Szamos, 1907. január (39. évfolyam, 1-9. szám)
1907-01-03 / 1. szám
XXXIX, évfolyam. 1. szám. ,0*^ - \ 1 üs: i 4 Szafmar, 1907, jaguár hó 3. (csütörtök) SZAMOST 907 X 4 \ POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. * Előfizetési ár: Sgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára !Q fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-iutcza 9. u. Telefon: 107. Mindldiúiaeraü dijak SsatsxuuroiTf a .tos» kiadöhivaiaiaiuA» f'l*etand6k Nyiltíér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Válasz egy „elniefuttatás“-ra. A „Szatmár és Vidéke“ egyik legközelebbi számában dr. Tanódi Márton tollából egy „elmeíuttatás“ jelent meg, mely ha válasz nélkül maradna, íurcsa világításban tűnnének fel a társadalmi békéről s a felekezeü türelmességről alkotott fogalmaink. Igaz, hogy nálunk a színház, vagy jobban mondva az igazgató választás nagy port szokott felverni, de sohasem akkorát, hogy ezen a portömkelegen keresztül ne lehetne látni, ne tűnnék ki tisztán a kölcsönös megértés és a béke. A mostani választásnál, — úgy látom, — hogy Tanódi barátom olyan fenyegető rémeket lát, melyek valóságos mumusként fognak ránehezedni a közel jövőben Szatmár társadalmának „parfümös“ részére Én jóslásokba ez úttal nem bocsátkozom, csak tisztán magánál a tárgynál maradok. Mindenekelőtt engedje meg nekem az én t. barátom, ha nyíltan állítom a nagyközönség előtt, hogy a solidaritást furcsa módon értelmezi. Egy egész közgyűlés előtt (és ez, akármennyire is tagadja Tanódi, — maga a város egyeteme) „kiérdemült“-nek nevezi a mostani színi bizottságot, más és mindenesetre frissebb listával próbálja azt kicserélui s mikor ez nem sikerül, maga továbbra is benmarad ebben a kiérdemült társaságban, sőt további insinuac;ókkal illeti. Ezt a ben maradást csak úgy tudom megérteni, ha azt ellenőrzés szempontjából tette. Nos, akkor kezdje bent és ne mindjárt a nagyközönség előtti gyanusitgatásokkal. — Ott könnyebben s talán kevésbbé bántóan történhetnék akár a kapaci- táció, akár a kiegyenlités, akár a megengedhető eszközökkel vivandó harc. T. barátom csodálkozik azon, hogy a közgyűlés nem az ő álláspontjára helyezkedett az igazgató- választásnál. Persze, hogy nem, mert szuggerálva volt. Szuggeralta pedig az az elvi igazság, melyet Tanódi igy fejez ki: a jónak a jobb az ellensége. Én pedig igy változtatom meg: a jónak a bizonytalan is erős ellensége. — A kísérletezés már elégszer megégetett, ismét odatérni vissza, nem indokolt, nem indokolt annyira, mint amennyire indokolatlan Tanódinak a közgyűlés nagy többsége fölébe való helyezkedése s ott az ő képzelt, — elismerem, jóhiszemüleg képzelt — igazának a társadalomra való ráoktrojalása. — ő szerinte az a közgyűlés, amelyik nem fogadta el véleményét, nem a város, ahoz kell tehát appellálni s ez a város pedig neki ad igazat, még a közgyűlésnek illatok szerinti distinkciójában is. Hangsúlyozva emeli ki Tanódi barátom, hogy a direktorságnak minden kellékei meg voltak a pályázók egyikében s ami fő, egy horribilis depositummal nyújtott biztosítékot a sikerré" nézve. Ezzpl az eszközzel nagyon sok ember lehetne jó színigazgató, de. mi ketten a barátommal soha, mert mi a vagyonúnkat, amint ő mondja: „a tisztesség és becsület papírjaiba“ fektettük, ez pedig nem eiég, még szerinte sem, mert mindezeket a mt gválasztott igazgatónál is elismeri s még se tartja elég jó direktornak. Mindezek azonban alárendelt jelentőségűek ahoz a következtetéshez képest, melyet Tanódi baráton, — engedjen meg a kifejezésért, — elég meggondolatianl odalökött a társadalomba és amely aH'zlmas arra, hogy azt valósággal megmételyezze. Érdemes-a ez az egész igazgatói kérdés annyira, hogy ezért, — akkor, amikor úgy is forrong az egész társadalom, a túlhajtott so- ciális igények alapjában támadták meg a társádalmi békét, ugyanakkor elhintsük ott a felekezeti viszálynak a magvait is? Érdemes-e olyan distinkciókat tenni, mint a minőket ő tett s a közgyűlést a „parfüm és fokhagymával“ kategorizálni? Aki érzékenykedik, annak rendesen nincsen igaza s ne tévessze szem elől azt sem, hogy ha neki joga van büszkének lenni a „fokhagyma“ szagra, ezt a jogot respektálja a másiknál, a „paríümös“ pártnál is. — Vájjon hova vezetne az a felfogás, amelyet Tanódi erővel belevitt ebbe a kérdésbe s mit szólnak a „fokhagyma“ szaghoz, azok a közgyűlési tagok, kik vele szavaztak, kiken bizonyára a párfümöt is megérezheti Tanódi, csak próbálja meg. Ne menjünk mi, Kedves Barátom, egy ilyen alárendelt fontosságú kérdés vitatásánál erre a térre. Itt mi soha egymást megérteni nem fogjuk, én legalább arra a térre nem követlek, ahol az emberek tisztességes és becsületes meggyőződését felekezeti szempontok szerint szabályozzák és mérlegelik olyan tárgynál is, amelynek a valláshoz semmi köze. Engemet az ilyen irány mindig szemben talál ? viszont teljes erővel állok szolgálatába annak, a melyik a társadalmi egységet munkálja a kölcsönös megbecsülés, az egyetértés és a békesség fegyverével. Ebben a táborban együtt leszünk s erős a reményem, hogy ez mihamarabb bekövetkezik. Osváth Elemér. „Vándorolunk össze vissza*4 — Irta: Dr Veréczy Ernő. — A „Szatmár-Németi“ laptársunk karácsonyi számában olvasva az igaA couplé. „A Szamos eredeti tárcája“ Együtt bandukoltunk barátommal a főváros utcáin. Egyike volt azon kellemes ‘nyári éjnek, mikor az ember, még fiatal, az alvást szívesen megrövidíti, persze a nappal rovására. Barátom egykedvűen dudorászott, egy régi ferenczvárosi couplét, melynek refrainje mindig azzal végződött: „Én vagyok a betörők királya.“ Ez a dalamocska kedvence volt barátomnak, ki különben is amolyan fővárosi benszülött „éjjeli alak“ imádott mindent, ami az ő Ferencvárosához fűződik, még akkor is, ha annak „strici“ ize volt. Figyeltem a coupléra, hogy megjegyezzem a szövegét, de barátom megunva a céltalan kóborlást, hirtelen elbúcsúzott és a nóta abban maradt ; el is feledtem csakhamar. Pár hét múlva ismét találkoztam éjjeli barátommal, nagyon levert volt. Tudakoltam, mi a baj. Még először a legtermészetesebbre gondoltam, hogy nincsen pénze, mórt ez volt nála a kedv hőmérője. Megnyugtatott, hogy ezt is jól sejtettem, de más is közbejátszik borús hangulatának előidézésében. Faggattam, mig végre neki buzdult és előadta bánatát. — Emlókszel-e arra a refrainre, mely úgy tetszett pár héttel ezelőtt? Gondolkozni kezdtem, miről is van szó, mikor elkezdte dúdolni: . „Én vagyok a betörők királya.“ — Látod, ez annyi kellemetlenséget okozott nekem, hogy nem tudom, mikor fogok belőle kigabalyodni. Tudod, — kezdó, — mint afféle éjjeli bogár, be szoktam vetődni „tanulmányútra“ a „finomabb“' kávé- házakba is, hol 10 óra után kezdődik a mulatság. Ahol a csirkefogók vegyesen a nem csirkefogókkal és lepkékkel oly szivesen tanyáznak. Rendkívül érdekelnek ezek az emberek, lesem, ahol lehet beszélgetésüket, gondolkozásmódjukat és micsoda typusok vannak közöttük. Bejárok egy éjjel mikor kedvem tartja öt-hat ilyen helyet, úgy hogy sok helyen már ismernek is és a népükhöz számítanak, így történt pár nappal ezelőtt, hogy éjfél tájban betértem a „Koszoru“-ba. Ismertem a kávést és letelepedtem melléje. A szomszéd-asztalnál az „embereim“ kártyáztak vegyesen nőcskékkel. Már mikor beléptem, észrevettem egy 18 éves suhancot, kinek arcán rajtaült az a szemtelen vakmerő kifejezés, mely a stricit jellemzi, hogy be vau rúgva. Hadonászott botjával, miközben egyik gázlámpát derékon vágta úgy, hogy az ezer darabra törve hullott alá. A kávés dühbe gurult, szidta a suhancot, mint a bokrot és követelte a kár megtérítését. Mint szemtanú ón is belekeveredtem ebbe a dologba, ami annyira felbőszítette a fickót, hogy nekem ugrott és fenyegető állást foglalt velem szemben már kirántott bicskájával. Nem lévén nálam semmi ■ védelmi eszköz, kikerültem a támadást, odaszóltam neki közelebb hajolva: — Tudod-e ki vagyok? szóltam. — Nekem mindegy, ha „zsalu“ (rendőr) vagy is, ilyen „fiatal“ vagy, — ^felelt a fickó. Én a betörők királya vagyok, — mondám. Ez hatott. Á fickó meghátrált és mindjárt kijózanodott. — Jaj, apám! Ne bánts! kiáltott. Nem is bántottam, sőt örvendtem, hogy ilyen kis furfanggal leszereltem a veszndelmes stricit. Hanem titkos örömöm nem sokáig tartott, ameny- nyiben a következő percben a félhomályban levő asztaltól felállout két alak és felszólítottak, hogy kövessem őket. Szabadkoztam, hivatkoztam a kávésra, házmesterre, házmesteraóre, vicénére és még az ég tudja, milyen tekintélyes alakokra, de nem használt semmit. Át lévén öltözve ócska ruháimba, nem volt nálam semmi elfogadható igazolás, bele kellett tehát nyugodnom sorsomba. Kérdőre vontam a titkos rendőröftőtll Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajáraljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb b©vásiá?!ási fopplai, Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett — Szatmár és MM le*aag/ol)l) czipéraiUíra. Megér keztek Illaz őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
