Szamos, 1907. május (39. évfolyam, 35-43. szám)
1907-05-05 / 36. szám
XXXiX, évfolyamSzatmár, 1907. május hó 5. (vasárnap) 36. szám. t POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatm ármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: ®gész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatala ban ilj.tter.dok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kőzöltetnet Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Nyitott szemmel... Nyitott szemmel látva, tudva megyünk, valósággal rohanunk a fenyegető veszély felé. A legutóbbi időben két erős mementó zúgott szerteszét. Az egyiket a „Gyáriparosok Országos Szövetsége“ bocsátotta a világba, a másikat a cselédtörvény-tervezet, mellyel legközelebb fog foglalkozni a törvény- hozás. A Gyáriparosok Szövetsége kíméletlen kézzel rántotta le a kötést Magyarország legvérzőbb sebéről, a kivándorlásról. Konstatált tény, hogy a kivándorlás által okozott vérveszteséget nemcsak a íöld- mivelés sínyli már meg, hanem a gyáripar is, amennyiben az ipari munkások is évről-évre emelkedő számban hagyják el az ős hazát s foglalkozást idegenben keresnek. Ha ez igy tart tovább, nem lesz elegendő munkáskéz a gyárak műhelyeiben sem, pedig itt tudvalevőleg többet keresnek az emberek, mint a mezei munkában. így áll a dolog, hogy a tengeren túlra tolongó földmunkás rajok magukkal sodorják az ipari munkásokat is. A Szövetség kíméletlenül rámutatott e baj okaira és enyitő szereire is, követelvén, hogy rendszabályokkal rendezzék a holtkéz birtokait és a latifundiumokat, sürgetvén ezeknek részben való megváltását és parcellázását, hogy földhöz jusson a nép, földhöz, mely idekösse. Sokan vannak ebben az országban, akik épenséggel nem rokonszenveznek a gyáriparosok által felvetett eszmével, mindazonáltal hangoztatnunk kell, hogy sok igazság van abban, amit mondanak s amiről panaszkodnak. S előbb-utóbb rá kell lépni arra térre, ahol a radikális kúra kinálva-kinálja magát. Csak aztán későn ne legyen már! Ugyanekkor egy más irányú intézkedés készül azokkal szemben, — a kiknek kivándorlása a mezei gazdaságra nézve jelent eklatáns veszedelmet. — Értjük ezalatt az uj cselédtörvény-terve- zetet, amely oly intézkedéseket tartalmaz mindkét félre nézve, hogy széleskörben méltó aggodalmat keltett. Ezúttal mellőzzük a gazdákra sérelmes s őket súlyosan érintő vonatkozásokat, csak azt említjük fel, hogy a cselédekre vonatkozó intézkedések sem férnek össze azzal a szabadszellemmel, amelynek a humanizmus revalitoja alatt egy ilyen törvénytervezetet egészében át kell hatnia. Drákói szigorral ma sikerhez jutni, célt érni nem lehet, az egyes alsóbb néposztályokkal szemben sem. A legbiztosabb esz- <öz az elégületlenségnek jóakaratu s méltányos, rekompenzáló követelési igények kielégítésével segíteni a fenyegető helyzeten. Bármely részről előnyök nyújtása, féltekenykedést, irigységet, szóval harcot involvál s elég mostoha gazdasági viszonyaink mellett még csak épen ez hiányzik, hogy vészteljes veszedelem elibe állíttassák az ország gazdasága. Kiélesiteni a kérdést, halálos vétek s ha a gazda sok tekintetben sérelmesnek látja magára nézve az uj törvénytervezet egyik-másik intézkedését, viszont kár oly drákói törvénnyel menni azok ellen, akik elsősorban segítőeszközei a gazdának ; rosszul választottuk e szót, nem eszközök, nem lehetnek eszközök, ahogy a tervezet kontem- plálja azáltal t. i. hogy valamit ad nekik, hogy ezért szabad eszközökké váljanak a munkaadó kezében. Hozzá kell szoknunk nekünk is ahoz a gondolathoz, hogy föltétien áldozat szükséges minden pacifikáláshoz. Csak azzal lehet a lorrongó, az elégületlen elemeket lecsilapitani, csak ezzel lehet soli- daris gazdasági helyzetet és viszonyokat létesíteni. Végkövetkeztetésünk az, hogy jó lesz alaposan megtárgyalni azt az uj cselédtörvényt, mielőtt életbe léptetnék, mindjét fél érdekeinek szem előtt tartásával a lokozott igényeket mérsékelni, a jogosokat érvényre emelni s főleg olyan szellemben átdolgozni, hogy a féltékenykedés, az irigység principialiter ki legyen abból zárva s még a lehetősége is távol álljon. így áldás fakad nyomán, ellenkezőleg magunk gyújtjuk lel magunk feje felett a házat. Keresd az asszonyt! (th.) Régi mondás, örök igazság. Más szóval: Férfi sorsa az asszony. Nem színpadi hangzatos frázis, nem is a szentimentális költészet tetszetős szálló igéje, hanem egy axióma, amelyet a mindennapi élet igazol. — Am álitsuk e mondást a férfiúi rideg okoskodás itélöszéke elé, ott is önkéntelenül, egész természetszerűleg érezzük elkötelező súlyát és elhatározó erejét. Egy egész élet van e szóban, talán üdvével, boldogságával, talán kárhozatával és örök átkával. A bibliai teremtés egyik Örök- szép allegorikus magyarázata szerint az Isten azért terem tó a nőt a férfi oldalbordájából, hogy az élet minden körülményei között mellette legyen, szivéhez közel álljon; a klasszikus bitrege a hátradobott csontok silá- nyabbjaiból származtatja, hogy mindig érezze gyengeségét, függését. — Mennyivel szebb, igazabb az első. Magának az istenségnek örök elhatározása, hogy a nő a férje szivéhez álljon közelebb, azt ihlesse, idomítsa, alakítsa, az élet megpróbáló küzdelmeiben az elkeseredést, a fásultságot, a közönyt, a részvétlenséget jótékonyan ellensúlyozza, becsületes rendeltetést Ígérjen és adjon. Ha ezt mindenki igy erezné, ha ezt mindenki igy tudná! Csak egyet a sok közül. Épen a napokban mentett fel a budapesti esküdtszék egy férjet, aki megölte feleségét, mert gyakori hűtlenségen kapta Önkéntelenül támad ajkainkon a kérdés, hogy mi adta a férfinak a jogot egy ilyen tett elkövetésére ? Van-e olyan szempont, honnan ezt igazolni lehet ? Szigorú büntetőjogi s erkölcsi szempont nincs. És mégis van egy olyan, amelyre állva maga a társadalmi közfelfogás, jobban mondva közerzós igazolja s minden jogi, morális és etbikai következmények terhe alól mentesíti. Azért, mert a házasságban azt a végcélt ismeri, vallja, — bár nem minSors. A sors bekopogtatott hozzá: Halljál, mit végeztem felőled! A szerelem világában te általad fogom képviseltetni az egyensúlyt, mint a milliárd világokat föntartja egy láthatlan, ki nem magyarázható hatalom s megóvja attól, hogy egymásnak rohanva, végpusztulásra jussanak, ép úgy fogja a te lelkedet a belé oltott büszkeség és kételkedés megvédeni attól a gyilkoló démontól, melyet ti szerelemnek, boldog szerelemnek neveztek. Nemes, büszke lelket alkottam beléd s ez segít arra, hogy sorsodat tudd elviselni s ha küzdeni is fogsz ellene, végleg még sem szabadulhatsz meg tőle. A bönhödés a túlvilágon is érni fog, ha e sorsnak nem engedel- meskedel ! Lásd, csak egy pillanat alatt hány ezer csillagocska fut alá a semmiségbe a nélkül, hogy valak ifigyelembe venné. De ha egy fényes meteor hull alá a tiszta égbolton és sziporkázó fényével bevilágítja útját, a többi csillagok megreszketnek miatta s az egész világ félelmes áhítattal tekint az alá futó, fényes égitest felé. Jó, csak kérek magamhoz hasonló partnert, a komédiához. Ne félj, gondoskodtam róla, olyan lesz a lelke, mint a te lelked, büszke és kétkedő. Aztán elkövetkezett, a mit a sors elvégezett róluk : megismerték, megszerették egymást. Talán nem is szerelem volt az, több annál, rajongó imádat, kölcsönös érzelem, a megismert, feltalált, kicserélt lelkek imádása egymással szemben, egymás iránt. És mégis, és mégis mintha kettőjük között egy láthatatlan démon képezne soha el nem hárítható válaszfalat, a kölcsönös szerelmet nem merik egymásnak megvallani. Fogva tartja leikeiket a le nem küzdhető kételkedés, a meg nem vesztegethető büszkeség. Ha nagy ritkán találkoznak, egy hideg, nyugodt kézszoritás az érintkezésük s a szemeikben, az a fel-fel- lobbanó meleg fény, melynek varázsát a kölcsönös szerelem adja meg, eltűnik, hogy helyet adjon a hideg, öntudatos, büszke csillogásnak. Mennyit, mily sokat kérdezősködnek egymásról titokban, egymásnak minden tulajdonságát jól ismerik már s azok a számba sem vehető csekélységek, a miket egymásról hallanak, elég sok arra, hogy a szerelmesek képzeletével aranyos színekkel ragyogóvá tegyék és azt az értelmet tulajdonítsák neki: Ő szeret engem ! Hányszor elhatározta magát a férfi: oda borulok a lábai elé, elmondom gyötrelmes és mégis idvezitö érzelmeimet, a lelkét, a szivét, öt magát akarom sajátomnak tudni, hogy sem Isten, sem ember az életen át, soha el ne szakítson tőle ! Együtt élni vele, a szerelem mámo- ritó világában, vagy megsemmisülni érzelmeim és szenvedélyem gyilkos lángja által, mindegy lesz ez, csak ö vele, csak ö általa! Milyen végtelenül boldoggá tudnám tenni ezt az embert, gondolta a hölgy. Ha sejtené, milyen nagy örök szenvedély lakik szivemben iránta, ha sejtené, milyen nagyon imádom. De hát mi is tart engemet vissza attól, hogy érzelmeimet tudtára adjam, —• megértessem vele ? — Miért nem forr ajkunk össze, egy véghetetlen hosszú, édes csókban, mely szerelmünknek örök pecsétje legyen s lelkeinket fel- bonthatatlanul kösse össze egymással ? Meg fogom tenni, meg fogom tenni, ha legközelebb találkozunk egymással! Nem fogod megtenni, nem, nem, súgta lelkeiknek a démon, mert az a másik úgy sem hiszi el azt, mert az a másik ki gúnyolna, ki nevetne érte. így folyt ez az áldatlan lelki harc, sok, sok ideig. Ki tudja, hányszor cserélte fel azóta tarka, himes öltönyét, fehér, hideg szemfedéllel a természet? Sokszor, nagyon sokszor volt éltető meleg nyár és hideg, nyomasztó elmúlásunkra emlékeztető tél, melynek létárgiája átragad a fogékony emberi kedélyre. A természet változott, — de lelki gyötrelmük nem és érezték már a roskadozást, a nagy teher alatt, melyet viselni már egyik sem volt elég erős. RŐth Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljak a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnag/obb czipiraktíra. a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi bQX és schevraux bőrből készült czipők a iagdivatosabb kivitelben. =
