Szamos, 1907. július (39. évfolyam, 53-60. szám)

1907-07-07 / 54. szám

XXXIX, évfolyam­Szalmár, 1907. juliui; hé 7. (vasárnap) 54. szám. /,, '* - -i \ 0v ^ V ^ POL SZAMOS. ITIKA1, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Sgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcze 9. sz. Telefon: 10?. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalai» ah íUttermők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyiittér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Antimerkantilizmus. Világszerte kormány és társada­lom vállvetve fáradoznak a keres­kedelmi érdekek megóvásáért és előmozdításáért; véres háborúkat vívnak a kereskedelemre kedvező pozíciók elnyeréséért, gyarmatokat szereznek a legnagyobb áldozatok árán, csakhogy a hazai kereske­delmet istápolják. A diplomácia, ha hivatását a modern szellemnek megfelelően tölti be, jobbára az általa képviselt ország kereske­delmi érdekeinek áll szolgálatában, csak nálunk nem akarnak mind­ezeknek a tudatára ébredni, csak hazánk vezető körei késnek az uj életfelfogással megbarátkozni, el­zárkózva az előttük lefolyó ese­ményektől és állandóan az ország mezőgazdasági jellegére hivatkozva. Mintha akadna józanul számba jöhető elem ebben a hazában, mely nem méltányolná mezőgazdasági életéraekeinket a maguk igazi és óriási jelentőségében, amely ne becsülné valódi horderejében a mezőgazdasággal foglalkozó osz­tályok társadalmi, gazdasági sőt államfentartó értékét. Ez azonban nem zarja ki a meggyőződést arról, hogy manapság az egyol­dalú érdekeknek kizárólagos, vagy a többi gazdasági tényezők rová­sára való támogatása az öngyil­kossággal határos, mert a dolog természetéből folyik és a világ összes kulturállamainak példája bizonyítja, hogy ipar és kereske­delem virágzása nélkül állam nem erősödhetik, nem gazdagodhatik, nem válhatik hatalmassá. Midőn tehát újból felhívjuk a figyelmet az antimerkantilista törek­vésekre és hangulatokra, midőn annak a reménynek és óhajtásnak adunk kifejézést, hogy legalább a kormány és a törvényhozás uta­sítsanak vissza felreérthetetlen egy­értelműséggel minden olyan irány­zatot, amely egy osztálynak a maga egyoldalú érdekeit szolgáló uralmát akarja ebben az országban, hamis, elavult és káros jelszavak­nak hangos, vagy halk hangozta­tásával biztosítani: akkor épanség- gel nem gondolunk elsősorban a magunk egyéni érdekeire, ámbár ezek reánk nézve bizonyára épen olyan jelentősek s jogosultak, mint minden más osztályéi, hanem szem előtt tartjuk hazánk igaz érdekeit, amelyeknek megóvását csakis a modern haladásban, a világ többi kulturállamával való üdvös versen­gésben találjuk fel, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Már pe­dig nyilvánvaló, hogy ha mi csakis mezőgazdaságra szorítkozunk és nem iparkodunk az ipar és keres­kedelem mezején is előbbre menni, akkor a többi állam mindjobban elhagy bennünket s mi egyma- gunkra leszünk hagyatva maradi felfogásunkkal, a mely az ország gazdasági tönkje felé visz. Hogy aggodalmaink nem túlzot­tak. hogy benyomásaink nem alap talanok, ezt a közelmúlt több praeg- nans jelensége kétségbevonhatatla- nul bizonyítja. Ilyen nevezetesen a támogatás­nak az a módja, amelyben a sző-- vetkezetek részesülnek. A szövetkezeti eszmének mi is igazi hívei vagyunk, mert mi is valljuk azt az elvet, hogy az egye­sülés erőssé tesz. Örömmel látnánk mi is a szövetkezeti üzletforma terjedését hazánkban, mert főleg kisebb körben, igen áldásos gaz­dasági alakulatnak tartjuk. De le­hetetlen hallgatással tűrnünk azt a törekvést, hogy a szövetkezeteket a kereskedelem és kereskedők el­len játsszák ki, nemcsak számtalan Uradalmi kedvezéssel, hanem hi- yata os állami és törvényhatósági fámogatással. ^ Történik pedig mindez messze- rÁ . É, közvetett és közvetlen állami kedvezéssel, úgy hogy megtörténik az a világ történelmében bizonyára páratlan eset, hogy az állam a maga adófizető polgárai ellenében szervezi és pártfogolja a szövetke­zeteket, ott is, ahol azok megél­hetése lehetetlen, csak azért, hogy a kereskedők egyes osztályait tönk­retegye. És támogatja ezenfelül az érvényben levő törvény világos megsértésével, mert tűri, hogy a fogyasztási szöveikezeteknek azok is vásárlói legyenek, akik azoknak nem tagjai, ami a szövetkezeti eszmével épen úgy ellenkezik, mint a kereskedelmi törvénnyel. Legújabban a szövetkezeti eszme propagálása címén egyik legvirág­zóbb iparunkat a malomipart akar­ják, vagy tényleg fogják tünkretenni olyképen, hogy állami támogatással malomszövetkezeteket létesítenek akkor, mikor malmaink minden állami támogatás nélkül szerezték meg a magyar lisztnek világhírét és a világ piacát, akkor, amikor az őrlési tilalom forgalma már amúgy is helyre nem hozható károkat okozott volt malomiparunknak. — Általános szempontból szemlélve a tényeket pedig, a mesterségesen fejlesztett konkurrencia az üzleti erkölcsre is, csak károsítóan hat­hat, mert nyilvánvaló, hogy oly iparnak állami támogatása, amely a nélkül is virágozhat, nem vezet­het solid eredményekre. Az őrlési forgalom eltörlése iránt annak idején sajnosán sikerrel foly­tatót agitálás elhibázott voltát már maguk az agrárkörök is kezdik belátni, észlelvén azt, hogy eljárá­sukkal nemcsak a malomipart, de önmagukat is érzékenyen megká­rosítottak. Ezen Örvendetes, bár kesett, de nem késői meggyőző­dés hajnalhasadását, a képviselő- házi közgazdasági bizottság elő­adója által, a f. év február havá­Ä tüzzé Yált vízözön. A közmondásokban lerakott házi bölcsességekkel a természet édeskeve­set törődik, a skolasztikus és huma­nisztikus bölcselet által alapkő gya­nánt lerakott tételeket a mai tudo­mány szuverén felsöbbsógével akkor és ott rúgja fel, ahol haladtában az Htjában találja. Hogy a kutyából sohasem lesz sza­lonna s hogy a viz tüzzé át nem vál- tozhatib, ezt tudja és idézi minden falusi rektor, ha a legpákoszabb nö­vendékéből idő múltán falurossza lesz. S ugyancsak fitymáló megvetéssel nézné végig azt az embert, aki bizo­nyítani merné, hogy igenis, a viz változhatik tüzzé. Pedig ugyanannak a rektornak a felesége ezalatt künn a konyhán vizet feccsent a süstörgö szénre, hogy jobban lángra kapjon s ha alkonyodni kezd, a petróleum­lámpában meggyujt olyan valamit, aminek megléteiét a vizözönnek kö­szönheti. De nemcsak a petróleumot, ezt az ösállatok zsírjából összeszürődött és már-már anorganikussá lett olajat köszöni az ember a vizözönnek, de más olyan tüzet is, amely a rendel­kezésére áll, amely csak az ő paran­csára fejti ki az erejét. A hideg for­mában szállítható tűz, a beraktáro­zott pokol, a földrengés a dióhéjban, a mellényzsebben hordozható katasz­trófa, szóval minden robbanószer a vízözön szülötte. Szörnyeteg anyának szörnyeteg gyermekei. A vizözönnel magával a tudomány még nincs teljesen tisztában. Nem tudjuk, diogy ez a űrödén nép emlé­kében és legendáiban élő nagy világ­felfordulás egyszerre tör,bónt-e a föl­dön, vagy különböző időközökben más-más vidékeken. — Nem tudjuk, hogy csak egy volt-e, vagy volt több is, nem tudjuk még azt sem, hogy tulajdonkópen mi az oka, csak annyi bizonyos, hogy volt. Az okára nézve egy újabb hipo-1 tézis, amely nagyon valószínű, azt | mondja, hogy a földön hirtelen óriási lehűlés állhatott be, amely jéggé der­mesztett minden vizet. Ennek a le­hűlésnek a valószínű oka az volt, hogy a még nagyon forró földröí örült gyorsasággal párolgott fel a viz s a gyors párolgás folytán önmagát fagyasztotta meg. — Hiszen tudjuk, hogyan csinálják a müjeget a forró kályhán, az is tudva van, hogy a folyékony szénsav, ha szabadjára eresztjük, oly gyorsan akar elillanni, hogy jéggé dermed s ismeretes dolog, hogy az arab, amikor negyvenöt fo­kos a hőség a sivatagon, fogvacogva didereg, fázik és remeg, mert a tes­téről szakadó veritek okozta párolgás hidegét a természet azzal iparkodik ellensúlyozni, hogy megmozgatja min­den porcikájác és ezt a mozgást ala­kítja át hővé a szervezetében. A földön tehát hirtelen lehűlés ál­lott be, a vizek megdermedtek, kővé yáltak. A lehűlés oka igy megszűnve, megszűnt maga a további hőesökke- né&jis, ismét úrrá lett az ifjú földnek még csak tán pár száz méternyire égő belső heve s a rengeteg mennyi­ségű jég egyszerre, egész tömegében megint vízzé vált. — Ez volt a víz­özön. Vagyis ezt a kataklizmát nem okozta más, mint a víznek hirtelen halmazállapot változtatása, ami olyan jámbor tüneménynek látszik amúgy messziről. De akkor az emberhez és a mai állatvilághoz hozzá sem mérhető te­remtéseket pusztított el. Mert csudá­latos világ volt ez a vízözön előtt. Aki kóstolót akar belőle, menjen el a Nemzeti Muzeum természetrajzi tárába és nézze meg ott az egyik hátsó teremben az Ursus spelaeusnak a barlangi medvének a csontvázát. A két hátsó lábán áll, de erősen előre hajolva s mégis ember legyen a tal­pán, aki az ujja hegyével el tudja érni az álla kapcsát. Amikor az első nagy geológiai fel­fedezések, mint mamut, masztodon, ichtysaurus, archaeopteryx, dinornis s a többi ősvilági rómállat csontvá­fi Róth Simon nagy választékú cipóraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást, Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Szatsnár és viliké iegaag/oDb czipJrutira. a tava$2i és nyári Idényre megrendelt úri, női ás gyermek-lábbelik, — vaőldi box és sehevraux bőrből készült csípők \ legdivatosabb kivitelben.

Next

/
Thumbnails
Contents