Szamos, 1907. február (39. évfolyam, 10-17. szám)
1907-02-10 / 12. szám
XXXIX. évfolyam. Szatmar, 1807. február bő 10. (vasárnap) 12. szám. SZAMOS. POLITIKAI. SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. MEGJELENIK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcz* 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Siat.oaarou, & lap kia(ióhiv&i⪫s£ fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltebiek Nyilttár sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A gazdasági helyzet. Amit évekkel ezelőtt igen sokan előre jósoltak, ma már fenyegető tényként áll a magyar gazda előtt. Előre látható volt, hogy a meg nem oldott munkáskérdés nagv gondot fog okozni. — Kifejtették, hogy a munkabér folyton növekedni fog, a közterhek is napról- napra gyarapodnak és e miatt a közép- és nagybirtokosok helyzete mind nehezebbé válik. Több javaslat került annak idején felszínre, melyeknek némelyike hangsúlyozta, hogy sok a kötött nagybirtok, parcellázni kell azokat, mások úgy vélték elejét venni a bekövetkezendő bajnak, hogy a közép és nagy üzem kisebb bérletek utján mind szükebb térre szorittassék stb. A beállott politikai zavarok egy előre megakadályozták, hogy ez az országszerte megindult mozgalom tudatos és gondos vezetésben részesüljön. Az említett jövendölés hamarosan s olyan méretekben következett be, amint azt akkor remélni sem merték. A gazdasági helyzet mai súlypontja már jóformán nem a termés jóvoltán, az értékesítés sikerén fordul meg, mint ezt a dolog természete kívánná, hanem a munkáskérdésen. A helyzetet körülbelül a következőleg állíthatjuk olvasóink elé. Az előző években — rendszeres támogatás mellett — szociális izgatás járta be az egész országot, odaíérkőzött a nép eddig még érintetlen részéhez is s ott vérmes s kecsegtető színekkel festette a munkások szervezkedésében rejlő erőt s olyan követelésekre biztatta fel őket, amelyeket a magyar munkások életviszonyai a legkevésbbé sem indokolnak s amelyeket a munkaadónak a magyar löld jelenlegi jövedelmi viszonyai között megadni teljes lehetetlenség. A munkások szervezkedésével szemben a gazdák is hozzáláttak a szervezkedéshez, megyékszerte rendszeresen megindult a mozgalom, hogy kellő módon s méltányos munkabérrel redukálják a munkások tulköveteléseit s esetleg a munkásszükséglet csökkentése céljából a gépek használatit minél nagyobb mértékben vegyék alkalmazásba. Ebben a háborúban, amelyben minden vereség, minden győzelem csak akkor lehet hasznos, ha teljesen kielégítő békekötéssel végződik, van egy erős befolyás, mely- lyel eddig nem számoltak. Nyilvánvaló tény az, hogy nálunk akkor sincs elegendő munkaerő, ha minden munkás — teljesen egyetértő békében — munkába áll, mert nagy részük kivándorolt s vándorol ma is nagy tömegekben Amerikába. A szóban levő betolyás tehát az amerikai verseny,- amely ugyan egészen más alakban, de éppen olyan nyomasztóan érezteti a maga hatását közgazdaságunkkal, mint a 80-as években, mikor Európa s természetesen vele mi is súlyos mezőgazdasági válságba kerültünk. Ami a munkások tulcsigázott követeléseit illeti, eziránt az Amerikából jövő hírek teszik fogékony- nyá a kedélyeket Naponkint jönnek a levelek az ott levőktől és ezek egyebet se csinálnak, mint az amerikai magas munkabérekkel izgatják az itthonlevőket. Azt azonban feleslegesnek tartják tudatni, hogy e magas munkabéreket többnyire iparvállalatoktól kapják s azt sem tartják érdemesnek megírni, hogy ott a dollár vásári értéke jóformán egyenlő a mi forintunkéval. A magyar munkás a dollárt helyi értékeléssel mérlegeli, 5 K-ban számítja s ha most követeléseit nézzük, azt látjuk, hogy teljesen amerikai munkabért követel. A dolog pedig úgy áll, hogy Amerikában a magyar bevándorlók a legrosszabbul fizetett munkások közé tartoznak. Az amerikai viszonyokhoz tartozik, hogy a rósz bér nincs alatta a napi 1 dollárnak. Ez a mi pénzünk szerint havi 150 K munkabért jelentene egy ember részére. Tehát olyan jövedelmet, aminek sok, hosszas tanulás után élő ember jövedelme, vagy műveltebb ipari szakerők által élvezett jövedelem átlaga is a'atta van. Amerikában is csak az ipar, még pedig a rengeteg vámmal védett és óriási fogyasztási területtel biró ipar képes e béreket megadni. A mezőgazdaság' munkabérek ott sem olyan magasak s ha — feltéve, valahol napi 1 dollárral fizetik, — a munkaidő 6 —7 hónapig tart s az amerikai gazdák az állandó munkásoknak legalább kilenctizedrészét télire mindig elbocsátják. Mindezeket a dolgokat a magyar munkás nem tudja. Előtte csak a kecsegtető Ígéret földje lebeg, ahol könnyen lehet pénzt szerezni. Az amerikai verseny ezen hatása ellen eddig nagyon keveset tettünk, még annál is kevesebbet, amennyire az önvédelem is feljogosít. Erős s intenzív felvilágosító munkára van itt szükség, hogy e folytonos csábítások hatása ellensúlyozva legyen. Szinte érdemes lenne statisztikát vezetni azokról a kivándorlókról, kik ott elpusztulténak, dologházakban, fogházakban és hitványul fizetett rabmunkákon sínylődnek. Az ilyen esetek némák, az ilyen sorsra jutott honfitársaink levelet nem Írnak. Az orvoslás egyik telének kulcsa tehát Amerikában keresendő. Ezért fontos az az akció, melyet a földmivelésügyi miniszter a visz- szavándorlás ügyében indított s Az apróhirdetések barátja. Irta : Kiss Endre. A „Szamos“ eredeti tárcája. — De Török urnák talán melege van, bogy úgy törülgeti a homlokát ? kérdezte az óriás, meglepődve látva, hogy Béni kövér verejtókoseppeket igyekszik eltüntetni zsebkendőjével homlokáról. — Talán az fárasztott ki, hogy •okát ettem a sonkából, dadogta zavartan Béni. — No ez nagyon jó volt. A sonka is, az ön mondása is, szólt elégüiten a 8ulyosöklü férfiú, de hirtelen elkomolyodva kiáltott fel. Enyje nekem most jut eszembe, hogy egy bizottsági ülésre föltétlenül el kell mennem. — Akkor távozzunk gyorsan uram! A bizottsági ülések sokkal fontosabbak, minthogy azokról el lehessen maradni, sióit Béni, mialatt a meg- könnyebülés sóhaja szállt el ajkáról s mialatt egy női czipőcske gyors tempóban nyomogatta lábait. — Ellenkezőleg kedves Török ur, önnek itt kell maradnia, hiszen, ha velem jönne, úgy tűnne fel, mintha én adnám meg a jelt a távozásra. — Maradjon itt kérem és mulattassa a feleségemet. Nagyon megharagszom, ha nem marad még s nagyon fogok örülni, ha mikor egy óra múlva visz- szatérek, itt találom. A nőmet nem féltem, ö valóságos angyal, — tette hozzá kedélyesen. Béni, aki magában azt a megjegyzést tette, hogy úgy látszik, a valóságos angyaloknak megvan az az eddig előtte ismeretlen specialitások, hogy szeretik lábukat a más cipőjén tartani, kénytelen, kelletlen ott maradt, a valóságos angyal pedig, alig lépett ki a szobából a vasgyuró, olva- tag hangon mondta : — A férjem téved, én nem szeretem őt. — Tévedni emberi dolog, nagyságos asszonyom, hebegte Béni, kinek lelki szemei előtt megjelentek a Sorsharag ur izmos öklei. — És magával nem sejtették a szemeim, hogy kit szeretek ? kérdezte kipirult arccal az asszonyka, kacér pillantást lövelve az ifjú felé. Béninek kezdett megjönni a bátorsága. Az óriást nem látta, tudta, hogy az csak egy óra múlva jön vissza s egy mellette ülő szép asszony utáni vágynak föltétlenül győznie kellett egy távollevő óriástól való félelem felett. — Legfeljebb a cipőcskéi sejtették érzelmeit szép nagyságos asszony, — szólt még mindig némi tartózkodással. — Nem is képzeli milyen szerencsétlen vagyok, sóhajtott a kis menyecske, mialatt ábrándosán Béni felé fordította szobor szép fejét. Béni, aki már tökéletesen jól érezte magát, megrészegülve a feléje sugárzó szempillantástól, kitárta karjait s a következő bizarr formában adott érzelmeinek kifejezést. — Hát próbáljon szerencsét Töröknél, imádott angyal ! Az angyal ama felkiáltással: „ah, a véletlen félreértés ismertetett meg ideálommal !“ a Béni karjaiba hullott s a következő pillanatban nagyot prü8szentett. Bizonyságául annak, hogy 'nincsen rózsa tövis nélkül, ebben az elbeszélésem fejlődésére legalkalmasabb, Bénire nézve pedig legalkalmatlanabb pillanatban lépett be a szobába a bősz férj, Sorsharag ur. — Zsebkendőért jöttem vissza szólt vérfagylaló tekintetet vetve Béni felé, aki kétségbeesett helyzetében is arra gondolt, hogy sohase hitte volna, hogy valaha a Sorsharag-családban dühöngő nátha miatt fog végzetes fordulatot venni élte folyása. — A zsebkendők mind mosásban vannak, szólt elcsukló hangon a hűtlenségen ért asszonyka, zokogva hajtva fejét egy szék támlájára. — Nem elég, hogy megcsaltál, még zsebkendőt sem adsz, dörmögte megvető hangon az óriás, aztán szónoki pózban Béni elé helyezkedett. — Uram, én megölhetném önt, de nem ölöm meg, pedig kétszeres aljasságot követett el, miden hallatlan ravasssággal elcsábította szegény jó indulatu feleségemet. Igen mert olyan embernek okozott fájdalmat, aki baráti szivére akarta ölelni s akinek w ftóth Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő—közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — Siatinár és vidéke legnagyobb cziptMto. Figyelmeztetés II az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók-
