Szamos, 1907. augusztus (39. évfolyam, 61-69. szám)
1907-08-11 / 64. szám
Szatmár, 1907. augusztus hó 11. (vasárnap) 64. szám. f / ) / I SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Sgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára IG fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákéczy-utcze 9. sz. Telefon: 107. A:ndeDt:ea>Q dijai SzaticarcD, a lap Jíacöfciva'.a aitt fi.itetatli HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közti!tetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Erőmérkőzések. Hogy a munkás és munkaadó között nap-nap után oly sok hosz- szantartó és elkeseredett erőmérkőzés van, annak oka főként az, hogy a szervezkedésben erölcsi és anyagi szolidaritással erőit megsokszorozó munkásság többnyire szervezetlen és egymással is versenyharcban levő munkaadókkal áll szemben. Az erőviszonyoknak a munkásfélre nézve kedvezőbb ezen aránytalansága, fokozva még azzal, hogy a munkásszervezetek ma ugyan jogilag bizonytalan, de egyúttal igen íelelősségmentes helyzetben vannak, okozza azt az eredményt, hogy munkásrészról gyakran a jogos és méltányos kívánalmakhoz oly egyoldalúan túlzott, vagy merőben hatalmi jellegű követelmények kapcsolódnak és föllépésük azokért gyakran oly formában és eszközökkel történik, a melyek az elfogulatlan szemlélő részéről is, sőt egyenesen a józanul felfogott munkáskérdekek szempontjából is csak helytelenithetők. Viszont a másik fél részéről, egyrészt a munkáslél túlzásainak visszahatásaként, azonban igen gyakran már alapjában véve is merevség mutatkozik, amely hasonlóképen csak túlzásnak minősíthető és a helyesen felfogott munkaadó érdekekből is csak rosz- szalható. A munkásság túlzása és a munkaadók merevsége mindkét félnek a másikkal szemben teljes bizalmatlanságát és elkeseredett gyűlölködését vonja maga után. Ez okból azokból azok a munkásmozgalmak is, amelyek nagyobb bonyodalom nélkül a munkásviszony nak az adott körülmények szerint lehető és jelentős javítását valósíthatták volna meg, gyakran fajulnak meddő hatalmi kérdések lelett tusakodássá. Végük többnyire az, hogy mindkét fél nagy károsodás után kimerülve, — mindkét oldalról kikapcsolják a meddő kérdéseket és visszatérnek a gyakorlati viszonyok rendezésére, ahová már a mozgalom kezdetén eljuthattak volna. Meggyőződésünk az, hogy a munkásviszony alakulásának mikéntje lelett a két fél között keletkező tömegsurlódások a mai rendezettlen s zűrzavaros viszonyok szerint napról-napra jelentősebb közérdek-károsodással járnak; az iparnak létérdekeit veszélyeztetik, a munkások helyzetük elérhető javításához képest rendkívül nagy és magukra is káros erőfeszítéseket kénytelenek tenni; a munkásviszony körül folyó erőmérkőzés mai módja mindkét félre, igy tehát a közérdekre is szerfölött hátrányos. Ezért a két fél között az erőmérkőzés tekintetében mutatkozó egyenlőtlenségek mindkét irányban megszüntetendők. A hasonló erőfaktorokként küzdő felek mérkőzéséből inkább várható, hogy egyik félre sem eredményez súlyos méltánytalanságot, hanem mindkét félre lehetőségszerü kielégítést nyújtó megegyezéshez vezet. Azért, mi egyrészt a munkások szervezkedését elismerendőnek, — másrészt az iparosoknak munkaadó-szövetségekben való szervezkedését szükségesnek találjuk. A keletkező munkaadó-szövetségek azonban ne legyenek merev harci intézmények, hanem, bár a közösség erejével védekezzenek minden túlzásba hajtott és egyoldalúan hatalmi jellegű követelések ellen, mindenkor ismerjék el a munkásság méltányos kívánalmait és igyekezzenek odahatni, hogy s két fél között a munkásviszony közösen és kölcsönösen, általánosan való szabályozására kollektiv munkaegyezmények létesülhessenek. Legjobb hitünk szerint ez utón közelíthető meg leginkább a cél; a ma szerfölött elvadult ipari harcoknak békésebb, rendezettebb, a mai pusztulásoktól ment erőmérkőzésekbe átvezetése, a munkaadó és munkásérdekek lehető méltányos kielégítése. A két szakszervezkedést, a munkaadók és a munkások érdekképviseletét feltétlenül jogilag elisme- rendőknek, de egyúttal mint a közérdekkel kapcsolatos intézményeknek, törvényes szabályozását halasztást nem tűrő feladatnak jelezzük. Ugyancsak itt nem hallgathatjuk el egy lényeges óhajunkat. Arra kellene törekedni, hogy a munkásügyek egységes intézésésé- ben egységes szellem és felfogás legyen irányadó és ezt csak egységes fórum biztosíthatja. Ma a munkáskérdések eloszlanak a kereskedelmi, földmivelési és belügyminisztériumok közt. Hovatovább tarthatatlanná válik ez az állapot s a tömegek lelkilorradalma hihetetlenül megnöveli számban is, súlyban is ennek a kérdésnek a munkaanyagát. Javára szolgálna a fejlődésnek, a tisztánlátásnak az elintézések mederbeterelésének, ha a munkásügyeket a kormányzat egyesítené, önállósítaná, vagyis a számukra egy külön munkásügyi minisztériumot szervezne. Az avasi erdő termékek értékesítése és az ipar-vasut építése. Városunk törvényhatósága már rég óta foglalkozik azon tervvel, miként lehetne az avasi bérei erdőségeiben levő fákat értékesíteni. Mint tudjuk, ennek egyedüli akadálya abban rejlett, hogy ezen valóságos őserdőket megközelíteni is alig lehet. Mikor a bikszádi vasútvonal kiépült, törvényhatóságunkat csak egy gondolat vezette, Avasfelsőlaluból kiÄ sátán. Demeter ur szerfölött elvala keseredve és kacérkodott egy revolverrel. A revolver az asztalon feküdt, szép, sima szerszám, fényes és tetszetős. Egy kicsi dísztárgy. Demeter ur pedig az asztal előtt ült és semmi egyebet nem csinált, csak éppen kacérkodott. Hátradőlt a székében, úgy nézte a csillogó, elefántcsontfogóju holmit. Azután a kezébe fogta, a súlyát mérlegelte. És próbaképpen halántékához illesztette a csövet. Most egy nyomás. Azután pukk! És vége van mindennek . . . Nem nyomta meg a ravaszt, hanem visszatette a revolvert az asztalra és elhatározta, hogy előbb Dianát lövi agyon. A gyönyörűséges szép asszonyt, a hosszú aranyhajut, a kőszívűt. — Gyűlölte most ezt a nőt. Mert hogy őt okozta minden szenvedéséért. — Előbb öt, aztán saját magát. És az ajakát harapta, úgy hogy kÍ8erkedt rajta a vér. Eltorzult az arca, mint egy kínvallatást szenvedőé. Mert nemcsak a testét, a csontokat és az izmokat lehet kinpadra feszíteni. Gyakran keresztre szegeződik, testi kínhoz hasonló kínnal vivődik, vergődik a lélek is. Úgy, mint most a Demeter űré, aki íme szerelmes és meg akar halni. Előbb azonban őnagy- ságát fogja agyonlőni, mert ő az oka a sok és nagy szenvedésnek. A gyönyörű szép aranyhaju asszony, aki nem akarja meghallgatni Demeter urat, mert erényes akar maradni és becsületes. Most pedig egyszerre odaérkezett Demeter úrhoz a sátán. Külső ábrázatára nézve nem vala ő az a lófar- kos, kénköves lovag, kinek gyermekek rettenetére, bűntől elriasztandó kegyes hívek nagy ijedelmére az inasok lefestik. Sátáni mivoltából legfeljebb annyi maradt benne, hogy az egyik lábára biceget s a két szeme lobogó lánggal égett, amilyen nem ég közönséges halandó szemében. Egyébként kifogástalanul öltözött, szembeötlően halvány ur volt, egy kevósbbé fáradt és nagyon jó modorú. Iukább volt hasonlatos egy nem egészen ifjú világfihoz, aki elmúlott idejét élvezetekre, földi gyönyörök keresésére használá fel, mint sem az ijesztő, félelmetes sátánhoz. És mondá a sátán Demeternek, aki megriadtan szakította félbe a csillogó revolverrel való koketirozást: — Szervusz komám! Legkedvesebb segítőtársam! — Bocsánat! Nem ismerem urasá- godat! — válaszolta Demeter, elmé- lázásából felrezzenve s igen csodálkozva amiatt, hogy magányát igy megzavarja egy ismerősen megszólaló megszólaló idegen’ — Dehogy nem ismersz! Én vagyok a sátán ! Demeter megijedt. De nem mutatta ijedelmét, mert eszébe jutott, hogy az nem lenne gavalléros és hogy a megijedt ember nagyon nevetséges figura. Tehát nyugalmat erőltetett magára, habár az első meglepetéstöli kábultában szédült és hebegett : — Kérem ... én . . azt hittem . . . a poklok mélységes fenekén tanyázik méltóságod. A sátán kacagott és bizalmasan leült Demeter mellé az asztalhoz. — Dehogy, fiam! Az régen volt ! Akkor, amikor még a bibliát Írták. És sok száz évvel ezelőtt, mikor egyszer magamnál egy hírneves poétát is vendégül tisztelelhettem, valami Dante nevűt. Ékes versezetben meg is irta, hogy odalent miket látott és tapasztalt. Bizonyára olvastad. Avagy nem ismered a Divina Comediát ? Demeter ur sohasem olvasta a Divina Comédiát. Minthogy tulajdon- képen egész életén keresztül nem is olvasott semmit. A könyveket és a poétákat nem igen kedvelte. A képzelet világánál sokkal többre becsülte a valóságot. Élete eddig abban telt el, hogy ruhákat csináltatott és azokat elnyütte, azután újra ruhákat csináltatott és ezeket is elnyütte. Mm RÓth Simon nagyválasztéku cipőraktárát jS Ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolesóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia1 szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnag/obb czipimtira. . Fgyelmeztetés ! az előre haladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.
