Szamos, 1906. november (38. évfolyam, 87-95. szám)
1906-11-11 / 90. szám
XXXVIII. évfolyam. \,?V V. * .... — 'v Szafmar, 1906. november hó 11, (vasárnap) 90. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP ,A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ' TV ■>2? .-r V Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű diiak Szatmaron. a iao kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kézöltetnei Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A szatmár—mátészalkai Yasut ügye. A szatmár—mátészalkai vasúton eddig már utazni kellene és sajnos, még mindig csak Írni kei! róla. Ennek a vasutügynek elhúzódása annál csodálatosabb, mert az ál- lamvasutakba behálózódó helyi érdekű vonalak közül egyiknek sem volt már mindjárt az eszme (elvetésekor is olyan népszerűsége, mint ennek. Azokból a hozzávetőleges kimutatásokból is, melyek a tervezet ismertetése alkalmával történtek, kitűnt, hogy úgy a személyforgalom, mint a teheráru szállítás tekintetében e vasút egyike lesz a jövedelmező effajta vállalatoknak. Ez a vasút ügye már a múlt évben annyira elő volt készítve, hogy látszólag már semmi akadálya sem volt a kiépítésnek s ime, utóbb azt kellett látnunk, hogy oly mesterségesen szőtt bonyo- dalmi hálózatba került, mintha csak é vasútnak előre kieszelt akadály- versenyek leküzdése árán lehetne rendeltetése céljához eljutnia. Ha e vasutügyben újabban beállott bonyodalmakat figyelembe vesszük, lehetetlen elzárkózni attól a gyanútól, hogy itt a szándékos hátráltatás és akadályozás esetével találkozunk. Mivel pedig ez a törekvés nyilvánvalóan városunknak és vidékének egy nagyon is fontos közérdeke ellen irányul, itt az ideje, hogy a városi közgyűlés útját állja a további huzavonának s minden jogos eszközt felhasználjon arra, hogy az ügy végre- valahára tisztáztassék. Ebben az ügyben, mint lapunkban is említettük, városi törvény- hatóságunk bizottsági tagjai szombaton értekezletet tartottak, melyen dr. Kelemen Samu orsz. képviselőnk, Kőrösmezei Antal v. főjegyző és dr. Vajay Károly főügyész felszólalására a bizottság határozott állást foglalt el s most a közgyűlésen van a sor, hogy e megállapodásnak érvényt szerezzen. A szatmár—mátészalkai vasut- ügyet végre meg kell szabadítani azoktól a kölöncöktől, melyeket az idő folyamán külön érdekeltségek fűztek hozzá. Ezelőtt mintegy két évvel már úgy állott e vasutügy, hogy a vármegye e vasút céljaira 200,000 K hozzájárulást megszavazott s normális számítással jogosan hihette mindenki, hogy e vasút ügye biztosítva van. A megye közgyűlése ez összeget a megyei utadó-alap terhére szavazta meg. — Mikor a belügyminiszter e vasútépítéshez elvben hozzájárult, de kifogást tett az utadó-alap megterhelése ellen, egy újabb közgyűlés kimondta, hogy e terhet pótadó kivetése utján fogja megszerezni, amihez már a belügy- és pénzügyminiszternek együttes hozzájárulása vált szükségessé. — Az ügy ezután a közbejött zavaros politikai viszonyok közt jutott ismét zátonyra, mig az 1906 májusi közgyűlésen dr. Falussy Árpád főispán vette kezébe a dolgot s a főispánnak a vasutügy kedvező elintézése iránt tett ígérete joggal nyugtathatta meg az érdekelteket, hogy végre a vasút kérdése dűlőre jut. De sajnos, a tapasztalás azt mutatta, hogy ismét csak újabb kátyúba került. A megyei közgyűlés hozzákötötte a nagykároly— margittai vasutügy kölöncét s azt határozta, hogy a kettőre nézve együttesen kell a póladók kivetésére a végleges jogot megszerezni. Hiába irt városunk a vármegyéhez, hogy válasszák el ezeket az összekapcsolt ügyeket egymástól, városunk e kérése az augusztusban tartott közgyűlésen nem tel- j 'Értetett. Dr. Falussy Árpád főispán ekkor azt Ígérte, hogy a nagykároly— margittai vasútra való tekintet nélkül is megszerzi a jóváhagyást a szatmár—mátészalkai vasútra a pótadó kivetése iránt. Most mindennek dacára kitűnt, hogy az erre vonatkozó aktákat a minisztériumi: oz a vármegye föl sem terjesz ette, bár dr. Kelemen Samu magára vállalta, hogy ő egymaga is kész eljárni a szükséges miniszteri felhatalmazások megszerzésében, mert e nélkül a jövő év május haváig, egy újabb rendes közgyűlésig a vasút ügye ismét el volna halasztva s az is kérdés, hogy a vállalkozó hajlandó volna-e a munkálatba épen a legdrágább munkabér idejében belefogni. Az értekezlet folyamán az is kitűnt, hogy a szóban forgó aktákat az alispani hivatal a főispán akarata ellenére nem terjesztette tel a minisztériumhoz. Nohát ily intrikáknak nem ülhet fel többé városunk és e vasúttal érdekeltségben levő nagy közönség. Reméljük, a közgyűlés egyhangúlag fogja elfogadni az értekezlet amaz álláspontját, hogy az akták felküldése iránt azonnali intézkedés történjék s addig is, mig az illetékes minisztériumok a pótadó kivetéséhez a megyének a felhatalmazást megadják, városunk előlegezze a megye helyett a 200 ezer koronát, mig a megye a májusi közgyűlésen ez iránt határozatot fog hozni. A szatmár—mátészalkai vasút ügyét meg kell óvnunk már egyszer a kellemetlenül meglepő fordulatoktól, mert ez a közvéleménytől folyton sürgetett közlekedési eszköz nem szolgálhat állandó alapjául annak, hogy taktikai bonyodalmak ráerőszakolásával más kezdetleges állapotbanalevő vasutügyek mint kölöncök hozzáfűzessenek. Reméljük, városunk közgyűlése Tárcza. Irta : Papolczyné Bartók Ida. Kedves Barátom ! Felveszem az ünneplő ruhámat és az ünneplő lelkemet; itthagyom a hétköznapi világot, bután egyforma skandalumaival, fölemelkedem szellemileg magassabb atmoszférák felé : vagyis irok önnek. Furcsa talán, de tény, hogy az embernek a lelke is megéhezik néha, ilyenkor Árkádia csodás, varázslatos kertjében kell keresni egy kis ambróziát és nektárt, mivel ezek a szellemi speciális delikáteszek még a szigora igényű istennők és istenek lelkeit is kielégítették egykor. Próbáltam Pegazuson feiszáguldani egy párszor, gondoltam igy ha nem könnyebb is, de hamarabb jutok egy kis babérhoz, de beláttam, hogy ez nem nekem való, a Pegazusom nincsen megpatkolva, sántít szegény. így hát csak gyalog és mivel már régen nem jártam erre, kissé szokatlan a tájék, fárasztóbb az ut, félek, valami útvesztőre kerülök s kiadja majd kezembe azt a bizonyos Ariadne fonalat ? S ha a skrupulusok már hatalmukba kaptak, hát csak csöndesen és óvatosan haladok előre, még azt is szem előtt tartva, hogy rendben. Apropos. — A babérról jut eszembe egy kedves tanulságos emlék : Ugyanis mikor leány koromban (hej de rég lehetett, azt gondolja ön nem kis maliciával) Budapesten voltam, legnagyobb örömmel és lelki gyönyörűséggel időztem Kassayné Jászay Marinál talán a legmagasabb, de minden esetre a legnagyobb művésznőnél. Az ő szalonjában csak úgy hemzsegtek a félistenek és az egész istennők, akárcsak hajdan az Olympuson és társalogtak úgy, hogy azok sem különben. Ott ismerkedtem meg Nagy Imrével a ki jeles életét két halál nemmel oltotta ki, előbb mérget vett be s aztán szivén lőtte magát. Az öreg jó Paulay bácsival a Nemzeti színház akkori kitűnő igazgatójával, a legbájosabb nagymamával Sz. Prill Corné- liával, a ki még akkor zerge könnyü- séggel futotta meg a lépcsőket, hozva nekünk két foglyot, meg egy fácánt, hogy készítsük el ebédre a közösen elfogyasztás boldog kilátásba helyezésével. Aztán meg sok, sok más iró és művész, kik közül még sokan élnek, de többen már a csöndes temetőben, sötét sírban álmodják tovább művész lelkűk tüneményes, ragyogó, csodás álmait... Egy délután azt kérdezi a „Nagy Mari“ tőlem : — Te Ida, milyen nap lesz holnap ? — Szerda, feleltem csodálkozva, mert el sem tudtam képzelni, mi közük lehet az istennőknek a hétköznapok neveihez. Gyere csak velem fiam, mondta a nagyasszony s bementünk a hálószobájába, melynek csaknem egész közepét elfoglalta a remek faragványu, vörös plüss függönyös, baldachinszerü ágy. Ennek az aranyozott négy rudja csaknem a plafonig ért fel s ugyanaddig tömve is volt szebbnél, szebb koszorúkkal. A „Nagy Mari“ most már, hogy még magasabb legyen, fölállott egy székre, levett a rudról egy jókora nagyságú babérkoszorút és kitette a folyosó végére .. . Nem hagyott sokáig ámulni és bámulni, hanem szólott eképen: Holnap szerda, tehát ezen a napon sok babérlevél kell, tudod a lakók paszulyt főznek, meg krumlit s a babérlevél nélkülözhetetlen az ilyen ételekbe, sokan szegények, nem igen telik nekik erre sem. És a Nagy Mari dicsőségen szerzett koszorúja tiz perc múlva már csak néhai volt, az árván, kopaszon maradt drót karika szomorú mivoltja tanúskodott arról, hogy a babérlevelek elvitorláztak ismeretlen tájak, vagyis ismeretlen fazekak és lábosok felé. Már most ha levonjuk a konzekvenciákat, ngy az eredmény és megdönthetetlen igazság az, hogy a költészet mellett, ha nem is mindig, de Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát Ajánljuk, a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szaíinár és vidéke legnagyobb cziparaktára. Megérkeztek Illaz őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik
