Szamos, 1907. március (39. évfolyam, 18-26. szám)
1907-03-31 / 26. szám
XXXIX. évfolyam. Szatmár, 1907. március hó 31. (vasárnap) 26. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. "'"r' Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóozy-uícze 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatnaa/on, a lap kiadóhivatalában '/i^etendók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. flusYét ünnepén. A hit próbaköve, a vallás fundamentuma: a husvét. Miért ? Mert a diadalnak, mi több: az életnek ünnepe. A keresztyén egyház ünnepének koronája a husvét, a leitámadás ünnepe. Ha ez ünnepet kivesszük az egyházból, leszállítjuk arról a lelki piedesztálról, a melyre évezredek hite emelte. Ez az egyedüli ünnep, melynek emlékeseményeit ha elfogadjuk, nemcsak lelki világunk alakul át, de nagy változást mutat külső életünk is. Ezért mondja a szentirás: „ha a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek.“ Nincsen is az egyháznak olyan hittétele, mely annyi megtámadta- tásban részesült volna, mint ez. A húsvéti történet túl esik a tudás határán és egyedül a hit az, mely megérthetővé teszi. A hit mélyreható tekintetével kell tehát vizsgálnunk ez eseményt, melynek ma emlékünnepet szentelünk, annyival inkább, mert annak tudományán épült fel a mai egész társadalmi rend, aki amaz első husvétban sírjából győzedelmesen kikelt. Ha igaz az, hogy egy társadalom mentői inkább megtartja és szilárdítja az alapot, melyen föl épült, annál közelebb jut a tökéletesedéshez, úgy a mai társadalomnak sem lehet más fontosabb feladata, mint erősíteni, fejleszteni az erkölcsi alapot, amelyen lölépült, vagyis a Krisztus tudományát. A Jézus tudománya tagadhatatlanul megasztos a benne foglalt erkölcsi igazságoknál fogva is, de maga az erkölcsi tartalom nem bírt volna ilyen átalakító hatással, ha nem csatlakozik ahoz a megváltás tana, melyet nem egyedül a vértanúi halál, hanem az eszme erejét hirdető husvét juttatott diadalra. A halál hatalmának, e sötét problémának, a feltámadás hite általi megfejtése az egyéni életre s ez által a társadalmi berendezkedésre is oly átalakító hatással volt, hogy a Krisztus üres sirját méltán tekinthetjük a világtörténet tengelyének, amelyen hatalmas len- düléssel fordult előre az emberiség lelki világa. A társadalmi bűnök szülőanyjának, az önzésnek helyét elfoglalja az általános emberszeretet, mely az örök élet hite alapján nyeri legnagyobb kifejlődését. Amint az ember a maga éleiét nem a földi lét szűk körében látja határolva, hanem a íöldi igazságtalanságokkal szemben egy jövő élet hitét öleli keblére, egyszerre megneme- sül, felmagasztosul, tör magasabb célok elérésére, tudva, hogy a jövő életben, túl a síron, hol örök igazság kormányoz, itt e földi életben sokszor félreismert, nemes intencióiért, törekvéseiért igazságos jutalmat nyerend. Itt kezdődik aztán az a magasztos alap, melyre a hit épit s mely nemcsak nemes tettek véghezvitelére sarkal, de a boldogság érzetével tölti el a kebelt már itt e földi életben, a jól végzett munka után érzett megelégedés és lelki csendesség boldogságával. Nézzük meg a hivő és a hitetlen életét. Aki a feltámadás boldogító hitét nem sajátította el, az élet szenvedései, csalódásai, a sors mostohaságai között csüggedten s reményvesztetten tengődik, mig a feltámadás hite az élet mostohaságai között reményt nyújt, bátorságot ad a küzdelemre, vagy a sorscsapások elhordozására, mert egy jövő, tökéletes élet boldogságáról biztosit. Ezért mondja Jézus : „boldogok, akik hisznek.“ És ha e hit lelkesít az élet küzdelmeiben, bátorít a szenvedések közt és reményt nyújt egy boldogabb életre, miért dobnánk el ezt magunktól, miért súlyosbítanánk saját vállainkon az élet terheit ? Mindnyájan boldogságra törekszünk és a feltámadás hite nélkül nem lévén boldogság, öleljük keblünkre, zárjuk szivünkbe az örök élet hitét és imádva áldjuk annak hirdetőjét, az örök élet megteremtőjét, az emberiség legnagyobb jóltevőjét: a halottaiból löltámadott Krisztust! Papolczy Zoltán. Nehéz idők. 42 esztendeje múlt, hogy Deák Fe- rencz hires húsvéti cikke megjelent a „Pesti Napló‘-ban, válaszképen Schmerlingnek a bécsi „Botschafter“- ben sugalmazott azon vádjára, hogy a magyarok el akarnak szakadni a Habsburg-háztól. Schmerling ezen váddal az uralkodót akarta a magyarok elleni erélyesebb rendszabályokra bírni. A húsvéti cikk 1865. ápril 9-én jelent meg és még a császár is elolvasta. Két évvel előbb, 1863. márc. 23-án ugyancsak a „Pesti Napló“ hasábjain Luttkandel Vendel bécsi professor „ Verwirkuugstheoriája“ ellen hadakozott a haza bölcse és ezen cikke, — mely külön lenyomatban még ma is díszíti értékes könyvtárak polcait, — az emlékezetes mondat körül forgott: „mihelyt a körülmények úgy kívánják, ha nem kérünk, nem közeledünk is, adni fognak, vagy legalább Ígérni.“ Az udvar erre csak annyit válaszolt: „soha,“ de a haza bölcsének sasszeme fölismerte az udvari politikát, bár az udvarnál sohasem fordult meg, finom politikai érzéke meg tudta Ítélni a múltak tapasztalataiból, hogy Bécs- ben az események nyomása alatt elfelejtik a tagadó szót. Hányán ismerik már a mai politikai nemzedékből alaposan a 60-as évek küzdelmeit, melyek ép oly jelentősek, mint a 30 as és 40-es évek korszakatkotó politikai harcai. ? Hisz nem kell messzire visszamennünk : a szabadelvű regime vezető emberei közt is tucatjával találkoztak az úgynevezett szürke emberek, nem is szólva a közkatonákról, kik helyett az öreg generális gondolkozott, minden cselekvést absorbeálva és nem kívánva mást, mint engedelmes szavazó mamelukokat, viszonzásképen vicináliákat szolgáltatva. Kevés és ritka eltérés volt ebben és az egyes, kiváló, meg önálló karakterek állandóan nem bírták ki e légkört, melyből hamarosan kiváltak. Az ellenzéken érvényesült minden tehetség, de ezen érvényesülés kimerült meddő theoriábau, mert az erősen körülsáncolt várban, amelyben korrupt eszközökkel tartották fen az Ecce homo! (Richter Ferencz.) Megkérdezém a mennyet: Istenünkkel Ilyen irtóztatón ki bánt? — A menny így szólt: „Az ember ! És vak éj terült el, Sűrű fátyolt vetvén a napra fenn.“ Kérdém a tengert. Tajtékozva áradt S vihar zúgása közt imígy felelt: „Az ember! S e megdöbbentő gyalázat Vadul korbácsolá a vizeket.“ Kérdém a földet. így felelt remegve : „Az ember ! S keblem mélye megszakadt S azóta nincsen balzsamír sebemre.“ S kérdém az Embert, Őt az Istenembert. Fejét lehajtá búsan, hallgatag4 S kérdésem nála feleletre nem lelt... Szabados Ede. A gép. Színes illatos tájon hömpölyög végig a szőke Tisza vize. A partoktól ezer vadvirág illatát hozza el a tavaszi szellő. Amerre csak szem lát, mindenütt sikság, bosszú, végcélküli síkság terül el. Valahol messze, egy falu tornya látszik ki, a szántóföldek tengeréből. A falu alján viz terül el. Egy darab ere a Tiszának. Nem mély és nem nagy, de éppen elegendő, hogy azt a malmot, mely az egész falu népének örli búzáját, megindítsa. — Egy öreg pár tulajdona, talán ember emlékezet óta élnek belőle. A falu népe megbecsüli, munkájuk mindig akad. Egész nap vígan kattognak a kerekek és az öreg molnár dalolva önti az életet a garatra. Egyedül, magánosán élnek. így is öregedtek meg. Békés, öreges szerelemmel szerették egymást. A férfi hatvan éves lehet, magas, erős ember, baja már őszbe csavarodott, de bajuszát most is hetykén kifeni. Az asszony tiz évvel fiatalabb nála. Valamikor szép lehetett. Ma már összeroskadt, csak szemei égnek még fiatalos tűzzel. Csendes, szomorú asszony, sohasem nevet és sohasem sir, nagyon erős lelke lehet, mert sohasem panaszkodik. — Azon asszonyok közül való, akiknek már csak a bit tartja fenn a lelkét. £s ez oly erőt ad, hogy nem roskad össze a legnagyobb fájdalom súlya alatt sem. Amint nem roskadt össze akkor sem, amikor egy őszi reggelen urak állítottak be kis kunyhójukba és tudtára adták, hogy azt a darabka vizet, amely nekik kenyeret adott, vissza terelik a nagy ágba. Szóval, kiveszik szájukból az utolsó falat kenyeret, hogy koldusbotot nyomjanak kezükbe. Mert az a pár krajcár, amit kártérítés címen kezükbe nyomnak, éppen elég arra, hogy néhány hónap múlva ében haljanak. Az asszony tárgyalt az urakkkal, nyugodtan és okosan. A pénzt is ő vette fel. A férfit megtörte a váratlan csapás. Egyszerre összeroskadt, nagy széles vállai megrokkantak és ökölbe szorított kezekkel járt föl és alá a kis szobában. A feleségét hallgatta, aki vigasztalta. — Nem baj János, az Úristen mérte ránk ezt a megpróbáltatást, az Úristen nem hagy ®l bennünket. A férfi hangja felcsattaut: — Az Úristen ! Bolondokat beszélsz, tőle akár felfordulhatunk. — Csak a gazdagok imáját hallgatja meg. A gazdagokét, akik az imádságaikat is megfizetik. A szegény ember imáját a kutya sem hallja meg. — Mi csak azért élünk, hogy másoknak dolgozzunk, azért törjük magunkat egy egész életen át, hogy ha megöregszünk, hát akkor kidobjanak nyomorult vackunkból, hogy kolduljunk. — Most itt van, ki vették szánkból az utolsó falat kenyeret a nagy urak, a gazdagok, a pénzóhes emberek ! — No-no, mondta csendesen az asszony, azért még nincsen minden elveszve, hiszen éhen nem fogunk halni. Majd csak ad a jó Isten valamit, meg aztán kapunk néhány forintot, abból csak eleiünk ideig-óráig. Erős bizalommal beszólt az asszony és látszott rajta, hogy hisz benne. — És igaza is volt, az Úristen nem hagyja el azokat, akik hisznek. Jött a megváltó egy ügynök képében. — Afféle fővárosi ügynök volt, amilyen százszámra árasztja e! a szegény emberek által lakott vidéket, hol mindenféle csodákat akasztanak a szegény paraszt nép nyakába. — Aki Galambos Jánoshoz beállított, urnák nézett ki, nagyon szépen beszólt eleinte nem is kínálta portékáját, csak ahogy megtudta bajukat, vigasztalta őket. — Nincs elveszve még bátyám semmi, kezdte nagy hangon. Hát hiszen az nem olyan nagy szerencsétRóth Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Sutmár és fidáke legnagyobb czipMtira. MlíSXi)íiíffetöÜÖ'tefb a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi box és sehevraux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. ........
