Szamos, 1906. november (38. évfolyam, 87-95. szám)

1906-11-01 / 87. szám

2-ife oldal SZAMOS 87. szám. elemi iskolákban. A kereskedő tanonc­iskola is megünnepelte a szent ham­vak eltemetését Bagossy Bertalan tanár tanulságos beszédet intézett a növendékekhez, hat tanonc szavalt s az egész ifjúság a Hymnuszt és a Szózatot énekelte. Az itthon rendezett ünnepélyek közül hatalmasan emelkedik ki már arányainál fogva is a Kölcsey-Kör ünnepe. Délután 3 órakor több ezer- njü közönség, köztük az iskolai ifjú­ság zászlók alatt, vonult a Deáktórre s szorongásig megtöltötte a városház környékét. A városház erkélye alatt felállított emelvényen az egyesített énekkarok foglaltak helyet. A 80 tagú kar Varos Lajos vezetése alatt a Hymnuszt éne­kelte, erre Bunkó Vincze rázendítette a Rákóczi-indulót, melyet ez alkalomra összeállított 30 tagú zenekarával há­romszor egymásután harsányan és lel­kesítő hatással játszott el. — A zene elhalt s a halotti csendben felhangzott a városháza erkélyéről dr. Fechtel János ékes szózata. A nagy tömeg méltóságos nyugalommal hallgatta a nagy fejedelem életküzdelmeit, meg­dicsőülését és hamvainak hazahoza­talát, a miről dr. Fechtel János oly színesen, oly szívhez szólóan tudott beszélni, hogy szinte viharosan zúgott végig a lelkesedés beszédének egy-egy nyugovó pontján. Az egyesült dalár­dák nagy hatással énekelték Gaál Ferencz „Szent hamvak“ cimü rap- szódikus szerzeményét, majd dr. Pirk- ler Ernő szavalta ugyancsak a város­háza erkélyéről V. Nagy Gusztáv „A fejedelem temetésén“ czimü ünnepi ódáját, megrázó drámai erővel. Az érzések és indulatok egész skáláján ment végig s a végső strófánál oly hatást ért el, hogy a közönség lelke- sültsége alig akart szűnni. A lélek­emelő ünnepélyt a dalárdák fejezték be a Szózattal s a közönség a zene­kar által előadott Rákóozi-dalok hang­jai mellett oszlott szét. A „Szamos“ eredeti táviratai. Bpest, nov, 1. A képviselőház legközelebbi ülését november hó 3-án délelőtt 10 órakor fogja megkezdeni. * Pitreich, volt közös hadügyminisz­ter, amint már legközelebbről vár­ható, vezérkari főnökké fog kinevez­tetni. * Aerenthal báró, uj külügyminiszter tiszteletére tegnap a miniszterelnök Budapesten ebédet adott; péntekre a kormány Schönaich báró közös hadügyminisztere várja. * A Schönaich nevével kapcsolatosan a katonai kérdések ismét kisértenek s a függetlenségi párton a kedélyek izgásnak indultak. * A villamos-társaságok sztrájkoló alkalmazottjainak sztrájtanyáját teg­nap a rendőrség feloszlatta, miköz­ben zavargás támadt s a sztrájkolok közül kilencen megsebesültek. * A budapesti rendőrség letartóztatta Balia Jakab és Szilágyi Gyula kalau­zokat, akik az Aréna utón megtá­madták a 307. sz. kocsit és annak vezetőjét megverték. HÍRROVAT. * A reformáció emlékünnepe okt. 31-én nagyszáma közönség és mindkét nembeli ifjúság részvétele mellett folyt le az ev. ref. templom­ban. Az ünnepi szónoklatot G a c h a 1 János ref. s.-lelkész tartotta s V e r e s Lajos vezetésével a vegyeskar éne­kelte az „Oh kereslek“ c. szép éne­ket. — Az ev. ref. főgimnázium az ünnepélyt külön is megtartotta, hol R e g é c z i Sándor tanár méltatta meggyőző erővel az ünnep nagy je­lentőségét. Az ifjúság részéről pedig Kürthy Zoltán Vili. o. t. szavalta Mátray Lajos tanár alkalmi költe­ményét s a szép ünnepélyt a főgim­náziumi énekkar szereplése zárta be. * Észrevételek a Rákóczi-ünnep alkalmából. A hazafias lelkesedés a Rákóczi-ünnepen, mint azt más helyen megírtuk, impozánsul nyert kifejezést. Annál feltűnőbb, ha a nemzeti lélek­nek e mélyen kegyeletes nagy össz­hangjába akár tartalmi akár formai disszonánsok vegyülnek. A katonaság távolmaradásáról tudjuk, hogy az fel­sőbb nyomás hatása alatt történt s ennek elbírálása mindnyájunktól szo­morúan ismert, messzevezető indíté­kokban rejlik, ami kétségtelenül a legerősebb dissonanczia volt. De mi­nek tulajdonítsuk azt a mindeuesetre csak formainak tekinthető, de mégis eléggé feltűnő tényt, hogy a szatmári kir. törvényszék még e messze kima­gasló kegyeletes nemzeti ünnepen is tárgyalt peres ügyekben, bár módjá­ban állott volna a törvényszéknek a tárgyalásokat e napról elhalasztania, mert az igazságügyminiszter az ün­nep tárgyában már jó előre intézke­dett — E körülmény önkéntelenül is kihívja a dolog feletti komoly gondol­kozást, de sajnos erre nézve megnyug­tató választ aligha találhatunk. * A szatmári nőegylet koszorúja. Rákóczi Ferencz és bujdosó társainak kassai temetésén a szatmári jótékony nöegylet is küldöttséggel képviseltette magát. A küldötség tagjai voltak : Uray Gózáué elnöknö, dr. InáDOsy Elemér főjegyző, Nagy Leona jegyző, Markó Kálmánué, dr. Gobi A’ajosné, Elíker Jánosáé és özv. Vojnár Ist­vánná. Amint a gyönyörö diszmenet a dómhoz érkezett s a koporsókat ott benn fejedelmi ravatalra helyezték, első sorban a nő-egyesületeket bocsá­tották a hamvakhoz s ezek közt is elsőnek a szatmári nőegylet tagjai helyezték el szép babér koszorúikat, az egyiket Rákóczi Ferenz, a mási­kat pedig Zrínyi Ilona koporsójára. * Rákóczi-ünnep a felsőbb ke­reskedelmi iskolában A felsőbb kereskedelmi iskola Rákóczi-ünnepé- iyót Dunay Sándor igazgató nagyha­tású beszéddel nyitotta meg, mely után Berger József tanár méltatta részletesen az ünnep jelentőségét. Az ifjúság részéről alkalmi darabo­kat szavaltak: Grósz Ignácz, Würdi­ger Jenő, Sréter Sándor, Rákóczi életéről meg Kiss Zoltán olvasott. A szép ünnepélyt az ifjúság a Hymí­nusszal nyitotta meg és a kuruc-da­lokkal zárta be. Az ifjúság délután testületileg vett részt a Kölcsey-kör által rendezett ünnepélyen. * Rákóczi-ünnepélyek az iskolák­ban. A helybeli róm. kath. tanitóké- pezdóben az okt. 29 én tartott ünne­pély műsora a következő volt: ün­nepi beszéd, tartotta dr. Gopcsa E. tanár. Rákóczi-kesergő, irta Szügyi Gy., előadta az ifjúsági énekkar. — Mikes, irta Lévay J., szavalta Griga Pál IV uöv. Rákóczi hamvaihoz, irta Rácz Pál IV. éves növ., szavalta Kieska László IV. éves növ. Rákóczi- induló, irta Gáli J., előadta az ifjú­sági énekkar. Az ünnepélyt az inté­zet igazgatója Parányi J. buzdító beszéde zárta be. — A helybeli r.k. püspöki elemi iskolában tartott üu­nepóly műsora volt: A Hymnusz el- éneklése után emlékbeszódet tartott Hoffman József tanító. Ez után ének a Rákóczi-korból. Rákóczi a határon, szavalta Horváth István VI. o. tan. Azután következtek a tanulók alkalmi beszédei: II. Rákóczi Ferencz arc­képe előtt Schnepler J. V. oszt. tan. Magyarország térképe előtt Majoros J. IV. o. tan. és a király arcképe előtt Kurtz Sándor III. o. t. mondott kis alkalmi beszédet. Az ünnepély a Szózat eléneklésével ért véget. * Tűzoltóink ünnepélye. A hely­beli tűzoltó-egylet okt. 28-án este az őri anya emeleti részén levő tante­remben sikerült ünnepélyt rendezett II. Rákóczi Ferencz és bujdosó tár­sai hamvainak hazahozatala alkalmá­ból. Este 6 órakor kezdődött az ün­nepély, melyet Mónus Lajos tüzfelü- gyelö hazafias szellemű alkalmi be­széde nyitott meg. Ez után a jelen­voltak a Hymnuszt énekelték el, majd pedig Szöllősi Gusztáv egy al­kalmi költeményt szavalt el érzéssel. A szépen sikerült ünnepélyt társas­vacsora követte, amelyen számos ha­zafias pohárköszöntő hangzott el. * Az első Lorántffy-estély tegnap este foiyt le az ev. ref. főgimnázium tornacsarnokábau igen szép számú közönség jelenlétében. A műsort Ve­res Lajos vezetése alatt a vegyeskar éneke nyitotta meg. Ezután Biky Károly esperes röviden ismertetve az egyesület célját, a nőképzést, azon óhajával nyitotta meg az idei esté­lyének sorozatát, vajha az egyesület működését oly anyagi siker kísérné, hogy a prot. nőkópzőben egy tan­széket állíthatna fel. Dr. Fekésházy Gyula szabad-előadást tartott a nők­ről a nőknek, óriási tetszés mellett. Kolonay Margit és Kolozsváry Etel kettőst énekeltek zongora-kísérettel. Szűnni nem akard tetszés kísérte a szép éneket. Császy László tanár ódát szavalt, nagy hatással, A műsort a női kar éneke zárta be. * Értekezlet a szálkái vasút ügyében. A polgármester november 3 án délelőtt 10 órára értekezletet hivott egybe a városháza nagy ter­mébe, melyen a szatmár — m.-szálkái h. é. vasat ügyét fogják tárgyalni s a teendőket megbeszélni. * Gyászhir. Vigh Viktor helybeli fodrász segéd élete 18 ik évében hosz- szas szenvedés után okt. hó 31-én meghalt. Temetése nov. 2 án délután 3 órakor fog a róm. kath. egyház szertartásai szerint megtörténni. így Panna leányaszony csak az ap- jávai, az öreg Som Gerövel járogatta a Bakonyságot, a nagy-vázsonyi ura­ság csordáját terelgetvén egyik domb­ról a másikra. De mikor kiütött a ribillió, a la­banc elterelte ezt a szép csordát a Gerő bá‘ szeme elől örökre. Som Gerő ekkoron nagy bosszúságában beállott kurucvezetőnek, de nem sokra vitte uj hivatalában. A legelső csatapaté- nál egy ostoba labanc-golyóbis a tomporájába fúródott és nyomorékká tette az öreget. így vette át a hiva­talát Panna. Egyrészt, hogy bosszút álljon a labancon, másrészt, hogy valamit szerezzen a konyhára, mert a szegény nyomoréknak is csak él­nie kellett. Bottyán apó nagyon megkedvelte Pannát, mert nem egy fényes győ­zelemre segítette seregét. Hívta is eleget, kérte is, hogy maradjon a közelében. Szép, aranyos sátrat veret, skofiumos ruhát varrat a számára. De Panna csak rázta a fejét : — Jobb nekem, apó, a magam hit­vány gúnyájában, otthon, az édes apám vityillójában. Erről a vityillóról azonban senki sem tudta, hol van, merre van. Dolgát elvégezvén, mint az erdők vadja tűnt el a sűrűségben Panna. Ha pedig szükség volt reá, a tárogató hivó szavára jött elő, mindig más irányból. Ha aztán a labancra kellett mennie, fölpattant a paripára, mint a legügyesebb kuruc és a sereg élén vágtatott előre Bottyán apó oldalán. Szép hosszú haja, mint a halál fekete lobogója lengett a szellőben. . . . Két gömbölyű arca kipirult, csengő ezüst hangja beharangozta a visszhangos völgyeket: — Erre, erre ... utánam kurucok ! És mennek a marcona vitézek utána és követték őt száz halálon át a győ­zelembe. Csak ama rejtelmes vityilló felé nem követhette senki, ej, pedig de sokan szerették volna Különösen Oláh Gecző, a kis tej­fölös képű vicehadnagy vágyakozott, nagyon erre a gyönyörű, piros erdei virágra. Hanem hiába való volt min­den igyekezete, nem boldogult Pan­nával. Nem is igen férkőzhetett úgy a közelébe, a hogyan szerette volna, mert a leány, ha a táborban volt, mindig Bottyán apó mellett tartóz­kodott. De meg ha szóba állt is vele, sehogy sem tudta magát meg­értetni Gecző vitéz. Két nagy fekete szemét csak kerekre nyitotta Panna s a legforróbb szerelmi vallomásra is azzal a különös kaczagaäsal felelt, amelyik félig farkas üvöltésére, félig a vadgerlica turbókolására emlékez­tetett. Ha Gecző vitéz értett volna az erdő hangjaihoz, hát ezt értette volna abból a különös kacagásból : — Hagyj engem békén szép urfi. Mit akarsz te tőlem, a szegény ágrul szakadt pásztorlánytól. — Tudom én mit akarsz, a becsületemet. De az drágább nekem, mint neked a két szép szemed és azokat is kivájom, ha hozzám nyúlsz. (Ez volt a farkasüvöl­tés.) Mert van nekem már hozzám illő párom. Nincs ilyen szép czifra ruhája, mint neked, de van olyan jó vitéz, mint te és nincs álnokság a szivében, ott fújja a trombitát vala­hol messze a fejedelem táborában, oh mi szépen fújja . . . Majd vissza jön egyszer, majd visszatér oda a kis vityillóba. Addig üres lesz a helye, úgy fogadtam, de még férfi láb sem lépi át a küszöböt. Majd visszatér Jancsi megígérte. Messzire megfujja már a trombitáját : tra-la-la . .. jövök már... és én elébe szaladok hegyen, völgyön, tüskön-bokron át a szivem­mé!, a tiszta, igaz szerelmemmel.. . (ez volt a gerlice bugás.) De Gecö urfi mindezt nem értette. A bajtársai is hiába intették : — Nem anyától lett az, rózsafán termet az, vadrózsafán. Hagyj bókét annak, Gecző, vad leány az. — Ha vad majd megszelídítem — hetvenkedett Gecző és most már csak azért sem engedett. Egy szép holdvilágos esteien aztán vakmerő elhatározással Panna után osont, amikor az szokása szerint neki vágott a rengetegnek. Másnap reggel melegen kelt a nap a kurucokra. Nagy labbancz csapat bukkant elő a Somlyó háta mögül s egyenest a kuruez tábor felé vette útját. Bottyán apó riadót fuvatott s csatarendbe állitá seregét. Mindenki helyén volt, csak Oláh Geczöt, a kis viczehadnagyot keresték, szólongatták hiába. Panna után is háromszor kiáltott be a rengetegbe a tárogató, holott máskor az első hívásra ott termett. A harmadik hívásra, az utolsó pilla­natban megjelent a vad leány. Ku­száit hajjal, dúlt ábrázattal, halott­halvány arcczal jött s a ruhája csu- ronvér volt. De már akkor fölharsant a „rajta kuruez !* és nem volt idő kérdezgetni, hogy — kinek a vére az ott . . . ifi if itt* Vilii 1a ? hogy egészségünket megóv- ‘ * juk, mert csakis a termé­szetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvó­szer. Elsősorban az I-sőrendű természetes szénsavas SÜF natrontartalmú ásványvizet a MOHAI Számos orvosi szaktekintély által ajánlva. Elismerő nyilatkozatok a forrás leírásának ismertető füzetében olvashatók. Háztartások számára másfélliteresnól valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű, mesterségesen szénsavval telitett víznél sőt a szódavíznél is olcsóbb, hogy az ÁGNES-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse és hogy bárki által olcsón beszerezhető legyen, már a vidéki nagyobb városokban is lerakatok szerveztettek, ugyanott a orrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelőség. — Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. K@dV6lt bOlfVÍZ T FORRÁS-t, mely ideges gyomorbaj, légcső-, tüdő-, gyomor- és bélhurut, csontlágyulás, vese és hólyagbántalmak ese­teiben 26 év óta kitűnő eredménnyel használtatik és ragályos beteg­ségektől, mint typhus, cholera megkímélhettek azok,akikközönséges ivóvíz helyett a baoteriummentes mohai ÁGNES-forrás vízzel éltek.

Next

/
Thumbnails
Contents