Szamos, 1907. január (39. évfolyam, 1-9. szám)
1907-01-10 / 3. szám
XXXIX. évfsiyi'iSzatisr, 1907. janár tió 10. (esütfirtdk) 3. szám. / . s&i (S V V V*\ ■ OS 401 .r!P\ SZAMOS •i, * -V POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. MEGJELENIK : VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. M /I E I ä f i z c t é t i ár: Jlgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és £1 ADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Ssatmaron, a lap kiadóhivatala ban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyiíttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Néhány szó a szocializmusról. Vajúdó társadalmunknak egyik megoldásra és pedig sürgős megoldásra vái ó kérdése a szocializmus. Uralkodókat és népeket, tudósokat és kézműveseket, parlamenteket és a malom alatt politi- zálókat egyaránt foglalkoztatja e probléma, mely a maga valójában talán éppen oly régi, mint maga a társadalom. Mert az tény, a történelem világítása mellett kétséget kizáró igazság, hogy mióta a közös szükség az embereket társulásra kény- szeritette, mindig volt különbség ember és ember között és ezt a dilferenciát csaknem mindig az élet anyagi szükségleteinek aránytalan megoszlása idézte elő. ősrégi tehat e harc a gazdag és vagyontalan osztály, vagy mint legújabban formulázzák : a jogokat kizsákmányoló és a jogtalan rend, a tőke és munka között. Ez idézte fel a római plebejus rend secessi- óját, melyet Menenius Agrippa közismert elmés anekdotájával oly simán elintézett. Ez volt az oka a középkor és az újkor első századaiban oly gyakori, véres parasztlázadásoknak s ez a tulajdonképeni rugója korunkban is ennek a többé már nem negligálható kérdésnek, amely foglakoztatta és íoglalkoz- tatja az emberiség legnagyobb elméit, anélkül azonban, hogy a kielégítő megfejtést megtalálnák. Nagyon nehéz is itt a kellő utat megtalálni, mert a punctum saliens mindig az érdek. A munkások kiszipolyozással vádolják a tőke birtokosait s legfőbb szemrehányásuk az, hogy nincs meg a kellő munkamegosztás, mely biztosítaná az ő személyi érdeküket is és kielégítő alapot nyújtana a megélhetésre. A kipitálisták viszont azt vetik ez ellen, hogy a munkások által követelt szolgálmányokért nem kapják meg a megfelelő ellenértéket s ezért nem sikerülhet a kiegyenlítődés az ellentétes érdekek között. Azt ma már minden józanul és méltányosan gondolkozó ember elismeri, hogy a jelenlegi világhelyzet nem alkalmas arra, hogy e két nagyhatalom között az óhajtott megegyezés létrejöjjön, valamint elismerik azt is, hogy a munkásság helyzetét a humanitás követelményeinek megfelelőbben keli rendezni s e rendezés nehéz mikéntjében a munkások mellé áll minden emberiesen gondolkozó polgár. De viszont azt is be kell vallani magának az elfogulatlan munkás eiemenek is, hogy azok az eszközök és módozatok, amelyekkel jelenleg törekednek helyzetük javítására, egyáltalán nem állanak a kölcsönös méltányosság alapján, Mert ha senki sem vonhatja is kétségbe a munkásságnak azon jogát, hogy életérdekeiknek megvédésére minden megengedhető fegyvert felhasználjanak, még ez nem jelenti azt, hogy az egész világot a saját önös szempontjuk szerint rendezzék be s mikor jogtalanságról és méltánytalanságról panaszkodva, az államok közgazdasági tevékenységét !épten-nyo- mon megbénítják, tulajdonképpen épp ők vétenek a saját ethikai álláspontjuk ellen s szembehelyezkednek úgyszólván az egész társadalmi és állami élettel. A szociálizmus mai megatartásából legalább ezt a konzekvenciát lehet leszűrni világszerte, nálunk úgy, mint a külföldön. — Valódi terrorizmussal akarják részben utópisztikus céljaikat megvalósítani, pedig, hogy a megfélemlítéssel éppen nem érhetik el óhajaikat, mutatja a legújabb sztrájkok vége, mely majdnem mindig a munkások hátrányára ütött ki. Legyenek tehát méltányosak a munkások is, amint ezt a munkaadóktól oly vehemensen követelik s kölcsönös jóakarattal, vállvetett igyekezettel bizonyára megtalálják azt az alapot, amely biztosítja a munka tisztességét anélkül, hogy a munkaadókat tönkretenné. A ma; helyzet mindenesetre tarthatatlan s ha nem sikerül minél előbb az alkalmas modus vivendit feltalálni, bekövetkezik az a szomorú való, hogy egy eljövendő Brunetiére a társadalom csődjéről irhát majd. Szatmár város vasútépítési tervei. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara átiratban megkereste a városi tanácsot, hogy a törvényhatóság területén szükségesnek talált uj vasúti közlekedési vonalak létesítésére vonatkozó óhajokat vele közölje. — A városi tanács felhívására Erdélyi István főmérnök véleményét egy gondosan kidolgozott memorandum alakjában terjesztette be. A dolog fontosságára való tekintettel nem tartjuk érdektelennek ezen emlékiratból kiemelni s olvasó közönségünkkel megismertetni az alább következő részeket. A város közönségét ez idő szerint újabb vasutépitési tervek nem igen foglalkoztatják, hanem csupán a szatmár— mátészalkai h. é. vasút kiépítése van szőnyegen, azonban ennek végrehajtásával részemről helyiérdekű vasúti hálózatunkat teljesen kiépíttetnek nem tartom, mert az csak akkor lesz befejezetnek tekinthető, ha a yasutak a városból,- ép úgy mint a kőutak-minden fontosabb irányba ki fognak ágazni s nem kell nagy kerülő utakat tennünk a velünk szomszédos vidékek és vármegyék területére s egyes góczpontjaiba való eijut- hatás céljából. Szatmár-Nómeti sz. kir. város helyzeti fontossága már a régi időben is első rangúnak tekintetett és a jelenben is elvifázhatatlannak mondható, mert bir mindazon kellékekkel, melyek ahoz megkivántatnak. Czélszerü gazdasági és kereskedelmi fekvését bizonyítják az újabb időben létesült intézetek nagy száma, minden iráuy- ban való erős fejlődése, hót irányban Szürkeség. Lelkem egére bánat felhők szálltak. A villogó pompás napsugarak, Melyek ragyogást, fényt szórni születtek, Veszteglenek a bús felhők alatt. Küzdés az éltem. Lázas ajkamról Foszlányokra tépetten száll a dal . . . És nem jön a cserkoszorus dicsőség ! Az ujjongó, az édes diadal. Nem baj! Nem baj ! Én várok, csöndeden, szépen, Dal nélkül, szürkén, könyem sem pereg. Hogy kincse is van lelkem mélyének, Nem baj, ne tudják azt az emberek. Várok 1 Mig éltem szürke ködvilágát Derült, sugaras idő váltja fel. Várok! Mert érzem ... az én szép [időmnek Már nem sokára el kell jönni ... el! Addig élek dal nélkül, szürke csöndben, Mert tudom, lelkem nem hiába vár ! Szétszóródnak a felhők és alóluk Kivillan majd sok fényes napsugár. Megragyogtatja pompás szineit Derült lelkem sok ezer napsugárja ! S a sugarakból szépen megszövődik Fehér homlokom fényes glóriája ! Lengyel Béla. i " Vasúton Párisból Londonba, Gál Jenő mérnöktől. Ha az angol a hazáját elhagyja, legalább is egy órás tengeri utat kell tennie, hogy szárazföldet érjen. — A La Manche csatornán, vagy mint ők mondják: a „csatornán“ át, kell kelniük „őfelsége postáján.“ (On his Ma- yestis Mail.) Ez a keskeny tengerszoros alig 40 km. széles, biztosította eddig Angliának splendid isolation-ját, előkelő elszigeteltségét. Az ó- és középkor Földközi tengerétől elhódította az elsőséget az Atlanti óceán és az Északi tenger. Ezek mosták az újkor nagy államainak partjait. Mintha a határos országok hatalmi ambíciói küzdenének egymással, úgy háborog a nagy vi zeket összekötő csatorna. Shakespeare- től és törpe epigonjaitól annyit meg- ónekelt csatorna világtörténelmü eseményeket látott, valahányszor kitört Anglia és Franciaország közt az ősi gyűlölködés, a minthogy ez országok I békéjének, az „entente cordiale“-nak köszönheti majd a csatorna súlyának elvesztését. A természet munkáját korrigálják az emberek. Egy geológiai forradalom által a kontinenstől elszakított Albiont alagúttal akarják hozzánk visszakapcsolni. Egy másik helyen, ahol késik ez a forradalom, az emberek jönnek a természet segítségére és két darabba vágják Panamánál az amerikai kontinenst. Az alagutópitő társaságok egy időben túl és innen a csatornán, a 70-es években megalakultak; mig Panamánál pénzügyi, addig itt politikai okok állták útját a kivitelnek. A financier-ek, az újkor ezen legnagyobb ideálistái türelmesen várták, amig Amerikában a nagy anyagi fellendülés. ideát pedig a politikai helyzet javulása lehetővé tette a kultur- müvek létesítését. Az ötnegyed órás tengeri ut a csatornán fáradtságosabb szárazföldi embernek, mint a Budapest—Párisi vasúti utazás kényelmes vonaton ; az apró postahajó táncot jár az örökké i nyugtalan tengeren, a szelek úgy járják a csatornát, mintha Aeolus innen küldené ki fiait, megzavarni lógbiro- dalmában az egyensúlyt. A hullámok folyton felcsapnak a fedélzetre, úgy, hogy veszélyes a kün tartózkodás. Aki csak teheti, kabinba menekül és és ott el kezd tengeri beteg lenni. Albion hajós népe sohasem siettette az alagút építését; a 80-as években nagy parlamenti vitákban fejtegették, hogy Franciaország úgy is közel van Angliához. A franciák nem tudták megérteni, hogy Anglia, mely egy egész világbirodalmat felépített, annyira irtózik a „tron“-tól. Maga a természet megtett mindent, hogy megkönnyítse a mérnökök munkáját; Calais-tól Dover-ig egy 30 m. vastag szürke mészkő réteg vonul, ideális talajnem alagút elhelyezésére. Az alagút hossza 54 km. lesz, tehát annyi, mint a Simplon, Gotthard, Mont-Cenis és a többi jelentős alagutak hossza együtt véve. Elsőség dolgában megelőzte a new- yorki rast River tengerszoros alatt _ftÓth Simon nagy választékú cipőraktárát _ Kjánljulk n. t. vevő-közösségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. __ Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidike lepag/obb ozipéraiUára. Ee géPkeztek ITT az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
