Szamos, 1907. május (39. évfolyam, 35-43. szám)

1907-05-30 / 43. szám

XXXIX. évfolyam­________Szatmar, 1907. május hó 30, (csütörtök)_________ / ^ SZ AMOS. 43. szám. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Igész érre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindenoemd dijak Szatmaron, a lap íiadóhivaiaiaorc (U »enu< k HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinél Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A pécsi kiállítás. A politikai fontosabb s megnyug­tató megoldásra váró kérdések kö­zött állandóan napirenden van az önálló vámterület, a gazdasági ki­egyezés kérdése. Akik a teljes különválásnak ellenzői, (elég sokan vannak,) vagy legalább is pesszi- misztikus kételyekkel viseltetnek iránta, mindig arra hivatkoznak, hogy Magyarország ipari, kereske­delmi és gazdasági termékei nem versenyképesek, nem állják ki a versenyt a külföld, közelebbről Ausztria termékeivel. Ám facta narrant; — akinek ilyen kételyei vannak, nézze meg a pécsi kiállítást, mely részleteiben úgy, mint egészében fényes bizony­ság arra, hogy a magyar ipari, kereskedelmi és gazdasági produk­tivitás nemcsak hogy kételyekre, hypothetikus aggodalmakra nem ad okot, sőt ellenkezőleg, jogos alapja s erős biztositéka a különválási reményeknek, aspirációknak s a biztos fejlődésnek. A dunántul e szép, gyönyörű fekvésű városa olyan kiállításban mutatja be az ország termelő ké­pességét, mely méltán bámulatba ejtheti a legvakmerőbb skepszist is s jóleső érzéssel töltheti el azokat, akiknek érzése és törekvése egybe­forrott a nemzeti termelés rohamos s számitó fejlődésével. A kiállítás nemcsak nagy terje­Régi levelek. Elmondok egy történetet abbéi a kis utcából, amely nincs többé, de a hová még most is visszaszáll az em­lékezetem s gondolni fogok rá mindig. Hogy miért, azt hagyjuk most, annak is meg van a maga története, de én most másról beszélek. A magam his­tóriáját ne kérdezzétek soha. Emlékszem reá nagy volt a riada­lom a kis utcában, amikor hire jött a nagy rendezésnek, hogy lebontanak mindent, ki kell hurcolkodni a kis házakból, majd nagy köpaloták ké­szülnek a helyükbe. Az én házigaz­dám csak a három nagy platánfát siratta, ami az udvaron állt. Csodá­latos három fa volt ez. Alkonyatkor, ha a budai hegyek felől átcsapott a szellő, titokzatosan suttogott, szinte lángban remegett minden levél. Ez a levélsuttogás, de sokat is hallgattuk valaha ! Az udvar sarkában, arasznyi kis delmével imponál, hane n látni és tanulni valóival is. Bár még nem lehetett alkalmunk teljes áttekintést szerezhetni, 8—10 pavilion még csak épülőfélben van, de a készen- levők tartalmukkal együtt méltó büszkeségei lehetnek a nemzeti ipari, kereskedelmi és gazdasági termelő képességnek. Nem sovinizmus s felületes megfigyelés által sugalt s azon alapuló kritikát gyakorolunk akkor, amikor párhuzamba állítjuk a legközelebbi bukaresti és milánói kiállításokkal, sőt a pudapesti ez­redéves kiállításai is —■ és a pécsi kiállításnak, bár sokkal kisebb ter­jedelemben, de szebb s gazdagabb tartalomban előnyt nyújtunk. — A részletes ismertetés még most le­hetetlen a fentebb említett ok miatt is, de az egyes teljes készenlétben levő pavillonok tartalmát a követ­kezőkben ismertethetjük. A textil-pavillon berendezése va­lóságos remeke a magyar iparnak. Az egyik kiállító képekben is be mutatja a gyártásnak különféle fázisait. Itt van bemutatva a Fürst cég produktivitása is, melynek évi termelése 15 millió méter. A kiállítás legnagyobb épülete a mezőgazdasági pavilion. Itt van­nak elhelyezve a Magyar Állam­vasutak Gépgyárának, az Első ma­gyar vas- és acélöntő gyár, az M. Cormick Harvesting Machine Comp, s több más gyár gazdasági gépei szobában, magányos, csöndes ember lakott évek sora óta. O is a platánok alatt üldögélt estenként. Csak annyit tudtunk róla, bogy Bara Péternek hívják, egyebet semmit. Nem szere­tett beszélni, de én láttam rajta, hogy bizony volna mondani valója, lia egy­szer megszólalna. Évek suhantak, még egyszer aztán behivatott magához, hogy beszélni akar velem, épen abban az időtájban esett ez, amikor napok múlva bur- colkodni kellett volna, mivel hogy a kőművesek a túlsó végén már bonto­gatták is csákánnyal a régi házak köveit. Késő este vort, mélységes csönd tanyázott a kis utcában, csak a mi udvarunkon bólingattak, susogtak az öreg platánfák. — Bara Péter, amikor beléptem hozzá, egy csomó régi levélközt ku­tatott az íróasztala fiókjában. Látszott rajta a szomorúság, a levertség. — nagy változatosságban és remek kivitelben. Egyik legszebb pavilion az ipar­csarnok, mely gazdag tartalmával és változatosságával valósággal ki- merithetlen. A vas-, fa- és fémipar bámulatos termékei, a ruha-, bőr­ipar, házi berendezés minden el­képzelhető szükségletei, a különféle hangszerek, ékszerek, kereskedelmi fontosabb cikkek stb. raindmegannyi fényes bizonyítékai, hogy müipa- runk olyan magaslaton áll, ahol bizvást versenyezhet a nyugat termékeivel. Látványosság számba jönnek a hygieniai, a Brázay, a borászati, közlekedési, élelmezési, vadászati, a Duna-gőzhajózási társaság, a Ganz-féle villamos gépek, az egész­ségügyi, közoktatási pavillonok, a halászati csarnok. A közoktatási pavillonban hü képét látja a néző a kor paedagogiai nélkülözhetlen szükségleteinek, az egyes szer­tárak, — személtető eszközök, könyvtárak, tanszerek, segédeszkö­zök, kézimunkák stb. felszerelésé­ben és bemutatásában. Hosszú volna még csak névleg is elősorolni a kiállítás minden egyes pavillonját s azok tartalmi ismertetését. — Még csak annyit, hogy jóleső érzéssel és büszke­séggel tölthet el, hogy vármegyénk­ből is akadt kiállító, Kun István Nagykárolyból, kinek pinceberen­Egyidejüleg hallgattunk mind a ket­ten, aztán megszólalt ő : — Lássa uram, az ember azt hiszi, hogyha elvonul a világtól, ide a nagy magányba, négy fal közé, itt megma­radhat békén az emlékeivel, amig ki nem viszik pihenni a földbe. Mert innen is elűznek s én kénytelen vol­tam kezembe venni ezeket a régi leveleket, amelyekhez nem nyúltam, nem mertem nyúlni soha. Most aztán felujult a régi seb, amelyet érzem, hiába gyógyitgattam. Tenyerébe hajtotta fejét és felsó­hajtott. A régi levelek közt babrálva, folytatta aztán a beszédet : — Nem voltam én mindig ilyen hallgatag és bús. Nagyra készültem, de kitépték a szárnyaimat. Megtudtam aztán, hogy Bara Péter, amikor egész fiatal korában fölkerült ide vidékről a fővárosba, elköltött egy szép vagyont. Nem törődött vele, hogy szegény lett, munkához fogott Magam is emlékeztem néhány érzés­dezési tárgyai igazi látványosságai a kiállításnak. Megemlítjük még, hogy ki van állítva a szatmári ev. ref. egyház uj, a Rieger-cég által készített, or­gonája is, mely nemcsak dekora­tive jöhet látványosság számba, hanem hangszerelésénél fogva is városunknak egyik nevezetessége leend. — S ezzel nagyjában átte­kintést nyújtottunk a pécsi kiállí­tásról az érdeklődőknek. Még any- nyit jegyzünk meg, hogy a kit igazán érdekel az ország ipari, kereskedelmi és gazdasági pro­duktivitása, az a pécsi kiállításon mindannyinak hü képét találja meg. Dr. Kelemen Samu beszéde a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogvi­szony szabályozásáról szóló törvényjavaslatról. T. képviselőházi (Halljuk!Halljuk!) Ennek a törvényjavaslatnak a tárgya­lása a különlegesség jellegének jegyé­ben folyik. A többség pártjai a tör­vényjavaslat részletes tárgyalásának elnapolását már eleve elhatározták és ezzel szinte akaratlanul is oly útlevél­lel látták el azt, a mely a letelepedni készülő idegent, a ki a magyar tör­vénytárba való felvételét kéri, már eleve nem teljesen megbízhatónak tünteti fel. Maga a vita is nemcsak az ellentéteknek, de az egyoldalú külön­leges álláspontoknak az összeütközését mutatja. A képviselőház tagjainak egy része kizárólag a gazdák álláspontjá­ról birálta a törvényjavaslatot, tagjai­nak másik része pedig kizárólag a sei teli költeményre, bus novellára, amit irt. — És akkoriban esett meg rajta, hogy meglátott egy leányt A történet egyszerű. Megismerkedtek, megszerették egymást s tervezgették, hogy egy pár lesz belőlük. De a sors máskép határozott. A leánynak férj­hez kellett menni egy gazdag ember­hez, hogy meg mentse a szüleit, akik tönkre jutottak börze spekulációk ré­vén. Bara Péter sajgó szívvel állott félre az útból. Hogy asszony lett a lány, titokban mégis leveleztek, ta­lálkoztak véletlenül az utcán, de nem beszéltek. De mégis egyszer. Akkor azt mondta az asszony : — Magát szeretem, várjon, ha a szüleim dolga rendeződik, elválok az uramtól, a magáé leszek, ha szerény kenyéren is. Mert az asszony fényesen élt. Ha­nem egyszer aztán történt yalami. A férj oda tévedt a kártya asztalhoz, játszott sokat és egy szép napon, mint koldus állított be a feleségéhez. És Mm RÓth Simon nagyválasztéku cipóraktárát s) Jj ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ^Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipMÜra. a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, SÄwiSürSÄ box és schevraux bőrből készült czipők a legdivatosabb kiviteli — valódi kivitelben. ■■ —

Next

/
Thumbnails
Contents