Szamos, 1907. augusztus (39. évfolyam, 61-69. szám)
1907-08-08 / 63. szám
XXXIX. évfolyam. Szatmár, 1907. augusztus hó 8. (csütörtök) 63. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI L A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön.-,J---------------------------------- ------------xiClT/HI RDETÉSEK: A Jtyg Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban k^zCJtetne* Nyilttár sora 20 fillér. í ** Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Előfizetési ár: Sgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak SzatmftfOB, » lap kíadóhivatai8Dt.fc fizttecáck A tőke és a Az újabb idők állandó törekvése, hogy idegen tőke minél nagyobb mértékben hozassák be az országba s itt gyümölcsöztessék. Fájdalom, ez a gyümölcsöztetés még mindig távol áll attól a céltól, mely ma égető és sürgető nemzeti szükség, az ipari nagyobb vállalkozásoktól. Mindenesetre kívánatos, hogy gazdaságunk külföldi tőkével is sza- porittassék, erősödjék, annál is inkább, mert a mi vállalkozó kedvünk messzire elmaradt a nyugati államok nagyszabású vállalkozó szellemétől. De az is kétségbevonhat- lan tény, hogy ez az idegenből behozott pénz fektettessék bármiféle vállalatba, sohasem fogja első helyre tenni az általános, a nemzeti érdeket, hanem, ami érthető is, az egyéni speciális érdeket. Továbbá az is tény, hogy az igy befektetett tőke összes tiszta haszna kivándorol idegenbe s nem a nemzeti vagyont gyarapítja és erősiti. Régi óhajtásunk, törekvésünk a gazdasági önállóság és függetlenség, ennek pedig elengedhetlen alapfeltétele a hazai tőkeerőnek olyan fokozása, hogy ne szoruljunk idegenre, mely mindig csak surroga- tum jellegével bir. De alapfeltetele az is, hogy a tényleg meglevő hazai tőke ne tereitessék el a reális vállalkozásokba való befektetésektől s e tekintetben utalunk egy nálunk, sajnos, mindinkább fejlődő helytelen irányra. Értjük itt a sokféle néven szereplő hitelszövetkezeteknek és kölcsönre építő takarékpénztáraknak rohamos alakítását, továbbá a munkanélküli üzér kedési, nyerészkedési, börzei spekulációkra építő számítást. Régente az uzsora gavallér fogalom volt, ma nem túlozunk, mikor azt állítjuk, hogy gazdasági fejlődésünknek egy nyilvános számadásra kényszeritett vívmánya. A hitelszövetkezeti eszme, mint gazdasági formáció, mindenesetre helyes, jogosult, ha a kisiparos, kiskereskedő ott olcsó hitelhez juthat, nélkülözhetlen. Csakhogy ép az ellenkezője történik. Oly óriási megterheléssel járnak, hogy azzal nemcsak hogy vállalatba kezdeni| veszélyes, hanem a törlesztése is majnem a lehetetlenséggel határos. Azt mondhatná valaki, hogy akkor nem kell ilyenhez fordulni. Természetes okoskodás és mégis absurdum. A nagy baukuk tapasztalat szerint nem foglalkoznak a kisemberek hitelszükségleteinek kielégítésével. A gazdag ember kaphat pénzt kölcsön olcsón, a szegénynek fizetni kell drága kamatot, ha ugyan igy is kap. Hol vagyunk mi attól a nagyobb gazdasági fejlettségtől, amikor a vállalkozó szellemet megbecsülik s kölcsönnel fámntrntiák. az olvan embert, akinek szellemi qualitása biztosító az anyagi sikerhez ? De sajnálatos jelenség az is, hog; főleg ipari vállalatainkban ép ázol nem vesznek részt, kik anyagi vi szonyaiknál fogva erre elsősorbai hivatvák Gazdag földbirtokosain! még mindig valósággal irtózna! ettől, mintha a föld haszonképes sége nem lenne ép oly sok esélynek kitéve, mint más vállalkozás. Nyilvánvaló, hogy az ő ipari vállalkozásuk elsősorban a saját birtokukon termelt nyersanyag feldolgozását célozná, ami nemcsak a mainál belterjesebb mezőgazdasági és állattenyésztési üzemre képesítené birtokosainkat, hanem aránylag csekély beruházással sikeresen versenyezhetnének azokkal a külföldi gyárakkal, melyek a magyar nyersanyagot megvásárolva és telepük helyére szállítva, feldolgozva újra, drága árért behozzák ismét hozzánk. Oly kézzelfoghatóan biztos jöve- '6?tém kínálkozik ezen a téren birtokosainknak, hogy valósággal érthetetlen, miért nem követik ebben a tekintetben a külföldiek módszerét, fkik rendesen a legnagyobb iparvállalatoknak tulajdonosai és azolöól óriási jövedelmet húznak, nem is szólva arról, hogy implicite birtokaik lorgalmi értékét is arán'talanul növelhetik. D nem a magángazdaság érdekel bennünket, hanem a nemzeti vagyon szaporodásának fokozása és az ez által mielőnb elérhető gazdasági függetlenség. Ami itt a minden egyes polgárt aránylagos részben terhelő feladatot illeti, távolról sem elegendő pl. az egyéni szükségleteknek hazai termékekből való kielégítése, hanem a verseny- képes többi államok rohamos gazdagodásának mértéke által váratlanul előállott látkőrből kell e kérdést tekinteni s államilag befolyni rendezésébe. Amerikának mesébe illő, a francia és angol nemzeti vagyonokat messze túlszárnyaló gazdagodása, a Carnegie, Rocketeller, Vanderbilt, Morgan, Gould és a többi milliárdosok vagyontömegeinek eddig hallatlan nagysága teljesen eltolta a magán és a nemzeti vagyonok határait, illetve a mértékeket és a mérlegelést. Tehát az emlitett és hasonló bármily hazafias, de anyagi kihatásukban aránylag kisméretű eszközökkel legfeljebb csak erkölcsi sikereket érhetünk el s azokat is csak bizonytalan időre. Yálasz a „Szatmár-Németi“-nek. A Szatmár városi függetlenségi párt orgánuma legutóbbi számában a Ma- jos-ügyről cikkezik, amelyben személyem is bizonyos vonatkozásban említve lóvén, indíttatva érzem magam személyesen válaszolni. Sajnosán veszem mindenekelőtt tudomásul azon „leszerelő“ tendeneiót A — Baby ! Mégis csak hallatlan ami- j két te művelsz! — De kérlek . .. — Semmi. Soha többé nem jövök én veled utcára. Értetted? — Egy csöppet se, — vallotta be őszintén Baby. Hanem mást mondok neked, nézd ezt a bácsit, aki itt jön. Hogy ragyog az az aranyosillag a gallérján ! Milyen gyönyörű kis bajusza van. Fess gyerek, mi ? Mit szólsz hozzá ? — És hogy zörög a kardja ! Isteni zene . .. Sarolta úgy összeszoritotta a fogait, hogy talán egy krajcárt is kettóhara- pott volna és vörös lett mint a rák. Megvárta mig a vázolt jelenés elvonult mellettük, aztán lehajolt Baby- hoz, mert Babyhoz le kellett hajolni egy kicsit és sziszegve, ezer villámot szórva a szemeivel, fenyegetődzött: — Most utoljára mondom, ha ez még egyszer előfordul, egyszerűen nyakonütlek itt az utcán, különben este majd szólok apának. — Érdekes! És hát mit panaszolhatsz ? Hogy megnéztek engem . .. Tehetek ón arról ? — Igenis, mert okot adsz rá. — Álmodok Nézd például ezt a tisztelendő urat. Ha láthatnád, mily ájtatosan lesütüm most a szemeimet! Na, láttad? Visszanézett... — Jó ! Hanem csak érjünk haza! Baby széles, fehér szalmakalapján pipacsok tüzeltek s a pipacsok alatt, nos — félig nyílott rózsaszál virult; félig nyílott, melyet szeretünk úgy tekinteni, mintha szirmai még szégyenlősen simulnának egymáshoz. — Baby mosolygott, de hát május volt, amikor a ragyogó nap bontogatja a rózsaszirmokat. És Baby nem lépkedett szertartásosan, komoly gondok redőivel a homlokán ; igaz. De hát ki is kívánhatná tőle, hogy gondtelt, komoly és szertartásos legyen, tizenhat esztendős korában. Saroltát azonban megbotránkozás, mélységes harag folytogatta és rá se nézett Babyra egész hazáig, de egy hirtelen, hízelkedő öleléssel s egy iga2 szenvedélyes csókkal kiengesztelt* öt Baby, még az előszobában s a sindékolt árulkodásból nem lett sem.i. Mert ámbár Sarolta tiz évvel volt.dősebb Babynál, azért nem volt szív mélyéig savanyodott vén leány. Csalegy kicsit szögletesre kalapálták a mlorát, jobban mondva kárhoza- tos ódon simult az otthoni házi fe- gyelahez. A vacsoránál szinte ideges rosszlét fogta el. Nem merte főieméin tekintetét a tányérjáról, félt, hogy, szülők a szeméből olvassák ki a Bíy délutáni huncutságait, me- lyekr ő most szépségesen hallgat, a helye, hogy elmondaná. De tisztában \t azzal, mi vár Babyra, ha apa igsejti azokat a dolgokat, jól ismer apának erre vonatkozó nézeteit ószivesebben hallgatott és félt. Szcinyi ur ugyanis katonás rendet tfött a házában. Pontos, kíméletlen! rideg volt, mint minden kis hivataak, a kiknél talán a szűk fizetés lerves nyomorúság okozza ezt. Nem lkülöztek ugyan, de nem is volt Kük soha semmiben, a mi a fizetés korlátain kívül esvén, őket meg nem illette. S az életnek csaknem minden öröme kívül eset a korlátokon Vendégség náluk soha se volt, legfölebb, ha nagy ritkán látogatóba jött valami vidéki rokonuk, a kinek kedvéért aztán a rendesnél valamivel pazarabb lakomát rendeztek. Ha pedig kirándultak valahova ünnepnap délutánján, nem keveredtek ismeretségbe senkivel, hanem á família csak úgy magában szórakozott. Szóval maguknak éltek. Rendesen és pontosan, hanem öröm és vidámság csak ritkán jutott számukra. Hogy a leányok — ha még oly ártatlan — ismeretséget kössenek fiatalemberekkel ; no az kellett volna még csak Szoltányi urnák ! Sarolta ilyesmire soha még gondolni se mert s ezért nem is tudta megérteni Baby vakmerőségét. Másnap Baby az iskolában — Baby a gimnáziumba járt, — komikus kétségbeeséssel panaszkodott bizalmas barátnőjének : — Nem megy, akármit csinálok vele, nem megy. Mm RÓth Simon nagyválasztku cipóraktárát ajánljuk a t. vevő-kösön Bégnek, mint Igolesóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. -Szatmár és vidék« legnagyobb czipíMtira. Figyelmeztetés ! az előre haladott nyári idény miatt a még raktáronvő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.
