Szamos, 1907. március (39. évfolyam, 18-26. szám)
1907-03-21 / 23. szám
XXXIX. évfolyam. Szatmár, 1907. március hó 21. (csütörtök) 23. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. MEGJELENIK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Sgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Ssatinaron, a lap kiadóhivatalaban llzttendok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutánvosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Á nemzeti ünnep után. A nagy eseményekhez méltóan ünnepelte meg a nemzet országszerte március 15-ikét, amely nap a magyar nép vágyainak és törekvéseinek inkarnációját jelenti. Városunk s vármegyénk lakossága is lelkesen ünnepelt fényes bizonyságául annak, hogy mindnyájunk lelkében, szivében kitörül- hetetlenül él az a felséges eszme, melyet egy évezredes múlt önfen- tartási küzdelmei szenteltek meg. Sok szép beszéd, logadalom hangzott el e napon ; hazafias dalok szálltak az ég felé, hirdetve, hogy emlékezünk, hiszünk és bízunk. Emlékezünk a múltra, mely fényesen beigazolta, — bár szenvedések árán is, — a magyar faj életképességét; hiszünk őseinktől öröklött erényeink diadalában, a kitartó munka erejében s a békés fejlődés boldogító hatalmában; bi- zunk a jövendőben s reméljük, hogy ezek az ünnepi érzések nemcsak a lelkesedés mámoros pillanataiban hatnak át, hanem a mindennapi élet különféle foglalkozásai között is irányt szabnak, ihletnek s jövő működéseinket befolyásolják. Régi mondás s napjainkban is gyakran halljuk ismételni, hogy a magyar ember lelkesedése csak szalmaláng, ideig-óráig tart, csak lelkes és hangzatos szólamokban nyer kifejezést, de ha tettre kerül a dolog, hamar elalszik. Csupán egy újabb mozgalomra, — a tulipán mozgalomra — hivatkozunk, bizonyságául annak, hogy sok igazság van e vádban. Néhány hónappal előbb valósággal fölrázott ez a mozgalom káros tespedésünkből s ma ugyan hány ember hord tulipánt s a vele szorosan összelüggó hazai iparpártolás kinek képezi komolyabb gondját? — Úgy látszik, mintha ma már csak jelszóban élne; pedig az idő maga is erősen figyelmeztet, hogy résen álljunk. A most folyó kiegyezési tárgyalások intő jelek arra, hogy nekünk hazai iparra, hazai kereskedelemre égető szükségünk van, ha a magunk lábán akarunk járni s az idegen, nyűg gyanánt ránk nehezedett befolyásoktól szabadulni kívánunk. Úgy látszik, örök végzetünk, hogy nemcsak anyagi érdekeink iránt nincs meg bennünk a kellő, szívós és kitartó öntudatos akarat, hanem egyéb nemzeti hagyományos kincseink iránt is fásult közönnyel viseltetünk, különösen békés, csendes időben, amikor közvetlen veszély nem fenyegeti közös nemzeti érdekeinket. Épen ezért föltétien szükség van arra, hogy az a tűz, mely szivünkben lángolt a márciusi eseményekre való visz- szaemiékezésben, továbbra is lobogjon égő, tiszta lánggal, serkentsen komoly munkára a hétköznapokon is. Egy nemzetnek életét nemcsak az ünnepnapok alkotják, amelyekből ihletet merítünk, — hanem a munkás hétköznapok is, amelyekben ünnepi érzéseink megfelelő tevékenységben nyernek megvalósulást. Megújhodásra van szükségünk most is, mint volt ama nagy időkben s ezt a megújulást pihenést nem ismerő lankadatlan munkával, szívós lelkesedéssel s kitartó törekvéssel érhetjük el. Március 15-iki ünneplésünk erre hiv, erre kötelez el s ezt állítja elibünk figyelmeztető tanulságul. Emlékbeszéd. A Kölcsey-Kör 1907. márc. 15-iki ünnepélyén tartotta Dunay Sándor felső kereskedelmi iskola igazgató. (Folytatás.) A mythologia szerint Antheus, a föld fia, midőn nálánál erősebb ellenfelével küzdött s bár ez őt többször földhöz sújtotta, legyőzni még sem tudta, mert Antheus a földre sújtva, anyjától, a földtől mindig uj erőt nyert a küzdelemre — így volt a magyar nemzet is, amely megpróbáltatásának nehéz napjaiban magyar alkotmányából, nyolc százados dicső múltjából mentett uj erőt a további küzdelemre. Megbünhödte már a múltat s jövendőt, de egy érdeme min dig megmaradt: mindig féltékenyen őrizte szabadságát s bár tenger szenvedés zúdult reá, soha fel nem adta. A folytonos ellenállás eredményezte, hogy II. Lipót alatt a megingatott és veszendőbe ment magyar alkotmány diadalra jutott, amikor törvénybe iktatta a nemzet, hogy Magyarország független és szabad állam, mely saját törvényei, ősrégi alkotmánya és szokásai szerint kormányozandó, mely semmi más államnak, v. 'v^pépnek alárendelve nincs. A nemzet ébredezni kezdett s bár Ferencz király sem az országgyűlést, sem a vármegyéket nem engedte szabadon tanácskozni, mindazonáltal a francia forradalom szele, az emberi és nemzeti jogokért vivott harcokra megedzőleg hatott. Bár Martinovics apát és társai a szabad eszmék hirdetéséért életükkel lakoltak, a szabadság szeretetót sem erőszak, sem ármánykodás nem irthatta ki a magyarból ! A magyar nemzet szárnyait kezdte bontogatni. Kazinczy Ferencz, a két Kisfaludy, Csokonay, Berzsenyi, Kölcsey és Vörösmartliy Mihály, mint a nagy tavasz elöhirnökei s pacsirtái felhívták a magyar nemzet figyelmét a hasadó hajnalra, bátorították a csüggedőket, lelkesítették a harcolókat, palotákba és kunyhókba egyaránt behatolt Vörösmarthy szózata, bíborban és rongyokban, egy sziv- dobbanással, egy lelkesedéssel szavalták : „Hazádnak rendületlenül' légy hi ve, óh magyar !w / N És a magyar nemzet rendületlenül hü is maradt a hazához, sőt kart karba öltve, izmait megfeszítve dolgozott azért a szebb jövőért, melyet a nagy költő megjósolt, mely után „buzgó imádság epedez százezrek ajakán !“ Széchenyi a legnagyobb magyar és Kossuth Lajos, a magyar nemzet atyja, már faragják az uj Magyarország fundamentumának alapköveit. Széchenyi megveti alapját a magyar tudományos akadémiának, közrebocsátja korszakot alkotó müveit s a Hitel, Világ, Stádium lapjairól mese- szerű, uj világ tárul fel a magyar nemzet előtt. Megépíti a lánchidat, szabályozza a Dunát és Tiszát, megindítja rajtuk az első gőzhajókat, lerakja az első vasút acélsínéit, korszakalkotó eszméivel felöleli a hitel- és birtokviszonyokat, fellendíti az ipart, kereskedelmet, mezőgazdaságot, de főleg a magyar társadalmi életet. És Kossuth Lajos megfnjja a tárogatót a Pesti Hírlap hasábjain, hogy felköltse a szendergőket, megnyerje a pecsovicsókat és maradiakat, liberális, nagy reformjai részére. És az ige, az eszme szállt, gyorsabban repült az őseinket vezető turul madárnál, belopta magát a kunyhókba és palotákba egyaránt. A nemesség már itt-ott jobbját nyújtja a jobbágynak és a szegpny, jognóiküli, földhöz ragadt szolganép először látja beteljesülve a biblia amaz igéjét, hogy „minden ember az Isten képére van teremtve.“ Kossuth országgyűlési tudósításai ekkor már a legnépszerűbb és legelterjedtebb olvasmányokká váltak. — Népszerűsége tünemónyszerüen emelkedett s a kormány visszaéléseit és túlkapásait, mint nemzetének éber őre, oly erősen és nagy sikerrel ostromolta, hogy a kormány nemtelen dühében azon kezdett gondolkozni, mint tegye őt ártalmatlanná. A pozsonyi országgyűlés megszűntével, a törvényhatósági tudósításokkal szerzett hervadhatatlan érdemeket, de felsőbb helyen óriási bűn volt a legrajongóbb hazaNincsen az Istennek... Nincsen az Istennek nagyobb adománya : Az édes anyánál. Ki, ha sírva rijtunk, a keblére ölelt, S könyteli orcánkra a bölcső dalánál, Forró csókot lehelt. Oh, hogy az Istennek e jó adományát Keveset élveztem. Édes anyám napja rég volt lemenőben, Az árva hogy úgy sir; csak azóta értem Kinn a temetőben. Nincsen az Istennek nagyobb adománya : Mint jó gyermekeknek, Angyali mivoltok szelíd mosolygása, Borús idők után, tiszta derült égnek Pompás szivárványa. Nincsen az Istennek nagyobb adománya, Jó magyar hazámnál. Valamennyi köny van felviszi az égbe, Csillagokba szórja, az Ur lábainál, Angyalok ölébe. Oh, hogy e legszentebb jó adományáról Nem jó mostan szólni. Tenger lett volna már abból a sok könyből Amit a tengerbe kellett eddig szórni Sok hazafi szemből. Lénárd Ede. Az én világom. Mikor mélységes kék Szemedbe nézhetek, Ki nem beszélhetem, Leírni se’ tudom. Hogy mit is érezek Elperzseli benne, A mi hitvány salak ; Egyedül a nemes, A mi szent eszményi: Tisztán csak az marad. Nem keresi nálad, Földi kincsek ékét; Hisz tengernyi úgyis, Ki ezért öleli Sok palota szépét. Se’ rangért nem futok, Hogy azt te adj nekem. Mennyi is a léha, Ki Szivére békót Ezért vet, Istenem. Vidám gyermekimnek tündér boldogságit Atyailag érzem. Bennük lelem Isten jobb keze áldását, Kivált ha lánykámon olykor el-elnézem, Jó anyám vonását. Tüzpatak e szempár Mindenik sugára ; Áradása lelkem Minden kis szikráját Át meg átaljárja. Ne segíts te engem, Se’ kincsbe, se’ rangba ; E helytt ragadd lelkem Magadéval együtt Az égi magasba. Hol a számításnak Dudvája nem terem, De nyílik a szívben A lólekért vágyó önzetlen szerelem. Hol az eskü szavát Nem írják be könyvbe, De a hü vallomás Olyan szépen beszél A lepergő könybe. Mért vagyunk emberek; Mórt is nincsen szárnyunk, Hogy vele csakugyan Az égi szeretet Világába szálljunk ? Oh! de minek vágynánk Mi a menyországba? Szivünkben már nyílik Az igaz boldogság Mennyei virága. Hajdú P. ftóth Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak & t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a .Pannónia' szálloda mellett — Szatmár és vidéke legaag/öbb oziairamra. Figyelmeztetés 11 az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.
