Szamos, 1906. szeptember (38. évfolyam, 70-78. szám)
1906-09-09 / 72. szám
XXXVIII, évfolyamj Szatroar, 1906. szeptember hó 9. (vasárnap) POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. 72. szám. Előfizetési á r : SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára IG fillér. Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Ittiodsna^mü dijak Siatmaron, a lap tiadóhivtiialaua/. fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Á szociálizmus és a morál. Mi a szociálizmus? Nem egyéb, mint olyan társadalmi mozgalom, melyben az úgynevezett nép, a munkás, a földmivelő, vagy a negyedik : a legalsó osztály törekszik uralomra. Mint minden társadalmi törekvés, ez is teljesen jogosult. És ha a világtörténelmet tekintjük, azt látjuk, hogy szemünk számos hullámokon haladt a mai realizmusba és hogy idővel okvetlenül uralomra kell jutnia a társadalom legalsó osztályának. Ezt a menetet, folyamatot semmiféle emberi hatalom sem állíthatja meg. A szociá- lizmusnak tehát jövője van. De loníos kérdés, hogy egyelőre lesz- nek-e nagyobb sikerei ? Rendes körülmények közt nem. Ha csak egy véres, egy szörnyű forradalom nem diktál egyes pontokat, mint 1649-ben és 1792-ben, mind erőtlenebb lesz a szociálizmus. — Később üldözésnek, elnyomásnak lesz kitéve. Előbb az anarkistákon kezdik az üldözést, utóbb a szocialista vezérekre kerül a sor, végül mindnyájukra. Az idealizmus még e hullámban sem tűri meg a szo- ciálizmust, mely merő individualizmus, vagyis az egyének részvénytársasága. Mikor ugyanis e három eszmét, a szép, jó és igaz eszméjét egységben togja fel az ember, mikor a tekintély és hagyomány s az általános nagy elvek uralkodnak bensőnkben, akkor nem lehetünk barátai a realizmus széthulló, szétbombó társadalmi felíogásának, relativizmusának. Különben maga a szociálizmus is súlyos helyzetbe jutott s erősen érzi az idealizmus nyomását. Minden izében bomlik. Részekre, pártokra oszlik, melyeknek okát senki sem tudja megmondani, vagy állítólag nem akarja bevallani. Mert úgy szoktuk mi emberek, hogy a mai irányok híveit rosszasággal, romlottsággal, hamissággal vádoljuk, mintha tehetnének yóla, hogjp nekik más meggyőződésük van. A szabadelvűt gyűlöli a reakcio- nárius, a klerikális, a realistát az idealista, a merkantilistát az agrárius és igy tovább a mai társadalom ezerféle csoportjából az egyik a másikat. Pedig az illetők csak annyiban okai ezen gyűlöletnek, amennyiben részei, tagjai valamely gyűlölt és gyűlölő osztálynak, a melyből nem tudnak, vagy nem óhajtanak kiválni, lelkűkre nem hatott annyira az idealizmus, vagy realizmus, hogy szakíthatnának. De hát mi az oka a szociálizmus bomlásának ? Az ébredő és győző idealizmus, mely szivünkben^ elménkben uj életre kelti a tekintély i morált. így látni ezt a XVIII. század végén, mikor a társadalomból lassankint pusztulnak a politikai és szociális utópia mesterei, vagy legalább ártatlanoknak, egyszerű ábrándozóknak tekintik őket. 1815. körül elérte délpontját az idealizmus és a realizmus útjára tér az ember. Az egész müveit világot betölteni látszik az anyagi érdekek hangoztatása Államférfiak és politikusok tele vannak anyagi kérdésekkel. De mintegy busz év óta ébredezik, sőt ma már derekasan működik az idealizmus, mely gyarlónak, hitványnak, romlottnak vallja az embert, akit meg kellene fékezni és a jóra kényszeríteni. — Reális időbeli lágyságunk jónak tartja az emberi természetet s ezzel indokolja az egyén önállóságának, szsbadságának követelését; ideális időkben az ellenkező szempontból indulunk ki s meg akarjuk fékezni az embert. Most tehát nagyszerű k- p tárul elénk, az ideális és reális gondolkodás harcának képe. Mivel a morál kérdése fog- ídrkoztatja az embereket, a szoci- álisták sem menekülhetnek előle s számos becsülőjük, gondolkodójuk részint a maga, részint a mások megnyugtatására fejtegetik a morál kérdését s igazolni akarják az idők árjával módosuló tanaikat. Például az egyik azt mondja, hogy a szolidaritás a morál, a másik, hogy maga a szocializmus a morál, a harmadik, hogy a társadalmi igazságosság a morál, a negyedik, hogy a humanitás a morál, az ötödik, hogy az egyenlőség a morál. És igy tovább. Mikor azt hallom merészen hangoztatni, hogy maga a szociálii- mus a morál, eszembe jut azt felelni reá, hogy ma nincs már igazi szociálizmus, azért is vannak any- nyi pártra, felekezetre töredezve, bomolva. Most csupán munkások vannak, kik bérharcot indítanak a gyáros ellen, vannak anarkisták, kik a fejedelmekre s a vezető államférfiakra leskelődnek, de igazi szociálisták, amilyeneket a XIX. század lelkes emberei közt ismerünk, kik rajongtak a gondolatért, hogy az ember édes testvére, hü felebarátja embertársának, ma ily szociálizmus nem lehetséges. Ma van patriarkális védelme a szegény kisiparosnak, a jámbor földmivelő- nek, egyszerű munkásnak, ma len- sőbb erkölcsi szempontból bizonyos atyai jóakarattal tekintünk az Ínségesekre, a nyomorgó munkásra, ez azonban idealisztikus, nem pedig szociálisztikus gondolkodás. Sokan megütközhetnek azon, hogy én most, mikor lapjaink minden hasábján találkozunk szociális, szociálizmus, szociálista szókkal, mikor a szociológiával foglalkozik minden árva gondolkodó, mikor vérengző szociális lázadások, szörnyű forradalmak állanak előttünk, akkor merem állítani, hogy igazában véve megszűnt, pihenni tért a szociálizmus, mert szivünkből Búcsú Álomországból. Bontja leplét a rózsaszínű hajnal Csoda-fák között búcsú nóta száll. Álomországból vándorútra indul Egy csapzott szárnyú énekes madár. Álomországból kiverték egy este Nagy vihar jött rá ; megtópte, leverte, Csapzott szárnyakkal vissza nem mehet Álomországban szép köntösben járnak Felborzolt tollú, sáros, csúf madárnak Ott maradni, ott lakni nem lehet. Pedig de szép volt az az álomélet. Fényes szárnyakkal azúr égbe járt;. Szerelem rétnek, boldog sok lakója Nem látott még olyan boldog madárt, Ha leszállt a rét puha bársonyára S rákezdett szépen, halkan nótájára A körötte nyíló sok-sok virág Illatos kelybét felé mind kitárta Daloló ajkát szomjas csókra várta... De szép is volt az az álomvilág!! Bontja leplét a rózsaszínű hajnal S álomországból menni, menni kell, Széltől is óvott, gyönge, puha szárnya Én Istenem, vájjon, hogy viszi el ? Messze, messze viharral, vésszel telve Yár reá az életnek rengetegje A sok küzdés is mind, mind rája vár ! Jaj,! megél-e? jaj, hogy rak ottan [fészket Hol csak nagy szárnyú, nagy madarak [élnek Egy gyönge tollú, viharvert madár ? Iudul, indul. Libbenti könnyű szárnyát Álomországból örökre megyen Álomországnak boldog sok lakója Utána néz könnyezve csendesen . . . Felhők úsznak, torlódnak fen a légben De menni kell Neki vág hát merészen A nagy útnak, hogy elérjen oda, Hol a nagy tollú, nagy madarak járnak Kik a viharral bátran szembe szállnak, A hol ezután lesz majd otthona. Jól van, jól van gyönge kis madárkám Nagy utadnak csak vágj bátran neki. Lever egy párszor majd a sors viharja ? Nem baj, ne félj, a küzdés DÖveli Gyönge szárnyad majd hatalmasra, [szépre S te felszállasz a fellegek felébe, Hová soh’ sem jut gyáva, könnyező ! Ne sirasd hát meg bokorbeli fészked Szebbet ad majd a küzdő élet néked Szebbet ad majd egy büszke bérctető ! Debrecen 1906. május hó. Virághullás. Nézd ! Lehullottak az ákácfavirágok ! Szólt a fiú: Isten veled. Megyek. Búcsúzzunk e!! Jaj ! érzem már nem [járok Virágos fák alatt többé veled. A tavasz meghalt, nyár jött a nyomába Napsugaras, izzóan perzselő. Az álom meghalt s lelkemből utána Büszke vágyak nagy raja tör elő. Kinyílnak még az ákáozfavirágok Szólt a leány. Ne menj, maradj velem. Nagy vágyaknál szebbek a csöndes [álmok A mindennél szebb jaj, a bű szerelem. Éget a napnak perzselő sugára Ne kergess forró, nyári vágyakat, Int felénk a boldogság kis tanyája. Jobb lesz ott a hüs, árnyas fák alatt! Szólt a fiú : Megyek. Mert hiv az élet. Gyümölcstermő nyár integet felém. Megyek. Már többé nem bolyongok [véled Virágos rétek bimes mezején. Sugaras lelkem pompás rónaságán Sok arany kalász aratásra vár. S erős karokkal, hogy maradjak gyáván Mikor szólít, sarlóra hív a nyár. Elhallgattak, busán egymásra nézve Tovább mentek az árnyas fák alatt. A nyári nap a fáknak sűrűjébe Belopott egy két izzó sugarat. S szólt a fiú, mig fény gyűlt ki szemébe. Én érzem, meglesz küzdelmemnek bére Babér fogja övezni fejemet. És szólt a lány — mig köny szökött [szemébe Balga álmok, nagy vágyakért cserébe Mórt, ölnél meg két boldog életet ? Debreczen 1906. junius hó. Hangulatok. Ha jó a csöndes alkonyati óra Megpendíti szivemnek búrjait Erzö lelkemnek lágy, selyem vonója. — Ha jő a csöndes alkonyati óra. S büvüs akkordok kelnek szárnyra [szépen Nóták, dallamok szállnak ki belőle Susugó szellő szárnyra kapja őket És röpülnek az alkonyati szélben. Róth Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és viliké legnagfobb czipMUra. Megérkeztek I 11 az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
