Szamos, 1906. szeptember (38. évfolyam, 70-78. szám)
1906-09-16 / 74. szám
XXXVffl, évfolyam. Szatiar, 1906. szeptember hó 16. (vasárnap) 74. szám. SZAMOS. ITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. LAP Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szás ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. TelefortcAOZ^. J&iDdeonomü díjak Sz&tmaron, a lap kiíidóhivaiaiaban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutánvosabb árban közöltetnek Nyiltlér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Jogakadémiát, polgári iskolát városunknak. Városunk elsősorban iskola város. Megyebeli központi elhelyezkedése, könnyű és kényelmes megközelíthetősége, iskoláinak kitűnősége, sokfélesége és mindinkább javuló közegészségi viszonyai, (a melyek a közel jövőben elkészülő vízvezeték és csatornázással nyernek betetőzést) praedestinálják arra. Igazán elmondhatjuk, hogy északkeleten az egyetlen számbavehető kulturális központ, mely tiszta magyar kultúrájának fényével messze világit a szomszédos nem magyar vidékek ma már oszladozni kezdő ködébe. El kell ismernie mindenkinek városunk kultur-hivatását, arravalóságái:, elsősorban magának a kormányak s minden eszközzel oda hatnia, hogy felhasználva az alkalmas, fejlődésképes terrénumot, itt égy tökéletes kulturális központot létesítsen, felállítván ezzel nemzeti létünknek egyik bevehetetlen erős várát. Mindaddig azonban, mig csak a közszükség kényszere alatt meginduló társadalmi actiótól várunk mindent s a kormány sem kezdeményezéssel, sem segítő kézzel nem avatkozik bele, sőt a társadalmi actiót is megakadályozza, nagyobb eredményeket elérni s céltudatos kultúrpolitikát folytatni alig lehet. Törvényhatóságunk önkénytelenül is érzi városának hivatását, mert iskoláira annyit áldoz, mint talán egy város sem, de nagyobb alkotások erejét múlják, mert anyagi erői sokfelé lekötöttek. Minden igyekezettel oda kell tehát hatnunk, hogy az illetékes kormány-körök figyelmét felkeltsük s meggyőzzük őket Szatmár kulturhivatásáról. A létesített felső keresk. iskola actiója az, mely felrázott bennünket nemtörődömségünkből s meggyőzött bennünket képviselőnk mondásának igazságáról: „Csak tudni kell akarni s akkor nincsen akadály, amelyet le ne győzhetnénk.“ — Ösztökélve az eddig elért eredmény által, bizva vezető köreink kitartása- s lelkes ügyszeretetében, felvetjük egy a gymna- siumunkat kiegészítő jogakadémia és egy a. felső ...kereskedelmivel ka pcsolatos polgári iskola létesítésének kérdését. Mikor jogakadémiát követelünk városunknak, nem is kivánunk valami sokat, b'szen tulajdonképen csak helyre akarjuk hozni a múltak hibáját, vissza akarván állítani a zavaros idők forgataga által megsemmisített kultur-intézményt. Egy jogakadómia felállítása egyrészről hasznos és üdvös volna a gymnasiumokból kikerülő ifjúságra nézve, kiknek tanulmányaik folytatására nem kellene idegenbe menniök, másrészről városunk társadalmi életét emelné, az esetleges gazdasági haszonról nem is beszélünk. A két gymnasium s a vidék ifjúsága bőven szolgáltatná a hallgatóságot; különösen ha az elő» adások úgy osztatnának be, hogy mellékfoglalkozásaikban nem gá- toltatnának. Az államnak már rég át kellett volna látnia (s e tekintetben igazán tanulhatnánk a németektől) hogy a főiskolák decentralizátiója egyaránt hasznára van az ifjúságnak, megvédvén azokat a világvárosok veszélyes forgatagától, egyaránt hasznára van az országnak, mivel a nemzeti érzés öntudatosságára rendkívül élénkitőleg és lelemelőg hat az ifjúság. — A hozzánk legközelebb levő vidéki jogakadémiák egyikének sincs több létjoga, mint a miénknek lenne, sőt egyik-másik, az idő mutatná meg, a szatmári jogakadémia felállítása után, mint nem létjogosult, nem életképes,, lassankint megszűnnék, helyet adván az arra alkalmasabbnak. A polgári iskolának létesítését gymnasiumaink alsó osztályainak túlzsúfoltsága indokolja meg közvetve a legjobban. — Szándékosan mondjuk, hogy közvetve, mert nem azért kell létesíteni polgári iskolát, mert a gymnasium túlzsúfolt, hanem azért oly látogatott a gymnasium, mivel nincsen polgári iskola. Igen sok szülő, ki gyermekét gyakorlati pályára adni szándékozik, csak az igen költséges, más városban való neveltetéssel nyújthat fiának oly kiképeztetést, mely a gymnasium! elméleti alap kiképzéssel szemben, az élet számára szóló gyakorlati tudással látja el. Most a felső kereskedelmi iskola létesítésével kétszeresen aktuálissá vált ez iskola felállításának ügye. Ugyanis a polgári és felső kereskedelmi között bizonyos természetes kapcsolat van, amennyiben mindkettő csakis gyakorlati tantárgyakkal foglalkozván, a polgári az alap, a felső kereskedelmi a további kiképzéssel mintegy kiegészítik egymást. Városunk társadalma jórészben kereskedők és iparosokból áll, tehát oly egyénekből, akiknek egy része gyermekeit nem adná tudományos pályára, hanem a négy középiskolai osztály elvégzése után vagy kereskedelmi, vagy ipari szakiskolába. Miután azonban itt eddig nem nyílt arra tér, hogy a szülő szakiskolákban neveltesse gyermekeit és ha a szülei háztól ki, vagy még messzebb levő idegenbe adni nem akarta, kénytelen volt beadni a gymnasiumba. Ott aztán vagy boldogult, vagy nem. Ha igen, úgy ment a tudományos pályára, El-elkisérnek ... El-elkisérnek álmaim Jövőd homályos utjain És kérdem aggodalmasan, Mi lesz belőled, kis fiam ? Magasba törsz-e, mint a bérez, Homlokoddal felhőket érsz ? Vagy utad messze valahol Csöndes, nyugalmas révbe foly ? Kívánjam ezt ? Kívánjam azt ? A kérdés csábit és maraszt. Lelked öszhangot merre lel : A csöndben, vagy előre, fel ? Diadalmas harcok alatt Pálmákkal hintsék utadat ? Vagy ejtsen rá a szeretet Néha egy rózsalevelet?... Tellag. Mari. Rettenetes fólpercz emléke kisért napok óta. Hozzám van nőve elvál- hatatlanul, mint a karom a testemhez, azzal a különbséggel, hogy a karomat erőszakos módon eltávolithatom a testemtől, ha fájdalommal is, de annak a harmincz8zor egy másodperoz alatt átélt szörnyű lelki izgalomnak emlékét nem bírom kiirtani. Függeléke lett az agyamnak, átkos nyom tatóka minden gondolatomnak. Egy asszonyt hallottam sikoltani. Nem; a lelkét hallottam sírni, hangosan, zokogón, kétségbeesett fohász- szai, velőtrázó fájdalommal. — Ezt hallom én. Ez van bennem. Cseng a fülemben állandóan, mint a gyászha- raDg haláíkondulása. — Repeszti az agyvelőmet, amit más embernél ezer gondolat tölt be, nálam csak egy gondolattá tömörült: lelket hallottam sírni, lelket hallottam emberi hangon sikoltva zokogni. Benne van minden egyes csontom utolsó porcikájában, a szivem verésében, az idegeken, a testem szövetében. Annyira bennem van, hogy nincs más érzésem, mintha állandóan halottak országából jött jeges széláram borzongatná a testem. És ez a dermesztő hideg, a reszketós elfogja egész valómat. A testem hulla hideggé merevedik. A vér mozdulatlan tömeggé alszik ereimben. — És az idegeim ? Mintha a legkisebbje is ezerhuru szélhárfa volna, amelyen a felmelegedett levegő alig érezhető mozgása, inkább csak rezgése is ezerféle őrült és lehetetlen accordott csap a faleimhez. Nem tudom felejteni, mindig újra látom. Folyton hallom. Mentem az utcán. Napi sétámat végeztem, egy olyan ember lelkiállapotával, aki egósznapi szürke muri kája után abban a sétában phisikai felüdülést, szórakozást keres és akit ezenfelül a szobához nem kötött szabad, éltető levegő beszivása, másrészt a sürgő-forgó emberáradat tülekedése gyönyörrel tölt el. Mind a kettőben van valami, a mi a [testi-, lelki ép embernek az egészéges érzések utáni vágyakozását megmagyarázza. — Ez azon állapot, amikor az ember nem ér rá saját gondolataival foglalkozni, amik utóvégre minden egyes embernél 80 — 90 százalékban kártékonyak. Mert mindig, még az úgynevezett boldog embereknél is, aránytalanul több a nehéz, a gonddalteli gondolat, ami lelki és testi bénulást von maga után. Annál inkább jótékony és mindenekfeletfc megbecsülendő tehát az a néhány szerencsés perez, amikor az illető egyén ráér látó szemmel megfigyelni egy más embert, vagy a természetből azt, ami épen szemei előtt terül el. Mintha csak a saját megszokott, nehéz gondolatai elengedték volna egy kicsit szórakozni, vagy mintha a lélek engedőimet kért volna a matériától rövid félórái, távoli mulatozásra. . így mentem, szórakoztam és mulattam. És nem háborgatott az utca tengerzugásos moraja, amelybe olykor, mint egy erőszakos, csengő detonáció belévágott az el-alsikló villamos kocsik hirtelen felcsendülő, erős csengőütése. Egyszerre egy hangot hallottam. Emberi hangot, akkor ugyan nem tudtam, vagy rémültömben nem gondoltam rá, hogy micsoda hang lehetett. Mert úgy zengett, mintha nem emberi torok lett volna méhe, hanem egy haragos istenség harsonába fújta volna dühének villámló tüzét. Csak nagy sokára, egy másod perc múlva tudtam meg, amint villámgyoran megfordultam, hogy egy anya kiáltott. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát Ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipJraktára. Megérkeztek 111 az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
