Szamos, 1906. október (38. évfolyam, 79-86. szám)
1906-10-25 / 85. szám
2-ik oldal SZAMOS 85. szám. hogy a munka árát megszabja. A munkaadónak természetes joga, hogy iparűzése és vállalkozása módjain ur legyen s a fenálló törvények védelmét igénybe vegye. A munkás részére biztosítani kell, hogy napi keresetének minimuma annyi legyen, amennyiből magát fen- tartsa. A munkaadó számára is biztosítani kell, hogy keresetének minimuma annyi legyen, amennyiből ő és családja tisztességesen megél. S a harmadik tényezőnek a magyar iparban fekvő nemzeti munkának is biztosítani kell, bogy legalább itthon versenyképes legyen. Mert az élet törvénye nem törődik a jogok harcával, e harc szólamaival és szenvedélyeivel, nem a fennálló törvényekkel, hauem kérielhetlenül leszámol és 2000-rével rakja a „ Kárpát hia“ úszó szörnyetegre hetenkint a kivándorlókat. A munkaadónak meg kell ismerkednie és meg keil barátkoznia a szocializmus lényegével és törekvéseivel. A mi ebben az emberi heiyzet javítására irányuló, méltányos, keresztülvihető, valami módon elszámolható vagy másra elhárítható elem van, azt tiszteletben kell tartania és jóindulattal bírálnia. A munkásnak nem a nyers erőszak szakitó.' törő harczi szenvedélyével kell a munkaadó ellen támadni, hanem a megértetés erejével. Nem szabad szem elől téveszteni a nemzeti munka életképességét s e munfea bármily szerény képviselőjének, a munkaadó viszonyainak mérlegelését. Ahol a munkás szocializmus magát a nemzeti ipart nem veszi tekintene, ott bűnt követ el a magyar nemzet fogalma alá eső nagy népcsalád érdeke ellen s kihívja üldöző hatalmát, ahol pedig az iparüzővel hatalmi erőszakoskodást követ el, azt megalázni és szabad rendelkezésében gátolni törekszik, ott társadalmilag ellenszenvessé válik. Sem egyikre, sem másikra nincs szükség, mert a szocializmus igazi eszményei e kártevő ut kikerülésével is előbbre vihetők. Az államnak, a nemzeti közakaratnak, minhogy saját vórerejóről van szó, ebben a harcban résen kell lennie és nemzeti ipara érdekeit közgazdasági mozdulataival akként kell fedeznie, hogy mindkét méltányos érdek kiegyeztetósóvel hasznot hajtó lehessen a világversenj'ben is a nemzeti gazdasági munka. A jogrendszerek és törvények mindig alkalmazkodnak az élet felfogásaihoz és szükségleteihez. A férj : S áthághatatlan havasok felett, Hol erdőbontó, jajgató szelek Tépték a bércek élő üstökét: Vonal húzódott, szaggatott, sötét, Ott bujdokoltak ismeretlen vészbe, Titkolt könyek közt hátra-hátranézve, Mint sebzett szárnyú, sántító sasok, A vándorbotos kurucz harcosok. A feleség : Zöld erdő elmaradt, S nehéz léptük alatt Csikorgóit, sirt a hó, Károgó madarak, Üvöltő dúvadak Szava volt néki a Hazai búcsúszó ... II. Jelenet. (A templomból egyházi és eéh-zágzló val jönnek ki.) 1. Zászlótartó : Fegyverkovácsok már nincsenek is, De kihozzuk a lobogójukat Hogy meghajtsuk a régi ur előtt. 2. Zászlótartó : Együtt vigyük e szép Szüz-Máriával, Hajdanta ő nagy tisztelője volt. (Jobb oldalt hátul elhelyezkednek.) A feleség ; Kedves'apám, óh meséld csak tovább Mindig szebb és szebb, valahányszor [hallom. Kétségtelen, hogy az emberiség ez uj goudolat viharai és az életbe átvitt harcai következményeikben uj törvényes ruhát igényelnek. E törvényeknek azonban az életből kell kiindul- niok, azoknak anyagát, például ipari téren maguknak az iparosoknak keli, változott viszonyaik kitüntetésével, kézre adni. — Hogy az iparosok ezt tehessék, sokkal többet kell maguk között, a maguk életbevágó, iparüző dolgaikkal foglalbozniok, mint eddig tették. A segédmunkások világszerte szervezkedtek, mert az élet harczában gyengébbeknek érezték magukat, mint a munkaadók. Most azonban szerve- zetöknel, rajongó összetartásuknál s fegyelmezett, mindig a közönség célját tekintő munkásságuknál fogva ők az erősebbek. Most tehát a munkaadókon, az iparosokon a sor, hogy mint gyengébbek ök szervezkedjenek, korántsem olyan harcra, hogy a másik részt letörjék és elnyomják, hanem, hogy a szervezett harczos táborral szembeD a maguk szervezetének erejével életérdekeiket megvédelmezzék. Ez a szervezkedés világszerte folyik. Másra is szükséges a szervezet. — Arra, hogy szakmabeli iparok tízesének belső törvényeit az iparosok maguk között megállapítsák és egységesen járjanak el a harmadik érdek- társsal, a fogyasztóval szemben. Ebben a szervezkedésben derül ki az is, hogy mily közkötelező törvények illeszkedjenek a megváltozott viszonyokra. Valamikor az iparosok maguk szabták meg törvényeiket a szentesített céhszabályokban. E kezdetleges és szakmánként illeszkedő kis lokális ipavtörvényekben sok üdvös melegség rejtezkedett, amit a későbbi rideg ipartörvónyek nem tudtak pótolni. Igyekeznünk kell e régies családi hagyományokat és sok üdvös belsőségeiket közös társadalmi akarattal modern alakban életre kelteni. Általában az iparosoknak immár sokkal többet kell a saját ügyeikkel foglalkoztok, mint idegen közügyekkel és foglalkozásuk fénypontja ne a bang- zatosság, az elegikus panasz, vagy' a büszkén vádaskodó bírálat legyen, hanem a szerény, de biztos kétszerkettőMa már minden iparos érzi, hogy közös nagy ellenségek állnak kívül a falakon és nem egymás ellen kell folytatni a harcot, hanem a viszonyokban rejlő közös ellenségek ellen. Minden iparágnak keresztül kell menni azon a tisztitótüzön, a mely az A katona: Idehaza csend lett, irtózatos egy csend. Ember meg nem mocczant, levél meg [nem rezzent. Ravatalos ház volt egyvégben az ország. Halottat sirattak könyben ázó orcák, Csak egymásra néztek és szót se cseréltek. Planem azért épen eleget beszéltek. És az a százezer jó magyar levente, Ki a harcz siralmát már sírban pihente, Aki hona földjét, melybe visszatére, Fehér csont karokkal szoritá szivére, Kiknek rohamára egykor ég-föld rengett, Ők se zavarták meg a halotti csendet. A pap: Sűrű sóhajtásból, ha már felgyülemlők, Azért ki-kimagzott egy-két tilos emlék, Sebhelyes öregek lassudan regélve A fejedelemnek sort hoztak nevére, Regélték hadait, szélvész-lovasait, Karmazsinos, piros karabélyosait. Vitézlő Bercsényit, hogy mint vitézkedett, Ocskay hogy vágta a vasas németet, Vak Bottyán a császár mikor majd elfogta, Népét sarabolta, mind ledarabolta. Vitéz Bezerédit sok nagy neves mással, Bajvívó tusáját a rácz óriással, És azután azt, hogy fakó lova hátán Halálba hogy ugrott Béri Balogh Ádám, Hogy vala már útban a nagy Mosqua [császár, S mint vágott beléje mindennek, min[dennek A szatmári vásár.. . őszinte egyetértéshez vezet s melyben az erősebbek példát adnak a gyengébbeknek, hogy kölcsönös lemondással is elő kell mozdítani az együttes érdekek sikerét Ezen az utón is apostolokra van szüksége az országnak és az apostol, ki ezen a téren lángra és cselekedetre tudná gyújtani az országot, szintén sokat érdemelne. Addig, mig maguk az apostolok elérkeznek, apostoli munkájukat mindenütt, úgy itt is az iparosok éllén álló szervezeteknek kell végezciÖk. — Nagy munka, szép munka, nehéz munka, bele kell kezdeni mindenütt! Megjegyzések a diszruháíioz. Ez alatt a cim alatt Írja meg a Sz. és V. apollógiéját dr. Hadadi Lajos cikke felett, mihez nekünk is van még néhány szavunk. Nem akartunk foglalkozni a dologgal, de a megjegyzések komoly hangja bizonyos res- pektust parancsol. Minthogy azonban igen nagy tévedés volna azt hinni, hogy dr. Hadadi felszólalásának köszönhető a dolgok tisztázása, kénytelen vagyok nyomatékosan hingsu- lyozni, hogy ellenkezőleg épen az ő felszólalásának tulajdonítható, hogy sokakra kínossá vált ez a dolog s hogy alkalmat adott extra et intra muros olyan félreértésekre, melyek csaknem kétessé tették a kassai ünnepélyen való méltó részvételünk sikerét. Lehetnek ellenkező felfogások is. — De ennél a kérdésnél merem állítani, hogy az egyedüli jogosult felfogás az, miszerint, szegény városunkat nagyobb megtiszteltetés nem érhette, minthogy a Rákóczi fejedelem hamvainak hazahozatala alkalmából rendezett országos ünnepélyekben Szat- már-Némeli közönségének kiváló szerep jutott. — Ha nem jutott volna, követelni kellett volna. S midőn úgy a miniszterelnök valamint az országos rendező bizottság hozzánk felhívást intézett, az nem szólott sem Péternek, sem Pálnak, de még Lajos barátunknak sem, hanem szólott a történelmi, az oreréves Szatmárnak és különösképen a Rákóczi-városnak, Ebből pedig az következik, hogy a városnak és nem az egyeseknek dicsősége és szégyene, ha az ország színe előtt méltóan, vagy méltatlanul jelenüuk meg. — Természetes tehát, hogy a város közöusóge minden módot megragad, hogy az ünnepélyen való részvétel hozzá méltó legyen. A katona: Aztán az is elmúlt. A forgatag évek Csúcsokat letörtek, színeket cseréltek, Az úri rendeknek más dolgai lettek. Egy kis jövendőért nagy múltat feledtek, Farkaskacagányból bárányba vedlettek. A szegény föld népe, ki küzködik árván, Azt dúdolta már csak, barázdáit járván, Azt dúdolta már csak azt a dicső régit : Tilalmas nótáknak fakó töredékit. A férj : Elszállott a dal is a puszták szelébe, Újak nem keltek a régiek helyébe, Üres szárnnyal jött meg a fecske, a gólya, Déli szélnek nem volt mondanivalója, Harmatozó felhők rödostói égen Kurucz'bujdosókat elsiratták régen; Égi háborúknak rettentő zengése Nem költött ott senkit bizó ébredésre, Lelkűk vívódása hullámokat nem ver, Elnyelte sok bajuk, utolsó sóhajuk A Marmora-tenger ... A feleség : A török császárnak óh be szép volt tette, Hogy a fejük alját mégis megvetette, Hogy a mi fenséges fejedelmünk végre i Az édes anyjának* Zrínyi Ilonának Oda borulhatott, porladó szivére. (Befejezés követk.) És természetes az is, hogy a város, a gazdag nem kívánhatja azt, hogy akiket saját képviseletében kiküld, erejüket meghaladó áldozatot hozzanak, ennél fogva hazafias kötelességet teljesített akkor, midőn a küldöttségnek díszruhát rendelt. Ezt a ruhát a Rákóczi fejedelem temetésén viselni dicsőség, megtiszteltetés. Legalább is nagy tapintatlanság volt tehát nyíltan hangoztatni, hogy a kiküldetést nem a lelkesedés önzetlenségével vállalták el, hanem kicsinyes indokokból. Lehet-e és szabad-e ilyet állítani a törvényhatóság képviselőiről, akik önzetlenségüknek fényes jelét adták azon nagy anyagi áldozatokkal, melyeket épen azért hoztak, hogy a várost méltóan képviselhessék ? Szabad volt-e kockáztatni ilyen kijelentésekkel a részvétel sikerét, ? Mert meg kell jegyeznem, hogy igen kevesen múlt, hogy az egész küldöttség le nem tette megbízatását a közgyűlés kezébe. A küldöttség azon tagjai, akik jelen voltak a hétfői értekezleten odáig mentek önzetlenségükben, hogy kijelentették, miszerint a város által rendelt ruhákat kifizetik, hogy a gyanúnak még árnyéka se férkőzhessek hozzájuk. A történeti hűség kedvéért pedig hozzáteszem, hogy az októberi közgyűlést megelőzőleg tartott értekezlet már kimondotta, hogy az egyetlen helyes megoldás az, ha a város saját költségén állítja ki a diszbandórinmot s nem egyesek áldozatkészségével menti a város becsületét. így fogadta ezt el a közgyűlés is. A tanács pedig teljesen jóhisze- müleg s a múltak példáján indulva ajánlotta fel a díszruhákat azon indokból, hogy egyesek önkéntes áldozatkészségből még díszesebben állíthassák ki azokat. Az tény, hogy ezt a küldöttség tagjainak meghallgatása nélkül tette, akik midőn erről értesültek, elhatározták egyértelmüleg, hogy az ajándékot nem fogadják el, hanem a ruhákat a város rendelkezésére bocsátják. — Igen sajnálatos, hogy ebbe az országos örömünuopbe épen nálunk ilyen disszonáns hangnak kellett vegyülnie. — Érthetetlen, mire való volt ezt felidézni ? Az ok nélkül megbántott küldöttség valószínűleg túléli ezt a méltatlanságot és áldozata! hozza megsértett érzékenységét Rákóczi emlékének. A közgyűlés pedig módot talál, hogy saját, küldöttségének elégtételt szolgáltasson. F. A „Szamos“ eredeti táviratai. Bpest, okt. 25. A külügyminiszter-válság megszűnt. Aehrenthal báró tegnap reggel volt kihallgatáson a királynál, hol Aehrenthal báró kinevezése megtörtént. * A „Kelet“ hajó ma délelőtt indult el Konstantinápolyból II. Rákóczi Ferencz és Thököly Imre fejedelmek Zrínyi Ilona és fia József herczag, Bercsényi Miklós gróf, kurucz főtábornok és fejedelmi helytartó, Esz- terházi Antal gróf, kurucz generális és Sibrik Miklós fejedelmi udvarmester hamvaival. * Rodostóban nagy ünnepség keretében leplezték le a bujdosók emléktábláját. Forster báró beszédet mondott, melyben az emléktáblát a görög község gondviselésére bízta. • A Rákóczi ravatalára szánt koszorúk, melyeket a küldöttségek Pesten kívánnak elhelyezni, e hó 27-én d, u. Bóráig a Szent-István-bazilikába küldendők. * Késmárkon Kossuth Ferencz helyett, közbejött betegsége miatt a X X X X ___ fíuruiok, szamárkö högés, skrofuiozis, irrfiuenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. Htfmann-La Roche & Co. Basel (Svájc). °msr
