Szamos, 1907. július (39. évfolyam, 53-60. szám)
1907-07-18 / 57. szám
2-tk oldal. SZAMOS 57. szám. az ilyen kisebb gazdánál már eleve ki kellene zárni azt, hogy ö ugyan oly jutányos árban szerezhesse meg földbirtokát, mint a nagygazda és pedig annál is inkább, mert az 5 csekély vagyona teremti meg teljes létfentartásának összes eszközeit. A parcellázások ilyen nem célirányos kiindulási pontja mellett, ha figyelembe vesszük, hogy a föld ára nálunk nem annyira álta lános közgazdasági, hanem inkább az országunkban a földbirtok utáni általánosan elterjedt vágyból eredő okokból emelkedett, hogy továbbá úgy az eladó birtokos, minta közvetítő pénzintézet nagyobb nyereséghez tart igényt, végre, hogy a szerző kisgazda rendszerint kölcsönpénzzel dolgozik, kétségtelen, hogy a birtok ára oly tulmagas, hogy az ilyen vételek nem szolgálnak szilárd, az élet viszontagságait győzelmesen leküzdő exis- tencia alapjául. — Nem is szólva arról a keresztülviteli nehézségről, hogy az eladó és kézvetitő rendszerint csak akkor áll szóba a vevővel, ha legalább is annyi vagyonnal már rendelkezik, hogy biztosítékul szolgálhat a felveendő kölcsönnek. Kétségtelen tehát, ahoz, hogy a parcellázások tényleg hathatósan szolgálják a hangoztatott célokat, szükséges, hogy azok nem nyereségre épitő célzattal, hanem az állam áldozatkészségével vitessenek keresztül. Ily módon a legszegényebb földmives-osztály, vagyis az, mely nem rendelkezik a vételár részbeni kifizetéséhez szükségelt készpénzzel, fog földhöz jutni s amely pedig annak jövedelmezőségével kellő arányban álló örök áron lesz megvásárolható. Ennyit óhajtottunk ezúttal a kivándorlás kérdésével kapcsolatban felemlíteni. A baj orvoslása mindenképen sürgős s annak további negligálása végzetteljes bajoknak lehet kutforrása. '«ST'eS»' A tanácsból. Az uj közkórház építése ügyében a belügyminiszter leiratban közölte a városi tanácsosai, hogy az építési költségek fedezetéül az összes ápolási dijak lekötését nem. fogadja el, hanem a felajánlott telek, továbbá a jelenlegi közkórház telkének és épületének megfelelő érték beszámítása esetén az építési kölcsön törlesztésére szükséges összeg felét hajlandó az ápolási dijak terhére átvállalni s a tárgyalás ilyen irányban való folytatása céljából szakközegét leküidi. A városi tanács a tárgyalás folytatásával a polgármestert bizta meg. A közkórház 1908. évi költségvetését a belügyminiszter jóváhagyta s a napi ápolási dijat 1 kor. 50 fillérben állapította meg, melyből 1 fillér a közkórházi tartalékalap javára fordítandó. A forgalmi főnökség és m. á v. osztálymérnökségek végleges elhelyezése céljából a debreczem üzletvezetőség javaslót tesz a városi tanácsnak, hogy megfelelő telket engedjen át a város, melyen az állami vasút a jelzett hivatalok számára szükséges helyiségeké felépítené, vagy pedig a város áilitsog fel e célra alkalmas épületet, melv&ek hosszabb időre való kibérlését “VT i vasút biztosítaná. A városi \z átiratot elökészi. tés és a^'foí^J^yí’őnökság ideiglenes elhelv ^❖teendő intézkedés véget^i^jtffXgazdasági tanácsosnak. A fi^fe'uth-kerti ivlámpák ügyét a tanács villamvilágitási igazgató véle- menyes jelentésével gazdasági szak- bizottsághoz tette át. Épen alkalomszerű, ha legalább augusztus végén es szeptember hóban, midőn a napok már rövidülnek, estenként villamfény mellett élvezheti a közönség a Kos suth-kertet. A cseléd mizéria megszüntetése céljából a főkapitány egy szabályrendelet tervezetet készített, mely szerint a cseléd-elhelyezés hatósági utou történnék. Kecskemét városában há rom év óta áll fenn ilyen hatósági cselédszerzö intézet és igen jól bevált, ennél fogva a tanács a szabályrende let tervezetet tárgya1 ás végett a jog ügyi szakbizottsághoz terjesztette be. Rendészet, közegészség, ipar. A tanács 20 darab áruasztalt rendelt meg tej neműek és más élelmi cikkek elárusitására. — Ezzel megszüntette azon közegészség ellenes állapotot, hogy ezen árucikkeket a vidéki elárusítók a földön rakják ki, ahol portól s egyéb szenytől könnyen infici- álódtak, Az áruasztalok használata kötelező, egy egész asztalért 24 fillér dij fizetendő, kevesebb, mint egy negyed asztal igénybe nem vehető. Az asztalokat a kapitányi hivatal rendelkezése alá bocsátotta a tanács. — Az erdőd! vásár keddi napra való áthelyezéséhez a tanács nem járult hozzá, miu án a kapitányi hivatal jelentése szerint a város érdekeibe ütközik. Ugyancsak a kapitányi hivatal jelentése szeriut 1907. év első felében 97 iparos tauonc szabadult fel. Felterjesztések. A tanács * heveny fertőző betegségek és tuberkulózis elleni védekezés tárgyában alkotott szabályrendelet jóváhagyás végett, a Függetlenségi Kör alapszabályait pedig iáttamozás végett a bel ügy miniszterhez felterjesztette. Humor a tanácsülésben. Nagy ritkán ilyen is előfordul. A keddi ülésben például a következő kérelem került tárgyalás aiá: „Alázattal kérelmezem Lövi Albert Báthori 38. szám aiatt, hogy az utcán a saját ültetési fák közül egyet kivágni engedélyeznek, mert az üzletemet cáfolja. Alázatos szolgája Lőwi Albert.“ — A tanács, hogy az üzletét ne „cáfolja,“ megengedte a fa kivágását. hírrovat. A lekenyerezett őrmester. — Mit szeretnék névnapomra ? — mondá az őrmester, bajuszán egyet so- doritnva. Hm, kedves önkéntes uraim, ez egy olyan dolog, ha magamról volna szó, nem lennék oly annyira szemtelen, — hiszen ismernek, — de tudják: az asz- szony, az asszony . . . — Mi a felesége kívánsága ? — bátorkodott Zeller, az önkéntesek szószólója kérdezni. — Igazán, nem merem megmondani. — Node még sem lesz az olyan veszedelmes dolog, őrmester ur ! — Nem! Egy cseppet sem, csak egy kicsit drága ! De végre is önök hárman vannak és gazdag gyerekek. Rövid akarok lenni: feleségem egy z o n g o r á t szeretne. Zenére hajlama van. Örökölt betegség ez nála, az anyja is kalimpált a súly- kólóval. És most nagyon szeretné megtanulni. Na éppen csak azért mondtam ezt, mert kérdeztek. Jó reggelt, önkéntes uraim! Az őrmester a kaszárnya udvarán keresztül eltávozott. Boldog volt, hogy a kívánságát kinyöghette. — Még ilyen szemtelenséget nem láttam I — mondá Piros Guszti, egy pufók önkéntes. — Zongorát! Egyebet nem ! 20—30 koronára el voltam készülve, de egy zongora, — ez már sok. V- Az őrmesternek igaza van! — mondá az örökké jókedvű kis Káldy. — Ha én a helyében vagyok, mindjárt meg is határoztam volna, hogy egy Blüthner- szárnyzongorát adjatok. Miért nem ? Ha már egyszer megkérdezitek! — Fiuk, pedig erről gondoskodni kell, — sóhajtott Zeller. — Ha valami mást adunk neki, akkor vért izzadunk a gyakorlat alatt! — Hány nap is van még hátra? — Ne is beszélj róla I Az őrmester nevenapján mogjolent négy erős ember egy nagy ládával, benne volt egy pompás zongora. Elragadtatva ugrott az őrmesterné őnagysága az ura nyakába. — Selyem fiuk ezek az önkéntesek. A kiszli megér legalább 900 koronát és hogy pászol a bútorunkhoz. Jövőre az automobilon lesz a sor. De nem feledkezem meg a kölykökről. Legryen jó dolguk alattam. És a három önkéntesnek csakugyan jó sorjuk volt, nem volt baj semmiért. A szolgálatot egy pár szivarral el lehetett mindig simítani. A fiuk többet szaladgáltak civilben, mint egyenruhában és az őrmester rövidlátásának találkozáskor mindig fényes tanujelét adta. — Lekenyerezni nem hagyta magát azonban az őrmester ur soha. A kis Káldy adta az őrmesternének a zongora órákat. Tehetséges! Mondogatta barátainak. Átöröklés ! Pompás kis nő. Már tudja a Berger Zsigát, holnap pedig elővesszük a finom Móriczot. Nagyon szereti ugyanis a klasszikus zenét. Jó theát főz és általában kitűnő hölgyike. Sajátságos azonban az volt, hogy a zongora órák alatt, amit a kis Káldy adott, a szomszédok egy billentyű ütést sem hallottak, pedig a tanítás első fél órájában nyitva volt az ablak. Végre eljött a leszerelés napja is, az önkéntesek haza tértek, kiki falujába. Azou év november elsején megjelenik négy erős ember az őrmester lakásában ezen alkalommal azonban egy üres ládával. — Mi az újság ? — kérdi az őrmester. — El akarjuk vinni a zongorát! — Miféle zongorát ? — Azt, amelyik magánál van! — Meg vagytok veszve, hisz az az enyém ! — Nem őrmester uram! Az Spiczer zongora kereskedőjó. És el akarjuk vinni, mert már egy hónapja nem lőtt érte bér fizetve. Nem használt a szidás, káromkodás. Az emberek bepakolták és elvitték a zongorát. nélkül. Könnyebbség okáért leírok egy ilyen ellesett társas szórakozást. (Reggel 9 óra.) Jó reggelt ! Korán tetszett felkelni! (Tetszett az ördögnek, de a sok gye reksirás és lárma miatt nem tudtam tovább aludni.) Fürdött-e már ? Nem. Miért ? Mert 10 óra előtt 5 perc s 37 másodperckor kell fürdenem ; igy irta elibém az orvosi rendelés. Ma megint csúnya idő lesz. A portás is azt mondta az előbb. Résztvesz délután a messzelátóhoz tervezett kirándulásban ? Lehet, talán, egyébiránt nem tudom, de úgy gondolom, hogy esetleg mégis nincs kizárva. — Rettenetes ez a pincéri személyzet! Nem hallotta kérem, az éjszaka is milyen zenebonát csináltak, berúgtak s miután a falu ablakainak beverésót megelégelték, egymás fejének estek s ott végeztek erőgyakorlatokat ? Nem hallottam. Igaz, majdnem elfelejtettem ; képzelje csak kérem, Kupherbringer- nének az aranyos Marikája legurult a lépcsőn s majd kitörte picsiuy kezecskéjét a drága csöppség, csak az volt a szerencséjé, hogy a fejére esett, felső és alsó végtagjait az égnek tartotta, édes anyja az ijedségtől még most sem jött teijeseu magához, pedig egymásután ivott meg három pohár meleg keserüvizet. Szegényke ! — Hogy találja kérem, ugy-e kiálhatat- lan ember ez a doktor, mindig annak a papagáiy ruhája és nyelvű Wraw ricsákht Tollának udvarol, mintha mi nem is lennénk, mintha mi tisztán csak azért jöttünk volna ide, hogy az ö receptjeinek legyen gazdája. — Nézze csak kérem azt a Schlafrockot; ugyan hogy lehet valakinek ilyen kificamodott ízlése ? Tegnap láttam a kalapdobozát; képzelje csak a Rákóczi ut van ráírva. Hát lehetséges ízléssel biró asszonnyak ott is vásárolni ? Én mindig a Váczi-utcában szoktam tói letjeim beszerezni, most is onnan rendeltem egy harcig kalapot, bár csak már megjönne, mert addig nem tudok elmenni sem a délelőtti misére, sem a lutherános pap délutáni prédikációjára. — Ah, jó napot tisztelendő Ur! Épen arról társalgunk, hogy mennyire hálára kötelezett mindnyájunkat az istentisztelet tartásával s alkalmat adott arra, hogy lelki szükségleteinket is kielégíthessük. Kérem hivatásommal járó kötelességem s ha csekélyke érdemem lesz, az csak annyi, hogy az önök minél tömegesebb rósz vételére számíthatok. Oh feltétlen ! (Csak az a kalap jönne már. Ilyen madárijesztövel csak nem mehetek az isten színe eleibe, mit szólnánnak hozzá a fürdő hölgyek ! ?) — Ah, szép kisasszony, be fesch, beh graciöz ma ! Ugyan kérem, hogy tud azzal az ugrifüles, csupasszáju cinegével annyit társalogni ? Képzelje csak tegnap a tenniszaél az éu és partnerem adven- tüdzsét erővel eldisputálta, még a courszalonban a Flekstamphelné etűdjeinek gyönyörű piecei között is folv Ionosán diusl-t kiabált. — Dobri gyen, kisztihand, asszolgája szép hölgyeim ! Hangzik a nj'Ugalmazott huszárezre des dörgedelmes bassusa. Az ördög látott ilyen unalmas fészket, az ember kedvére ki sem alsózhatja magát s ha egy kis ferbli kompániát akar összehozni, úgy el szaladnak tőle, mint Vajda Hentailer elöl. Ugy-e önök is úgy találják hölgyeim ! ? Képzelem, mennyit unatkozhatnak ! Hej, mikor én fiatal voltam, bezzeg nem unták magukat az ilyen szép hölgyek, neki vágtam huszárosán s gyönyörű finisch- ben értem el a célt! — Jó napot tanár ur! Megkerülte már 25-ször a partot? Nézze csak kérem, az este érdekes megfigyelést tettem ; rájöttem, hogy az a féreg alakú, repülni nem tudó fóuybogár a hasával is világit, nemcsak a hátával; a repülőnek pedig a szárnya mögött egy pár mili- méternyire van a reflektora. Ah, érdekes felfedezés, magam sem tudtam, majd este megfigyelem, úgy is szükségem van egy műkedvelői felolvasásra szánt dissertatióra s ez épen hálás és érdekes théma leend. — Van szerencsém, kérem nem móltóztatnak velem jönni bölény vadászatra ? Oh, oh, kérem nem vagyunk Oroszországban, itt még egy ártatlan mókust is heteken át alig lát az ember, honnan szedi ön puskája elé e bölényeket ? Csak egy kis illúzió kérem, oh igen, egy kis illuzzió kell s önök egy felséges látványb&n részesülnek. Shrü rengeteg, ón nyugodtan várok, önök hátam mögött szivszorongva lesik a kellő pillanatot, veszélyben uem forognak, mert tudvalevő, hogy a bölény mindig szembe szokott jönni a reá várakozóval, orozva nem támad, mert ki nem állhatja a pletykát, majd leguggolok, igy ni, hosszasan célozok, puff s aztán lábaikhoz rakom diadalom áldozatát, egy fára kiakasztott s felségesen rajzolt bölénynek szivén talált képét. Nagyszerű ! Igazán az ember nem is tudja, hogy igy is lehet bölényre vadászni. Hát n:óg kérem a pisztráng halászat, az valami felséges élvezet! Mert minden héten egyszer leszokott rándulni ide egy fiók pisztráng, az öregek küldik ki spionirozásra, hogy vájjon a barbár ember még mindig irtó készenlétben les reájuk ? Persze a fiatal, nagy tapasztalatlanságban leledzik s könnyen horogra kerülhet. Csak a napot kell tudni, hogy mikor jö ! Én már három napon át vártam, még csak négy vau hátra s akkor bizlos zsákmányom leend. (Folyt, kov.) A Narten-fele BI0SK0P, Európa legnagyobb mozgófénykép-válla- lata előadásait a „Fapiac-téren“ tartja saját, e célra épült, kedvezőtlen időtől mentes, tágas és fényes helyiségben. — Villamos világítás. — Minden másodnap uj műsor. hk—gsfigr Minden váróéban óriási feltűnést keltett újdonságok. -----
