Szamos, 1906. október (38. évfolyam, 79-86. szám)
1906-10-28 / 86. szám
XXXVIII. évfolyam. Szalmár, 1906. október hó 26. (vasárnap) 86. szám. SZAMOS. :.<V _\ rí' ,w <r j vf*4«;Vy Politikai, szépirodalmi és gazdasági lap „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. \ & Előfizetési ár: jfigész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: fiákcczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindeanexaü dijai: Bzatmaron, a lap StjadóliivatalaOKt íUetenaofc HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Rákóczi — itthon! Messze idegen rög alól a hazai földre tértedben mélységes hódolattal köszöntünk, nagyságos Fejedelem ! A lombhullató őszi szellő bus zokogása, a magyar nép öröm- könyekben fürösztött bánata kisér uj pihenőhelyedre. Köszöntünk téged, bujdosó társaiddal egyetemben, mint ideálokká finomult héroszait a szent szabadságnak, eszményeit az önfeláldozásnak, megalkuvást nem ismerő vitézeit a hősi magyar típusnak. Közel kétszáz éve annak, hogy a szabadságért emelt fegyvereket hitvány árulás és ármány kitépte kezedből és te szemeidet remény- vesztetten hordoztad körül utoljíra a magyar földön, amelytől sorsod búcsúzni késztetett. És néhány szál hü embereddel ott állva a határon, elszorult szív vei gondoltál vissza a változékony idők árjában semmivé lett reményeidre, foszlányokká tépett csillogó vágyaidra. És a patak vize, amelyet eltikkadt ajkaidhoz értettél, keserű volt, mert könyeid hullottak bele. És a föld göröngye megvérezte lábaidat, mert gyönyörűséges álmaid romjain jártál. És fölötted borús volt az ég, mert imádott néped fölött elsötétült a nap . . . Lehajtott fővel, panasztalan megadással, de egy nemes, nagy lélek büszkeségével hagytad el a haza földjét, a melyért küzdöttél, szenvedtél véred hullásával, lánglelked fényével, csodaszép jellemed hajliihatlan erejével, földi kincseid feláldozásával, izzó hazalisággal és rendületlen bizodalommal egy szebb jövendő iránt. Közel kétszáz éve, hogy szegényebbek lettünk veled. Azóta mindig visszavártunk! Nincsen annyi cseppje az óceánnak, mint ahányszor sóhajtoztunk utánad. Rákóczi! Mily varázslatos ez a név! Van benne vágy, büszkeség, remény, keserűség, bánat; van benne tetterő, elszántság, hősiesség, fegyvercsörgés, villámlás, és van benne édesbus melódia, suttogó szerelem, odaadó gyöngédség, színes ábránd, bűbájos madárdal . . . Rákóczi! Kettéhasad a kétszáz éves múlt kárpitja ! Ficánkoló paripákon megjelennek a kuruc vitézek, homlokukon a szabadságszeretet glóriájával, szemeikben a halált megvető bátorság nemes tüzével. Sátra előtt ül a vezér. Fejét kezére hajtja. Egyszerre megszólal a tárogató hangja. Bánatos, álmatag melódiája a szivekbe markol. A kurucok viharedzett, kemény arcvonása* elsimulnak és csodás ellágyulás tükröződik rajtuk. A fejedelem fürtös teje lejeb hanyatlik, arcán gyönyörrel párosult fájdalom rezdül át, kebléből mélységes sóhaj tör lel és szemeit mintha köny homá- lyositaná el . . . E pillanatban harsona riad a közeli hegy ormán. A tárogató elnémul. A fejedelem feláll és int. A kurucok egy-kettőt igazgatnak a nyereg-kápán és földrengető robajjal vágtatnak az erdőszélen felbukkanó labanc-sereg ellen. A vezér is lóra pattan és tovatűnik a ködös messzeségben . . . íme, képzeletünknek egy röpke felvillanása igy hozza elénk Rákóczi tündöklő alakját és a szabadság nevében érette halni kész bajtársainak daliás csapatját. És mi képzeletünk szárnyain vajmi sokszor szállottunk vissza a múltba. Álmatagon lehunyva szemeinket, merengő lelkünk be sokszor idézte lel históriánknak azt a korszakát, a melynek Rákóczi volt a hőse, legdélcegebb vitéze. És hányszor zarándokoltunk a távol keletre, Rákóczi, Zrínyi Ilona, Thököly és a többiek sirhalmához, hogy egy szái virágot tépjünk onnét, a megszentelt porrészek közelében. Egy szál virágot a reménynek, a hitnek, a jobb jövendőhöz való bizoda- lomnak illatos zálogául. Rákóczi ! Eddig csak a képzelet merész- röptü szárnyain jöttél haza hozzánk ! Most ime, ütött végre az óra! Százados sirodból kikelve, porráválva, de szent neved örökké üde varázsával térsz vissza közénk, hogy itt maradj az idők végeztéig. Nem keil többé idegenbe zarándokolnunk, ha nehéz órákon hazafias fájdalmunkat akarjuk elpanaszolni, vagy örömkönyeket akarunk sírni eszméid diadalán. Itt vagy közöttünk! És megszentelt poraid a néma sirfenékről is bátorítanak, buzdítanak, felemelnek, biztatnak, vigasztalnak . . . Drága minékünk ez a magyar föld. — Ezer éves múltúnk millió szála fűz minkén röCf5 éhez. De most, bogy a te poraid is összevegyülnek vele, még so kka! drágább lesz e haza minden göröngye a mi szivünknek. Áldott legyen az óra, amelyben hazajöttél; ezerszer áldott a föld, amelyben pihenni fogsz és millió- szőr áldott a nép, a melyből való vagy. — Fogadjuk, hogy méltóak leszünk dicső emlékedhez és törekvésünk leszen megközelíteni életed gyönyörű ideálját: a rég sóvárgott, édes, mámoritó, ragyogó — szabadságot ! Auguszta főhercegnő a magyar nőkhözAuguszta főhercegnő megható kérelmet. intéz a magyar úrasszonyokhoz. Csak egy virágszálat kér a tüdőbetegeknek a szeretetteink sírjára teendő koszorúból. A jó szivekhez intézett fölhívás a következő: „Egy szál virágot kór a József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület abból a koszorúból, mellyel halottak napján a kegyeletes szív kedves halottjainak a sírját ékesíti. A regéczi kis harang .*) (Folytatás.) III. Jelenet. (Darócos ruthének jönnek, férfiak és asszonyok ünneplőben, havasi gyopár ból font koszorút hoznak. Félénken jönnek s esetlenül. A vezetőjük megszólítja az öreg katonát :) Ruthén : A mi urunk, úgy mondják, visszatért, hát Virágokkal jövünk ki elibe, De nem tudjuk, e fényes sorba jönni Szegény ruthénnak vájjon illik-e ? A katona : Jertek, jertek Rákóczi katonái, Ha nektek nem, hát kinek illenék ? Ritka virág a hűség, ez az ország A tieteket nem feledte még. A pap : Szegény ruthénnak nehéz ugy-e sorsa ? *) Mutatvány Szávay Gyula ünnepi szinjátékából. — Az első képből csak a végső jelenetet közöltük. Másé az erdő, a havas, a hegy, Galyacskát szedni, tűznél melegedni, Manapság már mind tilos számba megy. Ruthén : Mi tagadás: más szelek fiinak mostan, Az ő földjén is bizony más arat, De már ami virágot ád az Isten, Az örökösen csak övé marad. (Hátra húzódnak.) IV. Jelenet. (Hölgyek érkeznek magyar öltözékben, élükön egy matróna ; előtte két kis fiú és két kis leány viszik négyesben a virágokat, vagy koszorút.) Matróna : Rajok gondolva, kikért szive vérzett S kiket szivére nem ölelhetett: Magyar anyák és boldog gyermekek, ti Tegyétek meg emlékezésieket. V. Jelenet. Jobbról-balról minden rendü-rangu küldöttek érkeznek, diszruhás urak, papok, katonák, zászlós iparosok. — Magyar ifjak csoportja diszmagyar- ban, sastollasan, kardosán.) Magyar ifjú : Megértük hát, barátaim e napot, hogy Testőrökül felsorakozhatunk És egymásnak örömtől csillogó Szemébe végre belekiálthatjuk: Jön a fejedelem! Hányszor beszéltkük a hajnalról, ugy-e Hányszor nem mondtuk sóvárgón, epedve, Az lesz a hajnal! amikor a bércek Köröskörül bíborban égnek újra, S ezer torokból harsogó vihar, Felhőkbe rejtett kürtös zenekar, Mind, mind az ő szent indulóját fújja; Az erdőkön túl rézdobok peregnek, Üteme rezg közeledő seregnek, S rezg véle itt a magyar ég alatt A magyar földből minden talpalat. A barázdákon megáll az eke, Műhelyekben a gépek kereke, Az iskolákban kiürül a pad, De sokasul a lángoló csapat, Tenger viharzik, ez amerre megy, Tűzhányóvá lesz valamennyi hegy, Minden ember egy égő indulat És földet renget minden mozdulat. Ha majd e hajnalt a harsonahangok, Ez ércpacsirták telekürtölik, Úgy képzeljük, hogy vérpiros virággal, Rét és mező egyszerre megtelik: Az éj sietve lopja el magát, Meg-megvillámlik a zord sziklahát, Amint a patkós repülő hadak “ A bérctetőről aláomlanak. Majd villan ott fenn a vezéri kard, S mindenki a majtényi síkra tart, Szörnyüt csattanva dördül meg az ég, Mert villámontó tapsoló kezét Maga az Ur lesz, aki összecsapja, A kuruc jelszót dörgvén: „Rajta, rajta !“ Nézzétek, immár a bus éj eloszlott, Bércek tarajja délen megpiroslott, S a hadak utján Vaskapu felett, Bearanyozva a boldog eget, Aranykoporsók szállnak, lengenek S szeráf-karok körültök titkosan, Csudálatos nagy méltóságosan, Gyászdal helyt halleluját zengenek. Hegy hegynek adja, völgy a völgybe [dobja, Visszhang elkapja és megszázszorozza, És üzi-fűzi mind a négy elem, És hajtogatja ég-föld szüntelen : Jön a fejedelem 1 (A háttérre mutat, ahol a függönyök mögött a diadalív van rendezve. A szinen levők tekintetökkel követik s merően odafigyelnek.) yt RóthFülöp kárlsbádi czipőrak:tárát Ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Siatoiár és Fiáiké legnagyobb czipbralíüra. Megérkeztek illaz őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
