Szamos, 1907. április (39. évfolyam, 27-34. szám)
1907-04-14 / 30. szám
XXXIX. évfolyam. Szatmár, 1907. április hó 14. (vasárnap) 30. szán. AMOS. tony 16 politikája Szépirodalmi és gazdasági lap Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. SZKRKES Z TÖSR (J és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcrs 9. sz. Telefon: 107. ííndsnaomü dijaK Sísliaaron, a la» IriadófcivalalafcoE fUcteadofc HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöitetcek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. —as — T . -J — ... r" AVy.\ll,Tj Al kalmi tomlsajplr^yl \\ \\|JM ■ Vétkeznék maga'ellem a nfyagyl| nagybirtokos osztály^ és\a f^ldmil velési kormány, ha lk nám vonná a romániai szörnyű eseményekből a tanulságot. Azok az okok, melyek az aldunamenti hajmeresztő eseményeket megérlelték, részben fenforognak nálunk is, ha egészen más tormában is. De az általános nagy okban megegyezik a két szomszédos ország s ez az ok a szociális nyomorúság. Odaát is, nálunk is a íöldéhség izgatja állandóan a föld népét. Mig nálunk az a baj, hogy a kötött és nagybirtok tultengése miattt a kis- birtokot nem lehet meggyarapitani, addig odaát a kisbirtokosok száma a minimumra redukálódik, ameny- nyiben a termékeny Románia területének 80 százaléka kötött birtok, melyeket bérbe, illetve albérletbe adnak a parasztoknak. Nálunk a törpebirtokost rengeteg terhek nyomják, az adó és a kicsi tőidre felvett adósságok horribilis kamatai, odaát pedig a nagybirtokosok óriási komplexumokat adnak bérbe és miután a bérlők nem gazdálkodók, hanem üzletemberek, a tőidet apró részekre osztva bérbe adják, de olyan tulcsigázott árban, amely mellett nemcsak ők nyernek busásan, de azontelül megfizetik azt Sok bajunk volt már ezzel a szociálista földmunkás néppel, de még több lesz a jövőben, ha intézményesen nem fogjuk biztosítani a nép anyagi helyzetét. Ki tudja, talán már nálunk is kitörtek volna a romboló népmozgalmak, ha nem lenne az elkeseredett nép- szenvedélyeknek egy hatásos levezető csatornája: az Atlanti óceán, amelyen keresztül évente kétszázezer magyar embert transportálnak ki a Cunard Line hajói Amerikába. De már régen megállapították, hogy ez is egy nagy veszedelme a hazának, mert a munkáskezek, melyek Amerikát gazdagítják, ugyanilyen mértékben szegényitik el Magyarországot. Teremtsük meg a progresszív adóreformot, parcellázzunk néhány millió hoidnyi íöldet és védjük meg a munkás érdekeit, ezek jobban biztosítják hazánk szociális békéjét százezernyi szuronynál. Véres dráma az utcán. A visszautasított szerelmes diák bosszúja! Csütörtökön este a Kiuizsy-utcában véres kimenetelű jelenet játszódot le, melyuek szereplői egy VII-ik gimnáziumi tanuló és egy képezdésznő voltak. — A diák szerette a csinos leánykát, ki azonban nem volt hajlandó viszonozni érzelmeit, a fiatal ember e miatti elkeseredettségében előbb a leányt, majd magát sebesi- tette meg revolverével. Az esetről tudósítónk a következőkben számol be : Az ismeretség kezdete. Szatmáry István VII. oszt. gimn. tanuló, magas, barna, hatalmasan kifejlett, szinte meglett férfi számba menő diák, apja házánál lakik, aki csizmadia mester a Kinizsi-utcán. — Szemben lakott Dunka Irma, Dunka Gerő nagynyiresi körjegyző leánya, ki Ill-ad éves tanítónő-növendék az irgalmasnénék zárdájában. A fiatalok már egy éve ismerik egymást. A diák az elmúlt évben is üldözte a leányt szerelmével, ki azonban minden alkalommal lehütötte az érzékeny szivü fiút. Dunka Irma, kit a vizsgálóbíró kihallgatott, következőképen adja elő a történteket. Már abban reménykedtem, úgymond, hogy vége szakadt köztünk mindennek, mikor is 6—6 nappal ezelőtt megszólított, sőt levelet is kaptam tőle, melyre azonban nem válaszoltam, hanem mint a többit összetéptem. A levélben Szatmáry említette elkeseredettségét. — Dunka Irma, ki özv. Hazay Vilmosnó nyug. őrnagynénál lakott, csütörtökön alkonyaikor a Deák-térre ment egyetme,st vásárolni. Szatmáry nyomon követte és megszólította, hogy fontos közölni valója van vele A leány ki akart térni a diák elől és visszautasította azzal, hogy dolga van s nem ér most rá a társalgásra. Szatmáry a törvényszéki palotánál ismét megszólította a leányt és elkeseredetten mondotta, hogy öngyilkos lesz és mutatta a levelet, melyet atyái utolsó jelenet. Bállá Tivadar elég jó színész volt. Társai jó modora miatt különösen szerették s az egész környéken ismeretes volt bohém természetéről. Mind- ezek előrebocsátása után nem is lehet csodálni, ha a környék minden szép leánya fülig szerelmes volt belé. — Azonban hiába, BsUának már meg ▼olt a sziveválasztottja. Az nem volt más, mint a társulat szökehaju primadonnája, a szép Keszthelyi Aranka, ki szintén élt-halt az ö Tivadarjáért. Azonban a rokonszenves színészre az utóbbi időben alig lehetett ráismerni. Külsejét elhanyagolta, éjjeleket dorbézolt át és hogyha bárki, még ha maga a szép Aranka is figyelmeztette őt, hogy ez könnyen ártalmára lehet közkedveltségének, ő mindenkinek durva szavakkal válaszolt. Egy ilyen átmulatott éjszaka után mikor másnap délelőtt már tíz órakor a szinhháznál kellett volna lennie, még mindig összekuszált hajjal mámoros fejét tenyerére hajtva, heve- részett szobájában. Epen az órájára nézett, mikor a színház szolgája belépett s két levelet adott át neki. Az egyiket az igazgató küldte s figyel meztette abban Tivadart, hogy már napok óta nem jelenik meg a próbákon s ha ezt tovább is igy folytatja, akkor, sajnálja bár, de mégis kénytelen lesz Tivadar szerződését felhőn- tani. Bállá átolvasta a levelet és közömbösen eldobta magától. A másik levél Arankától jött. Rövid és keresetlen szavakkal adta tudtára ebben Tivadarnak, hogy elérkezett a szakítás ideje. Akármennyire is fáj neki a szakítás, — irta a levélben, mégis kénytelen ezt megtenni, mert olyan férfi, mint amilyen Tivadar lett az utóbbi időben, az ő ideálja nem lehet. — Kapok választ a levelekre ? — kérdezte a színházi szolga. — A választ majd személyesen adom át! Erre a szolga sarkonfordult és eltávozott. Tivadar pedig nézte, egyre nézte azt a rózsaszínű illatos levélpapirost és irtóztató undor fogta el a világ iránt. Elővette éjjeliszekrénye fiókjából azt a kis revolvert, amelyet előző napon vett magához, megsimogatta és egy olyan ember hangjával, mint akinek már semmi keresnivalója sincs a földön, halhan fölsóhajtott: — Ejh, játszuk el hát az utolsó jelenetet. A fegyvert szivéhez tartotta és megnyomta a ravaszt. A pisztoly dörrenésre, mint egy őrült, ngy rohant a szobába Aranka, aki voltakép csak azért irta a levelet Tivadarnak, hogy öt megjavítsa. — Mit tettél szerencsétlen ? kérdezte szivettépő fájdalommal. — Azt tettem, amit meg kellett tennem. Légy nyugodt nem miattad ! Emlékszel-e még arra a napra, mikor a gazdag disznókereskedőt meggyilkolva és kirabolva találták az országúton. Ártatlan embereket gyanúsítottak meg, ártatlan emberek bűnhődtek igazságtalanul, mig az igazi gyilkos, büszkén, fölemelt fővel járt az emberek között. Nem tudta meg senki s ma sem tudja még egyetlen ember sem, hogy az igazi gyilkos ón vagyok. — És te képes voltál erre ? — Ez még mind semmi. Tettem én ennél még sokkal borzasztóbb dolgokat is. Képes lettem volna mindennap százszor gyilkolni, százszor ra bolni, azért a nőért, akinek fekete fürtéi, villogó fekete szemei, egészen elbűvöltek. — Hát te mást szerettél ? úgy is tudtam mindig, hogy engem nem szeretsz ! — Képes voltam érte megtenni azt, hogy a legjobb barátomat csaltam el lakásomra és öltem meg irtóztató kéjjel. Képes voltam ezt az embert, aki bánatomban, bajomban mindig osztozott velem, a legnagyobb hidegvérrel úgy elrejteni, hogy senkise találja meg. Eddig senkisem sejtette, hogy a fiatal Horváth Lászlónak ki volt a gyilkosa. Én megmondom, ón voltam ! Gyilkoltam, raboltam, mert a rő szeretett selyembe bársonyba járni, tündökölni a világ előtt és ez még mind kevés volt neki. Most, mikor már felébredt bennem az ember és nem voltam képes engedelmeskedni rettenetes parancsainak azzal fenyegetett, hogy mindazokat a bűntetteket, amiket én most neked itt elmondottam, nyilvánosságra hozza. A földi igazságszolgáltatás elől gyáván megszöktem, de azt hiszem, hogy a másvilágon lesz talán még irgalom a részemre. — Nem Tivadarom, ón nem hiszem el, hogy te ilyen rossz ember legyél. — Hát ki mondotta, hogy én csakugyan ilyen rossz ember vagyok ? — mondotta Tivadar, mialatt vidáman ugrott fel a fűidről. — Igazán csak tréfa volt és nem komolyság ? — Persze. A jövő héten szinreke- rülő uj darab utolsó jelenetét próbáltam csak el. Remélem, jól logom a szerepemet játszani ? Tivadar fölvette a földről a kapsz- lival megtöltött pisztolyt, amelyet a kellékestől kölcsönzött ki magának, gondosan megtörölve tette vissza azt előbbi helyére és vidáman cigarettre gyújtott. Paál Jób. Róth Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljuk & t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrás!;. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Siatmáf és Miu legnagyobb eilpírastára. MüBrft&olfeA&fcaJk a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi box és schevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. 'a h«TK>l|is blrossaeget is, melye a ga|jlajglbojä| bérlejétől kér. Vai Menl%öl Inálufik Mágyarországoi e$py órtósf felcjjriunkás proletáriátu kör® bellii hat millió ember á|y\nek| nőiesen egy talpalattny fÓMfö ét a mások földjein végzet napszámos munkával tengetik éle tükehX Minősekből látható, hogy a ve szedelenrí* magva épen olyan mér tékben van meg, mint Romániábai s azért, amidőn látjuk, hogy odaá egy rettenetes parasztlázadásbai tört ki a nép elégületlensége, akko nekünk nem szabad összetett ke zekkel néznünk ezeket az esetné nyékét. Igaz, hogy a földnélkül magyar nép, különösen a magya nyelvű, műveltség tekintetében ha sonlúhatatlanul fölötte áll a romár parasztoknak és ez a műveltség í legerősebb ellenszere egy a romá niaihoz hasonló fékét vesztett nép mozgalomnak, mindazonáltal ko molynak kell tekintenünk a hely zelet akkor, amidőn az odaát ta' pa«/.talt rendszertelen, a nép alja: szenvedélyeire spekuláló izgatás helyett nálunk egy tudományos rendszerbe foglalt szívós izgatássá íliunk szemben, amilyen a szociál iemokrata izgatás, amely nap-nap atán mind rohamosabban hóditje neg a kollektiv eszmének a munkás nép ezreit.
