Szamos, 1906. szeptember (38. évfolyam, 70-78. szám)
1906-09-06 / 71. szám
XXXVIII. évfolyamSzatmár, 1906. szeptember hó 6. (csütörtök) 71. szára. OL SZAMOS. I TI KAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: JEgéez évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindenccaiü dijak Szatmaron, b i,*p kiadóhivatalabac fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Városunk középiskolái. n. Számottevő középiskolák városunkban a r. k. polgári, az ev. ref. felsőbb leányiskola, a két tanitónő- képzó intézet, a polgári iskolákra képesítő tanitónőképző, mely iskolákban 7—8 száz leánynövendék loiytatja tanulmányait évenkint. — Ennek a nagy számnak csak egynegyed részét sem teszik a helybeli leányok, a többit a közeli s távoli vidék adja. A leányneveiés terén tehát városunk egy nagy vidéknek képezi központját, ennek ellenértékéül élvezi az iskolákkal együtt járó nagy lorgalmat, melyet a nagyobb városok okos, előrelátó kultúrpolitikával fokozni igyekeznek. Sokszor fejtegetjük napjainkban azt a kérdést, hogy helyes dolog-é a nők előtt megnyitni a nyilvános pályák sorompóit? Vájjon helyes-é diplomás lányokat képezni a kenyér pályákra ? Vagy maradjanak meg a lányok a házi tűzhely körül s éljenek pusztán a női hivatásnak. A kérdést gyakorlati oldaláról kell fölfognunk s elbírálnunk. Van egy szerény anyagi viszonyok közt élő tisztviselőnek két-három leány- gyermeke, akiknek hozományt nem adhat s igy férjhez sem adhatja őket. Ugyan mi sors vár a szegény leányokra? Főkép, ha árván maradnak. Sütni, főzni tudnának, ha volna mit, be tudnák tölteni női hivatásukat, de hiányzik az alkalom. A szülék előre látva gyermekeik jövőjét, taníttatják őket, diplomát szereznek nekik s igy biztosítják számukra a jövőt, a megélhetést. És nagyon helyesen, okosan cselekesznek. A nőkérdés hazánkban egy nagy lépést tett előre, midőn a felsőbb iskolákat, az egyetemet, megnyitottuk a leányok előtt. Ebben az irányban nincs többé hátralépés, csakis előre mehetünk, rákénysze- rit bennünket a szükség. — Amerikában a legutolsó adóstatisztikában ki van mutatva, hogy hány nőnek van önálló foglalkozása. E szerint az elemi tanítók 70 száza- ékát nők teszik, van továbbá 193 kovács, 190 fuvaros, 400 elektro- lteknikus, 1041 müépitő, 167 kőfaragó, 545 ács, 1759 szobafestő, 241 kárpitos, 1669 vasúti alka1- raazott, 571 gépész, 186 molnár, 323 temetési vállalkozó, 5584 borbély, 8110 orvos, 807 fogorvos, 11031 művész, 2193 hirlapiró, 1010 ügyvéd, 3378 prédikátor, 946 kereskedelmi utazó, 10566 ügynök, 85246 Írnok, 74153 könyvelő, 150,000 elárusító, 7000 küldönc, 3000 hordár, 85,118 gépiró stb. stb. Nálunk a tanítói pályán igyekeznek a nők tért íoglalni, ami egészen megfelel természetüknek, egyéniségüknek. Tapasztalás szerint a nő-tanitók nagy kötelesség- érzettel, ambícióval telelnek meg hivatásuknak. A férfi tanítót elfoglalja a család, az élet ezer gondja. A nőtanitó egyedül az iskolának él s szerény 800 korona fizetéséből még meg is takarít. — A gyermekekkel gyöngéden, szelíden bánik s azokkal megkedvelteti az iskolát. Eljön az idő, hogy nálunk is az elemi iskolákat tanítónőkkel fogjuk ellátni, nem azért, mert a nők olcsóbb munkaerők, hanem mert e téren a nők hivatással forgolódnak. Azt azonban mindenütt kikötném, hogy a nőtanitó ha férjhez megy, állásáról mondjon le s éljen egyedül a családnak, női hivatásának. Van azonban elég reális pálya még, melyen a nők foglalkozást találhatnak. A női kézimunkának, az ügyes szabónő és varrónőnek^! mindig meg lesz a maga érdele divattermekben. De a posta, távirda1’ telefon, a könyvvezetés, az üzleti pénztárok, a gépírás, az elárusitás mind igen tisztességes foglalkozást nyújtanak a leányoknak. Ehhez természetesen kellő intelligencia, iskolai képesség kívántatik, a mit a középiskolák adhatnak meg a növendék leányoknak. — Ha a négy osztályú középiskolát elvégzi, szükséges még egy kereskedelmi tanfolyamot végeznie, hogy a könyvvezetést s egyéb reál tudományokat elsajátítson és akkor nem fog fenakadni a pályaválasztás nagy kérdésébén. A tanitónőképezdék mellett szüfe^^ ség volna városunkban egy női kereskedelmi tanfolyamra és egy női ipariskolára. Mindkettő nagyobb áldozatok nélkül könnyen felállítható volna. Vannak városunkban meg-felelő szakerők, kik tiszteletdij mellett a tanfolyamokat ellátnák. — Ezzel a tanitónőképző intézetek lölösleges létszámát kevesbitnők s a leányokat rövidebb idő alatt, kevesebb költséggel tisztességes kenyérpályához juttatnók. A nőkérdés nálunk elég fontos arra, hogy azzal komolyan foglalkozzunk, mert ez nem pusztán nőkérdés, hanem socziális kérdés. A középosztály leányainak kenyeret adni kezükbe, saját erejök után megélhetéshez segíteni őket, ez a magyar társadalomnak elengedhetetlen 'kötelessége. B. i háziipar és a népjólét. A nyomorúságban élő magyar föld- mives nép keresetének emelése egy oly olyan probléma, amelynek megoldása méltó minden fáradtságra. Mert a földmives nép keresetének emelésével megszűnnék a kivándorlás, a nagy gyermekhalandóság és a szociális nyomorúság kiáltó visszásságai. Ezt a nagy célt akarja szolgálni Darányi Ignácz földmivelósi miniszternek egy legújabb rendelete, amelyben a kormány hathatós támoMese. Irta : Géczy István. Egy fürtös fejű ifjú lovag, nevető kék szempárral, rózsapiros arcczal, tiszta, mint szálló hópehely, szép, mint Adonis, bölcs mint a Korán és vitéz, mint Bayard lovag, fiatal szivének rajongó lelkesedésével elindult a nagy világba, hogy lemondva minden földi hiúságról, érzéki gyönyörről, diadalra juttassa azt, ami után lelke annyira szomjuhozott, az „Igaz- ság“-ot. Hosszú, fáradságos vándorlása közben egy idegen országba jutott, a hol szétszórt holttestek hevertek, felégetett falvak füstölögtek, mindenütt gyász és pusztulás hirdette egy lefolyt háborúnak borzalmait. Minél tovább haladt, annál több temetetlen holttetem feküdt szerteszét az országúton, árok partján, mezősógen, mindenütt, merre csak a szeme ellátott. Feje felett, mint szakadozott terhes felhő kóválygott a hollók és dögkeselyűk tábora és ez a szálló felhő vehette őt mindég beljebb, beljebb a kipusztult országba, — miguem egy csendes csillagos éjszakán rábukkant a legyőzöttek táborára. Harcedzett férfiaknak könnytelen keményszívű asszonyok öntötték a golyót, köszörülték a kardot és buzdították a vezér nélkül csüggedőket uj harcra egy végső küzdelemre. Itt tudta meg a vándor ifjú, hogy egy boldog, szabad kis országra ráfeküdt egy éhes nagy hatalom, hogy nyers erejével, seregeinek megszámlálhatatlan sokaságával elsöpörje a térképről ezt a szabad kis országot s dolgos kezű népét rabigába hajtsa, szolgaságra vesse. És az ifjú hős, lázbau égő arcczal, kezébe ragadta szablyáját s magasra emelve megesküdött, ott a csillagfó- nyes éjben, hogy diadalra viszi az eltiprotc „Igazság“-ot, legyőzi a győzőt és visszavivja ennek a maroknyi népnek legdrágább kincsét, a szabadságot ! Riadót fuvatott, aztán : Hajrá, hajrá ! Neki az ellennek, mint próféta vezette a népét ütközetről-ütközetre, diadalrói-diadalra. — Egyik kezében halált osztó kardja, másikban a rongyos, tépett, véres zászló. Harcolt a maroknyi nép prófétája élén, hullott az ellen rakásra, mint őszi levél viharzugása közt, halottakkal telt meg minden talpalatnyi tér, mintha csak a végítélet napján temetővé változna át az egész nagy min- denség. De az elesettek helyén uj hadsereg támadt és a mint fogyott a hősöknek száma, úgy nőtt, mindig csak nőtt a szabadságtipró vad csorda. Egyszer aztán kiesett a próféta kezéből is a kard, földet ért a zászló, elveszett a szent ügy, legyőzték a vezért és a durva nyers hatalom öt, az Igazság bátor hirdetőjét, lánglelkü harcossát, ledobta a tömlöc fenekére néma kisértetek és patkányok közé. Hogy elűzze magától a kísértő árnyakat, barátságot kötött a patkányokkal, beszélgetett velők s megértették egymást. Megosztotta velük kenyerét a melyet naponként nyújtott be egy láthatatlan kéz, a patkányok aztán hálából apró erős kis fogaikkal egy éles vasszöget rágtak ki a falból, a mellyel ő tiz hosszú esztendő nehéz munkájával akkora nyilast vágott a kőfalon, hogy kiférhetett rajta és megszabadulhatott nehéz rabságából A haja már deresedül kezdett, acél izmai megtágultak, elgyöngültek, de elméje még élesebb lett, megtanult a sötétben tisztán látni, bölcsen gondolkodni és lankadó erejét visszaadta a hit, mely megszállta a lelkét, hogy elméje tisztaságával ki fogja vívni azt az Igazságot, amit nem tudott diadalra juttatni szive lelkesedésével, acél karja erejével. Legelső útja egy nagy városba vezette, a hol a tágas főtéren felállított emelvényre díszes menyezet alatt, a város bírája osztotta az Igazságot. Már csak egy pörlekedő pár várt az ítéletre. Az emelvény előtt porban fetrengve siránkozott két sápadt asszonyszemóly mig fent az emelvényen, a biró oldalánál gőgös pöffeszkedóssel magyarázta panaszát egy gazdag ruházatú kalmár. A vándor odament az aszzonyokRóth Fülöp kárlsbadi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb ezipőraktíra. Megérkeztek 11 T az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik
