Szamos, 1907. április (39. évfolyam, 27-34. szám)
1907-04-28 / 34. szám
XXXIX. évfolyam. Szaímar, 1907. április hó 28. (vasárnap) 34. szám. 'POLITIKA!, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkiní kétszer: vasárnap és csütörtökön. / so; ív 30 s. ■IHM Előfizetési ár: fflgész érre 8 bor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékőczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. ifiinckeaAdaid üv‘.a.k ös*{ (maron, a it*p fcs.!utoir\‘vats.iav»»A;;: íí^clenock HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Igazgatói jelentés a „Széchenyi Társulat“ 1906. évi működéséről. (Tartotta a folyó hó 24-iki választmányi ülésen Nagy Béla igazgató.) Tekintetes Választmány ! Társulatunk 1906. évi működéséről beszámolandó, van szerencsém jelentésemet a következőkben megtenni: Az előző években dúlt politikai harcok a közvélemény és érdekeltség figyelmét s érdeklődését any- nyira szétforgácsolták, hogy Társulatunk csakis erőteljes alapozásnak köszönheti a nagyobb megrázkódtatásoktól való megkimélését s igy eljuthatott azon határig, melyen alapszabályaiban célul tűzött feladatának: a magyarositás terjesztésének és erősítésének magasztos eszméjét szolgálni, immár egy negyedszázadon át képes volt. 109 gyermekmenhelyében készítette elő nemzedékünk zsenge virágait a magyarság leié való vonzódáshoz, a magyar szó elsajátításához. 24 éven át, évi átlagban 9500 gyermeket számítva, 230,000 gyermek részesült Társulatunk által nyújtotta áldásban. Társulatunk eme működésével nemcsak vármegyénk, hanem széles hazánkban is számottevő kul- turtényezővé vált. Gondoskodásunk azonban nemcsak az óvókötelesekre terjeszkedett ki, hanem az egyes iskolákkal kapcsolatos ifjúsági egyesületek vezető tanítóinak jutalmazásával lehetőségét nyújtottuk annak, hogy az iskolából kikerült s nemzetiségi vidékeken lakó 15 éven felüli iljak is a magyar beszéd gyakorlásában, a nemzeti érzés fejlesztésében részesedhessenek. Az 1906. évben szintén csak a hivalkodás nélküli, zajtalan alapozás képezte Társulatunk működését s immár elért azon határhoz, melyen anyagiakban megerősödve a tisztán nemzetiségi vidékekre is kiterjeszthetné működését. Ily tiszta románlakta vidékekre Társulatunk már betette a lábát. A nagy nehézségekkel közdő lacfalui állami iskola szegénysorsu gyermekeinek téli felruházásához 100 koronával járult. Kicsiny az összeg, de úgy hiszem, hagy az ottani tanítónak, vármegyénk köztiszteletnek örvendő tanfelügyelőjének irányítása révén szerzett sikereihez e kis segítség is hozzájárult, amennyiben az iskola növendékeinek száma 26-ról 57-re emelkedett. Nyári gyermekmenhely létesítése e helyen kiváló eredményhez vezetne s útját állaná a nemzetiségi törekvések féktelenkedésének is. Oláhgyürüs a Szatmárhegy tövében, továbbá Lippó volnának még azon helyek, amelyeken Társulatunk nyári menhely felállításával működése terét tisztán nemzetiséglakta oláh vidékekre helyezhetné. Természetes, hogy ezen helyeken nagyobb mérvű segélyezéssel és pedig a menhely-vezetőnő fizetésének teljes fedezetével volna egyelőre a szervezés keresztül vihető. Nem kétlem, hogy 1—2 évi fennállás után e menhelyek kiadásaihoz a községek hozzájárulása is biztosítható lesz. Társulatunk vagyoni állapotát a közgyűlésnek bemutatandó számadás tünteti fel, mely szerint 12287 kor. 16 f. kiadással szemben van 13056 kor. 08 f. bevétel és 768 kor. 92 f. pénzkészlet. Kiemelni bátorkodom azon körülményt, hogy vármegyénk által 1906. évre megszavazott 14,960 kor. segély.még a Inai napig sem, utaltatott ki és igy Társulatunknak ez az összeg teljes egészében áll még rendelkezésére. Társulatunk vagyona körüli sá- íárkodásunknak sarkalatos elvét képezte a törzsvagyon gyarapítása. A törzsvagyont minden évben 2—3000 kor. értékpapír vásárlásával növeltük s ez tette képessé Társulatunkat arra, hogy működését fennakadás nélkül folytathatja. Évek óta forró vágyam volt az igazgatói teendőket fiatalabb, agi- lisabb kezekbe helyezni. Nem mint ha a Társulat iránti érdeklődésem megcsappant volna, hanem ellenkezőleg, épen Társulatunk iránt érzett meleg szeretet s odaadó igaz jóakarat érlelte meg bennem azon elhatározást, hogy az eddig viselt igazgatói tisztemről leköszönjek. Nem válók meg ezzel Társulatunktól s mint tagja, továbbra is úgy szerzett tapasztalataimat, mint tőlem telhető munkásságomat is szivesen rendelkezésére bocsátom, de vezető állásban utódomul mégis oly férfiút szeretnék látni, akinek személyisége képességet nyújt arra, hogy Társulatunk ügyeit fokozottabb mértékben és eredményesen fogja tudni vezetni. Miután ily személyiség van, kérem a Tekintetes Választmányt, méltóztassék lemondásomat elfogadni és évi jelentésemet tudomásul venni. Politikai hírek. A politikai köröket e héten is a kiegyezés kérdése foglalkoztatta leginkább. —r Általános a meggyőződés, hogy az elvi megegyezés a két kormány között megvan, csupán a részletkérdések megoldása van még hátra. Többször felmerült magában a függetlenségi pártban is az az óhaj, hogy foglaljon állást a kiegyezés dolgában s hozza nyilvánosságra azokat a követeléseket, amelyeket feltétlen szükségeseknek s megvalósitandóknak tartott. Mindezek azonban csak óhajtások maradtak, mert a pártfegyelem az elégületleneket elnémította, Legújabban, csütörtök délután egy r^sze a pártnak bizalmas értekezletre jött össze, hogy körvonalozza állás- foglalását, Ez az értekezlet helyes- lőleg vette tudomásul a kiegyezésnek 1917-ig való meghosszabbítását, de az önálló, magyar banknak 1910-ben való felállítását feltétlenül követeli. Liliomon. Hogy hol jártam, a hely panorámája már rég kiveszett emlékezetemből. Annyit tudok csak, hogy buján zöld mezőség vett körül, harmatos szőnyege teleszöve volt ezernyi színes, bársonyos virággal. Úgynevezett hideg nyári nap volt, az égi nap leszórta sugarait, de nem melegített. És játszotta nyári játékát, elbújt egy felhőrongy közé, majd foszlányokká tépte és újra lassanként, egyenként dugdosta elő lángsugaru karmait. És amikor újra eltűnt sóvárogva, szinte fájdalmasan néztem fel az űrbe, vájjon hosszu-e még a felhőpalást, melynek rut szürke, párás tömege elrabolja tőlem a világitó sugárt ? Olyan lassan, lomhán mozdult odafönn a felhőgo- moly, mintha a párás föld örökre megülni akart volna azon az egy helyen. Szomorú és élettelen volt minden, de csak odafönn. A szerelmes anya ölében idelent, érett tavaszban lüktetett a föld ereje. Liliombokor mellett állottam épen. Szüzfehérsógben, karcsún, szinte hivalkodva emelkedett ki vékony szárain a pázsit zöld alapjából. Liliomok, suttogtam magamban, — réti-liliomok! Lélek nélküli virágok, illatnélküliek. Csak a testük szép, a sudár karcsú test, csak a szüzfehér kehely gyönyörű és nincs illatuk, nincs lelkűk .. . Mint a szoborszép leányoknak, mint a szoborszép asszonyoknak. A hosszú, vékony szár tövében megsimulnak szinte oltalmazólag a hosszúkás, kövér sáslevelek, az egészet befogta a harmat igazgyöngyeivel, teleszórt zöld pompa és azontúl nem messze, a forró föld, a poros föld. Húsz egynéhány, talán több virága volt a bokornak. Némelyiknek most fakadt hófehérbimbója, a másik már teljpompában ragyogott és a bimbó nem simult más ághoz, nincs is talán amelyik nemzette ?! Egyik szár nem ölelkezik a másikkal, sem szerelmes fonódással, sem gyöngéd ráhajlással, sem enyelgéssel, vagy diserét vágyódással. Mint ahogyan az anya szokott néha magzatával, ahogyan üdvözli leány a fivért, bárátnő játszik társnőjével, ahogyan vágyik a leány, — mert nőnek született. Mint ahogyan lennie kellene. Minden egyes virág délcegen emelkedett karcsú száron, magányosan, ridegen és a másik mellette ugyanígy. Most szellő rebben, az egyik szelíd hajbókolással köszönti társát, még alázatosságában is bizonyos büszkeséggel. Mintha óhajtana valamit. És kérne, vágyna, várna barátságot, csekélyke vonzódást szeretetet. Hiszen virág amaz is De a másik gőgösen elfordítja fejét, a válasz büszkén tagadó : — Nem létezik más lilioma a földnek, csak én! A testem dólcegségét csak látni lehet, de leírni nem. A testem bársonyával nem versenyezhet India minden selyme, még ha holdtól elorzott szivárványsugárt szőttek is szálaiba. Szirom-ajkam méze méreg a csókos pillének. Ne érintsetek, ne bókoljatok ! Nem akarlak benneteket, senkit sem óhajtok, csak magamat szeretem !.. . Mint egy mindenkitől irigyelt tündöklő, szobor szép asszony. Mint egy szoborszerü márványszivti leány. Mint a mi hazug asszonyaink ! Pille szállt a bokorra, fénylöszemü, csókosszáju, himes lepke. Előbb körüllibegte a bokrot választott, azután körülrepdeste a kiválasztott virágot, szárnya verésével zenélt az alvó szépségnek, tán súgott is neki valamit röptében. És a fehér liliom nem pirult el. — Sok asszony arcát nem szokta megfesteni a szemérem incarnációja. A lepke szomjas ajka mohón tapadt a liliomajkra, de a rét liliomának nem volt illata, a liliomaiknak nincsen édessége, méze. A pille megrebbent és szomorúan elrepült messze. A virágnak még reszketett a teste az ölelés hevétől, az elválás fájdalmától, azután a régi lett, a büszkén, egyedül álló fehér virág. Mint egy fehér hideg asszony, akinek hó tisztaságát éhes pilléknek egyetlen csókja nem fertöztethette meg. Nem fertöztette meg, mert a lepke elszállt, a virág megmaradt, a rabolt üdvöt nem látta senkisem. Mint a mi szép asszonyaink, Rötb Simon nagyválasatéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő-köaönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — Ssitmár és vidéke le^nag/oob czipírUUra. MiAtsMlL a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, nőies gyermek-lábbelik^ __valódi bo x és sehevranx bőrből készült czipok 'le j divatosabb kivitelben. -------