Szamos, 1907. július (39. évfolyam, 53-60. szám)

1907-07-04 / 53. szám

2-ik oldal. SZAMOS 53. szám. gesbbike valamely középiskola, főgim­názium, vagy főreáliskola sikeres be végzéséről tanúskodó érettségi bizo­nyítvány. Eredetileg az önkéntesi intézmény létesítésekor (1868 ) és az azt követő években csak főgimnáziumi, vagy főreáliskoiai érettségi bizonyítvány jogosított e kedvezmény elnyerésére ; később a hadvezetöség concessiókai tett, amennyiben a kereskedelmi aka­démiák illetve középfokú kereskedelmi iskolák, ipariskolák stb. sikeres bevég­zését tanúsító bizonyítványokat egyen- jogositotta a gimnázium, vagy főreál­iskoiai érettségi bizonyítványokkal. Miután a tapasztalat azt igazolta, hogy az érettségi bizonyítvány nem okvetetlenül jelenti, hogy annak tu­lajdonosa bir-e az egyévi önkéntesség­hez és a tartalékos tiszti ranghoz megkívántaié in1 elligenciával és vi­szont az érettségi bizonyítvány hiánya méltatlanul sújtaná az egyébként in­telligens ifjút, a hadvezetöség egy nagy lépéssel tovább ment, megenged vén, hogy nemcsak az érettségi bizc- nyitványnyal rendelkező, hanem bárki is lehet egyévi önkéntes, aki egy katonai bizottság előtt sikeresen teszi le az u. n. értelmi vizsgát. Intelligenz Prüfung. A hadvezetŐséguek ezen kérdésben tanúsított concilians magatartása azon­ban azt eredményezte, hogy az ön­kéntes! kar szellemi niveau-ja nagyot hanyatlott s igy teljesen jogosult a hadügyi köröknek az a felfogása, hogy az önkéntesi intézmény fejlő­dése katonai szempontból nem kielé­gítő, miért is az előfeltételek szigo­rítását kívánják. Önkéntesi intézményünk katonai érdekekből kifolyólag tehát úgy volna reformálandó, hogy : az egyévi önkén­tesi jog kedvezményére tiszti rangra jogosultság nélkül, már 8, esetleg 9 évi sikeres nyilvános iskolalátogatás képesítsen, viszont a tiszti vizsga le- tehetésónek előfeltételét az érettségi bizonyitváuy képezze. Ma ezen kérdés reformja katonai szempontokból talán nem tűnik oly nagyon sürgősnek, annál égetőbb azonban, ha azt a közgazdasági és társadalmi érdekek szempontjából vizsgálják. A kereskedelmi és ipari pályán a katonaköteles korban lévők már kere­sők, öufentartó elemek, nem úgy mint az e korban lévő, az u. n. tudomá­nyos pályára lépő elem. Javulna a szakoktatás, megszűnne a nem odavaló elemek tódulása a szakiskolákba, meg volna fejtve a ta- noncügy és nem vonatnék el fölösle­gesen a legbecsesebb munkaerő a productiv, termelő munkától. — Ezt jelenti a kereskedelemuek és iparnak a kívánt reform. Sokat, végtelenül sokat jelentene egész társadalmunknak mai társadalmi szervezetünk ©gyík legnagyobb rák­fenéje a müveit proletáriátus s szel­lemi pályák túlzsúfoltsága és épp azért, épp ez osztályoknak nagy mérvii elszegényedése. Az egyévi önkéntesség kedvéért, boldog-boldogtaiaut végigjáratnak a szülök a középiskolán, amikor pedig ez a fölöslegesen nagy tömeg az érett­ségi vizsgát letette és pályaválasztás eiőtt áll, akkor a szülők természetes okoskodása az, hogy ha a fiú már érettségit tett, csak nem adják oda iparosnak, kereskedőnek, hadd tanul­jon tovább, legyen be öle ügyvéd, oivos stb. Ezek az elemek töltik meg, zsúfolják túl az egyetemet, ezek szál­lítják le tömegükkel és az ebből folyó kisebb műveltségűkkel a tudományos pályák nivóját, a müveit, szellemes osztály megbecsülését Nem csekély százalékot képviselnek azok, kik az egyetemi tanulmányokat be sem tudják fejezni és egy egész éietet, mint félig kész emberek élik végig, szaporítva a züllött existenciák számát. íme ez az eredménye a mai egyévi önkéntességi rendszernek. — Ezen is segíteni hivatott és segiteni alkalmas az általunk kiváut reform. — Ha 4 gimnaziális, reál, vagy polgári iskolai osztály elvégzése már képesíteni fog az egyévi szolgálati kedvezményre, akkor a szülők a felsőbb osztályba csak igazán tehetséges, tudományos pályára alkalmas gyermekeiket fog­ják jártatni, megszűnik az iskolák túlzsúfoltsága, jobb, eredményesebb lesz az egyetemi oktatás, műveltebb, alaposabb és tiszteltebb lesz a tudó mányos pályán levő osztály. Csökkeni fog a nagy szellemi proletariátus, szóval megváltozik egész társadalmunk képe, a mire túlzás nélkül mondhat-1 juk. immár égető szükség van. Mindezek a meggondolások teljesen indokolttá teszik tehát az egyévi ön­kéntességi rendszer reformját .oly irányban, hogy az egyévi önkéntességi jog megszerzése könnyítessék és szé­lesebb nóprétegek számára hozzáfér­hetővé tétessék,“ Ezek alapján a kérik a fentneve- zett egyesületek a képviselő házat, hogy az 1889. VI. t.c. nek javaslatuk értelmében való módosítással az ön- kéutesi jog ilyen iráuyban terjesztes­sék ki, A tanácsból. A munkás-biztositási törvény életbeléptetése. Az ipari és keres­kedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosításáról alkotott 1907. évi XIX törvénycikk f. évi julius hó 1-éu lépett életbe. A kereskedelmi miniszter rendeleti utón hívta fel a törvényhatóságokat, hogy ezt megfelelő módon tegyék közhírré. A városi tanács eziránt megfelelő intézkedést tett, egyszersmind arról a betegsególyzö pénztárt és az egyes hivatalokat értesítette. A miniszter a törvény életbeléptetésével egyidejű­leg Budapesten egy állami munkás- biztositási hivatalt állított fel, melyre az 1891. évi XIV. törv.cikkbeu a miniszternek fenntartott jogkört át­ruházta. Jótékony alapítvány. Szerdahelyi Ágostou vetési földbirtokos 4000 K alapítványt tett, amiről az alapitó- okira ot tegnapelőtt irta alá a pol­gármesterné1. A nemes cselekedet nem szorul dicséretre. A tanács az alakszerű további intézkedések cél­jából az alapító-okiratot a gazdasági szakbizottsághoz tette át. Állati hullák égetése. Dr. Vajay Karoiy polgármester és Tankóczi Gyula főkapitány tegnapelőtt délután tárgyalt a „Digesztor“ r.-t. igazgató­jával, egy állati hullaógető felállítása érdekében. A tárgyalás eredménye az lett, hogy a r.-t. be fogja nyújtani Írásban a feltételeket, melyek mellett a digesztort felállítja. A tanács pedig érdemleges határozat hozatal előtt információt kórt a felállitási költsé­gekről. A szóbeli tárgyaláson 9000 korona beruházásról volt szó, amit vállalatba adás utján meglehetne ta­karítani, miután az állati hullák egy- része ipari célra feldolgozható. HÍRROVAT. Előfizetőinkhez! A II. évnegyed végével tisz­telettel felkérjük mindazokat, kik a lap dijával hátralékba vannak, az esedékes összeget beküldeni, illetve előfizetni szíveskedjenek. A „Szamos“ kiadóhivatala. * Doktorrá avatás. Szőke Sándort junius hó 23-án a budapesti m. kir. tudományegyetemen az összes jogtu­dományok doktorává avatták fel, * Esküvő. Márkus Jenő gőzmalom tulajdonos julius 23-án tartja eskü­vőjét Budapesten özv. Lorbeer Sán­dorod úrnő leányával, Terézzel. * Öt éves találkozó. Minden mele­gen érző szív előtt kedves esemény folyt le e hó első napján városunkban. Az 1902-ik évben a helybeli rom. kath. ieányképzőben képesített tanítónők jöttek össze találkozóra, hogy úgy szóivá gyermekkori barátságukat szo­rosabbra kössék s továbbra is megőriz- he-sék. Ragged 9 órától 10-ig a Kos- suth-kertben gyülekeztek, a honnan a hidontuli sirkertbe mentek, időköz­ben elhunyt tanárnőik sirját a szere­tet és hála érzőimében, diszes koszo­rúval megkoszorúzni Délután 3 óra­kor ismét a Kossuth-kertben gyűltek össze s az esti órákig vidám cseve­géssel, uzsonnával töltvón el az időt. Az ötéves fordulót megújítva az 1912. óv julius 1. napjára, szent fogadalmat tettek, hogy ismét szent kötelességük­nek tartják azon megjelenni. Az 52 növendék közül, kik meg nem jelentek, mindannyian nyomós okadatokkal mentették ki magukat. A jelen voltak névsora: Almassy Eszter, Almássy Margit, Bartha Erzsi, Cauuer Karola, Csóké Jolán, Deák Mária, Huszárné Deutsch Margit, Dombrádi Piroska, Dómján Erzsébet, Félegyházy Mariska, Gerdenits Ilona, Kálik Julia, Kardos Boriska, Kótay Mária, Kacsó Mariska, Literátny Mariska, Óvári Etel, Papp Gizella, Sáfár Esztike, Szentgyörgyi E la, Tatz Anna, Tóth Mária, Varga Ida, Váry Irma, Zeke Berta. * Iskolatársak találkozója. Az 1896 -97-ik esztendőben a szatmári kir. kath. főgimnáziumban 17-en tet­tek érettségi vizsgálatot. — A régi szokás szerint a barátság megújítására 10 éves találkozóra kötelezték magu­kat. F. hó 1-re volt kitűzve a talál­kozás napja, mindössze nyolcán jelen­tek meg. Nóvszerint : Demkö Sándor községi biró, Székely Endre rendőr­tiszt, Hatvány Béla ev. ref. főgimn. rajztanár, Szatmár. Dr. BedŐ Albert körorvos, Kerekegyháza. Varga József áldozár, Ungvár. Koller Bála áldozár, N.-Bánya. Stetz Viktor plébános, Fel- sővisó. Korpalits Sándor földbirtokos, Losoncz. — A megjelentek tiszteleg­tek Ratkovszky igazgatónál, dr. Fech- tel János és Krompaszky Béla taná­roknál Az intézet kápolnájában mise volt, melyen Varga és Koller áldozá- rok celebráltak. Este 8 órakor kedé­lyes bankett volt a Kossuth-kerü kioszk kellemes helyiségében. * Húsz éves találkozó. A szatmári kir. kath. főgimnáziumban 1887-ben érettségizett ifjak f. hó 2-án 20 éves találkozóra jöttek össze Megjelentek : Bagossy Bertalan főgimn. tanár, Szat­már. Einholcz József r.k. plébános, Alsóhomoród. Géese Gyula ügyvéd­séged, Szatmár. Hadzsega Dániel g.k. plébános, Gernyés. Hámon József m. kir. főerdósz, Keczer-Peklóny. R. Nagy Miklós földbirtokos, Bikszád. Kaisz József konviktusi praefektus, Szatmár. Osadinszky György r k es-, peres-plébános, Zalabér. Poszvék Nán­dor vm. gazd egyl. titkár, Szatmár. tükre szerencsétlenek, nyomorultak, betegek, rosszak. Babolcsaynak ked­vezett a véletlen. Ó államtitkár lett. — Halljuk hát a történetet! — sür­gették többen. Mónessy hátradőlt a karosszókóben, nagyot szippantott a cigarettjáböl s a mikor észrevette, hogy az érdeklő­dés teljesen feléje irányul, elkezdte : — Az esetnek, amint említettem, körülbelül 10 éve Babolcsay akkor harminc éves volt s ha jól tudom, címzetes miniszteri segódtitkár. Egy kora tavasz: délután, szokásához hí­ven, sótéra indult a belváros forgal­mas utcáin. Harminc éves volt, csinos volt és a Dunapart felől langyos ta­vaszi szellő áramlott be a házak töm keliegóbe. A tavaszt mindenki meg­érzi, meg kell éreznie. Még az öreg ember is kihúzza magát, frissebben lépked ilyenkor. Hát még a fiatal! Babolcsay szerette a szép asszonyokat, mindig, minden körülmények között. De százszor jobban tavasszal, amikor a gyönge vadakról lekerültek a téli bundák, a boák, a fehér kezekről a karmantyúk s a nő csodaszép alakjára nem simult egyéb, csak egy könnyű ruha, egy testhez álló blúz, a mely a keblek pihegésót is látni engedte. Azon a napon az utcákra tódult mindenki. Kiváltkép az asszonyok. A kívánatos, édes, szép asszonyok. S mindegyiknek az arcáu valami va­rázs ült, a tavasz varázsa. Babolcsay már vagy egy óra hosz- szat bolyongott az utcákon. Vala­hányszor egy szép asszony, vagy leány suhant el mellette, megdobbant a szive és sóvárgó pillantást vetett utána. Lassacskán bealkonyodott. Babol­csay az órájára nézett. Hat óra volt — Ideje, hogy hazamenjek, — mormogta és még egy utolsó pillan­tást vetve a nyüzsgő népáradatra, befordult az egyik mellékutcába. Ez az utca meglehetősen elhagyatott volt. Csak a túlsó végén látott egy karcsú nőalakot s mellette egy férfit, aki hol a szorosan a nő mellé került, hol kissé hátrább maradt. A távolból úgy festett a kép, mintha valami szóváltás volna közöttük. Babolcsay meggyorsította a lépteit. Már csak néhány lépésnyire volt tőlük. Egyes szavakat feléje sodort az esti fuvalom. — De kérem, uram ... A tisztes­ség . . Könyörgök, hagyjon el . . . — Higyje el, nagysád ... A szán­dékaim ... Ne küldjön el . . . Nézze, botrány . . . E pillanatban melléjük került Ba­bolcsay. A szép asszony (mert szép és fiatal volt) hirtelen elhatározással Babol- csayhoz lépett. — Uram, — mondá a felindulástól remegő hangon, — az ön lovagias­ságához fordulok ismeretlenül, mint védtelen nő. Szabadítson meg ettől az embertől, aki üldözőbe vett. Tisz­tességes asszony vagyok . . . Nem akarok botrányt . . . Kérem . . . Babolcsay odalépett a szép asszony üldözője elé s csak ennyit mondott: — Takarodjék ! — Kérem a névjegyét, — riká­csolta amaz — Én csak tisztességes emberek kezébe adom a névjegyemet. Az idegen fölemelte a kezét, de Babolcsay olyat csapott rá botjával, hogy ellenfele folszisszent a fájda­lomtól. Babolcsay ezután odament bájos védencéhez és karját nyújtotta neki. — Elment? — kérdezte a szép asszony, ijedt pillantást vetve hátra. — Él. Azután mosolyogva fűzte a karját Babolcsayóba : — Csak a kocsi-állomásig. Majd aggódva kérdezte : — ön párbajozni fog ? — Nem. — Hála Istennek. — Örül neki? Hisz néhány perccel ezelőtt még nem is ismert. — Vannak emberek, akiket öt perc alatt jobban megismerhetni, mint másokat egy egész életen át. S most egyre kérem még. — Szolgálatára állok. — Ne kérdezzen tolom semmit. Azt sem, hogy ki vagyok. — Eddig sem kérdeztem. — És ha már oly követelő vagyok, még egyet . . . — Rendelkezzék velem. — ön az imént azzal az emberrel szemben megtakarított egy névjegyet. Adja ide nekem. Babolcsay átnyújtotta a névjegyét. — Köszönöm. A kocsi-állomáshoz értek. A szép asszony beült. — Arra hajtson, — mondá a ko­csisnak, — a címet majd később meg­mondom. Babolacsy megemelte a kalapját. A kocsi elrobogott Attól a perctől fogva Babolcsay rohamosan emelkedett. S ma, tíz év­vel a titokzatos találkozás után, — államtitkár lett. — És az asszouy ? Ki volt az a szép asszony ? Ménesy az ajkához emelte a kezét s halk hangon felelt: — Épen az a csodálatos, hogy ö maga sem tudja . . . Fehér Jenő. \

Next

/
Thumbnails
Contents