Szamos, 1906. november (38. évfolyam, 87-95. szám)
1906-11-08 / 89. szám
XXXVIII. évfolyamSzatmár, 1906. november hó 8. (csütörtök) 89. szám. POL SZAMOS. ITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI ,A Szatmérmegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének" hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. H I R D eVÉ^JK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában ffiátítesadck Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Ä halál-büntetésről Irta Dr. Veréczy Ernő. A feloszlatott orosz duma elé egy törvényjavaslat lett tárgyalás céljából beterjesztve. E javaslat célja a halálbüntetés eltörlése volt. — Tárgyalásra ki is volt tűzve aduma által a javaslat, de mielőtt törvénnyé lehetett volna, a duma feloszlattatott, sőt amint a lapokból értesültem, a duma feloszlatásának egyik oka éppen ez a mozgalom volt és a javaslat csak javaslat maradt. — Pedig lélektani, társadalmi s büntetőjogi szempontból talán fontosabb és indokoltabb javaslat alig látott mostanában napvilágot. A modern XX. század szégyenfoltját képezi a halálbüntetés; a XIV. és XV. században talán indokolható volt a halálbüntetés, de hogy a civilizáció magas fokán álló XX. század miiyen szemekkel tekinthet a halálbüntetésre, a magam s különösen a büntetés céljának szempontjából igazán nem tudom megérteni. Talán az európai parlamentek túlságos elfoglaltsága az oka annak, hogy a írancia és az orosz parlamentek kivételével ily irányú mozgalom még csak meg sem indult. Pedig eltekintve attól, — hogy a büntető törvénykönyv alapját képező X. parancsolat is már úgy intézkedik, hogy „Ne ölj!“ igazságtalan a halálbőntetés magának a büntetés céljának szempontjából is. A büntetés ugyanis az igazság folyománya és az államban annak céljai elérése végett szükégképen alkalmaztatik, annak tehát mind az igazságnak, mind az általa elérendő céloknak is megfelető tulajdonságokkal és megfelelő kellékekkel kell bírnia. Ez elveknek kifejtését csak a legújabb korszakban, a büntető jog terén a szabadabb az emberiesebb szellem terjedése óta kezdték megkísérlem, de teljes kifejlődést ez elvek manapság sem nyertek. Az első volt Montesquieu, aki a büntetésnek négy lényeges kellékét állította fel : „legyen az a büntetés természetének megfelelő, mérsékelt, arányos és erkölcsös.“ Ugyanez elveket vallották némi módosítással Beccaria, Bomagnosi, Bern és Beutham, ki ez eszméket részletesen fejtette ki, de azokat csak kívánatosnak tartja, mert alig található fel együttesen valamelyik bünperben. Szerinte a büntetésnek kellékei: hogy az személyes legyen, azaz közvetlenül a bűnöst érje; arányos legyen, azaz a büntetés a bűnösséggel összhangba legyen hozható; emberies, erkölcsös, amit a bűntett természetének megfelelő, de jogi alapon álló hason- szeriisége eredményez ; javító, népszerű, azaz a nép érzülelével és műveltségi állapotával összhangzó legyen és végül, ami talán a leg- íontasabb, legyen a büntetés helyrehozható. Ezek azok az elvek, amelyek alkalmazása mellett a büntetés célját betölti. Nézzük már most, hogy ez elvek mennyiben nyernek megvalósítást a halálbüntetés alkalmazásánál. Eltekintve attól a társadalmi és lélektani törvénytől, hogy „amit nincs jogod adni, azt elvenni sincs jogod,“ a halálbüntetés nem mérsékelt, mert a büntetés legnagyobbika ; nem erkölcsös, mert az ölés nem jogos, ami a joggal ellenkezik, az erkölcstelen, sőt sok tekintetben az erkölcsi törvények szigorúbbak, mint a jogiak. Az erkölcsi törvények ugyanis erkölcstelennek nyilvánítanak sok dolgot, tettet, ami különben jogos. Hogy lehetne tehát erkölcsös a halálbüntetés, ami a joggal is a leghatározottabban ellenkezik, mert a más életét elvenni senkinek sem szabad. E mellett a halálbüntetés nem emberies, mert a gyilkolás, az emberölés, melynek a halálbőntetés csak egyik válfaját képezi, nem sorozható az emberi jogok és kötelezettségek közé; nem javító, mert ha az embert, a bűnös embert megfosztjuk a javulásnak még csak a lehetőségétől is az élet kioltással, az élet elvétellel, nem lehet a büntetés javító, már pedig minden büntetésnek, elkezdve a nazí leiiyncbiui, egebz, a uuineies legnagyobbikáig, a büntetésnek nem lehet és nincs is más célja, mint a javítás. Miután pedig a fentiek sz rint a halálbüntetés még csak a lehetőségét is kizárja a javitásnakp a halálbüntetés már ez okból is, törlendő. De a halálbüntetésnek legfontosabb oka az, hogy a büntetés e neme nem helyrehozható. Mert az életet visszaadni senkinek sincs — sajnos — módjában és a bűnvádi perrendtartás 576. és következő szakaszaiban szabályozott kártalanítási eljárással, mint pl. pénzbeli kártérítés, az ártatlanságnak hírlap utján való közzétételével még nincs az élettől való megfosztásért, az, a kin a halálbüntelés végrehajtatott és a hozzátartozók nincsenek kártalanítva. Eltörlendő a halálbüntetés azért^ is, mert nem személyes, mert nemÁ csak azt érinti, a kin végrehajtatott, hanem annak hozzátartozóit is, akik ártatlanul bűntetteinek meg, azért, mert a kin a halálbüntetés végrehajtatott, véletlenül hozzátartozójuk volt. Nem említem meg itt csak a nép száján élő ama közmondást, hogy „nem esik messze az alma a tájától“ — és lehet valaki bármilyen jóindulatú s jólelkü.-ember, lehet valaki bármilyen vallásos és erkölcsös ember, ha a családjában valakin halálbüntetés lett Szatmár-Németi a bujdosó fejedelmek temetésén. Irta : dr. Lénárd István. (II. A temetés Késmárkon.) Thököly Imre fejedelmi hamvait Késmárkon Szepesmegye e kies fekvésű hajdan Kulcsos városában, a fejedelem szülő földjén helyeztük el örök nyugalomra. A Thököly temetése menetére nézve kisebb, de fényben, pompában ép oly impozáns volt mint a Rákóczi Ferenczé. Feltűnt azonban, hogy mig a Rákóczi teme- sésén a protestáns papság élükön püspökeivel szép számban vett részt, addig a Tököly temetésén az egy ungvári püspök dr. Párvy Sándor és egy pár olyan plébános volt csak jelen, a kikben több a nemzet függetlensége iránt való érzék, mint a vallás tradicióihoz való merev ragaszkodás. Nem lett volna szabad elfelejteni, hogy mig Rákóczi a szabadságért fogott kardot s e mellett a bit szabadságáért is küzdött, addig Thököly az üldözött protestánsokért harcolva a nemzet alkotmányos szabadságának is nemes bajnoka volt. Nem lett volna szabad elfelejteni, hogy a protestánsok üldözése a Kollonicsok s Szelepcsényiek vaksága miatt csak ürügy volt a hitvány osztrák kama- rilla kezében a fajmagyarság üldözésére. * Kassáról 29-én éjfél után 1 órakor indultunk el Késmárkra a szatmáriak közül azok, kik strapát nem ismerő kötelezettséggel igyekeztünk eleget tenni, a városi törvényhatóság küldetésének. — Már majd elmaradtunk ettől a szép missiótól, ha Tankóozi főkapitányunk energikus buzgalommal ki nem járja, hogy a miniszteri külön vonaton adjanak helyet a küldöttségnek. így azután Nógrádi főellenőr szívességéből és főispánunk dr. Falussy Árpád előzékeny közbenjárása folytán mindannyian első osztályú kényelmes kupékban utaztunk egész Késmárkig. Az ut attól kezdve, hogy az alagutat Kassa után elhagytuk, különben is egyike az ország legszebb, igazán vadregényes utainak. Egyik oldalon, közvetlen a vasút vonal mentén meredélyes mélységben a Hernád vize, másik oldalon ugyancsak a vonat közvetlen szomszédságában égnek meredő vad sziklák, a melyek a száguldó vonatra való leomlás s igy a pillanatnyi megsemmisülés associatióját keltik fel a szemlélőben. Az ut triumphusi ut volt, mely a dicső fejedelem hamvainak szólott. Egyszerű tót emberek alig kilométernyi közökben hatalmas tüzeket élesztettek. Különösen szép látványt nyújtott ez a hegyek magaslatain. Abostól elkezdve az állomások mentén küldöttségek várták az érkező vonat két oldalán nagyszámú fáklya- fény mellett a fejedelmi hamvakat. Általában a felvidék mindenben igyekezett méltó lenni legnagyobb fiához Thököly Imréhez. Késmárkra 30-án reggel 6 óra tájban érkeztünk meg s az állomáson méltóságos nagy urak tőszomszédságában ettük meg reggelinket. Gyönyörű látványt nyújtott itten egyrészt a zászlós-árbocos ut, mely a völgyben fekvő városhoz vezetett, a vadregényes Tátra, mely mintha maga is bámulni s ünnepelni akarna, időközönkint meg-megtisztul az öt körülövedző komor felhőktől. A temetés a Thököly-vár előtt s a vár udvarán volt a leglélekemelőbb. A vár tornyából ugyanis egy tároga- tós fogadta kesergő kuruc melódiákkal a vár egykor hatalmas urát. — Mindannyiuuknak lelkünk mélyéig hatottak e bús, nemes hangok. A vár udvarán pedig báró Prónay Dezső tartott egy minden izében szép búcsú-beszédet. Temetésen még nem hallottam olyan taps-orkánt, mint mikor Prónay azzal fejezte be beszédét, hogy a XVII. század költőjével elmondhatjuk: .Nyugodjál, koporsód legyen békességes. Állapotunk most is nem gyönyörűséges.“ Ez a főur olyan benyomást tesz az emberre, mintha gróf Bercsényi Mikm*. Rótfa Fülöp kärlsbädi czipőraktárát íjánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár ás vidéke Megérkeztek Illaz őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik
