Szamos, 1907. július (39. évfolyam, 53-60. szám)
1907-07-14 / 56. szám
XXX«, évfolyamSzatmár, 19C7. Julius hó U. (vasárnap) 56. szám. "V x SZAMOS POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI éWp" A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületé'-nek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. aündenaeinü díjak Szatmáron, a lap kiadóhivatala t ar. fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apiró hirdetések között minden szó 4 fillér Á vasút. Érdemesnek s elég alkalomszerűnek tartjuk egy fontos jelenségre rámutatni, melyet gyakran tapasztalhatunk. S tesszük ezt anélkül, hogy ezzel egyik-másik hatóságunk érzékenységére utaznánk. Végre is az állampolgároknak a hatóságokkal szemben nemcsak kötelességeik, de jogaik is vannak. Éz a jelenség pedig, melyre a figyelmet kívánjuk felhívni, nem más, mint az, hogy hatóságaink intézkedéseikkel túlnyomó részben a bureaukratikus és fiskális érdekeket tartják szemelőtt a közönség érdekeinek mellőzésével. — Ennek bizonyságául elég legyen csak arra hivatkoznunk, hogy fontosabb és végeredményekben messzire kiható kérdések előkészítésénél a gyakorlati szakemberek véleményét sokkal kisebb méltatásban részesítik, mint ahogy megérdemli. Nálunk a jogász-elem van a legnagyobb számban képviselve s bár elméleti és gyakorlati ismereteihez szó sem (érhet, kifogás nem tehető, mégis kétséges, hogy a kereskedelmi, kulturális és forgalmi élet ezerféle részleteiből alakuló szövevényeken keresztül csupán csak azok tudják megtalálni a legalkalmasabb és a legjobbb kivezető utat. Távolról sem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a jogászi nagybecsű beavatkozás a gazdasági s egyéb kérdések szabályozása körül megszüntettessék. Ez fogalmi képtelenség, absurdum el is képzelni. Csak azt óhajtjuk, hogy a gyakorlat embereinek és a szakférfiak tanácsa és véleménye nagyobb méltánylásban részesittessék. Nehogy pedig úgy lássék, mintha ez az óhajtásunk csak doktrinair jellegű és érdekű, legyen szabad azt itt egy rendkívül fontos gyakorlati példával illusztrálnunk, amely bizonyos tekintetben összefügg az Ausztriával való kiegyezési tárgyalásokkal. Értjük itt a vasutasok ügyét, mely az 1878. évi XX. t.c.- nek az 1899. évi XXX. t.c. által íentartott VIII. c. értelmében nálunk és Ausztriában egyenlő elvek szerint kezelendő. — Utalunk itt mindjárt arra, hogy Ausztria mindent elkövet, hogy a hozzánk vezető vonalokon a tarifákat a mi rovásunkra megdrágítsa és ezzel szemben nálunk nem tapasztaljuk azt a törekvést, amely üzleti, kereskedelmi, gazdasági és ipari érdekeink szempontjából megfelelő retorsiokat alkalmaz. Emlékeztetőül utalunk az idei kőszénszállitási tapasztalatainkra, hogy miként irányították az osztrák vasutak a legváltozatosabb s a legkönnyebb kedvezményekkel a porosz kőszenet Ausztriába és miként akadályozták meg, illetve késleltették annak hozzánk való jutását, a mi számos ipartelepünknek teljes szünetelésre való kényszerítésével, tetemes károkat okozott. A vasúti árufuvarozásra vonatkozó nemzetközi egyezmény, melynek alapja tudvalévőén az 1892. évi XXV. t.c.-be iktatott berni egyezmény, amelyet az 1901. évi XXI. t.c.-be iktatott párisi egyezmény egészít ki, 1906-ban újabb módosításokon ment át. Szívesen elismerjük az egyezmény számos üdvös rendelkezését, de nem tagadhatjuk másfelől azt sem, hogy nagy egyoldalúsággal kedvez a vasutaknak a közönség érdekéinek -rovására. így pl. a vasút, illetőleg a vasúti közegek vétkességét és ezen alapuló felelősségét a szállító közönséggel szemben mindjobban alábbszállitják, a határidő kérdését lazán kezelik, a póthatáridő kedvezményével pedig nagyon is a vasutak önkényének szolgáltatják ki a legfontosabb mentális érdekeket. Egy másik további fontos kérdés az is, hogy a vámkezelés valami módon egyszerübbittesék. Ily irányban a középeurópai közgazda- sági egyesülésnek 1906. nov. 18. és 19-én tartott ülése is határozati javaslatot fogadott el és kívánatos lenne, ha irányadó köreink mihamarább segítenének a mai állapotokon. Ugyancsak sértik érdekeinket vasutaink rendkívül hiányos felszerelése, ami a múlt évben tűnt ki iegpraegnánsabban, amikor a wag- gon-hiány, az állomási felvételi raktárak elégtelensége, a személyszállító kocsik csekély száma, a forgalom minduntalan való megakadására, az áru felvétel és kiadás káros szünetelésére vezetett s tetemes veszteséget okozott. Tagadhatlan igaz, hogy Európa- szerte nagy a waggon-hiány s az ebből eredő bajok általánosak. S épen ezért a legkisebb szemrehányás sem érheti mai kormányunkat, sőt elismeréssel kell adóznunk neki, hogy kormányra lépése után azonnal felismerte ez eminens bajokat s orvosolni is igyekezett több milliós beruházási hozzájárulással. Áz ötödik fölső. Ma levelet kaptam a fiútól. Messze földről hozta a posta, Ausztráliából, valahonnan Qveenstowu mellől. — Gyönge rezeda párfűm áradt belőle, a kedvenc illata — akkoriban. Tehát ismét jól megy a sora. Éppen tizen két esztendeje, hogy itt hagyott bennünket, egy zimankós novemberi éjszakán s amint most forgatom az írást s elgondolkodom, eszembe jut, hogy sohasem vitte volna annyira, ha idehaza derékban ketté nem törik a kar- riérje. Hogy is volt csak. Még csak huszonnégy esztendős múlt akkor s éppen fogalmazónak nevezték ki valamelyik minisztériumba. A fiút, a szép Zehrer Istvánt. Gyönyörű szőke legény volt, valóságos Herkules, okos, szellemes, de haszontalan, minden komolyság híján való. — Igazi bohém vér csörgedezett az ereiben. A hivatal ! Az csak azután jön. Első a pezsgő, a vidám kompánia, az asszony, a kártya. Imádtuk valamennyien a pompás humoráért, a bolondos jókedve miatt, a becsületes jó szivéért. De komolyan mi sem vettük. Hirtelen szakadt vége a Zehrer Pista bolondos jókedvének. — Egy zimankós novemberi éjszakán. Egy rongyos fölső miatt, amivel több volt a kilenc kártyájában, mint szabad lett volna, hogy legyen. — Még csak haza sem ment a lakására, el se búcsúzott, se a szeretőjétől, se mitőlünk. Csak eltűnt nyomtalanul abban az egy szál redingotban, ami akkor éjit aka rajta volt. Két év múlt el azéta a zimankós novemberi éjszaka óta. A fiút lassanként elfeledték. Azt hitte mindenki, öngyilkos lett valahol idegenben. — Legfölebb a mi társaságunkban emlegette ez, vagy amaz s szánakozó lenézéssel tette hozzá: — Jobb is szegény fejének, úgy se lett volna jó vége. Aztán hirt hoztak róla Amerika járó emberek. Valamelyik uewyorki cirkuszban látták, ahol lovász fiú volt. Hát még se emésztette el magát a gyáva, mondogatták idehaza a jó barátai. Később levelet kaptam tőle Texasból. Annak a bizonyos novemberi éjszakának a harmadik évfordulóján kelt. Vidám volt, mint rendesen s gondtalan, mint a hajdani fiú. — Elmondta mennyit kínlódott, amig most végre vitte valamire. Pucolt eszceigot, söpörte az utcát, gyufát is árult s lovaskodott is a huszadrangú cirkuszokbau. De hát ez mind nem neki való mesterség. Most aztán megkönyörült rajta is az Isten a nazaré- nusoké. Kitért. Pénzt is kapott érte, meg egy szép állást, templomszolga lett náluk. Jó állás, nyugalmas állás, foglalkozhatik a jövendő terveivel. Neki pedig vannak tervei. Majd meglássuk . .. S ezután minden novemberben kaptam a szép Zehrer Pistától levelet s minden évben más változásról, minden évben haladásról hozott hirt a Zehrer Pista levele. A nazarénusokat ott hagyta, nyavalyás szerzet az. — Kitért katholikusnak, pénzt is adtak érte, meg betették fűtőnek valami ohiói vasgyárba. Az ám csak az élet, naponkint nyolc órát félmeztelenül az izzó katlan előtt, nyolc órát aludni, aztán tanulni. Hogy mit, majd megtudom egyszer, ha rezeda illatos lesz a levele, mint volt hajdanában Zehrer Pista fogalmazóé. Mosolyogtam s irigyeltem a fiút a szívós természetéért, meg azért a vakmerő önbizalomért, amivel naponként nyolc órán át a tüzes katlanba lapátolta a szenet. Fölkeltette az érdeklődésemet. Bizonyos izgatottsággal lestem a novemberi terminusokat, amelyek hirt hoznak róla, hogy a Zehrer Pista most már pakkoló mester valami cukorgyárban, vagy lokomotív vezető a pennszilvániai vasútnál s végül, hogy munkafelügyelő egy neworleani acélszerszámgyárban. Negyedéve hirtelen szomorúság ért. Nem érkezett levél a fiútól. Annyira megszoktam már, hogy aggódtam érte, levelet Írtam a newyorki főkonzulátusnak s vagy két hónap múlva megérkezett a válasz : „Zehrer István kivándorolt Amerikából ismeretlen helyre. Teljesen nyomaveszett.“ Ma pedig levelet hozott a posta, rezeda illatú papiroson a Zehrer Pistától. Rövid volt szokatlanul s vidám, mint rendesen. — Jól megy a dolga, fényesen. Mérnök lett s most a Qwens- town melletti gyárában hatszáz munkással dolgozik. — Éppen ma váltott gyűrűt egy Ausztráliába szakadt dúsgazdag ptotestáns miszszel, a kinek a kedvéért kitért.. . Pedig sohase vitte volna semmire a nélkül az ötödik fölső nélkül. Halász Zsigmond. 'ijs'íjs' RÓth Simon nagyválasztéku cipóraktárát J Ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia1 szálloda mellett. — Szatmár és vidéke lepagjohb cziptetíra. a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyér nsit-Lábbslik, — vaőldi box és schevraux bőrből KésziUt czipők a legdivatosabb Kivitelben.
