Szamos, 1907. február (39. évfolyam, 10-17. szám)
1907-02-21 / 15. szám
XXXIX, Évfolyam. Szstmár, 1907. febriár hó 21. (csütörtök) 15. szfen. / " / & SZAMOS. POLITIKA!. SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. MEGJELENIK : VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Mgést érre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes száa ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű díjak Szaímaron, a lap kíadóhlvalalttSen íuetendok —MM—■■■lllllllll in llll■l■llllll■^■aM»^ HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutényosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Bankügyünk. Alkalomszerűnek tartjuk, hogy most, mikor már pénzintézeteink a múlt évi hivatalos leszámolással végeztek, jelentéseiket közreadták s amikor hírlik, hogy a már meg levők mellé most újabban ismét még kettőt szándékoznak városunkban felállítani, — egy kis ösz- szehasonlitást és néhány általános jellegű észrevételt tegyünk. Ha összehasonlítjuk pénzintézeteink tőkéit, betéteit és mérlegét a csak nehány év előttiekkel is, hát ralóságos amerikaias haladást, gyarapodást tapasztalunk. Ez az eredmény annyival is inkább meglepő, mert mostanság nem voltak nagyobb kibocsátások, börzei, ipari, Tagy kereskedelmi konjunktúrák. Sőt ellenkezőleg, Magyarország súlyos gazdasági válságon ment keresztül, amelyet megértett minden foglalkozási ág, sőt megérzett maga az állam is. Önkénytelenül fölmerül tehát a kérdés, hogy honnan merítették pénzintézeteink azt a hatalmas erőt, amely őket egy válságos gazdasági korszakban oly gazdaggá tette s oly rohamos és erős fejlődésre képesítette? Csak egy pillantást kell vetnünk a hivatalos jelentések évről-évre növekedő adataira s azonnal megtudjuk, hegy ezeket a rendkívül fényes eredményeket a folyó üzlet intenzív ápolásának köszönhetik. Miben áll ez a folyó üzlet? Bevettek idegen pénzeket gyümölcsö- zés végett betéti könyvekre s ki kölcsönözték váltókra, vagy egyéb fedezetekre. A betétként kezelt s kikölcsönzött tőkék kamatkülönbségeiből kerültek ki azok a jövedelmek, melyekből oly bőven telt minden pénzintézetünknél, — pedig csak városunkban van vagy kilenc, — tartalékalapra és osztalékra egyaránt. Közben egyiknél és másiknál is emelkedett részvényeinek árfolyama és ez az áremelkedés módot adott az alaptőkék folytonos szaporítására. A folytonos tőkeszaporodások révén ma már egyik-másik oly hatalommal rendelkezik, hogy valósággal döntő befolyást gyakorol városunk és a vidék nagyrészének közgazdasági viszonyaira. Abban, hogy pénzintézeteink nagyok, hatalmasok, gazdagok, nemcsak hogy nem találunk semmi kifogásolni valót,' hanem inkább azt kellene kívánnunk, hogy még nagyobbak, erősebbek legyenek és minél több mobil tőkével rendelkezzenek. Mert ezekre a mobil tőkékre végtelenül nagy szüksége van hazánk fejlődó gazdaságának, az iparnak és kereskedelemnek csak úgy, mint az intenzív gazdálkodásra mindinkább áttérő föld- mivelésnek. A baj csak az, hogy a bankoknál felhalmozott mobil tőkék nemhogy megtermékenyítenék, de nagy kamatjaikkal megbénítják a gazdasági erőket. Általánosságban szólva, sehol a világon, nálunk sem, fejlődött úgy egyetlen banknak sem az üzletköre, amint azt az ország változó gazdasági igényei involválták volna. Erejük és hatalmuk tudatában megválogatják az üzleteket s csak az egész biztos és jól jövedelmezőkbe mennek bele. Ha ilyen nálunk nem akad, hát akad küllöldön. — Az orosz kölcsön szindikátus nem kivétel, hanem tipus. Ez okozta aztán azt, hogy Magyarország hiteléletében bizonyos konszolidálatlan- ság, bizonytalanság fejlődött ki. A hiteligények valósággal ki voltak szolgáltatva a bankok önkényének és szeszélyeinek. Néha valóságos hajtóvadászat folyt elsőrendű kereskedőcégek váltóira; máskor meg ugyanezek a kereskedők hiába járták sorba a bankokat, süket fülekre találtak, noha az illetők vagyoni, vagy üzleti viszonyaiban semmi változás sem állott be. A helyzet tehát ez: vannak nagy, tőkeerős pénzintézeteink, vannak kevésbé erősek, de e mellett hiteléletünk mégis bizonytalan és konszolidá- latlan. Hogy az uj pénzintézetek keletkezése nem szükséges feltétele a gazdasági élet fejlődésének, erre példa Ausztria s még inkább Németország. Ott az ipar óriási mérvben fejlődött és pedig fejlődött a bankok folytonos közreműködése mellett; ott az erők tömörítése, fúziók és állandó kooperációk adják meg a bankügy irányát, nálunk a versengés, a féltékenykedés és az erők szétforgácsolása. Végkövetkeztetésünk az, hogy a nagy pénzintézetek hatalma, gazdasága olyan erő, mely a miénk is s mely megtalálja, meg kell találnia helyét a nemzeti gazdálkodásban. Mennél nagyobbra nőnek, annál inkább kivonják magukat az idegen befolyás áléi s annál jobban lógják keresni az együttműködést. Ennek az együttműködésnek már ;s volna egy nagyon hasznos és nagyon jövedelmező feladata, ha t. i. a nagy intézetek közös erővel átvennék a szövetkezetek és apróbb bankok üzleteit s lehetetlenné tennék ily módon a kamatlábak aránytalan magasságát s folytonos emelkedését. A legtöbb ember csak olyan biztosítékokkal rendelkezik, hogy kénytelen belemenni az ilyen magas kamatokkal dolgozó terhes kölcsönbe s egy pár év alatt, különösen ilyen áldatlan gazdasági viszonyok mellett, a tönk szélére jut. — Ä bankoknak ilyen együttműködése volna a szövetkezeti kérdésnek is helyes megoldása. A kooperációnak volnának egyéb terei, p. o. az iparfejlesztés. Mily eredményeket lehetne elérni, ha a bankok közös erővel szegődnének ennek a célnak szolgálatába. Sevilla csillaga.*) Zokogva kesergi sötét ravatalnál Az ifjú Fernando sorsát a panasz : „0, hogy minden gyönyört odahagytál ! Hogy arcodon őszre fakult a tavasz ! Miért is fájt úgy néked az élet, Hogy hajnala pírján messze vetéd S kezed rózsákat alig hogy tépett, Bus cziprus lombja hajol le feléd ?“ Suttogva kél ezer ajkon a válasz, A titok kipattan a szivek előtt. S mit rejte homálya, iszonyú vád az : Létét megutálta, önadta halálba Sevilla csillaga űzte őt. Villáma cikázik Ramiro szemének, Ajkán eldördül újonnan a vád S nyomán visszhangja kétségbeesésnek : „Üldözzön a sírig árnya öcsémnek, Ha meg nem boszulom ezt a halált ! Nevét a kígyónak !" *)A Kisfaludy-Társaság Bulyovszky pályázatán dicsérettel kitüntetett költemény. Tudja akárki : Dona Mercedes, a kegyetlen, a szép. „Ha poklok ölébe le kellene szállni, Hol ezer gyötrelmem kinzata tép, Kutatnom s vérig aláznom e nőt — lm esküszöm Isten s ember előtt: Nem nyugszom, mig föl nem lelem őt!“ II. A gitár andalító, szivbóditó szavára Az ifjú, lenge párok merengve lejtenek, Győzelmesen uralg itt a báj tündérva[rázsa S szerelmet gyújtogatnak a lángoló sze[mek. Ott lejt dona Mercedes, a szépek közt a [legszebb, Tekintete a merre jár, útjában vakít; Hová sújt a kegyetlen, örökkön sajg a [vert seb, Csak ő maga nem érzi szerelem kínjait. „Amott a bálkirálynő, kíséreld meg szerencséd, Bár győzni büszkeségén hiú minden re[mény: Mit szív helyett hódítasz, egy édes-kinos [emlék, Ki őt bilincsbe verje, nem termett oly [legény!“ Szót sem szól don Ramiro, mosoly fut [végig ajkán, A zajgó forgatagba merészen elvegyül S az ábrándos bolero vad fandangóba [csapván, Sevilla csillagával eljárja mesterül. És egybevág riadva a castagnettek hangja S ha néha kettejük közt aprózva kél a szó: Azért, csupán azért van, hogy féltőn eltakarja, Mi arcukon szivükből kelletlen látható. A gitár andalító, szivbóditó szavára Mámorban, önfeledten utolsót lejtenek, Arcukra fénysugárt szór a hajnal pir[kadása S a nő, bár ajka néma, forró szerelmet esd. Szemét félig lehunyja, gyönyörtől itta[sulva, Ramiro vállán tartja elálmodón fejét S a halvány napsugárnak ajka reszketve [súgja: Ne rabold el irigyen ez éjszakát, ne még ! Szép Mercedes szemében tündöklő köny[nyek égnek, Ramiro zord arcára rejtelmes árny borul; Mindkettő érzi, tudja, hogy mámorán ez [éjnek Szivük eggyé fonódott elválhatatlanul. III. Mig Ramiro szoborként áll előtte, Térden vergődik dona Mercedes S könny záporává), orcáját fürösztve Vadul sikolt fel: „Ó, hogy nem szeretsz !“ Nemi gyűlöllek! Pedig szebb vagy, senora Mint napfényben sugárzó kikelet S mig fagyát eddig jégszived megóvta, Elpusztult mind, ki rád szemet vetett. Ö is, szegény ! Emlékszel még öcsémre ? Nem rég halt meg, Fernando volt neve. Ó, úgy szerettem, ő volt szemem fénye. Minden örömöm sírba szállt vele! Magadhoz csábítottad cselszövéssel, Sőt fa Simon nagyválasztéku cipőraktárát mjátnijuM a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb beirásáplási fopplst. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb ezipőraUira. Figyelmeztetés 11 az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.
