Szamos, 1906. november (38. évfolyam, 87-95. szám)
1906-11-01 / 87. szám
XXXVIII, évfolyamSzatmár, 1906. november hő 1. (csütörtök) 87. szám. S Z Ä M Q S i POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP ,A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Xgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és K I A D 6 H I V A T A L : Rékóczy-uícza 9. sz. Telefon: 107. Mindeanamü dijak SzaiiBäroo, a lap kiadóbivalaiáiiKE fUateadok HIRDETÉSEK: KészpénzfizetéB mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A Rákóczi- és Thököly-iionepek után. Budapest, Kassa és Késmárk felé vezette a nemzetet zarándokúja az elmúlt napokban. Mindnyájan tudtuk, hogy olyanok lesznek ezek az ünnepek, amilyenekből még kevés volt Magyarországon, de a közhangulatnak olyan lángolása, az ország lelkesedésének oly önmagától való hatalmas megnyilatkozása, amilyennek részesei voltunk, képzeletünket valóban felülmúlta. Attól a perctől kezdve, hogy a szent hamvakat hozó vonat Orsovánál az ország határát átlépte, talpon volt az egész ország ; harangok zúgása és orgonák hangjai közt égigható örömrivalgás- ban törtek ki milliónyi tömegek. Két évszázad keserű lelkesedése tört ki a szivekből, amiről apáink regéltek elszorult szívvel, amiről régi hegedősök csak jó hazafi előtt mertek énekelni. Egy kitörő vulkán erejével és káprázatos (ormában tört magának utat mindaz, ami a nemzet lelkiismeretében kétszáz évig mintegy sziklatorlaszokkal elzárva volt. Itt nyugosznak már Rákóczi Ferencz, Thököly, Zrinyi Ilona a véres szabadság földjében, az 6 emléküké most minden szeretet, minden hazafias érzés, mely gyökeret tud verni a magyar szivekben. Nem is temetés volt, nem is gyászünnep volt ez, hanem diadalmas feltámadás, hasonlatos ama nagyszerű feltámadáshoz, melyet hirdettek a próféták és melyben hisz a hivő. Feltámadása volt ez nemcsak Rákóczi emlékezetének, hanem azoknak a dicső eszméknek is, amelyekért a kuruczság harcolt, amelyért harcoltunk azóta mind a mai napig és amelyek, mig ma- gyar^éLa földön, elevenen élni és ‘izgatni fognak. Midőn a nemzet szabadságáról van szó, bocsánatot tudunk adni ellenségeinknek, de feledni nem tudunk és feledni nem fogunk soha, mert amely nép leled, az a nép megalkuszik. Két sirunk van immár, ahová elzarándokolhatunk, ha veszélyben a haza, vagy ha lelkesedni akarunk múltaknak emlékein. Az egyik sir Budapesten van, a kerepesi temetőben, Kossuth Lajos fekszik benne; a másik megszentelt tetem a kassai dóm alatt alussza örökös álmát . . . Kossuth és Rákóczi! Mindaketten ugyanegy eszméért vitték pihenést nem ismerő harcba kolosszális egyéniségüket. Ugyanaz a nyomor sanyargatta a hű magyar népet, amidőn fegyverbe állították apáinkat és világ csodájára olyan harcot indítottak a zsarnokság ellen, amely azt alapjában megrendítette. Rákóczi és Kosuth is földből teremtették elé a hadsereget és mind a két nagy emberért egyaránt rajongott tábornok és közkatona. II. Rákóczi Ferencz bölcsője felett fejedelmi korona ringott ; abban a korban szédületes magasságban állott ő a magyar föld nyomorgó fiai fölött. Ő, kinek birtokai hatszázezer holdra terjedtek és akit koronával kínáltak meg, királyi koronáról, sok száz milliónyi vagyonról mondott le, hogy szolgálhassa azt az elnyomott, elárvult népet. És midőn az árulók és a változó hadi szerencse nagy terveit keresztül húzták, megint fölkinálták neki a rangot és vagyont, de ő, hogy példát nyújtson nemzetének, lemondott ismét és száműzetésbe ment. Kossuth Lajost a nép adta a hazának, vagyon és betolyás nélkül került a közélet fórumára és itt a haza és a szabadság szolgálatában elérte mindazt, amit ember elérhet, És a midőn hatalmának, dicsőségének polcán állva elveszett a nemzet ügye : a diktátor koldusbotot vett és száműzte magát. Közös az ő sorsuk, közös az ő dicsőségük. Ne leiedd őket, magyar nép és emlékezz reájuk bensőségteljesen minden búdban, — minden örömödben !-«fe-sia. Rákóczi napja. Verőfóuyes, meleg őszi nap virradt reánk okt4T>éx> üü-én. — A magyarok Istene le téti nt0&f'g 'lazára s e tekintet fényt és dicsőséget árasztott az egész ünneplő magyar nemzetre. —■ Kassa volt az ünnep központja, hol örök nyugvó helyére tették a nagy fejedelem és bujdosó társainak idegenből hazahozott hamvait. Felmagasztosult lélekkel ünnepelt e napon az egész ország és minden magyar ott volt lélekben a hősök ravatalánál. Városunk közönsége az ünnepélyekből Budapesten, Kassán, Késmárkon és itthon egyaránt méltóan vette ki a maga részét. A törvényhatóság kópviseltetése az országos ünnepeken programmszerüen ment végbe Kassán pedig a hivatalos küldöttségeken kívül mintegy kétszázan vettek részt az ünnepélyen városunkból. Itthon is ünnepnappá avatta a kegyelet október 29-ikót. A város ünnepi díszbe ötözött, az ipari munkák szüneteltek, az üzleteket bezárták. Az összes iskolák szünnapot tartottak és az utcákon hullámzó közönség igazi nagy ünnep képét mutatta. Délelőtt úgy a rom. kath. székes- egyházban, mint az ev. ref, templomokban isfcenitiszteietet tartottak, melyeken az ifjúság, a különböző egyesületek, hivatalok és nagy számú közönség vettek részt. Istenitisztelet után a kir. kath. és az ev. ref. főgimnáziumokban ifjúsági ünnepélyek voltak. Az előbbi intézetben Bagossv Bertalan, az utóbbiban Dr. Hantz Jenő tartott emlókbeszédet. Hasonló ünnepélyek folytak le az apáca zárda összes iskoláiban, a püspöki tanitó- kópezdében és finépiskolában, az ev. ref. felső leányiskolákban s az állami Bujdosó kurucz énekeÚgy bolyongok szép Magyarországon, Mintha járnék idegen világban, Bánat kisér, öldököl a szégyen, Sorvadozok kegyelem-kenyéren. Édes hazám, megrontottak téged, Letördelték minden dicsőséged Nagy voltál a magad erejéből, Tengődöl most Isten kegyelméből. Gazdag urból koldussá vedlettéi, Ágról szakadt nyomorulttá lettél, Könnyek égnek halovány orcádon, Nincs is nálad árvább a világon! Endrödi Sándor. A vihar regéje. (Lenau.) Fordította : Vajthó László. Hangtalan, magába zárkózottan, Elpihent a tenger, meg se csobban, Part felé nem küld üdvözletét. Lüktető hullámi elsimultak, Haldokolva ég az alkonyult nap, Mint egy csöndes holt tetem felett. Künn a parton nem zúg a falombja; Leskelődik nesztelen, szorongva, Hogy a hab s a szél nem éber itt ? Már a nap sugara is kiége, És az éj a hangtalan vidékre Barna, gyászos ködlepelt térit. Hirtelen a láthatár ködében, Lomha léptekkel, viharra készen, Útra Kelnek szürke fellegek. És az égre felszáguldva gyorsan, Aggalomtul megkuszált csoportban Az alvó körül keringenek. Majd aláhanyatlanak reája: „Élsz-e még, mond ?“ kérdik harsonázva S fájó könnyeket hullatnak ott. Majd a nyugvó csöndes fekhelyére Rezgőén világolnak le, nézve, Agg szülőjük, a tenger, halott ? Nem, nem, ő él! Lányai siralma Mély álmából ime felzavarta, S fekhelyéről föl magasra hág. Anya és a gyermekek üvöltve Táncolnak vadul dalolva, körbe, Bősz viharban szerelmük dalát. Som Panna. (Rajz a kurucvilágból.) Irta Lampérth Géza. Jó erős volt a Bakony a kuru- coknak. — Többet ér ez, fiaim, a labanc minden furfangos mivü fortifikáció- jánál, — szokta volt mondani Boty- tyán apó, — mert ezt maga a fölsó- ges Úristen építette. Persze nem a labancnak, hanem a kurucnak. Nem is érezte magát sehol olyan jól a vitéz generális, mint ebben az ő nagy erősségében. Szakadókos völgyeinek mélyébe, bükkös erdejének sötétjébe ha bevehette magát kis seregével, jöhetett a labanc bármily nagy siserehaddal. Biztos, hogy kiporolta bugyogóját a kuruc. Jó hely volt az, mondom. Minden sudár szálfa egy-egy őrtorony volt ott, melynek tetejéről jó messzire észrevette már a fürge kuruc, ha közeledett a labanc. Bevárta szépen, mig az erdőszólbe ért, akkor aztán agy pompás attakkal hegyibe ! Ez volt Bottyán apó stratégiája. Hanem ehez a stratégiához, amely, főképen a gyorsaságra vala építve, más valakinek is volt még hozzászólása. Ez a más valaki nem volt generális, még csak istrázsamester se. Pedig annak ugyancsak beillett volna, ha bajusza lőtt volna. Hanem hát bajusza se volt, mivelhogy Pannának hivták, Som Pannának. Panna leányasszony persze szoknyát viselt bajusz helyett, de azért nem kell ám semmi csintalan dologra gondolni. Bottyán apó nem volt már szoknyahős, örült az öreg, ha békén hagyta az átkozott köszvónye. Piros két arcával, ragyogó szemeivel, éjsötét hajával, meg a reugő-ringó testével Pannának, dehogy is törődött. Som Panna hadi tudomásya pedig abból állott, hogy szegröl-végre jól ösmerte a Bakony minden zege-zugát Zöld erdő zúgásán, vadgalamb bugásán ott nevelte föl az édes anyja, ki különben rég elment szegény, ama másvilági ösmeretlen erdőkbe ... Es jRoth Fülöp kórlsbadi ezi pora k tárát ajánljuk a t. vevő-kös!öü@égnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb cziporaUára. Megérkeztek ITT az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
