Szamos, 1906. december (38. évfolyam, 96-103. szám)
1906-12-02 / 96. szám
XXXVIII, évfolyam. 96. szám, Szatmat, ,1906. december hó 2. (vasárnap) POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI ,A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSIG és E. 1A D 0 HI V A T A L : fiákcczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindannemü dijak Szakmaron, a iap kiadóhivataiabfaii ftAeteodck HIRDETÉSEK: y Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Az egyház és a szociálizmus. Mi legyen az egyház álláspontja ebben a mai szociális vagyonjogi és erkölcsi irányzatban? A nagy vagyonok fenmaradá- sára ügyelő, aggódó gondoskodásnak most már nem lenne úgy értelme, mint volt a középkorban, hisz akkor vigyázni kellett, hogy az egyéni tulajdon megáliFíasscrtí* ma pedig határozottan az a társadalom törekvése, hogy egyrészt a projetáriátusra, másrészt a nagy tőkékre szakadjon ketté s igy a nagy vagyonok feletti különös őrködés nem vág ma bele az egyház ama lényegbeli törekvésébe, amelyik az általános emberi szeretet s az emberi lélek elvont tökélyét célozza. De viszont a szociáldemokrácia gyűlölködő, vallástalan polgárháborúra vezető eszméit sem teheti magáévá az egyház. Hanem a kettő között el kell íoglalnia az arany középutat. Ez az arany középút kétségtelenül abban áll, hogy az egyháznak magáévá kell tennie a szocializmusnak gazdasági oldalát, vagyis törekednie kell arra, hogy a munkás úgy lakás, valamint élelmezés s általában az életmód tekintetében ne legyen kiaknázott barom, hanem éljen emberi méltóságának megfelelően, hogy Isten képéhez s a lélek tökélyéhez közelebb jusson. A munkás viszonyai javulásának természetes határa ott legyen, ahol már a munkaadó társadalmi degradációja kezdődnék. Viszont minden eszközzel sújtsa az egyház a szociálizmus másik oldalát, azt, amelyik az emberi társadalom teljes szakadását, a polgárvér hullását és a társadalom megszentelt korlátainak szerte rúgását célozza. Amennyiben pedig a munkásérdek haladása ezen az utón ideig- óráig önmagában talán lassabban menne, gyakorolja az egyház hatalmas erkölcsi erejét a gazdagok- lelkületé vei szemben is s vésse a~ szivükbe és agyukba azt a nagy eszmét, amit a modern gazdasági fejlődésben, uzsoramentes tisztességes polgári haszonnak nevezünk. Tanítsa meg arra a gazdagokat, hogy ne igyekezzenek a szegény munkás módfeletti kihasználására, hanem addig vegyék igénybe munkaerejét, mig a tőkének tisztességes polgári hasznát elérik, azontúl pedig becsüljék meg a munkás emberi méltóságát. Ezzel az állásponttal az egyház sikerrel nyúl bele a szociális evolúció békés alapokra fektetésébe s az emberszeretet és a lélek tökélyének szempontjából sokkal szebb perspektívát nyújtana ez, mint a szociáldemokrata fenekedés és a polgárháború. De ezzel még nem szabad beérni az egyház vagyonjogi irányú működésének. Nem elég az, hogy a munkásnak jobb megélhetést szerez s a gazdagot a mérsékelt tempójú vagyonszezzésre buzditja, egyúttal arra is kell törekednie, hogy a társadalom két szembenálló osztálya elválásának törekvését középelemek fentartásával, illetve sűrűbb beiktatásával gátolja, enyhítse, ami nem jelenthet egyebet, mint csak azt, hogy működjék •közre abban hathatósan, hogy a kis emberek megtarthassák vagyonukat, akinek semmije sincs, az "valami módon némi vagyont szerezhessen. Ez nehezebben megy az ipar terén, mert ott kétségtelenül az az irányzat, hogy a nagy ipar megeszi a kis ipart, de azért kétségtelenül itt is sokat lehet tenni, főként a szövetkezés segélyével. Semmi akadály sincs azonban a földmivelés terén, hol az intenzív gazdálkodás haladása az iparral épen ellenkezőleg azt eredményezi, hogy egy család sokkal kisebb földön képes élni, mint az extenziv gazdálkodás korában. Itt teljes mértékben ki kell terjeszteni a kis existenciák vagyonszerzésének és vagyon megtartásá- nak istápolását. Édes gyermekül kell megint fogadni a modern kultúra mostoha gyermekét, a falut s akkor megint visszaköltözik a megelégedés a fehérre meszelt házakba. Újra örömét találja tel a falusi ember a friss széna illatában, megint boldogan hallgatja a pitvarból a madár dalolását, megint szereti állatait, földjét, családját s megint sorsával kibékült lélekkel hallgatja a falu kis harangjának imára hívó szavát, amely érzelmek már-már meg vannak támadva az osztálygyülölet mételyével. Különösen nekünk magyaroknak fontos az társadalmunk egyensúlyban tartása végett, hogy a kisgazdákat ne engedjük elzülleni és inkább a mezei munkásnak is tegyük lehetővé, hogy házat, kertet s egy kis földet szerezhessen és azt meg is tarthassa, mert nekünk már nincs középbirtokosságunk s igy társadalmunk egyedüli szilárd törzse a parasztgazdák osztálya. Hogy ez vagyonát megtarthassa s a szegénye vagyont szerezhessen, tömeges uzsoraszerü közvetítéstől mentes kisbérietekre, értelmiségének, gazdálkodási tudományának fejlesztésére, a szövetkezés nagy eszméjének hálózatszerű kiépítésére van szükség, hogy a világpiaccal szemben nagy egészül helyt állhasson a sok apró gazdasági alany s ezenfelül a reformok egész nagy körére van sürgős szükség. Nemcsak az egyház feladatát képezi ez, hanem mindez ép úgy kötelessége az államnak s minden emberszerető polgárnak valláskülönbség nélkül. De az kétségtelen, A Yéü leány. Valamikor, pár évtizeddel ezelőtt alig volt hálásabb epizódalabja a regény, szinmüirodalom vidám, sőt bohóczsipkás múzsájának, mint a vén leány. Ez a pártában felejtett társadalmi fölösleg, a mely soha és sehol se találja meg illető helyét. Az az alak, a ki szeret utolsó divat szerint, lehetőleg korán innen öltözni; télen- nyáron tokban hordja en-tont-cas ernyőjét, élénk fogyasztója a kozmetikus szereknek, minden kissé régebbi eseményt a „kedves mamától“ hallott s „apró leányka korából“, „homályosan emlékszik“ a pár decenniummal ezelőtt elhalálozott ismerősökre. Sze- szólyeskedik, zsörtöl, házsártoskodik, ha esetleg van közvetlen hozzátartozója s ha már teljes egyedüliségre kárhoztatta a végzet, fölkeresi ismerőseit, a hol szclja-szapulja mindazokat, akik nincsenek jelen. — Szóval hadilábon áll az egész világgal azért az egyért, aki nem jött el érte. Három szívós következe )1 vallott okozat miatt nem került fő- kötö alá. No. 1 : esküvője előtt két nappal ragadta el kedvesét a kegyetlen halál. No. 2 : a zsarnok szülők ellenezték, hogy azé legyen, akivel imádtak egymást; a No. 3 : készletben tartott okozat: szivének választottja katonatiszt volt és a kaució irgalmat nem ismerő kérdése törte meg mindkettőjük boldogságát. Ez a bevallott múltja annak a vén ^e^?y,nak’ hit a hazai és külföldi színműírók oly sikeresen állítottak be vigjátékaikba, bohózataikba, mint a vig elem^ fenntartóját. Ma mar az anyós volt szives magára vállalni azt a szerepet. Szünő- félben van a vén leányok perziflálása ott a deszkákon s a komikai vénát a menyecske mamája szolgáltatja. Az ez irányban megpardonirozett vén leánynak még ma siucs léfrioguk ; a gnnymosoly ma is ott lebeg a más rovásán mulatni szeretők ajkán, mihelyest feltűnik a társaság látóhatárán Rákosi Trindusiája, Kisfaludi Lucza risasszonya, Csiky Gergely Zegernyei Pártémiája, a „Vereshaju“ otthon felejtett Sárija és a helyzetkomikum többi képviselője. jfivtizedek bűnének folytonossága, úgy az egyik, mint a másik részről. Mert a bántó gunykacajt ő maga involválja azzal a minden határozott cél nélkül való révedezésével a társaságban. A fiatal leánynak meg van a maga köre, meg van a menyecskéé, valamint az éltesebb asszonyé is, de az amazokat folyton irigylö, önmagát fölemésztő vén leány nem tesz egyebet, mint denevér karmokkal csim- pajkozik régi báli diadalai, hódításai emlékezetének szálaiba és nem képes, nem akarja elhinni, hogy már ő fölötte is elrobogott az idő vágtató szekere s a letarolt jelenben nem észszerű, sőt nevetséges illatos rózsák, szegfűk, százszorszépek és más szin- pompás virágok után esekedni. Hisz az ősznek, sőt a télnek is megvannak a maga hasznos, tetszetős oldalai, ha nem követelünk egy őszi szürkülettől mditóan balzsamos fuvalmat, nem tesergünk a fölött, hogy a zuzmorás, későn hasadó téli hajnalt nem hirdeti a pacsirta, a fülemile bűbájos dala. A vén leány is hasznos, tisztelt tagja lehet a társadalomnak és való- sággal nélkülözhetetlen kaszttá alakulhat ki némi jóakarattal, illetve sok sok nevetséges hiúság, korához épen nem találó affektálás, tetszés után való tülekedés lebirásával. Az okszerű, a végleteken innen ténykedő feminizmus csak áldásos változást hozhat a társadalomra. — Megszünteti a nőnek függő helyzetét, amely a kissé szkeptikus kedély előtt még érzelmeinek poezisából is levon. Mert hisz eddig csak egy cél lebegett a leány előtt : férjhez kell menni minden áron, különben tönkretett existencia. E belenevelt elvből kifolyólag aztán a kétkedésre, a pesszimizmusra némileg is inkliuáló férfi soha se lehetett felőle bizonyos, vájjon a szive sugallatát követi-e a nő, aki holtáiglan hozzáesküszi magát, vagy egyszerűen, mint létkérdése elengedhetetlen objektumába csimpajRóth Fülöp kárlsbádi ezipőr aktár át Ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és yidéke legnagyobb Gziporaktára. Megérkeztek Illaz őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
