Szamos, 1907. május (39. évfolyam, 35-43. szám)
1907-05-19 / 40. szám
2-ik oldal. SZAMOS 40 szám mint az ideál kultuszának hanyatlása s az a jelszó, melyet az uj század erkölcsének szeretnek deklarálni, nem egyéb, mint okozata az én feltétlen érvényesülési erőszakos törekvéseinek. Ez azonban csendes belenyugvással szentesített irányzat nem maradhat, egy erős reakcióra van szükség s ennek előbb-utóbb be kell következnie. Addig pedig ne leledjük a jelszót: „Sursum corda.“ Ismételjük az első pünkösd örök igéjét: „Jövel Szentlélek Úristen, töltsd be sziveinket mennyei szent ajándékkal!“ Pünkösdi gondolatok. (F. J.) Rügyfakasztó tavasz érkezésén, bimbók fakadásán, a földből kibukkanó termés zsendülésén gyönyörködik a szemünk. A zsenge növényzetet szeretettel csókolgatja, ölelgeti meleg sugarával a nap. És a tiszta, verőfényes légen át reszketve búgnak a pünkösdi harangok. Mily gyönyörű kép ! Szinte érezzük, mint járja át egész valónkat a szeretet, az élet, az ifjúság, a reménység. Ezer színes álom rajzik a lelkűnkben, ezer édes ábránd tarkállik a képzeletünkben. És karjainkban megfeszülnek az izmok, felbuzdul a tetterő, bensőnkben megcsendül a teremteni, alkotni vágyás ösztökélés szózata, s a mig merengőn jártatjuk körül tekintetünket, a természet megújhodásának csodá* jelenségein, ajkunkról önkéntelenül röppen el a munkát követelő nagy és nemes célokat szolgáló életre törekvés szent fogadalma. Megfogadjuk, hogy minden erőnket, tehetségünket örök szép ideálok szolgálatába bocsátjuk, szolgálván velük legelső sorba a hazát, mindnyájunk közös édesanyját, akit annál forróbban szeretni kötelességünk, minél több bánat szakad rá, és elhagynunk annál kevésbé szabad, minél inkább rászorul a segítségünkre. Ti, akik vállatokra vetve könnyű batyutokat háládallan gyermek módjára elhagyjátok ezt a földet, mert túl Uram, még mindig sötét van ! Igen még mindég sötét van s az emberek azért még mindig nem akarnak rájönni, hogy sem mesterséges bölcselkedéssel, sem technikai és más tudományos eredményekkel, hiú, öntelt emberi tanokkal (amellyekkel sötétben botorkálok agyukban gyújtanak. itt egy mécset, ott egy gyertyát, fáklyát, vagy viiiamlámpát) nem fognak sohasem igazán boldogulni, mert a tudomány minden viliamos refiek. tora mögött is megmarad a homályos környék, a melyet sohasem bírnak megvilágítani. — Nem, hanem várják meg a nappalt, a mikor a nap természetes ragyogásában, a természetes ős állapot sugaraiban minden, az egész természet megnyílik szemeink előtt. És akkor boldogok lesznek, mert megértik a természetet, az alkotásnak a legnagyobb szépségét. Minek a tudás, a civilizáció ezernyi csillogó lámpája, amikor mégis a sötétben botorkálunk mellettük ? Nem jobb lett volna, ha az emberek a helyett, hogy kerülő utakon igyekeznének fellebbenteni az éjszaka rejtett titkairól a fátyolt, inkább meg maradtak volna természetes, ősi életünk módja mellett, fölkeltek volna a fölkelő nappal s lenyugodtak volna a nyugvóval? Akkor ifjú ember, nem kellene mécs, nem kellene gyertya, nem lámpa, az idegenben dusabb bér kínálkozik, jól gondoljátok meg, mit cselekesztek. Jusson eszetekbe a szerény kis házikó, a melyben bölcsötök ringott, a rét, a mező, ahol kergetőztetek, az iskola, ahol a betűvetést tanultátok, a kicsiny templom, ahol először járultatok az Ur elé, a rozmaringos ablakok, a melyekből pajkos leány mosolygott felétek, a faluvégi temető, amelyben apátok, anyátok pihen . . A gondatlan gyermekkor, a reményektől duzzadó pajkos fiatalság édes vigasztaló emlékei ezek a rögök. Az élet sok hányattatásában, fájdalmas csapásaiban és kínos csalódásaiban csak e rögökön tapadó emlékekhez menekülhetünk egyedül vigasztalásért. De ha távol esünk tőlük, ha egy óceán választ el gyermekkorunk, ifjúságunk emlékeitől és szüléink hantjától, ha távol idegenben tengerentúli metropo lisok zugó forgatagában csap le ránk. a csalódás saskeselyüje, és kíméletlenül vájja belénk éles karmait, hova menekülünk bátoritó szóért, felemelő vigasztalásért? Ott meg nem ért bennünket senki. A kőóriások részvétlenül bámulnak reák, az üzleti szellem rideg kufárjai közönynyel rohannak el mellettünk. Ne hallgassunk a tündöklő Ígéretekre, amiket lelketlen kalmárok hirdetnek utón útfélen, Mert ezek bizony nem lesznek ott, amikor remegő vágyakozással tárjuk ki karjainkat az elhagyott, kedves honi tájak felé. Kincsek garmadája, ne csábítson minket, mert idegen föld mélységes, fullasztó, nyirkos üregekben kincset keresve — másnak, rá jövünk majd arraj hogy nincsen drágább kincs a — hazánál. Ezt kellene meggondolnia azoknak, akiket csak az az egy szempont vezérel, hogy verejtékes munkájukat jobban megfizetik — odakint. Igaz, hogy két karuk munkájáért kevesebb bért kínálnak idehaza, mert kizsákmányolt, szegény ország ez a mienk, de a minden napi kenyér mellé odaadja a szülői szeretet ezer gyöngédségét, eltépheted ■ len kötelékek ezernyi szálait, folyóinai. patakjainak ismerős csobogását" róna- ságainak tündérjátékát: a délibábot, zengetes nyelvét, gyönyörű nótáit. A tiszta, verőfényes légen át reszolaj, gáz, villám, vagy acetelin. Nem kellenének a mindenféle bölcseleti rendszerek, nem a nagyszerű találmányok, nem semmi, semmi, mert az ember, aki a nappal ébredne s térne pihenni, a maga ősi félvad állapotá- uan boldog volna és bölcsebb, mint az összes bölcsek, akik a világ fönnállása óta rát.ukmálták doktrínáikat a természet rendjétől eltért emberiségre. Ah, ifjú ember csak egyszer igy lehetne ! S most, midőn a nagyszakálu öreg ezt kimondotta, egyszerre fordult egyet az álmom. Azt álmodtam, hogy szónok voltam, a természet vallásának apostola és beszéltem a néphez : — Emberek, testvéreim az Urban, oltsátok ki mécseiteket, gyertyáitokat, fáklyátokat és mindennemű fényes lámpáitokat. Emberek ne kutassunk tovább az ismeretlen sötétségben hanem érjük be, mint ahogyan a többi állat, a nap áldott, meleg, ragyogó sugaraival. Este pedig, mikor a nap leszáll, térjünk mi is nyugalomra, mint ő. Oltsuk ki lámpáinkat! Csodálatos szónoki varázs lehetett szavaimban, mert felhívásomra — óh tisztán emlékszem az álomra — az ide-oda, jobbra-balra nyüzsgő sokaság, mint a parancsszóra, egyszerre mind kioltott valamennyi mécset, gyertyát, fáklyát és lámpát. ketve, búgnak a pünkösdi harangok. Édes-bushangjuk, mintha arra kérne: Ne hagyjátok el a hazátokat ! A testamentom szerint Pünkösd napján tüzes nyelvek szállottak alá a tiszta égből és megihlették az apostolokat, hogy világszerte szét mehettek tanítani minden nemzedékeket. Ne higyjetek, magyar véreim az ál- apostoloknak ! Az ő tanításuk hamisság és megrontásotokra törekszik. Tüzes nyelvek manapság nem szállnak le már az égből, de az igazságot hirdető lelkeket megihleti a pünkösdi lélek ma is! s eszményeket mutat fel, me lyeket követni kötelesség, erény, — elhagyni vétek és bűn. Jusson eszökbe azoknak, akik kétes anyagi érdek miatt kockára teszik éle tűket, eldobják maguktól a legszentebb ideált, — hogy „extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita.“ TERE-FERE. Kávéházi jelenet. (A történet színhelye egyik kávéház. Idő : éjjeli tizenegy óra. Személyek : egy ur a feleségével s nehány ismerősével.) Egy alacsony férfi lép be a helyiségbe, oda megy az asztalhoz s rá formed a férjre: — Hallja maga, mikor fizeti már meg a nálam csináltatott fogakat ? Általános elképedés. A férj piros lesz, az asszony elsápad a szégyentől, a barátok és ismerősök finoman mosolyognak. A fogorvos pedig folytatja : — Ep hat hónapja tartozik. Ha a pénzemet kérem, a fülebubját sem mozgatja. Elvégre az ön szemtelenségének is lehetne határa, mi. Ezzel a megtámadott felugrik, széket ragad s nekiront a fogorvosnak aki szintén nem rest egy másik széket ragadni s erre elkezdik alaposan döngetni egymást. — A pincérek oda rohannak s a hadviselő feleket nagy- nehezen elválasztják egymástól. Fáradtan lihegnek s tehetetlen dühökben a fogukat vicsorgatják. Egyszerre csak felszisszen a fogorvos. Majdnem sírva ordít ellenfelére : — Fuj, micsoda jellemtelenség ! Vicsorítja rám a saját fogaimat ! Isteni sötétség lett, mert hisz én sötétségben is láttam, az emberek, i mint valami varázsigére, mindnyájan behúzódtak házaikba s ki-ki a maga módja szerint dicsérvén az Urat, csöndesen elpihentek. Öt perc múlva már csak halk pihegésük hallatszott. Oh, be főnséges, gondoltam ujjongva, vége az ostoba civilizációnak, az emberek kioltották lámpáikat s mától kezdve nem fognak tudni többé semmit, ami bolondot az első láng fel lobbanása óta tanultak és kieszeltek ! Vége, vége és a földön most a természetes, a tudatlan, de boldog ős állapot diadalmaskodik. Ebben a pillanatban látom, hogy valaki hirtelen, mint a denevér elsurran mellettem, kezében tolvajlámpa volt. Hogy miért, vagy hogy került ide, nem tudhatom, mert valami zaj fölébresztett, csak azt tudom, hogy ez a kicsinyke tapasztalat a napnál is világosabban megértette velem, hogy az emberiségnek miért kell folyton nagyobb és nagyobb világosságot gyújtani. Mert, ha mind az ezermillió ember közmegegyezéssel eloltaná a maga lámpáját, mindig akadna közöttük egy tolvaj, aki meggyujtaná a magáét Zsoldos László. Egyik körjegyzőnél házasságot kötött közelebb egy izr. vallásu polgártársunk. akinek a bölcsője nem Magyarországon ringott. A kötés megtörténte után a boldog vőlegény oda- pillant a körjegyző asztalán fekvő Rákóczy-éfemre. Érdeklődve nézeget! s kérdi : — Jedző őr ! Ez öntől a papa ? — rámutat a fejedelem képére. — Dehogy kérem, dehogy. Miből gondolja atyámnak a fejedelmet ? — Nü, mert látok itt felírva : „!i- ber taté“ — (Pro libertate). HÍRROVAT. * Küldöttségünk Kossuthnak Szafc- már város küldöttsége csütörtökön tisztelgett Falussy Árpád főispán vezetésével Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszternél a vasúti üzlet- vezetőségének városunkban leendő elhelyezése céljából. — A küldöttség tagjai voltak : Dr. Kelemen Samu szatmári képviselő, dr. Vajay Károly polgármester, Táukóczi Gyula főkapitány, Kőrösmezei Antal főjegyző, Bartha Kálmán tanácsos, dr. Kölcsey Ferencz, Ferencz Ágoston és Markó Kálmán vili. világítási igazgató. A kereskedelemügyi miniszter szívesen fogadta a küldöttséget és kijelentette* hogy a kérdés még korai, ezért érdemleges választ nem adhat, a város kívánsága azonban fontos, azt méltányolja és minden lehetőt megtesz a város haladásának előmozdítására, — végül a váró* eme kérelmét a saját részére fenntartott ügyek közé sorolta. * Bírói kinevezés. A király Kondor Zsigmond volt szatmári kir. törvényszéki jegyző, jelenleg debreczeni ítélőtáblái tanácsjegyző albirót a debreczeni törvényszékhez albiróvá nevezte ki. * Vizsgatétel. Lukács Béla, a kir. kath. gimnáziumban gyakorló taná rjelölt a paedagógiai vizsgát sikerrel letette. * Kinevezések. Dr. Falussy Árpád főispán dr. Rottenbiller Ödön bikszádi fürdőorvost tb. főorvossá ; dr. Németh Bála közig, gyakornokot tb. aljegyzővé ; Szuhányi László és dr. Toóth Tibor közig, gyakornokokat tb. szoi- gabirókká nevezte ki. * Emlékoszlop leleplezés. Néhai Borsos Benő, az ev. ref. főgimnázium elévülhetetlen érdemű igazgatójának emlékoszlopát junius hó 12-én leplezik le, nagy gyászünnepség keretében. * Eljegyzés. Jankovics Zoltán szat- már-zsadányi á>l. iskolai tanító eljegyezte Polónyi Erzsiké ottani állami iskolai tanítónőt. * Bankett. Dr. Porubszky Jenő debreceni kir. Ítélő táblai elnök tisz teleiére fényesen sikerült bankeUre jött össze a Kossuth-kerti kioszkban a helybeli törvényszék, járásb’róság birói, jegyzői kara, nemkülönben a helybeli ügyvédi kamara tagjai. A banketten körülbelül 80-an vettek részt s a legvidámabb hangulatban voltak együtt a hajnali órákig. Az estét számos felköszöntő fűszerezte, a jelenvoltak a felszolgált menü, valamint a borok kitűnőségéért általános elismerésüknek adtak kifejezést. * Uj tanárok. Fógel József és Fógel Sándor, városunk szülötte', a helybeli kir. kath. főgimnázium volt jeles növendékei, a napokban Buda pesten kitűnő sikerrel tették le a tanári vizsgát, előbbi a latin és történelem, az utóbbi pedig a latin és magyar nyelvi szakcsoportból. * Házasság. Péterfi István kud- z8Íri m. kir. erdővéd holnap délelőtt köt házasságot Kisújszállási Bálint leányával, Máriával. Sürgöny! Sürgöny! Sürgöny! A kontinens legnagyobb magyar cirkusza VILLAND TESTVÉREK. 120 személy, 60 ló, 5 elefánt, indiai bikák. Világhírű attrakcziók. Három előadás megtartása czéljából folyó hó 24-én reggel, külön vonattal Szatmárra érkeznek. ' Folyó hó 24-én, 25-én és 26-án három nagy Slöjadás ■ a vásártéren felállítandó amerikai sátorban, mely 4000 kényelmes ülőhelylyel lesz ellátva. Bővebbet a falragaszok.
