Szamos, 1907. március (39. évfolyam, 18-26. szám)
1907-03-03 / 18. szám
XXXIX. évfolyam. Szattnär, 1907. március bő 3. (vasárnap) 18. szám. SZÁM POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. MEGJELENIK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Xgéaz évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóozy-utcza 9, $z. Telefon: 107. Mindennemű díjait Saatmaron, a lap ki adóhivatalai! an tutete adók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A sajtószabadság. (th.) Hónapok óta telve vannak a lapok politikai szenzációkkal pro és contra jönnek a nyilatkozatok,. amelyek vagy dicshymnuszt zengenek, vagy kíméletlen, sőt gyakorta durva és goromba rágalmat s meggyanusitást kolportálnak. Egy sajátságos s eléggé el nem ítélhető irányzat kezd nálunk lábra- kapni, mely ilyen mértékben még sohasem nyilvánult, mely kapva- kap a szennyen, a piszkon, hogy szenzációvá felfújva oda lökje a közönség elibe, hogy rágódjék rajta. Az általuk hirdetett politikai hitvallás mellett megengedhetőnek, sőt indokoltnak tartják a más felfogá- suak egyéni tisztességének és becsületének meghurcolását, meggya nusitását. Talán ez az irányzat oka annak, hogy felmerült a kérdés a sajtónak erősebb megrend- szabályozására. Ám nézzük a dolgot közelebbről. Tagadhatatlan tény, hogy egy nemzet életében a fejlődésnek és haladásnak egyik legfontosabb tényezője a sajtó. Az mutat irányt a kétkedő habozásban, erőt nyújt a becsületes törekvésnek, kialakítja, ihleti és revelálja a jutalmazó és büntető közvéleményt, megbélyegzi a közérdekkel való visszaélést és egyéni túlkapást, felszínre hozza a társadalmi bűnt és mételyt, irányelveket jelöl meg s eszményeket állít a köztörekvések elibe, fölemel és lesújt, jutalmaz és büntet, éltet és öl. Azt mondja Hugo Viktor, hogy messze van a tolitól a gyiiok ; ellenkezőleg, nagyon is közel van, maga a gyiiok, amely erkölcsileg öli meg az embert. Veszedelmes fegyver a bűnnel szemben s erős hatalom az erkölcs mellett. Ezért szabadsága valóságos életszükség, azonos magának az embernek szabadságával, a gondolat szabadsága egy magával az élettel. Ám, próbálja meg valaki béklyók közé szorítani, előbb meg kell semmisítenie az embert s csak Így érhet célt. Örök isteni rendelés s a legtermészetesebb fejlődés törvénye a gondolat szabadsága, attól megfosztani az embert, annyi mint megölni őt. De nem erről van most szó, csupán csak a sajtó erősebb meg- rendszabáiyozásáról. Olyan helyekről hangzott el az égető szükség kifejezése, azok panaszkodtak legerősebben s azok sürgetik a reformot legjobban, akik, mint Herceg Ferencz mondotta a Budapesti Újságírók Egyesületének gyűlésén: a sajtónak köszönhetik, hogy bizonyos jelentőséget nyertek a közéletben.“ Hogy visszaélések történtek és történnek hatalmával, hogy egyesek meg nem engedett módon írnak, mindenesetre figyelemre méltó körülmény, de nem ok az egész magyar sajtó meggyanusitására. Ha megszűnik munkálni a közérdeket, amikor erővel betolakodik az egyéni és családi tisztesség- és szentélybe, hogy telzavarja annak tisztaságát, amikor személyi érdekből mérlegeli és értékeli a közpályán működő embernek áldásos s általánosan elismert tevékenységét s belenyúlva annak privát életébe, tendenciózus roszakarattal keresi azokat a gyengeségeket, melyeknek nyilvánosságra hozatalával botrányt akar okozni, amikor minden előleges vizsgálat, bírói, vagy más féle ítélet előtt, tisztán szenzáció hajhászási viszketegből pellengére állít egyeseket s családokat, erkölcsi és másfajta testületeket s előlegezi nekik a közvélemény téves informálásával a bűnt, a fekélyt, a romlottságot : ilyen esetekben igenis jöjjön sajtótörvényünk a megsér tettnek segítségére és büntessen közmegelégedésre. Az is tagadhatatlan tény, hogy p. o. a politikai gondolatok és vélemények szabad érvényesítésében épen magának a politika fogalmának értelmezésében s nagy kiterjedésű aegise alatt végtelenül szabadon lehet operálni. — De még ez sem indok az erősebb korlátozásra, indokká legfeljebb akkor válhatnék, ha általános lenne a visz- szaélés s ha olyan motívumok érvényesülnének, melyek a politika fogalmának nagy köpenyege alatt a körédekre káros elveket és tanokat kolportálnak. Itt egész önkénytelenül kél ajkunkon a kérdés, hogy vájjon a magyar sajtó annyira korrumpált lenne, hogy joggal illethető az elhangzott súlyos vádakkal? Annyira visszaél hatalmával, hogy a nemzet organizmjsának e legfontosabb életszerve béklyók közé szorítandó s véleményének szabad, Önzetlen kimondásában és érvényesítésében feltétlenül korlátozandó ? Legyünk igazságosak. Sajtótörvényünk igen is relormra szorult. De nem azért a kevés s számba se jöhető kivételért, melyre a névtelen sürgetők annyira szeretnek hivatkozni; reformra szorult azért, mert a fejlődés és haladás mindenütt, minden téren az átalakítás munkájához a régiek helyébe újabb s megfelelőbb reformokat sürget. Nem a sajtó szabadságának , speciális és erősebb korlátozása a sürgető kérdés, hanem a sajtótörvénynek olyan reformálása, mely mellett principiaüter ki van zárva, hogy a teljes érvényében fentartott sajtószabadság szabadossággá fajulhasson. Ebben a tekintetben minden ivónak, főleg újságírónak koncedalnia kell és pedig azért, mert elég szomorú tapasztalatokkal rendelkezünk, hogy milyen könnyen lehet a törvény hiányait kiaknázni nemzetellenes és alkotmánytalan törekvéseknek szolgálatába szegődni s milyen szabadon lehet tisztán hypothéziseken alapuló vádakkal a közvéleményt félrevezetni s az erkölcsi tisztesség és becsület felett a megbélyegző ítéletet előlegezni. A Budapesti Újságírói Egyesület nemes hivatásának magaslatán ál- oít akkor, amikor tiltakozásának adott kifejezést a magyar lournaA nő a bibliában. Irta és a Kölcsey-Kör 1907. febr. 17-iki matinéján felolvasta: dr. Jordán Sándor. (Vége.) De legyen szabad befejezésül még egyetlen kevésbé ismert bibliai epizó- dott elmondanom a bibliai fiatal hölgyek egyszeri nyilvános szerepléséről ; elmondom főképen fiatalabb kedves leányhallgatóím épülésére azzal a célzattal és abban a reményben, hogy kedvet kapnak a biblia szorgalmas olvasásához. Szinte súgva merem csak mondani, nehogy a papák és mamák meghallják, akiknek jelenléte — önök jól tudják — nem mindig kívánatos. A szabin nők rablásáról bizonyára van tudomásuk a történetből. — De alapos kételyeim vannak, ha vájjon ismerik-e a Lilóh városbeli leányoknak tragikomikus esetét. Kétkedem, mert hiszen a biblia lapjait mai napság sajnos még kevesebben forgatják mint az orsót vagy a főző kanalat. Ha nem ismerik elmondom. A bírák könyvének utolsó fejezetében van az elbeszélés. A Benjámin törzsbeli férfiak egyszer rossz fát tettek a tűzre, egy hadjárat alkalmával magukra haragították Izráel többi törzseit, úgy hogy ezek túlbuzgó felháborodásukban nyilvánosan esküt tettek, hogy leányaikat Benjámin törzsbeli embernek férjhez nem adják. -- Lehet, de erről hallgat a krónika, ez csak az én sejtelmem, hogy a leányos atyák azután megbánták ezt az elhamarkodott fogadást, sejtem ezt abból a közbevetett adatból, hogy Jabes-Gi- íeád városában egyedül 400 pártán maradt hajadon várta hiába szerencséjét. Annál többet mond a biblia a ben- jáminbeli önkénytelen agglegénységre kárhoztatott férfiak bánatáról, akik hiába kopogtak a leányos apák ajtaján, mindenütt kosarat kaptak, bár sokan szívesen adtak volna egy helyett hármat is, de az esküt megszegni nem lehetett. A helyzet már tűrhetetlenné kezdett válni, az esküttevök maguk is megbánták és megszánták a eoelibá- tusra kárhoztatott testvértörzset és azon tanakodtak, hogyan lehetne egy sok ezer főből álló törzset megmenteni, mely elegendő asszony nélkül végképen elpusztul ? Végre egy okos embernek jó ötlete támadt. Megüzenték a benjáminbeliek- nek: Tudjátok, hogy Silóh város végén minden évben nyilvános nagy ünnepélyt szoktak tartani, amelyen Izráel hajado- nai is összegyülekeznek és zenével, tánccal részt vesznek az ünnepélyen, menjetek oda, rejtőzzetek el, álljatok lesbe és majd egy alkalmas pillanatban adott jelre rohanjatok elő a háttérből és minden férfi raboljon magának egy hajadont és vigye haza feleségül. — Dictum, factum ! A hadi terv fényesen sikerült. Senki esküjét meg nem szegte és a benjaminitáknak még is volt feleségük. Romulus, Róma első királya és alapitója, aki tudvalevőleg hasonlóképen szervezett harcjátékokat azon célzattal, hogy a szabinnők rablása utján juttassa asszonyokhoz a római vitézeket, bizony- nyara szorgalmasabban olvasta a bibliát, mint mostanában a mi nemzedékünk, mert látszik, hogy egész haditerve hűséges kópiája a bibliai eseménynek. De nem ! Mégsem. Égy lényeges és szembeszökő külömbség mégis van a két nőrablási — vagy mondjuk enyhébben : leányszöktetési — história között. A szabinusok, az elrabolt hajadonok rokonai hadat izentek a rómaiaknak. Véres háborúban akarták a rablást megtorolni és a két hadtest már szilárd oszlopokban, kivont karddal nézett egymással farkasszemet, tettrekészen, midőn egyszerre az elrabolt nők felbomlott hajjal, megtépett ruházattal a két ellenséges tábor közé rohantak és azzal a kijelentésükkel, hogy a rómaiak sorsában osztozni akarnak, véget vetettek a háborúságnak. A silóhbeli hajadonok ellenben úgy látszik, sem a rablási aktusnál valami nagy ellenszegülést nem fejtettek ki, sem hozzátartozóik, akik pedig nagyon harcias férfiak voltak, nem igen gondoltak megtorló háborúra. Sőt abból a körülményből, hogy a biblia, mely nagy részletességgel tárgyalja az esetet, egy szóval sem említi a ha- jadonoknak önvédelmét, megbotránkozását, vagy tiltakozását, bennem, valahányszor ezt a fejezetet olvasom, önkénytelenül az a gyanú támad — Isten tiólh Simon nagy választékú cipőraktárát ■ee^B i&jánljuk at t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — Szafcaaár és viliké lepag/ODb ezipraulra. Figyelmeztetés 11 az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.
