Szamos, 1907. március (39. évfolyam, 18-26. szám)
1907-03-24 / 24. szám
XXXIX. évfolyamSzatmár, 1907. március hó 24, (vasárnap) 24. szám. ZAMÓS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja MEGJELENIK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖNLA Előfizetési ár: ■gész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon H07. Mindennemű dijait Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A munkáskérdés. Nemsokára vége a télnek és megkezdődik a tavaszi munka. A téli nyomasztó, nehéz helyzet után uj aggodalmak, uj nehézségek fenyegetik az amúgy is erején felül megterhelt középbirtokos gazdaközönséget. A régi bajok ma eggyel ismét szaporodtak s ez az egy talán súlyosabb, mint a többi együttvéve. A munkás és a munkaadó közti viszonyról van szó, mely az utóbbi időben annyira elmérgesedett, hogy már sokan törvényhozásilag, drákói szigorral s erős törvényekkel vélték rendezhetnek ezt az elmérgesedett viszonyt. Ismeretesek a gazdasági egyesületek intenciói, ismeretes a miniszteri beavatkozás; országszerte megindult a kerületi solidaris kötelezettséggel járó szervezkedés, mindezeket a kétes jövő, a bizonytalanság, a munkások konok tartózkodása s e tartózkodáson alapuló, a jövő szükségére számitó s azt valósággal kizsákmányolni akaró törekvése idézte elő. Ma ugyanis a legtöbb gazda és földbirtokos szerződtetett munkások nélkül áll, holott ezelőtt kora ősszel elszerződött minden mezei munkás a jövő évi munkára. A múlt ezen általános szokásához egyszerre, — mint egy adott jelszóra — hűtlenek lettek munkásaink s az ősszel még csak hallani sem akartak szerződés szerinti elkötelezésről. Nem pedig azért, mert hangzatos frázisokkal s kecsegtető Ígéretekkel megzavarták becsületesen gondolkozó lelkét, — vérmessé csigázták reményeit s a tulságig fokozták követeléseit. — Minek kötelezzék el magukat őszszel, majd, ha bekövetkezik a sürgős munka ideje, a szántás, vetés, az aratás, majd akkor nagyobb munkabért szoríthatnak ki, majd akkor az égető szükség az ő részükre dönti el a kérdést s szabadon érvényesíthetik a gazdával szemben minden követeléseiket s túlhajtott igényeiket. Ez a szervezkedés egyedül a munkás anyagi érdekeinek megvédését, egyedül a munkás jövedelmének fokozását célozza és munkálja s olyan elszántságot, olyan erőszakos intenciókat és készséget öntött az egyszerű munkás emberekbe, hogy a hatósági beavatkozás is gyengének látszik velük szembe. Már az ősszel kiadták a jelszót, hogy csak igényeiket teljesen kielégítő, követeléseiknek mindenben eleget tevő szerződést kötnek s minthogy ilyen szerződéskötésre inkább lehet kilátásuk tavasszal, mint ősszel, ezért vártak mostanáig, nagy aggodalmára a gazdának és birtokosoknak, akik most méltán tarthatnak attól, hogy a legszorgosabb dologidőre munkás nélkül maradnak. Annyi bizonyos, hogy elég nehéz a helyzet, de épenséggel nem olyan, hogy ne lehetne segíteni rajta. Nem lesz azért gazda, aki szerződött munkás nélkül marad s nem lesz dolog szerető munkás sem, aki le ne kötné magát. Az általános drágaság, amely már a nép legalsóbb rétegeiben is érezhetővé vált, súlyossá tette a megélhetést, indokolttá teszi a szervezett föld- mives munkásságnak azon törekvését, hogy bérjövedelmét emelje. Csakhogy ezen jövedelem emelésnek a normális viszonyok által indokoltnak kell lenni s nem sza- szabad odaíajulnia, ahol már méltányosságról szó sem lehet, mert egyenes utazás a szintén nehéz viszonyok által sújtott gazdaközönség kizsákmányolására. Az általános drágaság invoválja a munkaerő megdrágulását is, ezzel a ténnyel számolni kell, de ehez képest kell a mezőgazdaság terményeit is értékesíteni, hogy az egyensúly ismét helyreálljon. Jobb árakat kell elérnünk mindenféle mezőgazdasági terményért; igaz ugyan, hogy ezeknek az ára nemzetközileg alakul, de ha a börze- spe.'ndáció az-jokszerüség és tisztesség határain belül marad, akkor sohasem lehet szó az árak mesterséges lenyomásáról s a terme lök megkárosításáról. De még fontosabb ennél az intenzív, belterjes gazdálkodás, mely képessé teszi a magyar földet arra, hogy az eddiginél jóval többet teremjen. Tanuljunk meg modernül gazdálkodni, ismerjük meg a technika nagyszerű vívmányait s tanuljuk meg azokat alkalmazni, felhasználni a földmivelésnél is s ezekkel olyan eredményeket érhetünk el, melyek messze íelülhaladják azt a többlet- kiadást, melyet a íölemelt munkabérek okoznak. Törekedjünk arra, hogy ne mint ellenfelek egymással szemben, — hanem mint egymás támogatására hivatott tényezők kölcsönös bizalommal egymás mellett munkáljuk közös érdekeinket. Itt a tavasz! Mintha látnám a t. olvasó arcán a fenti cim olvasása folytán keletkezett meglepetést, hogy a még mindig hideg időben, ki lehet oly merész ily állitásra. Pedig tessék elhinni kérem, igy van ! Olyan bizonyos vagyok felőle, mint amily bizonyos, hogy az én kedves anyósom vasárnap ,,friss“ zöldségből (csaláu) készült vastagótel- lel fog nekem kedveskedni, (ha mindjárt a hó alól is kaparja elő,) mert tudja, hogy én az efólét ki nem állhatom Tetszik tudni, az éjjel álmomban hangyaboiyok közt jártam s ászt hiszem, ez egyedül is elég ok arra, hogy bizonyosra vegyem állításomat, mert ha még továbbra is ez az unalmas, kiállhatlan idő maradna, csakugyan azt kellene hinnem, hogy ezt a tavaszt is ama „másik“ tavasszal együtt a mi kedves, régi jóakarónk sikkasztotta el tőlünk, akivel a jó Isten tudja, — vagy talán még ő sem tudja, — mi okból kerültünk közös háztartásba s aki az elsőszü- löttség jogát magának követelve, — Jákobnál is kegyetlenebb módon, annak a bizonyos lencsés tálnak a tartalmából csak a szedésközben véletlenül a tál oldalára hullott cseppeket engedi az irgalomból odadobott kenyérmorzsákkal letörülnünk. Erős a hitem azonban, hogy bár az előtörő enyhe napsugarakat kevés időre még Bohém élet nálunk. Egy volt referens visszaemlékezései. Valamikor régen, mint színházi referens, meglehetősen össze voltam forrva a szatmári bohémekkel, a színész világgal. A régi színész igazi bohém volt, gyöngédsziyü, poétikus kedély és filozofikus szellem, amellett könnyelmű és megbízhatatlan. Legelőkelőbb tulajdonsága volt, soha nem lépett föl sértő büszkeséggel és mindig meg tudta tűrni az embert, a teremtés e kiállhatatlan remekét. Előadás után, mikor az est meghozta a szezon egyetlen reális poézi- sát, a vacsorát, a trup szine-java e reális poózisba, vagyis a vacsorába merült a Sörcsarnok kerekasztala körül. Máig is titok előttem, hogy fértünk el oly sokan annál a kis kerékasztalnál, mely tele volt humorral és szódavízzel, mert magunk közt többnyire szódavizet ittunk bor nélkül, a habituék társaságában ellenben többnyire bort ittunk, szódavíz nélkül. Ennek a kerékasztalnak vacsorái alatt a színpadi élet sok humoros epizódja s a szatmári bohém világ sok érdekes intimitása került terítékre. Bemutatok közüjpk egyet-kettőt. A színi szezon végén bizonyára érdekelni fogja a Szamos olvasó közönségéi;. * D. kiváló színésze volt a Miklósi társulatának. Sok vidám ötlet fűződik szatmári szerepléséhez, ő volt az, ki a farsangi szinlapot úgy állította össze, hogy abban a művészek pikáns intimitásai virág nyelven ki voltak szerkesztve. Lett is ebből nagy megbotránkozás és számos lovagias ügy. — Legjobban megneheztelt a felesége, egy bájos kis szubrett, kiről a többek közt azt irta, hogy oly sovány, hogy ha leveti a turnört (akkor általános divat volt a nőknél), és ráül egy két garasosra, még mindig kilátszik alóla egy garas. Egy habitüé meghívta egyszer a truppot próbautánra sörözni. I). nem fogadta el a meghívást. — Köszönöm — mondá — én és kedves nőm csak vizet iszunk .., No meg, — tette hozzá — egy kis bort, de csak kellő beosztással. — Nem is tudtam, feleié a habitüé, hogy önök oly szolid szinészpár. De mit értsek a kellő beosztás alatt ? — Azt kérem, hogy a feleségem issza a vizet, én pediglen ... a bort. Egy kerekasztali nagy vacsora után (amikor kivételesen bort ittunk, szódavíz nélkül), D. úgy a hajnali órákban kissé mámoros fővel rótta németinek „fapallós1 utcáit. Egyszer csak találkozik egy cívissel. — Ugyan drága honfitársam nem mondaná meg nekem, hogy hol lakik D. színész ? — Enyje, felel a kérdett, ne mélázzon velem az ur! Hiszen kigyelmed maga D. színész. — Azt én is bölcsen tudom, hogy én vagyok D., csak azt nem tudom, hogy hol lakik D. ■# A. amilyen szelíd és kedves volt a kerékasztalnál, épp oly kérlelhetetlenül durva és szarkasztikus volt a próbákon és előadásokoQ, mint rendező. Egyszer ő játszfca XI. Lajosban a busongó királyt. Az udvaroncz szerepét egy segéd színész kreálta, aki erősen fülelt a súgóra. — Felség, parancsolsz éneket ? — Súgja a súgó. — Felség, parancsolok én neked ? — Szavalja utánna a konfuzus udvaronc. — jParancsolsz a nagyapádnak, te ökör ! — Mordult reá a dűhbejött busongó király. Egy más alkalommal, ha jól emlékszem. a „Gerolsteini hercegnőben“ A. játszta a generálist. Amint a csapat- ját mustrálja, mely csupa kóristákból állott, azt kérdi az egyik legénytől : „Hogy hívnak?“ — A szegény kórista a súgó után sem tudta kiropogtatni színpadi német nevét s zavartan izgett-mozgott. — Mi vagy hát voltaképen ? — för- medt rá vilíámló szemekkel a generális. RÓtfa Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Ssatraár és vidéke legnagyobb czipMtira. a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi box és sehevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. :
