Szamos, 1906. október (38. évfolyam, 79-86. szám)
1906-10-04 / 79. szám
XXXVIII, évfolyam. Szafmár, 1906. október hó 4, (csütörtök) SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. 79. szám. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalaban flittendók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Október hatodika. Őszi szél zúgása, sárguló falevél hullása szövik csöndesen október hatodikára azt a szemíede- let, melyet minden évben újból megszentel a hazafias kegyelet s könyeit hullatja rá az el nem enyésző nemzeti fájdalom. Emlékezésünk az aradi Golgo- thára, könyeink a tizenhárom nemzeti vértanunk gyászára sohasem röppenhetnek el a nélkül, hogy nemzeti érzésünk újabb erőt ne merítsen a halált megvető apostolok szent sírjaiból. Dicső szabadságharcunkat, melyben annyi magyar harco? karját acélozta meg a szabadság tüze, véres küzdelmünket, melyben az eggyé forrott nemzet csodákat müveit, vértanúinknak kellett megszentelniük s ha a nemes érc a tűzben ad magáról bizonyságot, a hazafiság nálunk — fájdalom — a szenvedésekben tűnt ki leginkább. ,. Emlékezzünk arra a sötét időkre, mely a szabadság napját egy ideig elhomályositá. Emlékezzünk a zsarnoki hatalom fékevesztett, elvadult szenvedélyeire, mely el akarta tiporni utjából azcrkat a nagy jellemeket, kik előtt a harc után a tisztességes ellenség is meghajolni szokott. Ám a mi ellenségeink nem gondolták meg, hogy a szándékolt meggyalázásból a fel- magasztosulás fénye tog fellángolni s az utókor messze távolába beragyogni. S ime, az erőtlenités szándékából fakadt a mi erőnk, az elnyomatásból fölemelkedésünk. Úgy látszik, hogy az örökké alakulásban levő történelem még nagy feladatot tűzött nemzetünk elé. Az a lánglelkü munka, melyet vértanúink halálukkal is megpecsételtek, — befejezve még még máig sincs. Csak a munka irányát, eszközeit kell megváltoztatnunk azon nagy tanulságok szerint, melyeknél fogva a nemzet békés fejlődésének feltételeit figyelmen kivül hagynunk nem lehet. Ma a kultúra és okszerűbb nemzeti gazdálkodás fegyvereivel kel! vívnunk a harcot azzal az. erős meggyőződéssel, hogy csakis nemzeti alapon erősödve fejleszthetjük önállóságunkat s ez alapon szolgálhatjuk legcélravezetőbben azokat a nagy eszméket, melyekért az aradi tizenhárom szent vérta- nuságot szenvedett. Az aradi tizenhárom példája értesse meg velünk a közelgő gyásznapon, hogy minden nemzet csak addig él, mig szivvérének gyökere a nemzettesttel, a haza múltjával össze van forrva. „Amely nemzet ősei viselt dolgait, nyelvét, szokásait, hagyományait nem tiszteli, nem érti már ... az többé nem nemzet, az már egy korcs néptömeg csupán, melynek a természet hosszú tenyészést nem enged!“ A felsőbb leányiskola fejlődése. Közel ötven éve, hogy városunkban a ref. egyház és a~Társa- dalora szine, java, kezet fogva a vidéki értelmiséggel, megalapították a telsö leányiskolát, oly időben, mikor alig volt még ilyen intézet a fővároson kivül. Mondhatjuk, hogy a nőnevelés terén Szatmár város zászlót bontott ez iskolájával. — Azóta sok nehézségek között az intézet lassan-las- san fejlődött. Az egyházkerület egyszersmindenkorra 10 ezer fo- rinttal, azonkívül mind e mai napig évi 2 ezer koronával segélyezte, ebből s a város és a két ref. egyház által adott segélyekből tartotta fent magát az intézet. A tanítónők fizetése azonban oly csekély volt, hogy e miatt állandó tanerőket nyerni s megtartani nem lehetett, miért is azok gyakran változtak. Az intézet Y. és VI. osztályát sem lehetett szervezni anyagi erő hiányában. Most közelebb egy küldöttség járt fent az iskola érdekében a minisztériumban s ott kilátásba helyezték és megígérték, hogy ha a fentartó testület az V. és VI. osztályt felállítja, a tanárok fizetését mind a hat osztályban az állam kiegészíti s az állami hasonrangu intézetekkel egyenlő szinvovalra emeli. A fentartótestület e tekintetben meg fogja tenni az intézkedést. Gondoskodnia kell tantermekről, szertárakról s megfelelő internátus- ról, mert internátus nélkül egyetlen ilyen iskola nincs és nem is lehet. A mostani internátus nem felel meg a fejlődő intézet igényeinek, nem is képes befogadni a jelentkező növendékeket, de meg a helyiségekre, termekre szükség van. Belátván a íentartótestü'et a fejlődés akadályait, már elhatározta, hogy egy modern interná- tusi külön épületet emeltet. A szatmári rét. egyKz átengedte e célra a Rákóczy-u. 10. sz. telkét. Az épület terve készen van s a jövő tanévre megnyílható lesz, ha — és itt van a legnagyobb akadály, — ha a szükséges költséget elő tudja teremteni a íentartótestület. Elhatározta azért, hogy az államtól és a várostól építkezési segélyt íog kérni. Mindkét kérvény már be is adatott. A miniszter megígérte, hogy gondoskodni fog Szatmárról. A város mit íog mondani, azt még nem tudjuk, de épen azért írjuk e tájékoztató sorokat, hogy az illetékes tényezők megismerjék az iskola helyzetét és érdekeit. Siralomház. Ott túl a hegyeken, a völgyön, a rónán A bánattengerből vérfolyó fakad. Ott ül remegve, hej régi, büszke trónján, A cár ! Az atyuska I Őrzi nagy szolgahad1 És ott lenn a parkban a nemes virágok Szirmam vérbarmat serkedez. A szomszédból repült bombaszilánkok Vérbefult tömege tette ezt! A cár látva kertjét, mélyen megrendülv e Hátra, bátra pülant az őrt álló felé, S őrült rémlátástól vadul meggyötörve Oda roskad ájultan a kereszt elé. Jönnek és mennek, sürögnek a szolgák, A cárt, az Atyuskát már élesztgetik. Elmúlt a roham, felveti pilláját. Az őrség tisztelegve oda seregük. A szomszédban újra robban a bomba Az emberhuscafatok száguldanak ! Üvölt a nép, sűrűn ropog a puska A hová a szem ér... véres halottak ! Ezt látja a cár örökös remegésben ! így mainak napjai a siralomházban ... S fegyveres őrség közt örök reszketősben Várja halálát nagy cifra palotában! Petri Arthur. Pusztulás. Most, bogy a nap kezdi fukarságát életet, áldást, örömet adó sugaraival, hogy a langyos szellő helyén, hideg, zimankó csapkodja arcomat, hogy a ringó, rezgő falevelek száraz csörömpöléssel hullanak lábaim elé, a megsemmisülésbe, eszembe jut egy családfa leveleinek lassú lepergése, szój- jelszóródása, talán halála ? Előkelő, hires família volt X ... vármegyében a nemes, nemzetes, vi- tózlő Namónyi család. Nincs kizárva, hogy az ősök közül nem egy már lóháton intézte az ország ügyeit, — tény azonban, hogy mindig kerültek kimagasló alakjai, vicispán, táblabiró több akadt közülök. Mindez sajnos ! Csak a múlté ! — Egyetlen fiú, az utolsó zsentri Ádám, mely maga is vezető szerepet vitt a megyében eleinte ! Voltaképpen nem is utolsó sarj volt Ökigyelme. Maradtak gyermekei, élnek, ő is, azok is, de úgy letűntek a szereplés színpadáról, hogy ma már senki sem tudja, hol, merre ? A világ melyik sarkában henyél a derék ur s tengetik életűket övéi ? ! Történt pedig az eset olyképpen, hogy Ádám a feleségét, a gyermekek edes anyjukat korán elvesztették, — minek a jó öreg ur, talán jobban örült, mint busult. — Elvesztették a gyermekek azt, aki mindenök s akinek ők szemefényei valának s helyette, utánna nyertek egy méltatlan, senki, semmit ! Nem a fényűzés nri passziója lett a család átka, hanem az erkölcs kikorbácsolása, halála! Szétvonás, megalkuvást nem tűrő erőszak s ennek nyomán rohanás feltarthatatlanul a romlás felé 1 Ádám ur magához, családjához, környezetéhez méltatlan életet kezdett, elzárkózott a világtól, elhanyagolta birtokát, szabadlábra helyezte övéit! Ez volt vésztők. Az idegen, hiányos, felületes nevelés következtésen a világ hiábavalóságainak ők is rabul estek s többé e szenvedélyből kibontakozni nem is tudtak! önállóságuknak azonban útját állta az apa s mindnyájuk közös megrontója, ennek kitartottja! Elszéledtek hát, ki merre, tanácstalanul, gyámol s egyetlen fillér segítség nélkül ! — S mig Ádám nr élt, élte az édes anyjáról háramlóit örökséget is, azzal a méltatlan, senki, semmi személyiséggel, addig a gyermekek küzdöttek a darab kenyérért, a megélhetésért, saját gyöngeségük, önmaguk áruba bocsátásával is !... Mert feles számmal voltak a lányok ! Igaz más ut-mód is állhatott volna módjukban, de amit láttak, tapasztaltak otthon, környezetükben és sok más helyen : azzal az impressióval rohantak az élet szövevényei, a pusztulás örvényei közé. Hova is mehet egy kitaszított, gyönge teremtés, — minden jó tanács, gyámol, támasz nélkül ? hova, mikor jóra törekvésüket meghiusitja maga az apa. Akadt volna u. n. „szerencséjük“ is, — de ahhoz beleegyezését megtagadta Ádám ur, nyilván, mert az anyai just legalább ki kellett volna adni. Egy megKőíii Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljak a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatraár és vidéke legnagyobb czipóMÜra. Megérkeztek ITT az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
