Szamos, 1907. július (39. évfolyam, 53-60. szám)
1907-07-25 / 59. szám
XXXIX. évfolyamSzatmar, 1907. jelius hó 25. (csütörtök) 59. szám. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Sgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindencei&ü díjak Ssatm&rcn, a lap EÍaáóbivatalat»e.E fi^tteaaok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöJtetne1! Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Közművelődési házat Szatmárnak! A vallás és közoktatásügyi miniszter tervbe vette, hogy egyes nagyobb vidéki központokon közművelődési házakat állít lel, amelyeknek célja az iskolai nevelés kiegészítése, különösen pedig az oly foglalkozást űző egyének értelmiségének fejlesztése, akik a közép és felső iskolák művelő és ismeretgazdagitó áldásaiban nem részesültek. Ezen cél elérésére a közművelődési házak ismeretterjesztő nyilvános előadásokra, különféle elméleti és gyakorlati tanfolyamok tartására lesznek berendezve állandó ipari, gazdasági és művészeti kiállításra alkalmas helyiségekkel, múzeummal és könyvtárral kiegészítve s egy képzőművész számára megfelelő műteremmel lesznek ellátva. Mindezekről bőven irtak a fővárosi újságok a közoktatásügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával. Van azonban ezen nagyfontos- ságu kultur-kérdésnek minket közelebbről érdeklő oldala is. Tudniillik egy ilyen kultúrpalota felállítására városunk közönsége is joggal számot tart. Az „Iparos Ifjak Köre“ választmányáé az érdem, hogy a hivatalos város ügyeimét a közművelődési házra irányította és alkalmat nyújtott a kezdeményező lépések megtételére. Ezen Kör célja nagyjából megegyezik a tervbevett közművelődési házak céljával, csupán annyiban különbözik azoktól, hogy működése szükebb körre szorítkozik s kevéssé hat ki a társádalomnak az iparosok osztályán kivül álló elemeire. Az „Iparos Ifjak Köre“ tehát abból az alkalomból, hogy Otthonát újjáépíti, fölvetette az eszmét, hogy az építkezést a közművelődési ház fölállításával ösz- szekapcsolja s föliratot intézett a múzeumok és könyvtárak felügyelőségéhez íölajánlván az építendő Iparos Otthont a közművelődési ház céljára. (A közoktatási miniszter ugyanis a múzeumok és könyvtárak íelügyelőségét bizta meg a puhatolózással, hogy mely városokban alkalmasak a viszonyok közművelődési házak felállítására.) Az „Iparos Iíjak Köré“-nek feliratát a polgármester magáévá tette s önálló előterjesztés kíséretében juttatta illetékes helyére. Fájdalom, ez az első lépés nem járt a kívánt eredménnyel. A múzeumok és könyvtárak felügyelősége már megtette javaslatát a miniszternek, mikor a polgármesteri felterjesztést vette. A javaslat szerint pedig Szatmár városa a 3-ik csoportba van sorozva, vagyis azon városok közé, melyekre legkésőbben kerül a sor. Ebbe nem lehet belenyugodnunk, mert városunkban is bizonyára ép olyan alkalmasak, sőt alkalmasabbak a viszonyok erre a célra, mint sok olyan városban, mely az első csoportban van javaslatba hozva közművelődési ház székhelyéül. Nem frázis többé, hogy Magyar- ország északkeleti részén első helyen áll Szatmár-Németi kulturális tekintetben s mint központban itt futnak össze Szatmár, Máramaros, Ugocsa, Bereg, Ung, Szilágy és Szabolcs vármegyék legfontosabb közgazdasági és közművelődési érdekeinek szálai. Azonkívül Szatmár egy kiterjedi nemzetiségi vidék központja. A statisztikai adatok tanulmányozása nélkül is mindenki tudja, hogy a bükkhegységtől s a mármarosi havasoktól le egész a városunk közvetlen szomszédságában levő falvakig románajku nép lakik vegyesen németajkuakkal s kisebb részien magyar népességgel. A magyar lakosság a sik vidéket foglalja el, bár egy nehány német község itt is akad. A szláv elmet a ruthén és kevés tót-ajku népesség képviseli, mely az ugocsai és beregi részeket lakja. Kiválóan alkalmas továbbá városunk egy kultur-palota emelésére azon oknál fogva is, hogy számtalan iskolája nemcsak a város és közeli vidékről, hanem az ország csaknem minden részéből fogad be növendékeket, akiknek nevelésére határozottan üdvösen hatna a kul- tur palota közelsége, sőt a több ezernyi tanulósereg által itt szerzett műveltség jótékonyan hatna az egész ország kulturális érdekeire is. Kell-e ezeknél kézenfekvőbb indok a közművelődési ház fölállítására ? Még csak egyet! Az az egyesület, mely önzetlenül felajánlotta vagyonát a kultur- palota céljaira, módot nyújt az államnak, hogy minimális áldozattal létesíthessen egy közművelődési házat. El sem kellene térnie tehát a kormánynak terveitől és nem kellene a már megállapított helyek valamelyikétől megvonni a kultúrpalotát, hogy nálunk állíthasson fel egyet. A város főispánja és országgyűlési képviselője illetékes helyen kellő nyomatékkai érvényesítve befolyásukat, talán kedvező fordulatot adhatnának még az ügynek, amelyre meg is van az alkalom, mivel a polgármester nem nyugdova meg a múzeumok és könyvtárak felügyelőségének leiratában, egyenesen a vallás és közoktatásügyi miniszterhez intézett feliratot. 'e$5>'8SS' A nádas dalai. (Lenau.) I. Hervad, fogy a nap sugara, A fáradt ma elpihen. Tó vizére bus fűz ága Hajlik mélyen, csöndesen. Meg kell válnom kedvesemtől: Könnyeim, omoljatok ! Hosszú füzág zúgva lendül, Szélben a nád rézg, inog. Messzi, messzi az a két szem Bánatomba úgy ragyog, Mint a nád fölött az égen A derengő csillagok. II. Elborul. Felhők kavargnak, Az eső csakúgy szakad. Kérdi hangja a viharnak : „Tó, hol csillagsugarad?“ S habot érte habra vernek A szellők a tóba‘ lenn; Nem deríti föl szerelmed Néma sírom sohasem. III. Erdők titkos ösvényén át Minden áldott alkonyon Fölkeresem a tó partját S csak rólad gondolkodom. Est, ha a fát gyászba vonja, Zug a nád rejtelmesen, Azt zokogja, azt susogja: Sírjak hosszan, csöndesen. Messziről, úgy rémlik nékem, Csengni hallom lágy szavad, S elmerülni tófenéken Éneked a riz alatt. IV. A nap elpihent; Felhő szárnyat ölt, Szellők hadja lent Rémitőn süvölt. A borús égen Villám átcikáz, Képe hirtelen, Tó színén fut át. Mint, ha ég derül, Látni vél szivem; Fürtöd ott repül A viharba fenn I V. Sima tükrét tó vizének Játszi holdfény rezgi át, Fonva a zöld sásfüzémek Halvány rózsakoronát. Őzikék a domb tövében Nézik a szép éjszakát, Daru megmozdul a fészken S erre megrezdül a nád. Könnyes pillám földre mélyed, Átsuhan a lelkemen A te szelíd, bus emléked, Estfohászként csendesen. Fordította : Csüry Bálint. Erkölcstelen mesék. A „Szamos“ eredeti tárcája. Mondta nekem egy nagyon erkölcstelen ember: — Hazug a morálotok és ostoba. Hallgas ide, mondok neked egy nehány tanuságos mesét. — Ismertem egy nagyon előkelő és finom urat, aki ötszobás lakásban lakott, holott hatszáz forint fizetése sem volt, lóversenyre járt, havanna szivarokat szívott, a legelső szabónál dolgoztatott, sok pénzt költött asz- szonyra, cigányra és pezsgőre. Mindezt évi hatszáz forint jövedelemből. — Hogyan cselekedte ezt ? — Úgy, hogy megházasodott. — Gazdag nőt vett el ? — Nem, szegényt. De a szegény nő gyönyörű szép volt, feltűnő pompás asszony-példány. Egy igen vagyonos, magasraügu ur pártfogolta, a rangos és költséges háztartáshoz a férj ur kezéhez minden hónap első napján ez számolta le a pénzt. Mondd, mit szólsz ehhez az emberhez ? — Becstelen gazember! — Helyes ! A múltkor pedig együtt sétáltam egy házaspárral, hol az asz- szony ugyancsak gyönyörű szép s a férj, aki szintén nem többet, mint hatszáz forintot keres, nagyon ostoba. Mondta nekem ez a férfi : — Nincs nagyobb boldogság, mint egy jó házasság. Látod, addig, amig nőtlen ember voltam, nyomorúságos volt az életem, örökös baj, gond, küz- ködés Amióta pedig megházasodtam, csupa öröm a sorsom. Nincs több jövedelmem mint régen volt. Ketten élünk belőle s még is mindenre telik. Az asszony művészettel oszt be minden garast, alkuszik a boltban, mindent felárán vásárol. Nézdd például azt a kalapot a fején! Azt hinnéd, legalább tizenöt forint! Pedig mindössze hat forint volt ! — Nevettem, mert ezt a kalapot ón vásároltam önagyságának, — szavamra megérdemelte a bájos, osókoskedvü kicsi nő s a kalap nem tizenöt, hanem harminc forint volt. Mit szólsz hozzá ? Becsületes volt ez az ember ? — Ostoba, de becsületes ! Rótta. Simon nagyválasztéku cipőraktárát fijáuljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási Közvetlen a #Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnag/obö JTjjyy0lfQ02t©tés ! az előre haladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári aruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.
