Szamos, 1907. május (39. évfolyam, 35-43. szám)
1907-05-23 / 41. szám
XXXIX. évfolyam. Szatmár, 1907. május hó 23. (csütörtök) 41. szám, X SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési á r : Sgésx évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévbe 2 kor. d Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. rtündennomü dijak Szaimaron, a lap kiaáóhivataia&an fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közíiltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. 1 Fel a fáklyával! Irta Molnár Viktor. Általánosan elterjedt nézet, hogy a XX-ik században a szociális ■] kérdés lesz az emberiség kérdése." mert a munkásosztály mozgalma ma már nemcsak a nyugati közművelődés körét, Európát és Amerikát, hanem a többi világrészeket is, különösen a keresztyén műveltség határain túllévő ázsiai kultur- népeketis bevonta érdekei körébe. Tagadhatlan történeti tény, hogy a fönnálló jogrendszerekben mindig hatalmi érdekek érvényesülnek és hogy polgárosodásunk eddigi fejlődésében a kevés hatalmasok érdekeinek biztosítása széles néprétegek kárával járt. A szociális kérdés megoldása azonban aligha kívánja azt a változást, hogy most viszont a nagy sokaság éreztesse erejét az eddig uralkodó osztályokkal, hanem inkább azt, hogy a múlt állapotok íerdesége mellett, mely szerint műveltség és vagyon egyaránt kevés ember kezében összpontosult, ezentúl a nemzeti élet egységének és közérdeknek szempontjából ép a műveltséghez mindenkinek joga van s legyen és a műveltség megszerzésével minden egyes ember gazdasági és hatalmi érvényesülésének föltételeit is megszerezhesse. A nagy történelmi átalakulások, — mindenike külön is tanúskodik erről, — sohasem történtek, még ha anyag érdekek állottak is előtérben, egyedül a tömegek utján; a sarkalló ösztön, az összetartó kapocs, a kitűzött eél mindig eszményi volt s ezzel nyerték meg a vezető elmék a népek nagy rétegének segítségét. Osztály-érdekek harca, az emberi visszavonás örök alapja, az elégedetlenség mindenkor szétrobbanthatott volna minden fennálló intézményt, ha azon szétrobbantó izgalmak mögött nem rejlenének magasabb ideálok, melyek az intézményeknek nem rombolására, hanem átalakítására sarkaiknak s igy a fejlődés folytonosságának megőrzésére utalnak. A múlt idők és a jelenkor közt abban van a főkülönbség, hogy az ideálok, melyek az emberi törekvést az önzés szűk korlátái fölé emelik, ma már nem egyenes különvált körök, ren dek és osztályok, felekezetek és pártok lelkének szólanak, hanem általánosabban minden emberi szív és elme húrjain visszhangoznak és inkább egységre, mint szétvállásra, inkább összetartásra, mint visszavonásra buzdítanak. A modern állam feladatai közt ezért lépett előtérbe az a törekvés, hogy még a tankötelezettség erőszakolásával is valamennyi polgárnak gondolkodásban és érzésben oly alapnevelést biztosítson, mely őket szellemileg erkölcsileg egymáshoz közelíti és a nemzeti lelkűiét egységében összeforrasztja. Kétségtelen ugyan, hogy azt a különbséget, mely a müveit em bért a műveletlentől elválasztja s ebből a tekintetből a társadalmat is erősen széttagolja, egykönnyen nem lehet kiküszöbölni és a jövőben is csak lassan-lassan lehet apasztani, de ép oly kétségtelen, hogy a müvelt§ég-^rtJzös8ége, ha nem is teljes egyenlősége, jóval könnyebben és igazabban megközelíthető, mint amit a szociálista és kommunista tanok a gazdaság kiegyenlítése és a vagyon megosztása és közössége körül elérni óhajtanak. A széles néprótegeket a maguk érdeke is meggyőzi s józan része látja is, hogy az anyagi javak birtoklását és élvezését nem lehet egyenlővé tenni a gazdasági gyarapodás és fejlődés kára nélkül. Viszont azonban annak semmi sem állja útját, hogy a szellemi és efkólcsi élet terén megszűnjék a különbség gazdag és szegény között, hogy az emberi elmének felhalmozódott nagy tőkéje tényleg valamennyiünk közös öröksége legyen, melyből valakit kizárni jogfosztás s azért kötelessége államnak és társadalomnak, hogy a részesedést benne elérhetővé tegye mindenki számára. Azt hiszem, hogy az alsóbb néprétegek elégedetlensége ép müveletlenségén alapul s a tudatlanságból táplálkozik és nő nagyra azoknak a befolyása, akik a gazdasági egyenlőtlenség igazságtalanságát hangsúlyozva, forrongást szitának és az osztályharcot újjá élesztik. Hazánkban még nagyobb szükség van a műveltségnek, mint kiegyenlítő és egységesítő társadalmi tényezőnek emelésére és terjesztésére, mint bármely más nyugati államban, mert nálunk a társadalmi széttagoltság jóval nagyobb, mint bárhol, nemcsak szellemi, hanem gazdasági téren is. A jó tanügyi és gazdasági politikának ebből a tényleges helyzetből kell kiindulnia, tehát magyarnak kell lennie. A nyugati kultúra vívmányai csak annyiban és oly képen érvényesíthetők minálurth, amennyiben s amedig az általános nemzetközi műveltségen kivül a magyar nemzet egységes törekvéseit szolgálni képesek. A társadalmi tudományok művelői különösen két módon vélik elérhetőnek a müveit és műveletlenek között való kiegyenlítő közeledést : először azzal, hogy az általános műveltség anyagából a szerintük szükségtelen, vagy haszontalan alkotórészt kiküszöbölni akarják ; másodszor azzal, hogy az ilyen módon megrostált és egyszerűsített művelődési anyag közvetítésére szolgáló intézményeket javítják és szélesbitik. Á harangozó. Irta : Erdélyi Lajos. A harangozásról általában az a vó lekedés, hogy igen egyszerű, tudomány nélkül való munka. — Azt mondják ugyanis az emberek, föképen Pöszméte Ferenez, hogy csupán a harang- kötél rángatásától függ minden, azontúl aztán illendőképen szól az magától is. Hát nincs igaza senkinek. Pöszméte Ferenczre pedig semmiképen se adjanak a belső emberek, mert tudnivaló dolog, hogy Samu bácsi öregségére való tekintettel már régóta feni fogát a harangozói tisztességre. A harang nem beszél magától, sőt úgy vélem, hogy a harangnak szive is vau. Ki hogy szokott véle bánni, úgy szokta visszaszolgálni. Teszem azt: Samu az öreg, minden módon megszólaltatja azt a vasnyelü, rézda- rekn minemüséget. Ha félkézzel lódítja a kötelet, lágyan barátságosan kondul, ha meg erővel huzza, szinte siró szó i röppen ki a torony ablakán. Mólybu- gásu és szívhez beszélő egyszerre, haragos és fenyegető, ha Samu bácsi úgy akarja. Tehát a hebe-hurgyán ítélkezők jobb’ teszik, ha hallgatnak. Hanem a dologra térve, el kell mondanom, hogy Samu bácsi bárány- természetű hírben állott. A feleségét soha egy ujjal sem bántotta. Az igaz, hogy az asszony sokkal erősebb volt nála. Elhallgatta annak nyelveskedé- sét. Perpatvarkodó természetéről pedig csak sugdalózva, panaszkodó sóhajtások kíséretében ejtett szót. A falu előtt csupa jó lélek, csupa áhi- tatos szeretet volt ő kigyelme. De hát az asszony, az asszony mindenkit kiforgat a maga mivoltából. Ezt a vélekedést Cs. Papp Vincze szokta mondogatni, ha szóba került, hogy Samu bácsi barangozás tekintetében nem igen jár egy utón a pontos idővel. (Tudnivaló, hogy Papp Vinczének ugyancsak kardos menyecske volt & felesége.) — Az igaz, hogy magam is egyszer hallottam, hogy Samuné odaszólott a kertben kapáló urához : — Apjuk ! Apjukom ! Harangozza el kend a delet! Iszön már a nap is amott szalad! Az öreg méltatlankodva szólott vissza : — Jó van nó ! Várhat a falu odáig, hogy én ezt a sort elkapáljam. Erre az öreg asszony dörmögve ment a maga dolgára, csak félhangosan fenyegette az emberét: — Majd a Pöszméte Ferenez jobban mögtöszi a dógát. A harangozó erre a fenyegetésre belevágta a porhanyó földbe kapáját és haragosan elhúzta a delet. Ha olykor szóba hozta előtte egyik másik, órával rendelkező tekintély, hogy nem sokáig járja ez a pontatlanság, nagyot hallgatott és beballagott az anyjukjához elpanaszolván neki a nagy sérelmet. — Erre aztán i Samuné csípőre rakta két kezét, úgy mondogatta meg az illetőnek a maga vélekedését : — Őröljenek kegyelmetök, ha ilyen harangszót hallanak. így esett aztán, hogy Samuné nyel- ves asszony hírébe került, inig az emberét Lázári sorsánál fogva mód- nélkül sajnálták. Hogy, hogyanéin, az erős harangozóné ágyba dőlt, olyan nyavaja érte, amellyel nem tudott megbirkózni még a szentmiklósi doktor sem. Egy ideig tengett-leugett, szedte kelletlenül a sokfajta patikaszert, de egy szép májusi napon el- mullott tőle egészen a keserű pohár. Meghalt szegény lélek. Samu gyámoltalanságában, olyan magára maradt, mint az ujjam. Mikor pedig Szent Mihály lovára is föltettók az asszony koporsóját, az öreg ember szinte fuldoklott a sírástól. Temetés után nagy csöndesség támadt a házban. Csak egyszer-egyRÓth Simon nagyválasztéku cipőraktárát jB ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a #Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipürakfcira. a tavasai és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, - box és sehevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelbe
