Szamos, 1907. március (39. évfolyam, 18-26. szám)
1907-03-10 / 20. szám
XXXIX. évfolyamSzatmár, 1907. március hó 10. (vasárnap) 20. szám. SZAMOS. OLITIKAJ, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAPV A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. MEGJELENIK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: JBgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű díjak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Mire tanítsuk a népet ? A világ-versenyben csak az a nép tarthatja meg helyét, amely maga is elsőségre törekszik. Sajnos, mi még nem küzdhetünk az első sorokban. Nekünk sok téren még a múltak mulasztásait kell helyre pótolnunk, hogy későbben annál több reménnyel küzdhessünk a jövőért. Óriási lépéseket tettünk igy is amaz ismeretlen, de jónak képzelt jövő felé. Nem is volna tanácsos hátramaradni, vagy lépéseinket lassítani, mert könnyen a fejünk felett csaphatnak össze a hullámok s akkor századokra s a történelem tanúsága és példaadása szerint örökre is elveszhetünk. De amint a tenger háborgásában és hullámzásában iszapos es piszkos áradatokat is lök telszinre, úgy a mi közéletünkben is előre való törekvéseiben oly jelenségek mutatkoznak, melyek nemcsak az egészséges fejlődést gátolják, hanem bomlasztólag hatnak a már meglevő erkölcsi alapokra s társadalmi rendre. Két különös jelenséggel találkozunk mostani közéletünkben, melyek kihatásaiknál fogva az összes gondolkozó főket foglalkoztatják. Ezek közül az egyik a szociális kérdés, a másik, amelyet én ebből kifolyónak tartok, a kivándorlás kérdése. Vegyük mindjárt az első kérdést. Lássuk, mi van benne jó s mi van benne rósz ? Itt meg kell előbb jegyeznem, hogy nem a minden becsületes törekvésű s józanul gondolkozó ember által indokolt szociális kérdéssel állunk szemben, hanem olyféle hatalmas hangon hirdetett elvtelenséggel, melyet tulajdonképpen a hirdetők sem értenek. Akarnak valamit, de maguk sem tudják, mit. Mindazonáltal ezen elburkolt és zagyva tanításból is kivehetjük mint jót, igazat és nemest: az emberszeretetet, a gyengébbek védelmét, ugyancsak emberi gyengeség, a kapzsiság ellen való védekezést és az általánosabb felvilágosodásra való törekvést. Amennyiben ezek nemes törekvések, természetes, hogy nekünk is ezekre a népet szoktatni, tanítani és nevelni kell. A jogászok azt hirdetik, hogy az államok alapja az igazság. Mi hozzá tehetjük: az igazság alapja az erkölcs, ennek pedig alapja a vallás. Mi van a szociálisták tanításában erről ? Az, hogy törd, rombold a templomot, papot, tekintélyt s minden oly intézményt, amelyek az emberi szenvedélyeket korlátozni s nemes irányoknak lekötni vannak hivatva. Az ily tanítás mérgező hatású, azt a csekély jó színezetet is elhomályosítja, ami talán felfedezhető lenne tanításukban. Hazafiság, dicső nemzeti múltúnk iránti kegyelet, ősök tisztelete tanításukban alárendelt jelentőségű. A munka s annak szeretete a leg- gyülöltebb fogalom. A munkával foglalkoznak kényelmi szempontból, de a fizetéssel, — no azzal már mindenesetben emelési szempontból. Hol van itt a józan következtetés ? Ilyenek és ehez hasonlók egyéb tanításaik is. Ezek egyébre nem valók, mint feldúlni a békés családi otthont, elégedetlenséget szítani a társadalmi rétegek között és a szerény megelégedés helyett a nyomorúságot plántálni. Egyesek részéről óriási tévedés azt hinni, hogy a boldogság és a megelégedés tisztán csak az anyagi javakban nyugszik. Előttünk vannak a példák, világraszóló vagyonok urai, legtöbbször nyomorultabbaknak érzik magukat, mint az utszéli viskó lakója, ha annak békét hagynak és egyszerű, nemes É'küjetét nem zaklatják. A másik kérdés a kivándorlás. Meri-e valaki tagadni, hogy ez nem a szociális tanok eredménye ? No, hát jól van. Kimennek százak és ezrek, mert felköltött igényeik kiűzték őket falujokból, hazájukból, keresnek pénzt, sok pénzt, küldenek haza is eleget. Jut belőle a korcsmárosnak, boltosnak s mindenkinek, aki ezért sóvárog. De mondja meg nekem valaki, küld-e az illető haza boldogságot és megelégedést is ? Ezek sokkal távolabb állanak az illetőtől, mint azelőtt. A valódi nyomort, a valódi szegénységet csak akkor érzi az illető és hozzátartozója, amikor valódi vallás erkölcsön nyugvó családi fészkét, otthonát megbontotta. — Vagy talán a még több pénz képes az elvesztett paradicsomot pótolni ? Nem! Az igazi családi boldogság örökre fel van dúlva. Az ember földönfutóvá lesz, kiveszve belőle minden nemesebb érzés, mely megnyugtatást nyújthat. Ezeket összefoglalva láthatjuk, mi ellen kell küzdenünk és mire kell tanitani s nevelni a népet. — Elsősorban a vallásosságra, amely minden nemes erkölcsnek alapja. Ének kifolyása az emberszeretet s a gyengébbeknek felsegitése. Ez azonban ne menjen a munkaszeretet rovására, mivel a munka minden embernek Istentől hagyott kötelessége. Természetes, hogy a munka és munka között annak értéke szerint különbség-Van. így különböznek azután az emberek is. Azonban nincs senki előtt elzárva az ut, hogy valaki a legértékesebb munkát ne végezhesse. így érvényesül azután az egyéni törekvés. A hazaszeretet, a múlt dicső emlékeinek feltárása, a szülőlöld, Egy rheuma története. Irta : Kiss Endre. Nagysokára megérkeztünk a foglalás helyszínére s ott pompásan el is végeztük küldetésünk célját, amennyiben az 500 korona tartozás fedezetére lefoglaltuk az összes ingóságokat, nevezetesen egy asztalt, egy széket, egy dézsát, három darab róztepsit, egy kefét, és egy doboz eipőkenőcsöt. Miután igy fényes eredménnyel eljártunk küldetésünkben, teljes {megelégedéssel ballagtunk a tanyai korcsma felé, hol megállapodásunk szerint a kocsinak várnia kellett ránk. A kocsi azonban nem érkezett meg s igy el kellett határozni arra magunkat, hogy megcseréljük a szerepeket s mi fogunk a korcsmában a kocsira várni. "Vagy egy fél óráig tényleg ott is ültünk a három lépés hosszú, két lépés széles csapszékben s ez idő alatt részben azzal foglalkoztunk, hogy az ott ülő paraszt-legények barátságos felszólítására pertut ittunk velük, — részben pedig azzal, hogy zsebkésünket elővéve, vagdosni kezdtük vele a pipafüstöt, amely foglalkozást itt egészen kényelmesen lehetett gyakorolni. Végre azonban eme szórakoztató időtöltések dacára is unni kezdtük magunkat s végrehajtottuk a végrehajtó azon inditványát, hogy induljunk el gyalog hazafelé s majd útközben felülhetünk az értünk jövő kocsira. így hát megismétlődött a bundában gyaloglás megható jelenete- Ezúttal azonban alig haladtunk nehány per- i cig, midőn észrevettük, hogy nagyon gyanakodva kezd bennünket két velünk szembejövő csendőr vizsgálgatni. Ha a csendőr valakit gyanakodva vizsgál, bizonnyára sohasem marad a hallgatag szemlélődés határai között, csak természetes dolognak mondható tehát, — hogy az említett csendőrök egyike megszólított bennünket — ez udvarias kijelentést intézve hozzánk : — Van szerencsém az urakat a törvény nevében letartóztatni. Könnyen érthető, hogy mi erre nem azt feleltük, hogy részünkről a szerencse, hanem őszintén és melegen kezdtünk érdeklődni az iránt, hogy talán gombával méltóztatott táplálkozni az igen tisztelt csendőr urnák, hogy ilyen módon vezeti be a velünk való megismerkedést. — Sohase tegyék magukat az urak. Engem nem lehet becsapni — szólt az idősebb és legalább saját nézete szerint okosabb csendőr. — Hiába is tagadják, úgy is tudom, hogy önök a kutyabagosi postarablók, akiket most körözünk. Itt áll a köröző levélben, hogy a rablást két téliesen öltözött, jól beburkolt alak követte el. Nohát niucsenek-e önök téliesen öltözve és jól beburkolózva ? Továbbá az is itt vau, hogy a tettesek egyike idősebb, a másika fiatalabb. Hát nem idősebb az urak közül ez egyik, mint a másik ? Azután az is itt áll ni, hogy a tettesek mindegyikének orra is szája is rendes. Hát nem rendes az uraknak az orra, meg a szája ? — A mán igaz, hogy mindez nagy011 gyanús, — fejezte ki egyetér tését a másik csendőr — De kedves urak ! — szólaltam meg — csak nem kívánhatják, hogy csikorgó hidegben nyáriason öltözködjünk, továbbá, hogy korkülömbség kikerülése végett, csak az ikertestvérünkkel járjunk együtt, meg hogy az orrunk egy fólmóternyire megnőjjön, hogy a postarablckkal össze ne tévesszenek bennünket. — Azt mondhatja mindenki, hogy az orra nem nőhet meg egy félméternyire, de ilyen ravasz furfanggal a hatóságot nem lehet tévútra vezetni. Azt csak nem tagadják az urak, hogy nagyon gyanús körülmény, miszerint jelenleg ilyen öltözetben gyalogosan bandukálnak itt a hóban. A végrehajtó erre elmondta kala- mitásaiükat s azt is, hogy azonnal értünk kell jönni a kocsinak, amely a városba visz majd bennünket, egyúttal a csendőrök gyanúja teljes eloszlatása céljából felajánlotta azt is, hogy írásainkkal igazoljuk magunkat. — Az bizony jó lesz és meg is tehetik majd a rendőrség előtt az urak, mert a dolog úgy áll, hogy ez először is nem ránk tartozik, mászodszor pedig, ha ránk tartoznék is, akkor sem tudunk olvasni, — szólt az okosabb csendőr. Már komolyan fenyegetett bennünket az a veszedelem, hogy gyönyörű utazásunk méltó befejezéseként esendőn fedezet alatt érkezünk meg a városházára, midőn végre szembejött velünk az oly sokáig késő kocsi s alkoholbarát kocsisunknak egyetlen szavára elhitték, a mi előadásunkban annyira kételkedő csendőrök, hogy mi csakugyan tekintetes urak és nem postarablók vagyunk. Mialatt ez igazolás után felszáltunk a kocsira, az okosabb csendőr fejvakarva szólt : — Mégis csak szemtelenség, hogy nem ezek az urak bírták azt a rongyos postát feltörni! Milyen jó fogást csináltunk volna ! * Eddig tartott barátom elbeszélése. Úgy érzem, mintha itt még hiányoznék a befejezés, minthogy azonban most sokkal restebb vagyok annál, minthogy csattanós befejezésen volna kedvem gondolkodni, arra kérem olvasóimat, elégedjenek meg azzal, hogy a leirt kalandos utazásnak befejezése — a barátom rheumája. G# RÓth Simon nagyválasztéku cipőraktárát Ajánljuk, sea t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. já Közvetlen a..Pannónia' szálloda mellett. Sxatfnáp és vidéke legnagyobb czipMtlra. . Figyelmeztetés 11 az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.
