Szamos, 1906. szeptember (38. évfolyam, 70-78. szám)

1906-09-13 / 73. szám

XXXYIH. évfolyam­Szafaár, 1906. szaptembar hó 13. (csütörtök) 73, szán. SZAMOS. ITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákőczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak ázatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Yárosi közgyűlés. Hétfőn délután 3 órakor tartotta a városi törvényhatósági bizottság szeptember havi rendes közgyűlé­sét. A főispán távollétében Pap Géza polgármester elnökölt. A hi­telesítő küldöttség kirendelése után a tanácsjegyző felolvasta a polgár- mester havi jelentését. Polgármesteri jelentés. A havi jelentés részletesen fog­lalkozik az általános csatornázás kérdésével és elmondja az ügy legújabb fejleményeit. A debreczeni kultúrmérnöki hivatal ugyanis visz- szaküldte a csatornázási terveket s azokhoz egy mü-leirást fűzött, mely szerint a csatornázás a vá­rosra nézve úgy pénzügyileg, mint egyéb közérdekek szempontjából aként lenne legelőnyösebben meg­oldható, ha a csatorna-hálózat nem a Szamosba, hanem a Túr vizé­nek szabályozása következtében a város határában építendő Égre patakba lenne betorkoltatva. Ezál­tal a földmivelésügyi m. kir. mi­nisztérium közegészségi osztálya által készített tervekben némi vál­tozás állana be, de ez költség- többletet nem okoz, ellenkezőleg, a szenyvizek leszűrésére szükséges 140 hold terület jövedelme 17000 koronával szállítja le az évi üzemi költségeket. Tehát a csatornákon lefolyó szenyviz ezen terület ön­tözésére fordittatik s a talajon le­szürődvén az Égre csatornán nyer lefolyást. Ez határozott előnye s tervezetnek a másik fölött, mert i csatorna-halózatnak közvetlenül i Szamosba torkoltatása mellett, hog r drágább kivitelű, állandóan meg­fertőzné a folyó vizét. A csato - názás hozzávetőleg 1,275,000 ko . beruházást igényel. Az üzem évi költségvetése pedig a kulturméi • nökség által készített variáns terv szerint 58,000 koronába kerülne, melyben benne foglaltatik a befek­tetés törlesztése is. Ez a rövid ismertetés is mu­tatja, hogy a kérdés megoldása komoly stádiumba jutott s remél­hetőleg rövid idő alatt elő lesz készítve a határozathozatalra. Elmaradt választás. Az üresedésben levő végrehaj­tói állás választás utján való be­töltése levétetett a napirendről, mivel a főispán nem volt jelen a közgyűlésen s mivel váratlanul közbejött akadályok miatt nem ad­hatott megfelelő felhatalmazást. Tanácsi előterjesztések. Az esküdtbirósághoz b izalmi férfiakul a mostaniak újból meg­választattak. A kereskedő-tanonc­iskola tantestületének 3 évre tör­tént megalakulását a közgyűlés tudomásul vette. A tantestületben változás nincs. Gazdasági ügyek. Az avasi erdőben szükségessé vált építkezéseket közgyűlés mi­előbb végrehajtani rendelte. A fer- tőtlenitési dijakat illetőleg közgyű­lés fenntartotta azon határozatát, hogy a fertőtlenítések után dijat nem szed, azonban oly módosítás­sal, hogy a fertőtlenitési költségek­nek csak felerészét fedezi a köz­pénztárból, mig felerészét az orsz. betegápolási alap terhére számítja fel. — A Pannónia bérletének egy e célra alakult részvénytársaságra való átruházásához a közgyűlés hozzájárult. — Korányi János azon kérelmének, hogy árvaszéki ügyész korában elveszett árvapénztári kö­vetelés elengedtessék, közgyűlés helyt adott, miután a követelés behajtása körül jóhiszemüleg járt el. Fogarassy Sándor kérelme. A közgyűlés megengedte, hogy Fogarassy Sándor Rákóczi-utca 26. sz. telkén építendő lakóházának három-emeletes udvari részét szabályrendelettől eltéröleg 3-10 m. szoba belmagassággal építhesse. Hatósági átirat. Kolozsmegye közönsége fölirt a földmivelésügyi miniszterhez az egy éves borjuk vágatásának or­szágos betiltása tárgyában, miután ez az állatállományt csökkenti, az állattenyésztés érdekeit veszélyez­teti s végeredményében a hus- drágaságra vezet. — Megkeresés íolytán közgyűlés a feliratot hason­szellemü felirattal támogatni ren­delte. Magán kérelem. Közgyűlés Losonczy Károly pénztártisztnek egy havi szabad­ságidőt engedélyezett. A községi és körjegyzők helyzete. Úgy az állami administrate tiszt­viselői köreiben, mint a széles társa­dalomban minduntalan hangoztatott igazság, hogy a községi és körjegy­zők végzik azt a sokoldalú terhes munkát, mely alapját képezi az ál­lami gépezet feldolgozandó anyagá­nak. Nagy igazsága volt megboldo­gult Szilágyi Dezsőnek, ki egy ban­ket alkalmával azt mondta, hogy anyagi helyzetüket tekintve mégis olyanok a jegyzők, mint az iram­szarvasok : a legtöbbet futnak és mohát esznek. önkéntelenül is eszünkbe jut ezen igazság most is, mikor az államkor­mány az egész ország által jogosnak és méltányosnak talált fizetéskiegé- .«sütést elhatározta s vármegyénkben I ftk az összeg 1905. január elseje óta diáig sincs kifizetve. Ebből meg lehet Ítélni, hogy meny­nyire mostoha elbánásban részesülnek a jegyzők s az illetékes közegek mi­képen valósítják meg azt a hangoz­tatott feladatot, hogy a jegyzők anyagi helyzetén sürgősen kell se­gíteni. Sajnos — és ezt kénytelen vagyok konstatálni, — hogy a jegyzők iránt tanúsított ezen mostoha elbánásnak némileg részesei maguk a kartár­sak is. Nyilvánvaló, amint a tapasztalat mutatja, hogy manapság fizetéskiegé­Ä miniszternél. A miniszterelnöknek nem volt fo­gadónapja, de azért tömve volt a miniszteri előszoba. — A kényelmes borszékben elsüppedt testtel mereng­tek maguk elé a kérvényezők, csupa úri ember, nagycimü és magasrangu előkelőség. Valamennyinek az arcáu meglátszott az afölötti töprengés, hogy vájjon minő érveket vigyen az ütkö­zetbe kérdése támogatására. Néme­lyiknek hangtalanul mozgott a szája, mosolygott; a fejét hajtogatta, a lá­bait surolgatta, az ilyen már gondo­latban ott állt a miniszter előtt, szó­nokolt, bókokat mondott stb. Időközben egy lilaszin öv ide-oda mozgott. A lilaszin öv elegáns sza­bású fekete papi köntösre simult, a köntösben egy fiatal kanonok nevet­gél, libbent ide-oda. A papi köntös olyan előkelőén omlott le a kanono­kon, mintha nem is papot, hanem világfit takarna. Egy csoportban erősen lenyirt fejű erősen kivasalt szalonruhás, időses urak suttogtak s közbe tisztelettel néztek a miniszterelnök vánkosokra záródó szárnyas ajtajára. Főispánok lehettek. A legmesszebb fekvő sarokban szú­rós szemmel cinikus mosollyal nézte a sürgő forgó és börszókeikben elnyúlt kérvényezőket egy sötét képű ember. Egyedül ő nem volt fekete ruhában. Hétköznapi utcai öltözékben jött fel a miniszterhez s mikor belépett az előszobába, recsegő hangon, amelyet világért nem halkitott volna meg, beszélt a titkárhoz : — Van valaki benn ő excellenciá- jánál? — Oh kedves szerkesztő ur, mondta előzékenyen a titkár, az államtitkár ur ő méltósága referál most, de rög­tön végez. A szerkesztő komoran nézett körül a termen és fejével a jelenlevők felé intve gőgösen kérdezte : — És ezek ? — Majd a szerkesztő ur után. A szúrós szemű embert ez a felelet kielégítette és beült a legmesszebb fekvő sarokba. A terem Duna felöli ablakában két miniszteri tanácsos állt aktakkal a hónuk alatt. Ök is referálni jöttek s közben kibámultak a Dunára, ame­lyen karcsú propellerek kergetőztek. Közben pedig a suttogásokból foly­ton kihallatszottak a czimzések, a melyekkel egymást illették az egyes csoportokban. — Oh, méltóságos uram! Kérlek nagyságos uram! Egyszerre csak kinyílt a minisz­terelnök szobájának ajtaja és nehány aktával kezében kilépett az államtit­kár. A jelenlevők mélyen meghajoltak, talán még mélyebben, mint ahogy a miniszterelnök előtt szoktak. Hjah, a miniszterelnökök változnak, de az adminisztratív államtitkárok megma­radnak. — A szerkesztő e meghajlás alatt már ott is volt a miniszterelnök ajtajánál. Az államtitkár eltávozott s a terem­ben újra megindult a halk suttogás. Nóhányau mérgesen néztek a szer­kesztő után, aki már eltűnt a minisz­terelnöki ajtószárnyak mögött. — Ki ez az ember ? hangzott fel a bosszús kérdés. A titkár ünnepélyesen válaszolt. A szerkesztő nevére a kórdezősködők felszisszentek: — Ah, ez veszedelmes ember ! Egyszerre csak nagy robajjal föl­nyilt az előszoba ajtaja. Kövórkós, vadképü ember rontott be. Kemény, őszülő sörte haja égnek meredt, a szájában vastag cabarot szivar. Egye­nesen a titkárnak tartott. — Szervusz ! Mit csinál Károly ? A titkár hétróthajolt. — O exszellenciájánál most a szer­kesztő van benn. De ha parancsolja nagymóltóságod . .. — Köszönöm ... Csak hagyd el. Ráérek. Az a szerkesztő bizonyára megint valami huncutságot eszelt ki .. . A kövér, bikanyaku ember erre megfordult és szétnézett a termen. A két miniszteri tanácsos és a főispá­nok nagy tisztelettel, hajoltak meg. — Szervusztok, szervusztok! iutett feléjük a vastag nyakú, a ki valósá­gos belső titkos tanácsos volt, füg­Róth Fülöp kárlsbadi czipőr aktár át ajánljuk: a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb cziporakUra. Megérkeztek Illaz őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.

Next

/
Thumbnails
Contents