Szamos, 1907. augusztus (39. évfolyam, 61-69. szám)
1907-08-22 / 67. szám
XXXIX. évfolyamSzatmar, 1907. augusztus hó 22. (csütörtök) 67. szám, SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LA A „Szatmárm egyel Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: E;ésa évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű díiak Bzatmaxon, a 'ep kiadóbivai&lö^&r fU* tendófe HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltét! ek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Áz uj iskolai törvények végrehajtása. (th.) Közelebbről bocsátotta ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletéit és utasításait a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól, a községi és felekezeti tanítók járandóságairól szóló 1907. évi XXVII. t. c. véghajtása tárgyában. Ismeretes az a nemzetiségi mozgolódás, mely e törvény képviselőházi tárgyalásait kisérte. Élénk visszatetszést keltett országszerte, hogy a nemzetiségi képviselők hogyan vélekednek a magyar állam souverenitásáról, milyen eszközökkel dolgoznak, hogy európai közvéleményt csináljanak a magyar barbarizmus és erőszakosság ellen, mellyel a nemzetiségek teljes megsemmisítésére tör. Már akkor határozott és erős hangon nyert kifejezést az az óhajtás, hogy végre-valahára végét kell szakítani ennek a tűrhetetlen állapotnak; a hosszas türelem oda engedte fajulni a nemzetiségek túlzott köve teléseit, hogy valóságos praepoten- tiával állanak szembe a magyar törvényhozás intézkedési jogával s mintegy praejudikálni akarnak neki képzelt hatalmi tultengésben levő politikai és személyi magatartásukkal. Minden izgató tiltakozásaik dacára a törvény létesült s megfelelő miniszteri utasításokkal ellátva megjelent. Ha egybevetjük a nemzetiségi képviselők izgató magatartását s az ezzel mesterségesen prae- parált helyzetet a nemzetiségi vidékeken az uj törvénnyel s a kisérő miniszteri utasításokkal: azt a benyomást nyerjük, hogy a nemzeti szabad elhatározás mintegy megretirált az ő túlzott követeléseik előtt. Sehol a világon nincs praecedens arra, hogy egy nemzet nyelvének tanítását esélyekhez kösse és államsegély nyújtásától vagy megtagadásától tegye függővé. A miniszteri utasítás hangsúlyozza ugyan, hogy az illetékes felettes hatóságok kellő szigorral járjanak el, hogy minden iskolából és minden tanító működési köréből ne csak kizárassék a haza- fiatlanság minden árnyéka, hanem hogy positive is biztosíttassák a magyar nemzeti szellem uralkodása összes népoktatási intézményeinkben. Ámde ez a positiv biztosítás aligha lesz keresztülvihető a törvény minden szigora dacára, mert az egyes felekezeteknek autonómiája olyan jogokat biztosit, mellyel sem a tanfelügyelő, sem a közigazgatási bizottság nem bir s melynél magának a miniszternek az intézkedési joga is erősen szűk térre szorul. Ez az autonómia a magyar egyházak kezében mindig a nemzeti ügy szolgálatában állott s annak további biztosítása és erősítése egyet jelent a magyar nemzeti szellem és eszme diadalmas előretörésével. Ebbe tehát nincs, nem is lehet oka beavatkozni az államnak. Nem igy áll azonban a dolog a nemzetiségi iskoláknál. Sok és szomorú tapasztalat igazolja, hogy az ő autonómiájuk még az államellenes tanításoktól sem riad vissza s igy történhetik meg, hogy az országban közel négyezer olyan iskola van, ahol a magyar nyelv csak afféle tűrt tantárgy, melyet csak azért tanítanak, hogy az államsegély tőlük el ne vonassák. Ezekből az iskolákból kerülnek ki azután a nemzetiségi izgatok, kik az ott beléjük csepegtetett idegen szellem hatása alatt a magyar államot a nemzetiségek ellenségének tanulták és hirdetik s a különben csendes és megelégedett elemeket is mérgező tanokkal és ivekkel izgatják, lázitják és mindenütt elégületlenséget támasztanak. A Supilókat, a Vajdákat nem a társadalom nevelte izgatókká s még csak a politikai íeitünési visz- keteg sem lehet képes arra, hogy agitátori működésre csábítsa; — sokkal mélyebb oka van ennek s ez az ok ott keresendő az iskolában, abban a szellemben, amelyet ott magukba szívtak és abban a csendes, de mindig tendentiosus nevelésben, mely a gyermeki ártatlan lelket mételyezi meg olyan irányelvekkel, amelyektől meglett korukban sem tudnak megszabadulni azon természetes psycholo- giai oknál fogva, hogy „quo semel est imbuta recens servabit odorem testa diu.“ Az ilyeneket aztán később megbélyegezheti a közvélemény, ki is verheti a törvényhozás termeiből a nemzeti felbuzdulás, de sohasem fog tudni olyan példát statuálni, hogy akár őket, akár másokat elriasszon s visszatartson hasonló esetektől. Ismételjük, hogy az uj törvény minden szigora mellett is meg van a lehetőség a nemzetiségi izgatásokra s mindaddig, mig a magyarosítást nem az iskola kezdi meg a gyermekeknél, nem is fog megszűnni soha. Az államsegély megtagadása nem elég biztosíték a magyar nyelv tanítására; kötelezővé lehet tenni, de ez még korántsem jelenti a sikert. A szükségből elvállalt kötelezettség sehol sem involvál sikerdus eredményt, legkevésbé a nevelésnél s mellette mindig fennáll az a lehetőség, hogy szemíényvesztéssel könnyű félrevezetni a hiszékenységet és a jóakaratot. Igénytelen észrevételünket azzal végezzük be, hogy sokkal erősebb állami beavatkozás kell ide; ha lel is tesszük, hogy a törvény alkalmazása a legszigorúbb ellenKülföldi széljegyzetek. Irta : Leopold Gyula. A magyar embernek, aki nem pusztán szórakozás céljából *jár a külföldön, hanem azért is, hogy ismeretkörét gyarapítsa és tapasztalatokat szerezzen, az impressziók rengeteg töm- kellegéből kell kiválasztani azokat a megfigyeléseket, amelyek különösen érdemesek arra, hogy papírra vessék őket. Valahányszor a müveit nyugat nagy országaiban járok, borongó kedéllyel hasonlítom össze a mi kicsiny és kicsinyes arányainkat a kint való gazdag népek viszonyaival. Mennyi akarat, mennyi tudás és főleg, mennyi munka kell még Magyarországon, hogy csak megközelítsük a müveit nyugat országainak gazdagságát, kereskedelmét és kultúráját. Köteteket tudnék leírni külföldi tapasztalataimról és e kötet minden egyes szakaszát azzal fejezném be: dolgozzunk és osak dolgozzunk mi magyarok, mert nagyon elmaradtunk a világ versenyében. Mint minden esztendőben, az idei nyáron is utrakelve összekötöttem a kellemeset a hasznossal, t. i. minden nagyobb városban lépéseket tettem arra nézve, hogy a magyar sajtót megismertessem a külföld nagy hirdető cégeivel. Esztendők óta, mióta csak a külföldet járom, erre használom fel pihenő időmet és örömmel konstatálhatom, hogy kiváltképen Német- és Angolországban az általános esztendők sora óta kifejtett céltudatos munkásságnak meg van már az az eredménye, hogy bármely nagy német, vagy angol céggel lépjek is érintkezésbe, mindenütt szívesen fogadnak, mert sikerült megismertetnem a magyar sajtót, mint a reklám tényezőjét és a magyar piacot, amelyben minden hirdető megtalálja a maga számadását. Ausztriát, Németországot, Belgiumot és Angliát jártam be most, mintha automobilon robogtam volna keresztül az országokon, mondhatom óráról-órára változtak mozaikszerüen az utiképek és benyomások. Több ízben voltam már Németországban s most bejártam a nagy német városokat, Berlint, Kölnt, Drezdát, Nürnberget stb. A városok külső képében egy kellemes változást észleltem. Nevezett városokban az újabb időben két dolog terjedt el rohamosan. Az egyik a villamos utcai világítás, a másik a házak virágdiszitése. Pár év előtt mindenütt még a gázvi lágitást használták az utcákon és köztereken, ma azonban már teljesen kiszorítja a gázt a villám. Aminek nemcsak az az oka, hogy a villamos világítás a legszebb, hanem az is, hogy a villamos világítás körülbelül 50 százalékkal olcsóbbá lett. — Nem elfogultság beszél belőlem, amidőn azt állítom, hogy Budapest a világ egyik legszebb városa s valóságos szépséghibának találom az ócska gáz- világitását. Hazatérvén a remek dunaparti metropolisba, ha végig tekintek a cifra kőtengeren, kutató szemeim hasztalan keresik azt a kellemes színes látványt, amely odakünu valósággal felüditett. Értem ezalatt a házak virágdiszitését, amely nálunk még abszolúte nem divat, legfölebb csöndes vidéki városkákban, amelyeknek muskátlis ablakairól oly szépen zengenek az ifjú, helyi poéták. Igazi gyönyörűség végig tekinteni Berlin, Köln vagy Nürnberg utcáin, amelyeken föltétien ural a virágerdő, amely a házakon pompázik. Számos ablak, számos kirakat, erkély egy-egy kisebb, nagyobb virágoskert, színes, illatos és kedves. A magisztrátusok a legnagyobb mértékben propagálják az ablakok virág- diszitéseit s jelentékeny dijakat tűznek ki a legszebben díszített épületekre. Mi lenne könnyebb, mint nálunk is ezt a reformot életbe léptetni, hiszen annyiféle virág, oly kitűnő virágtermö föld és fejlett kertészet van nálunk. Berlin, London, Brüsszel, Köln és a többi nagy városokban a bérkocsi kezd már a múlt romantikus emlékei közé tartozni, Mindenütt bér-automonm RÓth Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljuk a t. vevő-közöneégnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a .Pannónia' szálloda mellett. — Ssatmir és vidéke legnagyobb czipírasUn. Figyelmeztetés! az előre haladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.
