Szamos, 1907. augusztus (39. évfolyam, 61-69. szám)
1907-08-01 / 61. szám
Szatmar, 1907. augusztus 1)6 1. (csütörtök) El. szám. POLI TIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGÉ LAP A „Szatmármegyei Községi- é? '’jegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik /ffe* >r: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Stgénz évre 8 kor, — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcze 9. sz. Telefon: t07. Mindennemű dijak Sxatmaron, 8 lap Kiadóhivatalát*?; tU< tencok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A közvélemény forrongása. (th.) Sajátságos jelenség a magyar politikai életben, hogy ha akár engedményekről, akár viv- rnánj okról történik említés, a közvélemény soha sincs tisztában azzal, hogy tulajdonképen mit is kell adnia, vagy mit fog kapni. Hangzatos jelszavak, csábitó Ígéretek hangzanak országszerte és nem vesszük észre, hogy a politikai kétszínűség évtizedek, évszázadok éta áltatja a nemzeti közvéleményt, mely épen ezért nem tud soha elég őszinte lenni. Nálunk a jogi állapot és helyzet soha sem fedik a tényleges állapotot, főleg országos érdekű kérdéseknél. A hatalmat kezelő intéző körök fel és lefelé, király és nemzettel szemben soha sem tudhattak, talán hagyományos megkötöttségüknél fogva, elég őszinték lenni s ez az oka annak, hogy nemzeti vívmányokat csak nagy áldozatok árán kaphattunk s másfelől a közvélemény zűrzavaros lármában volt kénytelen mindig megnyilatkozni, de egységessé alakulni nem volt képes soha. A legkönnyebb dolog a világon a magyar ember hiszékenységére appellálni s arra építeni ; sokszor személyi motívumok elegendők arra, hogy vitális érdekeknél elegendő biztosítékot találjon és lásson s csalódása sem érinti elég érzékenyen arra, hogy el tudjon tekinteni ezektől a személyi motívumoktól s a közérdek szempontjából tudja mérlegelni, az. eseményeket. Ha valahol a világon van jogosultsága a közvélemény ob- strukciójának, úgy első sorban a fontosabb politikai kérdéseknél bir azzal; csendes megalkuvással önmagát nyűgözi le; egységes tiltakozásával irányt mutat s törvényes jogot biztosit, mely ha egyszer beleélte magát a nemzeti köztudatba, onnan semmiféle kétszínű alakoskodással kiirtani nem lehet. Nálunk még nagyon fiatal a közvélemény obstrukciója, de fiatalságában is elég erős arra, hogy ósdi rendszereket romba döntsön s újabbakat inauguráljon. Előttünk a világos példa: követel általános választóijogot, sürgeti a kiegyezést, a munkáskérdés és a kivándorlás rendezését, íöldparcellázást, ipar és kereskedelmi újabb törvényeket stb. Nem tartozik ezúttal ide annak a megítélése, hogy vájjon e követelések mennyiben fognak az országra haszonnal járni. Engedjük meg a legjobbat. De az már mégis önállóságunk rovására esik, hogy bár alkotmányos nemzet vagyunk, alkotmányos parlamenttel törvénykezünk, egyik-másik kérdésnél nemcsak az initiativa, de a létesítés is idegen beavatkozásra vall. Ám, maradjunk az általános választói jog kérdésénél. Ugyan kik sürgetik ezt ma leghangosabban? Alkotmánytalan kormányunk beledobta a jelszót a társadalomba, a közéletbe, annak még ideje sem volt rágódni felette s már is kia- laküt egy közvélemény, mely a jelenlegi kormány intencióját is kötni kívánta s ma, mikor alapos tanulmányozása és megfontolása tárgyát képezi, valóságos hübele- balázs módjára való létesítését követeli. S kik csinálták ezt a közvéleményt ? Kívülről az osztrák eszméken lovagoló bécsi politika s bmt a nemzetiségek és s nemzetközi szoeiálisták. Ma már annyira kiéleződött ez a kérdés, hogy hallgatással odázni, vagy mellőzni eminens veszélyekkel jár. Épen egy egységes nem zeti közvélemény kialakulása érdekéből is szükséges az őszinteség. Vagy szükség van reá s akkor nyiit és egyenes törekvéssel kell tájékoztatni a még most csendesen hallgató és váró közvéleményt; vagy nincs szükség reá s akkor le kell törni a közvéleménynek az ilyen részleges és mesterséges erőszakoskodását. Lehet egy harmadik eset is: létesíteni e reformot, de nem úgy, amint ezt az idegen beavatkozások követelik, hanem amint a szükség s az ország érdeke parancsolja ; ám obstruáljanak akkor a nemzetiségiek és a nemzetközi szoeiálisták, maguk akarták, maguk követelték s az ország nem tartozik saját gyermekeinek és ellenségeinek egyforma mértékkel mérni. Ám, terjesztessék ki a választói jog census alapján, de a jog gyakorlása köttessék a hazafiassághoz, minden nemzetellenes érzésű és törekvésű ember zárassák ki e jog gyakorlásából. Nézzünk egy másik kérdést — Régi gyakorlat, hogy a kiegyezés tárgyalásainál még a parlament sincs kellően tájékoztatva, kész és befejezett tények kerültek a nemzet elé s azokon változtatni politikai válságok nélkül nem lehetett. Ma is úgy áll a dolog. Bizonyos követelésekre nézve kialakult az egységes közvélemény, azóta türelmesen vár s tájékozatlanságában meglepetésekre is el van készülve. Lehet, hogy országos érdek, bizonyos íoku indiscrecio, de a teljes titokzatosság és tájékozatlanság ingadozóvá teszi a közvéleményt, kételyeket támaszt, elégületlenséget ébreszt s a nemzetiségek áskálódó tondorlatainak utat nyit, csábitó aspirációkra ingerli s konspirációkra ad alkalmat. Egy erős és nemzeti alapon majdnem egységesen kialakult közvélemény állította a kormányzás élére kormányférfiainkat. Joggal várhat tehát tőlük nyíltságot s ha jövő működésükhöz erőt, támpontot kívánnak létesíteni, nem hagyhatják sokáig tájékozatlanságban. Már is tapasztalható bizonyos ingadozás, bizonyos kétely, csendes Fürdői történet. A délutáni nap bőségesen szórta izzó sugarait a kurszalon bádogtetejére, fénylő fehér reflexet vetve a porondra, mig a terrasz zöld repkénye mögött a vidám fürdőközönség trécselve űzte magától az unalmat, a legfőbb speciálitását a nyaralásnak. Folyt a beszéd, ömlött a szóáradat össze-vissza. Az érdekes, sápadtképü, borzas hajú Dáni Margit vőlegényével perelt, aki a table d’üote alatt azt a hallatlan vakmerőséget követte el, hogy Szentmarjai Juditot kiáltotta ki a legszebb asszonynak, ezt a nevető szemű, gömbölyű idomú, örökké izgó-mozgó fiatal özvegyet, aki körül a fürdőző férfi-nép állandó udvart formált érthető irigységére a köszvó- nye8 öreg uraknak, megbotránkozására a lányos mamáknak, és bosszantására a mamás leányoknak. Szegény Sárdi Pista hiába esküdözött égre földre, Logy ő nem tartozik a nagy tömeghez, egyáltalán nem hódol meg a Szentmarjainé szépségének, ez a mondás is csak úgy véletlenül csúszott ki az ajkán, mint viszhangja a többi elfogultak nézetének. Margit hajthatatlan maradt, éppen tizedszer esküdött meg a végzetes table d’ho- te-on, hogy nem lesz egy ilyen szörnyetegnek a felesége és ha az ujján fénylő karikagyűrű aranyértékét nem sajnálná, a jegygyűrű már régen ott pihenne valamelyik bokornak árnyékos tövében. Hogy szavainak nyoma- tékot adjon, idegesen húzogatta le vékony ujjairól az ártatlan kis gyűrűt, mely néma megadással tűrte, engedte magát megszokott helyéről ide-oda ráncigáltatni. Szegény Pista homlokán kiült a veríték, úgy érezte magát, mintha egy perc alatt eltűnt volna az árnyékot adó zöld repkény és az a mosolygó piros nap odafent az égen, kiszámított maliciával összes égető sugarait az ő árva fejének irányította volna. Szerencséjére e percben egyik öreg ur hatalmasan elásitotta magát, azt pedig tudjuk, hogy az ásitás a leg- ragadósabb betegség és igy történt, hogy a kurszalon egy pillanat alatt valóságos ásító teremmé változott, ami aztán a beszélgetés irányát is uj térre terelte. A közvélemény rövid időn abban koncentrálódott, hogy ez a fürdő végtelen uaalmas fészek, ahol semmi szórakozás, semmi mulatság nincs és ha ez tovább is igy tart, ök bizony felszedik a sátorfát és szépen tovább állanak. Erre meg a doktor és a fürdőigazgató kezte törölni a homlokáról az izzadtság cseppeket. — Mi lesz, ha a vendégek csakugyan beváltják fenyegetésüket és itt hagyják őket a fürdővel egyetemben, mint Szent Pál az oláhokat ? Nagyot fohászkodva vétó fel szemeit a doktor a felhőtlen égre, onnan felülről várva a segítséget és ime beteljesedett az Írás szava, mely szól: „kopogtassatok és megnyílnak nektek,“ mert egyszerre nagy robaj jal fordult be az országutról az ár nyékos fasorba egy tarka foltokkal díszített ekhós szekér és alóla egypár borzas fej dugta ki magát, a köréje sereglett fürdőközönség előtt. Időt sem engedve a találgatásnak, kimászott a kocsinak legborzasabb alakja, hóna alatt színes plakátokkal s a következő percben a mulatságra éhes közönség mohó étvággyal olvasta, hogy a halhatatlan Boskó 18-ik fia és világhírű akrobata társulata átuta zóban rendkívüli, érdekes díszelőadást lesz szerencsés tartani a nagyérdemű közönség előtt, a legnagyobb akrobá- cia, fizika és magika köréből, stb. — Az előadás kezdete este 8 órakor vacsora után, szabad bemenet, stb. No ez volt a Pista szerencséje, mert az imént még engesztelhetetlen gyűlölettől égő Margit egyszerre kezes báránnyá változott és legszeretetre méltóbb mosolyával kérdezte Pistától: ugye elmegyünk édes ? Pista felelet helyett, mintha ágyúból lőtték volna ki, úgy rohant a trupp igazgatójához, hogy jó előre lefoglalja a legjobb helyet, de fájó szívvel vette tudomásul, hogy a tisztelt cimü publikum oda ül, ahová akar és annyit fizet, amennyi jól esik. A férfiak ezalatt vállukra emelték a fürdő orvosát és mintegy győzelmi jelvényt, zugó éljenzés közt hordozták körül, mint aki nekik ezt a ka- pitoüumi élvezetet szerezte és egyhangú határozati javaslatot hoztak, hogy ezen élvezetes estén mindany- nyian jelen lesznek. Este nyolc után már együtt ült az egész díszes társaság, a hevenyészett ponyva sátor alatt, mely felett, mint százkaru szörnyeteg, némán, feketén terültek el a százados tölgyek szerte- hajló ágai, kísértetiesen világítva meg a sátor négy oldalán leszúrt olajlámpa veresen kiömlő fényétől, mig a sátor belsejében füst és pára között, mint mozgó lidérofény imbolygóit a kacagó úri társaság. M hí Rótta Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia1 szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legaag/otab cziporaktara. Figyelmeztetés ! az előre haladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.
