Szamos, 1907. június (39. évfolyam, 44-52. szám)

1907-06-06 / 45. szám

XXXIX. évfolyam.

Szatmár, 1907. junius hó 6. (csütörtök)

SZAMOS. 7

POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP

A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön.

Előfizetési ár:

fgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107.

Miodeoaemü dijak Szatmáron, a lap kiadóhivaialat.sc fii.tenuck

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kőzöltetneii Nyilttér sora 20 fillér.

Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér

ínséges esztendő.

Szomorú s méltán aggodalomba ejtő hirt tett közzé a földmivelés- ügyi miniszter a vetések állásáról kiadott jelentésében. A vidéki gazdasági tudósítások valamennyien megegyeznek abban, hogy az idei terméskilátások nagyon is kedvezőtlenek s nap-nap után szántanak ki nagy területeken őszi vetéseket. Amig csak a börzei spekuláció kolportálta ezt a szomorú hirt, hogy ezen a réven felhajtsa a gabonaárakat, nem adtunk hitelt, dacára annak, hogy a búza és a liszt ára szinte hihetetlen gyorsa- sasággal elképzelhetetlen magasra emelkedett. Most azonban, amikor épen maga a miniszter erősiti meg a silány termésekről terjesztett híreszteléseket, el kell azokat hinnünk s el kell jó előre készülnünk arra, hogy ismét súlyos válságon kell keresztül mennie az ország gazdasági helyzetének.

Nehéz, sokszorosan nehéz a gazdák helyzete. Majdnem semmi kilátás és óriási munkabér mellett várják reménytelenül az eredményt. Ha jó a termés, akkor rendszerint oly alacsonyak a búzaárak, hogy a gazda alig képes valami jövedelmet elérni. Viszont, ha van ára, mint most is, akkor meg oly silány termésre számíthatnak, hogy egész jogosan kívánják vissza az előbbi helyzetet, hogy legalább évi

zárlatuk, ha többet nem, de a kiegyenlítő egyensúlyt elérje.

Az ilyen ínségesnek ígérkező esztendőben szoktak a mi gazda sági szakférfiaink elmélkedni arról, hogy mennyivel gazdagabb és boldogabb lenne ez az ország, ha mezőgazdasági termelésünk nem volna oly végtelenül konzervatív, egyoldalú, melyet az apától a tiu s a fiútól az unoka szinte tradició- képen örököl és folytat, ha intenzivebben, a modern technikai vívmányok felhasználásával mivelnék a földet. Ha nagyobb súlyt helyeznének a kerti veteményekre, a gyümölcstermelésre, az ipari termeléshez szükséges nyers anyagok előállítására, a háziiparra és az ipar- fejlesztésre.

Az a nagy bajunk, hogy mindezekre csak akkor szoktunk komolyan gondolni, amikor eminens veszély fenyeget s amikor az egyoldalú termelés miatt azt megelőzni s elhárítani nem vagyunk képesek. Franciaország csak másodsorban töldmivelő ország s mégis aránylag ötven százalékkal produkál többet mezőgazdasága, mint a mienk. És ennek az az oka, hogy ott intenzivebb a gazdálkodás s a legkisebb gazda is ért hozzá, hogy miként kell a modern technika vívmányait a maga előnyére alkalmazni és felhasználni s miként kell a föld termőképességét megfelelő módon és irányban értékesíteni. Nálunk csak a nagybirtokosoknál s néhány úgynevezett mintagazdaságban találkozunk ily gazdálkodással. Szinte lehetetlen helyzet az, hogy egy kulturország jóléte egy egész esztendőn keresztül attól függjön, hogy kedvező-e az időjárás tavasszal, vagy nem; van-e eső április, vagy májusban s ha van, nem túl sok-e?

Sehol a világon nem játszik oly fontos szerepet a tavaszi időjárás egy ország minden rangú és rendű polgáraira nézve, mint nálunk, hol valóságos életkérdés a tavaszi kedvező időjárás. — Az a (elfogás is csökönyös konzervativizmusunkra vall, hogy az ilyen aggodalmakat s ebből folyó jótékony törekvéseket naivoknak szoktuk tartani, régi jelszavunk mindig uj ma is, hogy ha jó volt ez régen, jó leend ezután is, mert soha -sem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna. — Pedig a kis okozatok igen gyakran nagy következménnyel járnak.

Valahogy most kezd indulni, lendülni nálunk is az iparfejesztés s joggal mutatott reá Kossuth Fe- rencz kereskedelmi miniszter kar- czagi legközelebbi beszédében,hogy ezen a téren az ország . újabban szép és biztató eredményeket ért el. Ez az eredmény azonban, sajnos, még ma annyira jelentéktelen, hogy gazdasági nehézségeinket ellensúlyozni nem képes.

Lehet, hogy az ujabbi kedveSzegény emberek szerelme.

Irta : Vértesy Gyula.

(Folytatás.)

II.

S másnap miudaketten úgy örültek, hogy nem találkoztak, A férfi azt mondta magában :

— íme, csak múló fellobbanás volt. Nem mentem el hozzájuk. Megálltam.

A leány pedig azt:

— Hál Istennek nem jött el. Jobb is. Még meg szerettem volna.

Csak a mama sajnálta :

— Olyan jó, olyan kedves fiú. És hozzá újságíró. Nagy hasznodra lehetne. Kár, hogy el nem jött.

Hanem a mamának nem sokáig kellett sajnálkoznia, két, vagy három nap múlva, alkonyattájban egyszer csak berukkolt Sándor Géza ur :

— Szerettem volna el nem jönni, de nem tudtam magamnak parancsolni. Látni akarom Ilonka kisasszonyt.

— Nagyon szép magától, felelte a lány mosolyogva.

— Sose mosolyogjon kérem. Ez szomorú dolog, mert nagy ostobaság lenne, ha beleszeretnék magába.

— Ne féljen tőle, nem megy az olyan gyorsan.

— De nem ám, vágott közbe a mama, lehetnek maguk jó barátok is.

— Jó, hát legyünk jó pajtások ! kiáltott fel vidáman Sáudor Géza és a leány mellé ülve, kezébe fogta a kezét. így ni 1 Minden bajunk közös lesz és minden örömünk. Hívek és őszinték leszünk egymáshoz és szerelemről sohasem beszélünk. — All a

És e naptól kezdve Sándor Géza mindennapos lett Ilonkáéknál, mintha csak a családhoz tartozott volna, úgy nézték őt. Ez a nyílt kedélyű, őszinte legény őszintesége a mama részéről is őszinteséget provokált, de előbb megpirongatta Géza urfit :

Kár volt a hivatalt ott hagyni.

Biztosabb az és nyugalmasabb, mint az iróskodás, ebből nem lehet megélni, csak ha kitűnő iró az ember, látja maga nem tud megélni, éjjeli szerkesztőségi munkával kell megkeresni a kenyerét.

— Ez igaz, de azért nem panaszkodom, csak írjam meg a darabomat és csak adják elő, majd meg tudok én azután élni a toliam után is.

— Adja Isten ! Remélem Ilonkának is lesz benne szerope.

— Hogyne lenne !

— Istenem ! sóhajtott fel a mama, ha akkorára lenne már szerződése.

— Lesz, ne búsuljon néni, lesz ! Ilonkának van tehetsége is, szive is. Okvetlen szerencsés jövő vár reá. Nagyon boldog lesz még a néni a leányával.

— Csak lennék is, rám férne. Sok nyomorúságon mentünk mi keresztül. Az uram mikor meghalt, úgy maradtunk, mint az ujjam, az ügyvédi irodája jól ment ugyan, jól is éltünk

zőbb időjárás mellett javulni fog a helyzet, de akkor is intő példa leend a jövőre nézve, hogy nem szabad egész nemzeti jólétünket a természet és az időjárás esélyeire biznunk, hanem amit mezőgazdaságunkban elvon, megtagad tőlünk, azt más utón igyekezzünk pótolni s megíelelő iparfejlesztéssel a megélhetési egyensúlyt helyreállítani és biztosítani.

A Bocskay-szobor leleplezése.

A magyar történelemnek egy fényes korszaka elevenedett meg e hó 2-án Hajdú-Böszörményben. A dicső elődök bálás utódai emléket emeltek a nagy fejedelemnek s azt nemzeti ünnepségekkel avatták fel.

Nem parciális jelentőségű volt ez a felavatás, hanem országos jelentőségű, azzá tette az a kegyelet, mely- lyel minden magyar ember tartozik a nagy fejedelem korszakalkotó tevékenysége iránt. Annak a tizenötéves küzdelemnek, melynek a bécsi béke vetett véget s mely harcaiban dicsőségteljes, befejezésében jogos reményekre, követelésekre biztató s felhatalmazó volt, annak élén Bocskay hősi egyénisége állott.

Talán nem egész hűen választottuk meg a kifejezést; hősi volt a harcok közepette, de jövőbe látó böl- csesége, politikai kimagasló egyénisége, szerénysége, amellyel nem a maga jobblótéért állott a nemzeti ellenállás élére, hanem a haza és a lelkiismeret szabadságáért, ezek teszik öt a magyar történelem egyik legkimagaslóbb, legvonzóbb alakjává.

Egyénisége, élete, minden törekmellette, de félre nem tettünk semmit. Isten csodája, bogy meg tudunk élni, alig van jövedelmem négy, ötszáz forint az után a kis birtokocska után, amim mégis maradt. — És mennyibe kerül Ilonka ! Csak tekintene végre reám is a jó Isten.

Ilonka akkor nem volt odahaza, mikot a mamája ezt beszélte, csak 9ste jött haze, a mamája még akkor is panaszkodott, de hirtelen abba hagyta, mikor belépett a leánya.

— Ugye Géza, a mama megint panaszokkal mulattatta ?

Csakugyan mintha koldulni akarna, vetette oda élesen a lány.

— Tőlem ? kacagott fel a fiatal ember. Ugyan ne bolondozzék Ilonka ! Hiszen ón még maguknál is nagyobb koldus vagyok, mert én maholnap még a reménységemet is elveszítem ebben a nyomorúságos küzdelemben, legfeljebb majd ón koldulhatok magától, ha majd művésznő lesz,

— Vájjon mit ?

Róth Simon nagyválasztéku cipőraktárát

ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást.

Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legaag/obb czipiraítára.

a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbBlik, — valódi box és sehevraux bőrből készült czipők a iegdivatosabb kivitelben. ,...=