Szamos, 1906. december (38. évfolyam, 96-103. szám)
1906-12-16 / 100. szám
XXXVIII. évfolyam. Szatmar, 1906. december hó 16, (vasárnap) 100. szám, SZAMOS. TIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI„A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Sgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és K I A D 0 A T A L : Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatala ti a a fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A kivándorlás kérdéséhez. Dr. Veréczy Ernő. Szomorú jelenséget észlelhetünk statisztikai kimutatásunkban. Szomorú jelenség s következményeiben óriási horderejű az Amerikába kivándorlók számának tetemes és folytonos növekedése. Hetenként ezeren és ezeren adják vagy zálogosítják el családi birtokuknak utolsó maradványát azért, hogy az oly sok reménynyel kecsegtető amerikai utazást megvalósíthassák. Ezeren és ezeren veszik kezükbe a vándor-botot, akasztják vállukra a bizonytalanság tarisznyáját, hajóra szállnak, eltelve azzal a reménynyel, hogy máskép lesz az újvilágban. Pedig dehogy van máskép. Az a korszak, mikor Amerikában kevés volt a munkás és sok a munka, tehát nagy volt a kínálat és kicsi a kereslet s igy a munkás amellett, hogy keresetet biztosan kapott, nem remélt s az óvilágban kapottnál jóval nagyobb munkabért kapott: letűnt; az újvilágot elözönlötték a világ minden részéről beözönlő idegen elemek, s most már úgy állunk, hogy a kereslet nagyobb, mint a kínálat, ami természetesen a munkabérek tetemes lesz íllitását vonja maga után. Emellett most már megtörténik gyakran az is, hcuy a szegény kisgada pénzzé tevén mindent kivándorol, ott munkát nem kap 8 elpocsékolván mindenét, a leghihetetlenebb s itthon általa is lenézett foglalkozáshoz kezd, hogy annyit tudjon legalább keresni, hogy haza jöhessen s még egyszer megláthassa azt a földet, a melyefT született, a házat, amelyben ringatták s amely azóta, ki tudja, hányadik kézen van. Nem azt akarom én ezzel mondani, hogy Amerikában a munkás nem kereshet többet mint itthon, de merem állítani, hogy oly erős és nehéz munkával mint Amerikában, nálunk is kereshetne a munkás annyit. Amerikában reggel 6 órakor, mint az állatot, munkába állítják a munkást, dolgozik egész napestig. Ott nem ismernek pihenést, csak ebédnél van félóra pihenő; nálunk az iparossegéd nagy zúgolódás közt úgy, ahogy, akkor, amikor munkába áll 7 órakor s még hozzá sem kezd a munkához, jön 8 órakor a reggeli félóra pihenő, 12 órakor jön az 1 órás ebéd utáni szu- nyadozás s 4 órakor a félórai uzsonnái pihenés és lél 6 órakor jön az egész napi jól megérdem- lett munka után a 12 órai pihenés. Próbálná meg csak a munkás- osztály Magyarországon végezni úgy és azt a munkát, amit Amerikában végez munkájának verejtékével, keresne és kapna is annyi munkabért, amennyiért odahagyja családját, hazáját, mindenét s megy Amerikába azért, mert ott jobban becsülik és fizetik a munkást. Jobban bizony, mert ott a mjnkás munkás és nem ur, dolgozik, m:nt az állat s nem jár a szocialista gyűlésekre, tagja vallásos és társadalmi egyleteknek s nem szak- szervezeteknek, amelyek minden nerflesebb érzést kiölnek a munkás lelkűidéből. Alkalmam volt a napokban beszélgetni egy Amerikából visszajött polgártársammal, aki abban a szerencsés helyzetben volt, hogy munkát is kapott s gyűjtött is valamicskét. Elmondta, hogy egy kőbányában dolgozott reggel 6 órától este 7 ig, pihenés nélkül egész nap, targoncázta a követ s keresett naponkint 4 forintot; mikor azután a fentieket elmondtam neki s előadtam, hogy ilyen munkával itt is keresne annyit, azt válaszolta, hogy „csakhogy Magyarországon nem dolgozunk ám úgy, mint Amerikában“ — s mikor azt kér- de: n, miért nem? azt válaszolta: „Ja Amerika! Hát nem „ja Ame- rikázni“ kell, hanem dolgozni, úgy és annyit, mint ’Amerikában s a munkabér itt is lesz oly magas, mint az uj világban, illetve kereshet itt is a munkás annyit, mint Amerikában.“ A kivándorlásoknak oly hihetetlen arányokban emelkedése nézetem szerint három körülményben keresendő : a munka állandóságának hiányában, a munkabér nagyobb voltában s a kivándorlási ügynökségekben. Hogy a munkabér magasabb, mint nálunk, annak okát fentebb előadtam s állításom igazolására csak annyit kivánok még megjegyezni, hogy alig van darabszámra dolgozó iparossegédeink közt olyan, aki ha csak kicsit is, de utánanéz munkájának, hetenkint 6 napot dolgozva 30—50 koronát meg ne keresne s hol áll nehézség dolgában ez a munka az Amerikában végzett munkához ! Hogy nálunk a munkás kevesebbet keres, mint Amerikában, annak az oka magában a munkásban keresendő: a kávéházban, a sörcsarnokban s a szórakozás különböző nemeiben, mig Amerikában mindezekről szó sincs. Dolgozni kell becsületesen s higyje el nekem a munkás-osztály, hogy becsületes munkával a mai bérviszonyok mellett is kereshet annyit, mint nagyon sok, erős kitartás, anyagi áldozat, tanulás után célját érő diplomás ember. A munka állandóságának hiánya abban keresendő, hogy nincs iparunk, annak oka pedig mint már e lap hasábjain kifejtettem, a közös vámterületben keresendő. Állandó munka nincs ipar nélkül, ipar nincs önálló vámterület nélkül. Még néhány szóval a kivándor- ási ügynökségekre kivánok röviden megjegyzést tenni. „Malhakula“ Kezdő újságíró koromban a „Világosság“ című napilapnak voltam munkatársa. A szerkesztő, ki képességem fölött szigorúm Ítélt, egyik nagylelkű rohamában s „Különfélék“ rovatát bízta rám. Utasításai mereven hangzottak : csak jót, érdekeset, újat és tudományosat szabad átvenni a külföldi újságokból. Igyekeztem a lehetőség határai között megfelelni az utasításnak. Délután böngésztem és éjjel fordítottam. Mondanom se kell, hogy a szerkesztő nem volt velem megelégedve. Jobbakat, érdekesebbet, újabbakat és tudományosabbakat óhajtott. Azt hiszem igaza volt, a fiatalokat különben sem jó elkapatni. Egy délután a kezembe került német és francia újságok elég bö terméssel kedveskedtek. Megplajbászol- tam az átveendőket és nyugodtan vacsorázni mentem. Tiz órakor visszakerültem a szerkesztőségbe, kínos meglepetés várt reám. Egyik kollegám elvitte a német és francia újságokat, a menyasszonyához utazott Sárbo- gárdra s nehogy az utón unatkozzék, némi olvasmánnyal látta el magát. A legkevesebb, amit vőlegónység- ben utazó kollegámnak kívántam, egy vasúti sztrájk volt. Komoran vetettem fel a kérdést, hogy miért és mire nősül az a kamasz ? Ha az nem fogja a feleségét megcsalni, akkor nincs jog, törvény és igazság. így én, dühöm csillapultával és némi filozófia segélyével arra a meggyőződésre jutottam, hogy a düh, bármily jogosult tényező bizonyos körülmények között, végső eredményében nem termékeny, azaz külön féléket nem termel. — Nekem pedig főleg és nem főleg, de mindenképpen különfélékre volt szükségem. Alig volt egy félórám azok előállítására. Ép oly rövid, mint kínos habozás után elhatároztam, hogy gyártani fogok különféléket, vagy amint uj- ságiróitolvajnyel ven mondani szokás : hasból Írok. A következőket Írtam meg : A tengeri pokolé családi élete. Egy kanadai természettudós mr. Essfress megkapóan érdekes és inti- mus részletet közöl a tengeri pókok családi életéről. Mr. Essfress, ki harminckilenc éven át figyelte a tengeripókokat, a leghatározottabban állítja, hogy a nőstény tengeripókok esküdt ellenségei a többnejüségnek. Ha egy himpók mégis pókbigámiába esik, akkor a pók szépen megszakít vele minden társadalmi érintkezést. Általában írja mr. Essfress, kinek közlései nagy figyelmet keltettek Amerikában, a tengeripókok sokat tartanak az erkölcsös életre. — Nincs rá eset, hogy egy pókkisasszony este gardedám nélkül sétálni menne a korzóra. Ő tudniillik mr. Essfsess 1878. április 14-ón látott egy pókleányt elpirulni. Hogy miért, arról nem ad számot a nagyhírű tudós. A sivatag kutgéme. Lord Sterling, az ismert afrikai utazó, egy előkelő angol folyóiratban a következő érdekes kalandját beszéli el: „Mint rendesen, a sivatag hajóján, vagyis .teveháton utaztam. Az idők során úgy megszoktam a sivatagot, mint a tükörtojás a bifszteken Megszoktam és megszerettem. — Szinte bosszantott, ha egy oázisra bukkantam, az oázis zavarja a sivatag fenséges egyhangúságát, annál nagyobb volt a meglepetésem, midőn egy alkalommal a sivatag selymes fövényéből valamit égnek meredni láttam. A valami nagyon hasonlított egy kut- gómhez. Első gondolatom az volt, hogy valaki Artézi kutat ásott a Szaharában, allrikth, gondoltam felfrissítem ivókószletemet, megsarkany- tyuztam hű fakómat, vagyis tevémet és fél óra múlva oda értem a sivatag kutgómjóhez. Nos, az a kutgém nem volt egyéb, mint egy zsiráf csontváza, mely baljóslatszerüen meredt az égnek, valószínűnek tartom, hogy ez a boldogtalan zsiráf közvetlenül halála előtt merevgörcsöt kapott, ámbár az a lehetőség sem látszik kizártnak, Róth Simon nagy választékú cipőraktárát ‘'Um Ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrist. Közvetlen a ,Pann0nia' szálloda mellett. — Szataiár és vidéke legnagyobb cziporaktara. Megérkeztek Illaz őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
