Szamos, 1907. április (39. évfolyam, 27-34. szám)
1907-04-21 / 32. szám
XXXIX, évfolyam. Szatmar, 1907. április hó 21. (vasárnap) 32. szám. !lO 1 rí % \ <5. S W-l % & SZAMOS. POLITIKA!, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületé“-nek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Sigész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZÜRKÉS Z TÖSÉ G és KIADÓHIVATAL: Réttóczy utcze 9. sz. Telefon: 1C7. Üiaóeüueir.ü dijak Sz&tftiajrca, a í&p siadohivaiRiabais fut tantiek Ä bizalom. Az országgyűlés keddi ülésén hangzott el egyik kormányférliu ajkairól a következő kijelentés: „A kormány bizalmat vár és meg fogja oldani az alkotmánybiztositékok kérdését, akkor és úgy, amikor és ahol azt a körülmények útmutatása szerint lehetőnek, helyesnek és szükségesnek látja.“ Határozott ígéret, férfias nyilatkozat s egész jogos appellálás a nemzet bizalomteljes várakozására. Alig egy éve, hogy nemzeti kormányunk átvette az uraimat s e rövid idő alatt is, a múltak káros hiányainak pótlása mellett, olyan tevékenységet fejtett ki, oly maradandó értékű intézményekkel és alkotásokkal járult hozzá jövő fejlődésünk biztosításához, hogy a legvérmesebb reményeket is megnyugtathatja. És mégis, épen akkor, amikor alkotmányunk, függetlenségünk, jövendőnk egyik legtontosabb kérdéséről van szó, amikor a kiegyezési tárgyalások javában folynak, hangzik fel a gyanú szava: — Ez nem az a nemzeti kormány, melyet benne remélt, — jőggal hitt és várt a nemzet, mert folyton ingadozik, habozik, kétes értékű tudósításaival áltatja a közvéleményt s a megkötendő kiegyezéssel egyszersmindenkorra útját vágja az ország gazdasági fejlődésének. Fiktiv dolgokkal, feltevésekkel könnyű gyanúsítani, sőt publikumot is lehet szerezni Csak az a gyanús az egészben, hogy e vádakat nem egy a nemzet bizonyos részéből alakult formális ellenzék hangoztatja, kolportálja, hanem a régi, megbukott rendszer egy pár titkos agitátora, egy zavaros konglomerátum, amely elégületlenül forrong s mindenáron zavart akar okozni. „Proprium est aliquorum vitia aliorum cernere, oblivisci su- orum.“ — Ugyan honnan tudják e beavatott informátorok, hogy a a két kormány a kiegyezésre nézve milyen megállapodásra jutott ? — Hiszen maga Kossuth elég félreérthetetlenül kijelentette, hogy az egyáltalában nem kész, csak remény van, hogy mihamarább be fejezést nyer. Elég világosan jelezte azt is, milyen alapon folynak a tárgyalások, t. i., hogy a kormány 1917-ig akar vámszerződést kötni Ausztriával a szabad forgalom alapján, azontu semmiesetre se kötelezi el magát. Akkor vámsorompók állitaniók fel s „Nemcsak az Ausztriából, hanem a más államokból jövő cikkek is megvá- molandók.“ Ennyi az egész, amit tudni lehet. De hogy ebből az következzék, hogy a kiegyezés olyan alapokon létesül, mely egyenesen kizárja a szabad rendelkezést, mely egyenes kijátszása, elárulása a nemzeti aspirációknak, jogos követeléseknek : határozott tendencia a közvélemény téves irányítására s annak olyan kialakítására, hogy seHIRDETESEK: kézpénzfizetés mellett a legjutányosaJbb árban jjbzöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. [ kz attfo hirdetések között minden szó f fillér. «4 Örök csendben. (Krüzselyí Erzsiké uj versei.) Egy kötet lírai költemény, a Versek, Újabb versek ismert nevű szerzőjétől, viseli homlokán e címet. Lírai verset Írni pedig korunkban egyáltalán nem hálás foglalkozás, mert egy német esztétikus mondása szerint a 20-ik század embere, akinek gondolkozása tökéletesen átszivódott a tisztán reális anyagias eszméktől, nagyon kevés fogékonysággal bir a költői szív érzelem skálájának megértésére. Ha ennek a mondásnak gyakorlati igazságát elismerjük is, viszont annak a jogát sem lehet elvitatnunk, hogy e fájdalomtól zaklatott, vihartól felkorbácsolt, vagy az öröm napsugarától beragyogott, a múlt emlékeken csendesen elmerengő szív örömének, fájdalmának, reményének, vagy lemondásának egy-egy dalban kifejezést adjon. Dal mindaddig lesz, míg az emberek érezni tudnak s minthogy az érzelemre való képesség együtt születik az emberrel, a lírai költészet is csak az emberiség elmúlásával szün- betik meg. Az „Örök csendben“ szerzője annál több jogosultsággal bírhat a költő névre, mert versei nemcsak névsze- rint azok, hanem egy igazán mélyen érző szívnek formai és tartalmi tekintetben, egyaránt rokonszenves megnyilatkozásai. Ezen újabb kötetének alaphangja a fájó, a merengő lemondás : Egy testet öltött fájdalom, Egy-egy könycsepp minden dalom. Az ősznek, a természet haldoklásának érzése kapja meg az embert, ha verseit olvassa. — Olyanok az „Örök csendben“ dalai, mint a szeptember végi napok, mikor még van a napnak fénye és melege, amikor még madár daltól hangos a lég, de a sárguló lombok, a bűvös éjek már az elmúlásra emlékeztetnek. Krüzselyi Erzsiké verseiben is fel-fel csillan a rejtett láng, a titkolt szenvedély, néha a soha einem alvó remény még ő előtte is mutogat délibábos tájakat, még hisz a jövőben, de csakhamar belátja, hogy a napfényes világ csak a csalóka álmok hazája s az ébredés után csak a vesztett remények haldokló ősze van előtte s annál fájóbb lemondással zen- dül meg lantján a panaszdal. Versei azonban korántsem egy pes- simista léleknek szüleményei. Minden fájó veszteség, minden tépett remény nyomán, kisarjad lelkében a megnyugvás s ba szive fel-felsajog is a fájdalom terhe alatt, ba a kínzó gyötrelem könnyeket sajtol is ki szeméből, háborgó felzaklatott lelke mégis megtalálja előbb-utóbb az egyensúlyt s tulömlő kedélyének egy-egy méla akkordban ad enyhítést. Ezért is nagyon rokonszenvesek versei, melyek egy-két botlást leszámítva, külső alak dolgában is sikerültek 8 igazán élvezetes olvasmányt nyújthatnak azoknak, akik szeretnek az ilyen megnyilatkozásokon át, egy valóban költői lélek mélyébe betekinteni. Mutatóul itt közlünk néhányat a verskötet legsikerültebb költeményei közül. Kétség. ügy érzem sokszor, hogy költő vagyok, Máskor pedig a kétség rám borul... Alkotni vágyom szépet és nagyot S hogy nem tudok: szemembe könny [tolul... Mért adtál nékem, édes Istenem Ily érző, daltelt szivet, hogyha már Nagyot, szépet alkotni képtelen És porba hull, mint számyszegett madár. Mi bent, a föld mélyében háborog : Mért nem baliszik a nagy világba kint ? Ha már a szívben zengnek a dalok : Oh, mért hogy nem bir kitömi mind? Mért néma ajkam, mint erdő, ha bent Az ősz elűzte a dalos madárt ? — Oh, mért nem szállbatok dalolva fent, Hogy tele zengjem a néma határt ? ... Ereszalji lócán. Ereszalji lócán végig heveredtem S elnézem: egy csillag, hogy ragyog [felettem, Jm RÓth Simon nagyválasztéku cipóraktárát j mjánljttk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásápláii foee&wt Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és yidéke lepag/öDo ozbínu a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi jasSffisreSlSi box és sehevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. . sah kialakulnia egy olyaj nemzel közvéle Ä&y, rc&kiy... paptikai erő vissa^hatfS^y ánra s nply uj ala pok^/Sj, paWiiaiLlásQlat vonn m^g% S^!\s EVŐI a Ionban szí tüntető alakbai v nyerteiJltíejezést az la kívánság '^jcv^^^y^Joankf 1910-ig íel tandó. I ha ez mej i^sz\m<^v\%\ a legerősebb bizto Imokgrra ■■aezve, Bogy az önálh vámfé¥í$ef'1917-etf túl nem les: üres frázis, áltatófigéret, hanen valóság. / Még csak an/yit: „ Prudent! est consilium mutare in melius.* Ezért váddal illetni meggyanúsítani valakit, lehetetlenné igyekezni tenn a hazafias törekvéseket, egyáltalár nem politikai tapintat s még ké- vésbbé komolyan számbaveheté ellenzékieskedés. A kritika jogosul akkor, ha komoly, nyílt s tárgyi lagos, az ellenzékieskedés íöltétler szükséges, de csak úgy, hogy aí ellenőrzést ne sértett hiúság reve lálja s ne hatalmi törekvésektől ihletve gyakorolja. A régi rendszernek is volt ellenzéke, de ez akkor, amikor a kormány valami jót, helyest akart, vele volt, támogatta. Most ex abrupto valóságos ötletszerűen ömlik a vád, a gyanúsítás s a legjobb törvényjavaslatra is azonnal kész a szellemes elnevezés: „jobbágyság visszaállítása,“ — „alamizsnatörvény,“ „oroszországi cenzúra-törvény“ stb. Nagyon helyes és indokolt, hogy maga a nemzeti közvélemény, annak túlnyomó többsége áll résen, perje el azonnal ne qsak /^zß a kor mányt, hanem a hálk r^pjett állc egész függetlenségi pmtoílp állitss vissza haladéktalanu%jC%égi sta tusquot, ^dja -^issz^ isménk ha talmat azoknak, kik ^jcN^éviu; át oly bölcsei éltel^yele \ jöva Mindig gyöngéktóünl£\rí»a \n- kább, mint valaha, nogy Tfelteveü sekre épitünk, sértett Tkij^jágból valótlanságot képzelünk és impu- tálunk, ezeket a világ piacára kipakoljuk, hogy belőlük ítéljenek nemzeti erkölcseink lelől. S nem vesszük észre, nem akarjuk észrevenni, hogy ezzel a féltékenykedő insinuaciókkal épen azoknak malmára hajtjuk a vizet, akik mindig lesben állanak, hogy alkotmány- biztosítékainkat minél inkább gyöngítsék s minél inkább megnehezítsék. lehetetlenné tegyék kormány- férfiaink hazafias törekvéseit. Akiknek a függetlenségi törekvések megvalósítása szivükön fekszik, azok a biztosítékot nem ilyen p Jón keresik, hanem keresik az intenciókban s megtalálják az intézményekben. Gazdasági kérdésről lévén szó, ilyen intézmény .legelsősorban a a külön jegybank. Gazdasági önállóság e nélkül el sem képzelhető, meg sem oldható. Ha arról volna szó, hogy ez’a kérdés is a másikkal együtt prolongáltatik, akkor talán indokolt lenne ez a gyanúsító elégületlenség s bizalmatlanság a függetlenségi eszme komolyságában. Akkor bizonyára hamaro-
