Szamos, 1907. február (39. évfolyam, 10-17. szám)
1907-02-14 / 13. szám
I «ZAMO8 2-ik oldal. Sopron város átiratát a virilis intézmény eltörlése tárgyában oly módosítással pártolja, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok felét a virilisek maguk közül válasszák, a többi hatóságok átiratait hasonló szellemű feliratokkal pártolja. Magánkérelem. Gertner Teréz bába oklevelét a közgyűlés kihirdette. Avasi dolgok. Valóban sajnálatra méltó, szomorú dolgok vannak az Avasban ; innen is, onnan is lehet hallani egy-egy gyilkosságnak, lopásnak s más ehhez ha sonló erkölcstelenségnek hírét. Ha az ily állapotok ezelőtt évtizedekkel fordultak elő, megérthető, mert a kultúra minimális fokán állott az Avasban, de ma, midőn a megszelídítés és műveltség, habár lassú léptekben halad előre, de mégis tért hódit magának, hogy mindig fordulnak elő esetek, melyek egyik s másik életébe, vagyonába kerülnek, valóban elszomorító. Az avasi nép nagyban nélkülözi az erkölcsöt. Fogalma, halvány sejtelme sincs arról ; nem tudja, miben áll az ember- s felebaráti szeretet, és kötelesség. Embertársát nagyon kevésre becsüli s igy nem is csoda, ha oly hamar élete ellen tör. A nép erkölcsi hiányának főoka a pálinka, az alkohol. Az Avasban rengeteg pálinkát fogyaszt a nép, talán a fálvármegyé- ben nem fogy el annyi pálinka szesz, mint magában az alig egypár községet számláló Avasban. Ezelőtt is rabjai voltak az emberek az alkoholnak, de nem oly nagy mérvben és arányban, mint most, úgy hogy amint az avasujfalui vérengzésből is kitüDÍk, a korcsmában 14—15 éves, tehát még tanköteles korban levő if jak viszik az első szerepet. Elszomorító jelenségek biz1 ezek, de a jelenlegi italmórési engedély rendszere mellett minden az alkoholizmus ellen küzdő tényező tehetetlenül áll. — Az. Avasban nagyon sok a korcsma, utón útfélen korcsma, ahol aztán nem csak vasár- és ünnepnapokon folyik vígan a pálinkázás, hanem hétköznapokon is. Az embernek fáj a lelke, mikor szép, veröfényes napokon ott hölgy, hogy soha életében rá nem néz többet Peregrinusz Imrére. Ilyen és ehhez hasonló kirándulások után, együtt, vagy külön-kiilön jöttek el hozzám, hogy eltusoljam a dolgot, még mielőtt a nyilvánosság magának kaparintotta azt, vagy pedig helyreigazítsam valahogy. Mondhatom egy félhivatalos sem dementál sűrűbben, mint a mint én tettem a Peregrinusz házaspár érdekében. Néha azután ott előttem is összekaptak és haugzott a vád, a szemrehányás. Azaz, hogy csak Katalin asz- szony vádaskodott, Imre pedig hallgatta fölényes mosollyal. — Mért vagy olyan keresetlen hozzám ? siránkozott az asszony. Nem vagyok hű hozzád ? — Az vagy, fiam, az vagy. — Mért nem maradsz hát nálam, mért sebzed meg minduntalan & szivemet ? — Hja, kérem, az az erősebbik joga ! S most, hogy találkoztam az utcán Peregrinusz Imrével, hirtelen eszembe jutott, hogy több, mint két év óta nem volt semmi eltusolni való. Sőt még azt is láttam, hogy az én gavallér barátom külsőleg mennyire meg változott, Azon kezdem, hogy a lát a korcsmában egy csomó ép, egészséges, munkaképes románparasztot tétlenül dőzsölni! de hiába, a folyton szaporodó korcsmák kiválóan terjesztik a gyilkos alkoholizmust, mely ha egyszer a nép közé fészkelte magát, szép szóval, erkölcsi erővel, egyéni befolyásokkal igen bajos kiirtani akkor, mikor bárhol, bármikor meg van az alkalom arra, hogy a szegény tudatlan nép az alkohol démoni karjaiba vesse magát. Férfiak és nők, ifjak és vének együtt pálinkáznak a füstös pulitokban ; az alkohol butitó hatása alatt szó szót hoz ki, majd szóról-szóra, majd szitokra, majd karóra kerül a sor és ebből származnak * sokat emlegetett „ciné mintyé“-k. Persze az egyik „ciue mintye“ szülője a másiknak s így érthető, hogy az avasi nép állandóan „ciné mintye“ viszonyban van egymással. Most már az a kérdés merül fel : vájjon lehet e ezen a szomorú állapoton segíteni? Ha igen, hogyan és miképen menthető meg e vidék a teljes erkölcsi romlástól? Itt első sorban az állam van hivatva arra, hogy ez ügyben mentőakciót indítson minél hamarább. Nem sablonszerű fenti ki jelentésem. Már többször voltam sze rencsés úgy e lap, mint más orgánum hasábjain érinteni azon módozatokat, eszközöket, melyek által az avasi nép megmenthető a hazának, a munkának és erkölcsnek. Nem mondom, hogy első sorban az iskola és a templom ne vegye ki a részét a mentő akcióból, da azt már a gyakorlati élet bizonyítja, hogy e tényezők erkölcsi befolyásának latba- vetése vajmi keveset ér akkor, midőn más oldalról a mai korcsma engedélyezési rendszer mellett számtalan esetben kínálkozik és adódik alkalom arra, hogy ama kis erkölcsi töke, mit az iskola, templom küzdelmek árán megszerzett, egy tivornyás bepálin- kázás után megsemmisüljön. Az államra is hárul teendő elég: első sorban is a korcsmái engedélyezések be- szüntetendők, több italmérési engedély seukinek sem adandó, a meglevők is az elkerülhetetlenül szükséges minimális számra redukálandók, úgy, hogy az italok csak zárt üvegekben árusitandók és fogyasztásuk a kimérési helyiségben nem történhetik meg. Vasár- és ünnepnapokon egyáltalán semmiféle szeszesital nem adható el. Ezenkívül gondoskodnia virág nem volt a gomblukába s hogy keztyütlen kézzel fogott egy nagy ódon esernyőt folytatva a kabátjának épen nem divatos szabásán és végezve a szakállával, mely már lehetett vagy negy0dnapos, az egész ember azt a benyomást tette rám, mint a ki teljesen elhanyagolja magát. — Hogy vagytok Imre? kérdeztem. — Megvolnánk valahogy, de Katinka szegény, beteg. — Mi a baja ? — Nem tudom, az orvosunk azt mondja, hogy vérszegény. Szamárság. 0 neki ne volna elég vére ? Hát akkor kinek van elég ezen a világon ? — Igazad van, Imre. — De annyi bizonyos, hogy na gyón megváltozott... Képzeld csak, már nem is féltékeny. — Lehetetlen ! — Pedig úgy van. Eleinte még az volt és hogy a baját ne fokozzam, készakarva megváltoztattam külső szokásaimat. — Hogy, hogy ? Végig nézett saját magán, aztán halvány mosoly játszotta körül ajkait, amikor megadta a magyarázatot. — Olyanná vedlettem, mint a milyen most vagyok. Katinka rájött a kellene az államnak arról is, hogy e népnek foglalkozása legyen. Az avasi asszonyok, leányok különös hajiammal vannak megáldva a természettől a vászonszövés- és díszítés iránt. E téren már eddig is szép eredménye két értek el, de miutáu kellő szellemi és gyakorlati tudás hiányábau vá szonmunkáikkal a primitiv stádiumon túl nem haladhatnak, piacot nem tudnak azoknak teremteni s igy keresethez sem jutnak. Szövőszékeket kel! tehát adui sz avasi népnek. Régebben az Avasnak szőlőhegyei voltak s állítólag igen jó bor termett az alkalmas helyeken, ma már mind elpusztult & szőlőhegy, ezeket újra fel kellene újítani, hogy a férfiaknak is legyen foglalkozásuk. A mentőakció egyik elmaradhatlau kelléke a népoktatás nagyobbitása. terjesztése állatni költségen, különösen fősulyt fektetve az óvodákra, minden községben ovoda kellene, hogy a gyermekek már zsenge korukban a jó, a nemes, a tisztesség és rend érzését szoktassák magukba, hogy anmál könyebben kezelhesse a nevelést az iskola és a templom. Hasonló szép feladatok várnak az avasi nép erkölcsi megerősítése munkájában a szövetkezel ekre és az egyesületekre is. Ha már most minden illa tékes tényező felismeri ez ügyben a maga feladatát ós azt szorgalmasan végre is hajtja, az avasi népnek nem lesz ideje ós alkalma, majd később még kedve sem, hogy a pálinkás pu- tikokban a »eine mintye“ eszméjével és az abból kifolyó szilaj, vad tettek ke! foglalkozzék, hanem munkás, becsülettudó, derék polgára lesz a hazának, tisztességes kenyárkereső családapa ós anya gyermekeinek. Marosán János. SZÍNHÁZ. Heti műsor: Csütörtökön Tolvaj, színmű. — Pénteken Egy magyar huszárkáplár Bócsbeu, zóna. — Szom baton Hoffman meséi, operette. — Vasárnap délután Doktor ur, vígjáték, zóna. — Este Hoffman meséi. • Szombaton ós vasárnap este „A Tolvaj* került színre bemutató előadásban. A színmű minden jelenetében megkapó figyelmet lebilincselő tanító szándékomra és egészen boldog volt. De aztán, amikor már több mint egy esztendeje tartott a betegsége, igy szólt egyszer hozzám, félig köunyezve, félig mosolyogva : — Édes, jó uram, nem akarom, hogy te is elseuyvedjél mellettem. Nem fáj már, hogy bolondozol, úgyis tudom, hogy enyém a szived. Keress hát magadnak idegen kertben virágot, mivelhogy a te virágod úgy sem fog már ebben a« életben szerelmesen bozaád simulni ... Ha megtenné egyszer örökre vége lenne. Amit még érted megtehetek, szerelmem bizonyítására, az csupán az, bogy szabadon eresztlek egészen szabadon. — S te éltél ezzel a szabadsággal ? mondtam könnyedén. Dühösen villogott a szeme, amint nyersen rám kiáltott : — Minek tartasz te engem hé . . . Szép asszonyt, jó asszonyt, hűséges asszonyt meg lehet csalni, de beteget sohasem. Valami juthatott eszébe, mert hirtelen megtört a hangja és reszketve, valami nagyhatalom előtt meghajolva, suttogta : — Tudod a gyengébb joga ... 13. szám. hatású. Egy férjét túlságosan szerető asszon5’riak bünhödése van ebben szemünk elé tárva, kinek oly nagy volt férje iránti szerelme és annyira tetszeni akart neki, hogy ezért képes volt jó barátait is meglopni. A végén természetesen, minden jóra fordul s a férj belátva felesége mindenre képes szerelmét még toivajságát is megbocsátja. A címszerepet Jászai (Marie Louise) játszotta meg kitűnő sikerrel ,0 is, meg partuere Tihanyi (Voysin Richard) minden izében kidolgozták szerepüket s olyan tökéletes előadást produkáltak, hogy az egész közönség tetszését megnyerték, a mi az óriási tapsviharban meg is nyilvánult. A többi szereplők is csak előmozdították az előadás sikerét. — Miudkét este zsúfolt ház nézte végig s hisszük, hogy még sokszor vonz nagy közönséget. Hétfőn a ,,H ijduk hadnagya“ ment zónában, telt ház előtt. Az előadás precíz gördülékeny volt. Kedden egy régi jó darab került elő a „Lengyel zsidó“. Peterdi fényesen ragyogtatta tehetségét, utolérhetetlen, nóhs-néha borzalmat keltő volt alakítása, szín e fázotf a közönség az izgalomtól, oly hű volt a játéka. — Kedvesek voltak Bátori és Le Darl, a többiek is megálltak helyüket. TERE-FERE. (Személyes ismeretség hiánya.) Boromissza Tibor megyés püspök ebédet adott az elmúlt héten, melyre az előkelőbb állású tisztviselők voltak hivatalosak. Természetesen előzőleg aranysze- gélyü meghívó jelezte a kiválasztottaknál, hogy kiket kivan Öméltósága asztalánál megismerni. A meghívottak majdnem kivétel nélkül megjelentek az ebéden, egy meghívó lap ment csak vissza a törvényszék épületéből a püspöki udvarba, ezzel a megjegyzéssel: „Miután a püspök Öméltóságát személyesen nem ismerem, köszönöm a meghívást, de az ebéden nem veszek részt.“ — (Az illető buzgó katholikus.) (Az Unterlag.) Az udvari ebéden megtörtént, hogy egyik képviselő a kaviár szervirozásá- hoz szükséges nyers kappan-hust ette meg; tudósítónk a polgármesteri vacsorán történt sokkal secessziósabb tévedésről számol be. Egy hosszú alakú tál volt az asztalon, valami sárgás porhanyós anyaggal, mely felett cifra papiros díszelgett. X. bátyánk észrevette a prédát és jót ka- nyaritott belőle. Mikor már javában eszi, megszólal: „Öcsém, ezt nem tanácsolom, hogy egye!“ Odanózek, hát az öreg megette a hal „Unterlag“-ját, a leforrázott kukoricadarát. (A takaró.) „Szatmár-Németi“ laptársunk a kis hamis al- és felcimek alatt a „Nap“ szájába adja nyelvöltögetéseit, mert hát Szatmár város polgármestere egy igazgatósági állást mert elfogadni. — Hópehely ur vége van már a farsangnak; minek ez az álarc ? (10 óra.) Az öreg Kohn rendes ember, este 9 órakor már az igazak álmát alussza ; valamelyik este azonban kimaradt éjfél- utánig. A felesége, ki szörnyű teremtés, a midőn belépett a szobába rá támadt: „Te nyomorult vén lump, hány óra van ?“ Szepegve nyögi ki Kohn ur, hogy 10 óra. „Micsoda, 10 óra ?“ „Hiszen az elébb ütött egyet.“ „Nu ? Csak nem üti huzzá a nullát ?“ (Haladás.) Városunk óriási lépéssel halad minden téren, pénzünk is van bőven, most ran alakulóban a Polgári korona takarék, a 9-ik pénzintézet, mely különösen Németi fölösleges pénzét lesz hivatva levezetni X X X X Tüdöbategsegek, fiurutok, szamár- köhögés, skrofülozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen „ Koche“ eredeti MovuifobW. W. Haffmann-La Rache á. Cs. Duel (MJeV I
