Szamos, 1906. december (38. évfolyam, 96-103. szám)

1906-12-09 / 98. szám

98. szám SZAMOS 3-ik oldal Alulírottak, a kiterjedt rokonság nevében is a szív legmélyebb fájdal­mával jelentik, hogy a gondos férj, szerető édes apa, jó testvér és ön­zetlen jó barát, Borsos Benő ev. ref. főgimnáziumi igazgató, egyháztaná­csos, az ev. ref. konvent és zsinat tagja, életének 47-ik, házasságának 19-ik és igazgatói működésének 18-ik évében, 1906, évi december 6-án reg­gel 6 órakor jobblétre szenderült. A nemes szív többé nem dobog! A munkás karok mozdulatlanul pihen­nek ! A szelíd, jóságos szempár örök­re elhomályosult! Beszédes ajkai el­némultak ! S nekünk, csak a pótol­hatatlan veszteség s a szív kisirha- tatlan keserve maradt ... Az elvá­lás pillanatában, a pótolhatian vesz­teség érzetében, az isteni Gondvise­lés kegyelmébe vetett hit és az a tudat nyújt némi enyhülést, hogy nemes lelke él, emléke kitörülhetet- len és egykor a jobb hazában ismét látni fogjuk egymást. A drága ha­lott földi részei folyó hó 7-én dél­után 2 órakor fognak az ev. ref. fő­gimnázium udvarán tartandó isten- tisztelet utáu a szatmári ev. ref. sir- kertben örök nyugalomra helyeztet­ni. Legyen áldott az igaznak emlé­ke ! Szatmár, 1906. december hó 6-án, Özv. Borsos Benőné szül. Kádár Ir­ma neje. Borsos Laczi, Borsos Lenke, Borsos Bandika gyermekei. Id. Bor­sos Sándor és neje szül. K. Pál Má­ria szülők. Ifj. Borsos Sándor és gyermekei, Borsos Berta testvérei. Özv. Kádár Domokosnó szül. Soly- mossy Júlia anyós. Kádár Andor és családja, sógora. Az ev. ref főgimnázium részéről: A szatmárnémeti ev. ref. főgim­názium fentartótestülete, igazgatóta­nácsa ás tanári kara mély fájdalom­tól lesújtva jeleuti, hogy Borsos Be­nő, a főgimnázium 18 éven át volt igazgató-tanára, egyháztanácsos, az ev. ref konvent és zsinat tagja, éle­tének 47-ik, buzgó tanári működésé nek 28-ik évében, e hó 6-án reggel 6 órakor, hosszas szenvedés utáu el­hunyt. A megboldogult főgimnáziu­munknak a fejlődés küzdelmeiben kipróbált, legerősebb oszlopát a fen- tartótestület és igazgatótanács leg­buzgóbb tagját, a tanári kar pél­dás vezetőjét, a nevelés magasz­tos czéljában egybeforrott testületi szellem legnemesebb ápolóját veszí­tette el. — Áldásos munkásságának emléke a főgimnázium fejlődése tör ténetébeD, kartársai iránt érzett ki­fogyhatatlan szeretető sziveinkben mindig élni fog. Áldott vo't mun­kásságod, áldott lesz emléked is kö­zöttünk. Á mi vigasztalásunk pedig az Atyától van, aki az életnek és halálnak Ura. — Drága halottunk temetése e hó 7 én d. u. 2 órakor az ev. ref. főgimnázium udvaráról fog megtörténni. Szatmár, 1906. decem­ber 6-án. Nyugodjék békében ! A megboldogult temetése iránt meg­nyilatkozott általános részvétben is kifejezésre jutott a veszteség nagy­sága, mert a kellemetlen, esős idő dacára óriási közönség gyűlt egybe a megboldogult ravatala köré. — A virágoktól elborított ravatal a meg­boldogultnak Kinizsi-utcai házánál volt felállítva s pénteken d. u. fél 1 órakor emelték kartársai a gyászko- csira, hogy a főgimnázium széles ud­varán a végtisztesség megtétele cél­jából felállitassék. Az elhunyt ravatalát szerettei több­nyire élő virágból készített koszorúk­kal borították. A koszorúkon a kö­vetkező feliratok voltak: A szeretett férjnek és apának vigasztalhatatlan neje és gyermekei. — Felejthetlen jó fiunknak öreg szüleid. — Legyen pi­henésed csendes és zavartalan szerető tesvéreid Berta és Sándor. — Borsos Benőnek a fentartótestület és igazgató tanács — Felejthetlen igazgatójának az ev. ref. főgimnázium tanárikara — Szeretett igazgatójának az ev. ref. ifjúság. — A szeretett kartársnak az ev. ref. fels. leányiskola és nöképző tanárikara. — A szatmári áll. el. nép­iskola tanítótestülete. — A felejthet­len jó barátnak Bőd Sándor és csa­ládja. Az igaz jó barátnak dr. Hantz Jenő és családja. — A felejthetlen jó barátnak Bakcsy Gergely. — A felejthetlen jó barátnak Markos Imre és családja. — Isten veled, kedves kománk! Szabados Ede és neje. — Keresztapának Szabados Edus. — Szellemed vezérel bennünket hálás volt tanítványaid. — Kedves szomszéd Isten veled ! Bodnár György és csa­ládja. — Mesterének Császy László. — A legmélyebb részvéttel Tar Ká­roly. — Egy igazi úri embernek Thuruer Bercziéb. — Részvétük je­léül Kanizsay Jenő és családja. — Szeretett keresztapámnak Bőd Ilonka. — Szeretett volt igazgatónknak há­lás tanítványai Debrecenből. — Sze­retett igazgatójuknak Oroszi Albert és László Lajos pedellusok. A főgimnázium széles udvarán sor falat állva helyezkedtek el a ref. fő­gimnázium és a kir. kath. főgimná­zium ifjúsága és tanári kara, a szat­mári fels. kereskedelmi iskola, az ev. ref. felső leányiskola és nőképző a tanári karral és a rk. el. fiúiskola. Az udvar déli oldalán felállított rava­tal körül a megboldogult családja és rokonai s a tanárok nejei helyez­kedtek el, a szószék körül a fentartő- testület és igazgatótanács s az el­hunytnak kartársai foglaltak helyet. A gyász-szertartást a főgimn. ifjúsági énekkar kezdte meg. A gyász-ének elhangzása után Rácz István szatmári ref. lelkész könyekig megindulva kö- nyörgött az elhunyt felett; azután Osváth Elemér főgimn. tanár mon­dott a közönség néma csendje köze­peit fenszárnyaló s minden részében leiekből fakadt halotti beszédet. Köz­vetlen hatással és híven kifejező erő­vel domborította ki az elhunyt érde­meit s a halálával okozott veszteséget. Bőd Sándor, mint a megboldogult legrégibb kartársa búcsúzott ezután a kartársak nevében a mély megin­dulás hangján. Nemes őszinteség len­gette át a kartársi és baráti szívből fakadt beszédét, melynek elhangzása­kor a hallgatóság szemében az igaz részvét köayei fakadtak. — A gyász­menet hosszú sora a főgimnáziumtól csaknem a Kossuth-kertig ért. Kar­társai vitték a temető kapujától sze­retett igazgatójukat a sírhelyig, mely a Tabajdi Lajos és dr. Farkas Autal sírhelyei között várta végső nyuga­lomra. A nemes kegyelet itt is szót kért a megnyilatkozásra. Bagothai Sámuel főgimn. vallástanár mondott előbb megható könyörgést; — majd Csépke Zoltán VIII. o. t. búcsúzott el a tanitványi hála nemes hangján az ifjúság nevében. A beszedek sorát dr. Szűcs Sándor ügyvéd fejezte be. Megható volt, mikor a régi tanítvá­nyok nevében a hála és búcsú végső adóját rótta le. — Átadtuk azután a megboldogult kiszenvedett testét hitvesének és árváinak szivettépő zokogása közt az anyaföldnek, annak a fájdalmas ürességnek az érzetével, amit egy igazán jó, egyeneslelkü, igaz ember elvesztése okozott. * Köszönet. Mindazok, kik felejt­hetetlen jó férjem elhunytéval lesújtó fájdalmamat részvétükkel enyhíteni igyekeztek s azt a temetésen való meg­jelenésükkel is kifejezni törekedtek, fogadják e helyen is köszönetemet. Özv. Borsos Benőné. * A tanácsból. A belügyminiszter a vallás-közokt. és kereskedelmi mi niszterrel egyetértőleg jóváhagyta a felső keresk. iskola részére a közgyű­lés által megszavazott városi segélyt. A tanács erről az iskola fentartótes- tületét tudomásvéte! végett, a szám­vevőséget pedig a fedezet előírása céljából értesítette. * A színigazgató választása. A kettős ünnepre való tekintettel lapun­kat oij'an időben zárjuk, amidőn a sziuügyi bizottság még |nem határo­zott a színház kiadása felett, de mi dőn e sorok napvilágot látnak, a je­lekből ítélve a bizottság már meg is kötötte a szerződést Krémer Sándor­ral. A városi színházra meghirdetett pályázaton Heves Béla erdélyi I. Miklósi Gábor erdélyi II. kerületi, B. Polgár Béla alföldi I. kerületi Halmai Imre kerületen kívüli igaz­gató, Baróti Rezső és Kondor Ernő aradi színészek mint társvállalkozók és Krémer Sándor vettek részt. Elte­kintve attól, hogy a pályázati felté­teleknek csak három pályázat felel meg, a Miklósi Gáboré, Halmai Imréé és Krémer Sándoré, a pályázók egyike sem jöhet komolyan figyelembe mos­tani igazgatónkkal szemben, aki min­den hibái mellett is több garanciát nyújt a többinél. Őt Szatmár tette azzá, a mi és nem lehet megtagadni tőle a feltétlen becsületességet és igyekezetei, valamint a fokozatos fej­lődést sem társulata működésében. Ezidei szervezkedése is szerencsésebb az előző éveknél s a közönség is meg van elégedve a társulattal. A mutat­kozó hiányok pótoltatása a szinügyi bizottság feladata s mint tudjuk, még nem múlta idejét, mert még nem telt el a 30 nap a szezon kezdete óta. Ha sorba vesszük bírálat alá a beér­kezett pályázatokat, igen könnyű lesz az elhatározás, hogy vájjon ér­demes-e a jelenlegi igazgatót isme­retlen pályázókkal szemben elejteni s a színház sorsát bizonytalan jövő­nek kitenni ? Miklósi Gábor, B. Pol­gár Béla és Heves Béla uj szervez­kedést ígérnek, ha Szatmári elnyer­hetik. Ezzel önmaguk felett mondtak ítéletet, beismerve, hogy g3Tengók Szatmárnak. Halmai Imre már mű­ködött nálunk s még sokan emlékez­nek rá, hogy a közönség igényeit nem elégítette ki s a szinügyi bizott­ság nem volt vele megelégedve. — Hátra van Baróti Rezső és Kondor Ernő. Ezek a jó urak Ígéreteken túl­licitálják az összes pályázókat. Nagy­hangú ígéreteknek felülni azonban nem szabad. A szatmári színház ma számot tevő kultur-intézméay, mely­nek vezetése teljesen tapasztalatlan kezekre nem bizható és kísérletezés eszközévé nem tehető Lehet, hogy Baróti Rezső és Kondor Ernő külön külön és együtt nagy szervező tehet­ségek, ne vegyék azonban rósz néven ha ezt kétségbe vonjuk. Mindketten igen fiatalok még. Igazgatói múltjuk nincs. Talán ha már valahol mint igazgatók működésbe léptek volna s akkor kopogtatnának Szatmáron és valamivel szerényebb Ígéreteket ten­nének, hinnénk nekik, különösen ha az ígéretek beváltásához kellő anyagi biztosítékot is mutatnának fel. Ezút­tal idegen pénzintézetek tettek le ér­tök 30.000 korona értékű betét könyv­veket tulajdonjoguk feutartásával, ami azt bizonyítja, hogy nekik semmijük sincs Ezt azért emeljük ki, nehogy a nagy összeg valakit megtévesszen. A közgyűlés elé már a kész megkö­tött szerződés kerül s minthogy hisz- szük, hogy a szinügyi bizottság Kré­mer Sándort tarthatja arra legérde­mesebbnek, hogy vele szerződjék, reméljük, hogy a közgyűlés sem ta­gadja meg a szerződés jóváhagyását. * Királyi kihallgatás, őfelsége a király dr. Falussy Árpádot városunk főispánját, f. hó 3-án 6 percig tartó kihallgatáson fogadta, mely alkalom­mal a főispán megköszönte kinevez- tetését. — A király a főispánt igen kegyesen fogadta és a vármegye köz­gazdasági viszonyairól és a munkás- kérdésről intézett hozzá kérdéseket és kért felvilágosítást. * Az erdődi vasút államosítása. A szatmár-erdődi h. é. vasút állami kezelésbe vétele immár befejezett do­log. Az átadás 1907. január 1-én fog végbemenni s a módozatok megálla­pítása végett a forgalmi főnökség deczember 11-ón délelőtt 9 órára ér­tekezletet hivott egybe, amelyen a menetrendi kérdésektől eltekintve, megoldásra vár a Deák-téren áru fel­es leadási iroda és kitérő vágány lé­tesítése, a szatmár-bikszádi vasút személyszállító vonatainak a város közepébe való bevezetése és innen való indítása, továbbá a bikszádi va­sút végállomásáról a gözfürész állo­másra irányított faforgalomnak a vá­ros belterületén át való lebonyolítása s a Szamos-hid megerősítése s végül a nagykároly-somkuti h é. vasút vo­nalainak Erdődön át Szatmárig való közlekedése. A városi hatóságot e tárgyaláson dr. Yajay Károly tiszti főügyész fogja képviselni. * Öngyilkos katona. Andráscsik Mihály kisszebeni illetőségű helybeli cs. éz kir. 5. gyalogezredbeli közvi- tóz e hó 7-én reggel, a Ferencz Jó­zsef laktanyában szolgálati fegyveré­vel agyonlőtte magát s nyomban meg­halt. Temetése tegnap délután ment végbe a rk. egyház szertartásai sze­rint a szokásos katonai dísszel. * Öngyilkosság. Govrik János kö- könyösdi esperes-plébános e hó 6-án ismeretlen okokból főbe lőtte magát. Az elhunyt népszerű, közbeosülésben álló rendezett anyagi viszonyok közt élő ember volt Végzetes tette min­den ismerősét igen érzékenyen érinti. * Az Erzsébet királyné ösztöndíj alap. A debreceni kér. és iparkamara közhírré teszi, hogy az 1906. évre esedékessé vált kamataiból három egyenként 2500 korona értékű ösz­töndíjra a magy. kir. kereskedelmi miniszter nyilvános pályázatot hirdet. Az ösztöndíjak bármelyikének elnye­rése iránt, oly magyar honosságú fia­talabb kereskedők folyamodhatnak, kik keleti kereskedelmi akadémiai tanulmányaiknak legalább jó ered­ménnyel történt elvégzése után lega­lább három évi gyakorlati kereske­delmi téren működtek és e mellett igazolják, hogy a tanulmányozandó terület nyelvviszonyaiban járatosak. Az ösztöndijak odaítélésénél csak oly egyének jöhetnek tekintetbe, a kik katonai szolgálatukat már teljesítet­ték, vagy az alól végérvényesen fel­mentettek ; a katonai szolgálatban töltött idő a gyakorlati működés ide­jébe be nem tudható és általában csakis a tényleges kereskedelmi gya­korlatban töltött idő vehető ’számba. A pályauyertes valamely szabadon választandó és a pályázati folyamod­ványban megemlítendő nagyobb kivi­teli kereskedelmi kikötőben, mely nagy tengerentúli kivitellel bir, tar­tozik legalább egy évet tölteni úgy, hogy ott valamely nagyobb kiviteli cégnél állandó alkalmazást nyerjen, a kiviteli viszonyokat és kereskedelmi szervezeteket tanulmányozza s tapasz­talatairól rendszeres jelentéseket és tudósításokat küldjön. A pályanyertes magát a kitűzendő speciális feltéte­leknek alávetni, nevezetesen pedig külföldi tényleges alkalmazását záros határidő alatt igazolni tartozik. A további feltételek megtudhatók a deb­receni keresk. és iparkamaránál, — ugyanottan december 15-ig nyújtan­dók be a kérvények is. * Uj személy-díjszabás a nagyká- roly—mátészalkai -csapi vonalon. A magy kir. államvasutak értesítése szerint a |nagykároly—mátészalkai— csapi vonalon 1907. évi január hó 1-vel uj személydijszabás lép életbe, fan szerencsénk felhívni a t. vevőközönség figyelmét az őszi idényre érke­zett bel- és külföldi gyapjúszöveteinkre, melyekből HS3T 25 forinttól kezdve igen jó úri öltönyöket készítünk = mérték szerint. — Klein és Tsa polgári és egyenruha szabók.

Next

/
Thumbnails
Contents