Szamos, 1907. május (39. évfolyam, 35-43. szám)
1907-05-26 / 42. szám
XXXIX. évfolyam. Szatmár, 1907. május hó 26. (vasárnap) 42. szám. SZAMO POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Ni Előfizetési ár: Sgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóazy-utoza 9. sz. Telefon: S07. Mindeaaeinü dijak Szetmaron, a lap iriadóhivatalábac fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közCltetoek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A városi tisztviselők szervezkedése. Valóban kár, hogy a városi tisztviselőknek nem régen Budapesten tariott gyűlésén alig 18 város képviseltette magát. Be van igazolva, hogy épen úgy, mint a munkásság, a köz- tisztviselők is csak szervezkedés utján tudják elérni céljaikat, tudják szolgálni közös érdekeiket. Láthattuk a vasúti hivatalnokoknál, az állami tisztviselőknél, hogy fizetésrendezési mozgalmaikat mindenkoron komolyan vette az állam- hatalom és a íizetésrendezés inicia- tivája sohasem a kormánytól indult ki, hanem mindig az illető tisztviselőikar késztette rá ez intéző köröket, hogy az egyre növekvő drágasággal lépést tartson a tisztviselők fizetése is. A városi tisztviselők mostoha gyermekei nemcsak az államhatalomnak, de maguknak a városoknak is. Fizetésüket ugyanis a városoktól kapják, melyek lázas mohósággal fejlődnek, köveznek, csatornáznak, villamos világítást, közúti vasutakat rendeznek be, színházakat és egyéb középületeket emelnek, ami rengeteg pénzbe kerül és a pénznek kamatait legtöbb helyütt esztendőről-esztendőre emelkedő községi pótadóval fedezik. A legtöbb magyar város manapság már az adósságok tengerében úszkál s igy valóban igen bajos, sőt kinos az ilyen eladósodott városok tisztviselőinek azzal a kéréssel előállania, hogy emeljék fel a fizetésüket, ami egyúttal a pótadó emelkedését vonná maga után. A városi képviselők a tisztviselőktől azt követelik, hogy takarékoskodjanak a végletekig s a tisztviselők Ígérik is, hogy ehhez tartják magukat, — hogy is ne, hisz a városi képviselőktől függ az ő előmenetelük. Természetes, hogy a takarékosság hivatott őreinek nem lehet újabb megterheltetéseket proponáltok. Jogos és méltányos, hogy az állam támogassa a városokat azon törekvésükben, hogy tisztviselőinek megfelelőbb anyagi helyzetet biztosítson. Helyesen fejti ki a budapesti gyűlés által elfogadott memorandum, hogy a városi tisztviselők munkájuk háromnegyed részét az állam számára végzik, fizetésük javítása végett tehát csakis államhoz, illetve az országgyűléshez forduljanak. A magyar országgyűlés számos tagja nagyon jól van informálva arról, hogy a vármegyei és állami tisztviselőkéhez képest a városi tisztviselők fizetése aránytalanul csekély, annak dacára, hogy a városi tisztviselők, akiknek minden ténykedésükben kötelességük a magyar államkincstár érdekében pontosan és lelkiismeretesen eljárni és megfelelni, munkájuk minősége szerint állami munkások. Joggal remélhetjük tehát, — mondja a felirat, — hogy a kormány és az országgyűlés segíteni fog helyzetünkön oly módon, hogy vagy a fizetésünket emelik fel, mint ahogy felemelte a vármegyei és állami tisztviselők fizetését is, vagy a városi összes tisztviselők fizetését a vármegyei, avagy az állami tisztviselők fizetésével íizetésrendezés utján egyenlővé teszi. Szükséges és kívánatos az egyesületté való alakulás szért is, hogy az elkészítendő felirat az országgyűléshez még az 1908. évi állami költségvetés tárgyalásáig előterjeszthető legyen. Ez okból szükséges a tisztviselőikar erős szervezkedése. Minden városi tisztviselő lépjen be az egyesületbe s ez által egy olyan testületet segítsen létrejönni, amelynek vezetősége joggal hivatkozha- tik arra, hogy mögötte áll az egész magyar városi tisztviselőikar. Csak egyesült erővel lehet általános érdekű eredményt elérni ! Részleges vízvezetékek. A tűzoltó-őrtanya vízvezetéki berendezése már elhatározott dolog. — Közvetlen célja a tűzoltás gyorsaságának fokzása. Kétségtelenül fontos cél. Emellett részleges utcaöntözésre és egy középület kényelmi igényeinek kielégítésére szolgál. Egy másik részleges vízvezetéki berendezésre most kért be ajánlatokat a városi tanács. Ez a másik részleges vízvezeték pedig a Kossuth-kert öntözésére lesz hivatva. Tagadhatatlanul ez is kiválóan fontos érdek. De nem épen oly fontos a tűzoltás szempontjából, ha nemcsak a tűzoltólaktanya előtt felállítandó hidráncsnál tölthetik meg a hordókat, hanem a város minden részében kinyithatják a vízvezetéki csap'ot ? Avagy nem épen oly fontos érdek, bogy nemcsak a Kossuth-kert, hanem az összes utcák és terek ön- tözhetők legyenek ? Fölvetjük tehát a kérdést, arányban van-e a céllal ez a részleges berendezkedés és amikor circa 40,000 koronát felemészt ez a két részleges vízvezeték, nem volna-e célirányosabb mindjárt az általános vízvezetéki és csatornázási kérdés gyors megoldására fordítani ezt az összeget is ? A hatóság részéről határozottan meg van a törekvés a vízvezeték és csatornázás kiépítésére tekintet nélkül a város anyagi viszonyaira, mert ott az a meggyőződés uralkodik, hogy e nagyszabású müvek létesítése alig ró uj terhet a közönségre. Ez valóban igy is van. Nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy a közönség túlnyomó része is osztja ezt a felfogást. Mi az oka tehát, hogy mógie oly nehezen halad előre ez a kérdés? Mert hogy halad, az is bizonyos, amennyiben a hatóság nem marad tótlen, hanem állandóan érintkezésben áll a kérdés fejlesztése tekintetében a deb- reczeni kultúrmérnöki hivatallal és az ország azon városaival, amelyek elég szerencsések ily müvekkel dicsekedhetni. Az ütközőpont a csatornázási rendszer megállapítása, miként az eddigi fejleményekből látszik, miután az első feladat kétségkívül a csatornázás kérdésének megoldása. Ha ez meg A harangozó. Irta : Erdélyi Lajos. (Folyt, és vége.) De Boris nem igen akart belenyugodni Pöszméte sietős természetű végnyilatkozatába, miért is jajongva szólott a többiekhez : Mönjenek doktorért ! Egy-kettő a bámészok közül ment a doktor után, de bizony az kint járt a pusztán, alkalmasint a bérlő fiával kártyázott. Tehette is, ilyen dolog időben nem igen betegeskednek az emberek, a kórság elvárhat télig is. A jobb lelküek tehát a borbélyért szaladtak, aki egyben szép kovácsmunkát is végez. Ennek a két mesterségnek rokoni voltát máig sem értem, de Kaszab szilárdan kijelentette kérdésemre : — így pászol ez uram ... Testvér foglalkozás ez a kettő. Ha meg pászol — gondoltam — hát bele kellett nyugodnom. Nehéz táskájával fölért tehát Kaszab uram a toronyba. Tudákos ábrázattal kezdte vizsgálni az öreg elernyedt testét és fontoskodva jelentette a körülállók- nak : — Vagy él, vagy nem ! — Ugylöhöt... mormogták körös- körül. — Mindig mondtam, hogy jelöl ész ez a borbély, müvelkedett Jároni István katonaviselt zsöllér. — Édös apam, jó tanító apám, kelméd is itt hágy! búgott fel zokogva Boris. A borbély kovácsos gyöngéd- séggel tolta el onnét a kétségbeesett asszonyt és önérzetes büszkeséggel vigasztalta : — Ne röttögj Boris, a meddig az érvágás meg nem lösz, addig ki nem megy belőle a pára. Embörök — kiáltotta, vigyük le az öreget. A parancsszóra néhány ember megfogta fejnél, lábnál Samu báesit és lecepelkedett vele a kertbe. Ott szépen lefektették a pázsitra. Ekkor a borbély sietősen nekikészülődött a munkának. A gyöngéd természetűek arréb húzódtak. Megcsillant az alkonyat fényében a borotva. Boris remegve támaszkodott az öreg körtefának és reszkető aggodalommal leste az eredményt. Pöszméte Ferencz melléje került és lágyan súgta : — Boris. — No. — Ha meg hót is az apád, nem maradsz magadra. Boris neheztelve a vállát vonogatta erre a vigasztalásra. — Nem, nem, — szőtte a beszédet Pöszméte, miközben csempe száját egyengette. — Magam is özvegyi sorba vagyok. Azután mög a harangozáshoz is értök. Jó lesz ? Ezzel már a menyecske keze után nyúlt. Majd nagy hegyesen ment a templom felé, mintha már is ő lett volna a harangozó. Az ajtóból oda szólott az ácsorgóknak : — Most hallgassák mög kentök az igazi harangozást. És kapaszkodott fel a toronypadlásra. A borbély ez alatt elvégezte a dolgát, de az öreg csak nem eszmélt. Kaszab inár kezdett aggóskodni és halk hangon nyilatkozott is: — Alighanem oda van. — Nem csoda, toldotta a szót az egyik öreg asszony, névszerint Saj- gónó, igen a szivére vötte a halálesetet. — Jó lesz doktorért küldeni sür- getözött az odaérkezett biró. — Hát nem ártana, válaszolt a tudományában megakadt borbély. Egyszerre csak megkondult a harang és nagy zúgással kongott ki az utakra. Hol erősen, sebesen, hol meg lassan, gyámoltalanul szólott. Még a süket is hallhatta, hogy együgyü, hozzá nem értő kéz rángatja a kötelet. Kongott, libegett össze-vissza a hang, mintha maga is röstelkedett volna azon, hogy igy dobáljak haszontalanul a levegőbe. Samu bácsi hirtelen megrándult. Előbb a lába húzódott fel, majd meß az ábrázatját fintorgatta keservesen. Szinte látszott rajta, hogy ember fölötti erővel igyekszik életre kelni. Kaszab a borbély, helyzete magasRÓth Simon nagyválasztéku cipőraktárát ¥ Ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb ezipőrakta. al»!►a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi box és schevraux bőrből kész ittt «alpok a legdivatosabb kivitelben. ===
