kizsákmányoltatásáról és a mai drágaság egyéb okairól is épen a mai drágasági helyzettel kapcsolatosan fölhozni, ami azonban mesz- szire vezetne, ezért, hogy hosz- szadalmasabb ne legyek, a fentieknek megfelelőleg s a célbavett konklúzió érdekében még csupán a következő megjegyzést kockáztatom meg: Egyrészt a tisztességtelen üzleti varseny megszüntetése, másrészt úgy a fogyasztó közönség, mint a tisztességes közvetítő kereskedelem veszélyeztetett méltányos érdekeinek megvédése szempontjából, a fentieknek megfelelőleg kétféle megoldási módozatot tartok számításba vehetőnek u. m.: a hatósági és illetve a társadalmi téreni és esz- közökkeli megoldást. Az első módozat kivitelét illetőleg mellékesen felemlítem, hogy pl. a székesfőváros törvényhatósága közélelmezési bizottsága utján intézkedik a fővárosi lakosság enemü érdekeinek megvédéséről és előmozdításáról, sőt ezen érdekek a tanácsban is képviselve vannak. Van ez, t. i. a közfogyasztás és élelmezés, oly fontos érdek, hogy annak megvédésére országosan is ilyen, sőt kiterjedtebb feladati és hatáskört biztositó, rendszeres intézkedések tétessenek. A másik megoldási mód a társadalmi lenne, tehát a legközvetlenebbül érdekelt társadalomnak kellene a dolgot kezébe venni és megoldásra juttatni; ámde tudjuk, hogy közönségünk az ilyes közérdekű dolgok iránt mily végtele- lenül közömbös s minthogy erőteljesebb összetartást és közszelA kitűnő minőségű és legolcsóbbnak elismert „JÓKA l"-féle törlőgummi és rajzeszköz nálam kapható. A m. t. igazgató urak által 1907/8-ik tanévre előirt uj bekötéssel ellátott használt valamint mindenféle papír-, író-, rajz- és festő- szerek a lehető legolcsóbban kaphatók tan- és segédkönyvek Weisz Izsák ^ * H bftnuM. ás naníckopAskAtiénAhpn szép, tiszta állapotban, félárban; könyv- és papirkereskedésében Szalmáról), Deák-tér 22. szám, a ,.Fehér-ház“ alatt. Egyes müvek, valamint egész könyvtárak legmagasabb árban meg vét etnek.
