Szamos, 1906. szeptember (38. évfolyam, 70-78. szám)

1906-09-02 / 70. szám

POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP „A Szatmármegyei Községi- ás Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes széni ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, & lap kiadóhivaiaíaban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Városunk középiskolái Ha most, e napokban a Kölcsey- tér körül járunk, szemünkbe tűnik a nagy sokadalom, mely a két fő­gimnázium kapuját ostromolja. Az ifjú nemzedék sietve tolong a tu­domány forrásaihoz, hogy meg­szerezze magának az életre szük­séges ismereteket. Annyiszor elmondott igazság, valahány hírlapi cikk a tanév ele­jén, mind azt panaszolja, hogy a magyar ifjúság aránytalan nagy tömegben tódul a gimnáziumok és egyetemek falai közé, holott a tudományos pályán ma már bol­dogulni nem lehet. Középiskoláink nem képesek befogadni a jelent­kező ifjakat, pedig újabb időben nagyon sok iskolát állítottunk és párhuzamos osztályokat létesítet­tünk. Kétségtelen, hogy ez a tul- tengés nem normális állapot, de ezen csak a magas politika fog változtatni Mihelyt Magyarország megszűnik pusztán földmivelő ál­lam lenni, mihelyt lesznek ipar- vállalataink, gyáraink, fejlett keres­kedelmünk, azonnal szűnni fog a gimnáziumok túlzsúfoltsága. íme, ahol a magyar állam ki tudta fej­teni erejét, valóságos kincses bá­nyát nyitott sok ezer családnak a megélhetésre. A magyar állam- vasút alig egy pár évtized alatt áldás forrása lett a magyar társa­dalomnak, a posta, távirda, telefon szintén igy fejlődnek .és sok ezer exisztenciát teremtenek. Csinálja meg a magas politika a magyar hadsereget s a magyar intelligens ifjúság egy jó része a katonai pá­lyát fogja választani. — Csináljon magyar nagyipari és kereskedel­met, az ifjúság nagyrésze oda fog özönleni. A magyar ember nem vonakodik a reális pályától, ma már nem irtózik a munkás blúz­tól, ha látja, hogy tisztességesen megélhet az ipari pályán. Fiskális nemzet csak voltunk, ma az Ame­rikával való összeköttetésünk más eszméket termel társadalmunkban. Hanem a mai viszonyok közt nem válogathatunk a pályákban, fejlő­désünk nagyon egyoldalú s ezért zsúfoltak a gimnáziumok. A gimnázium alsó osztályaiban nagy munka vár a tanárokra. Ne­kik kell lelkiismeretesen kiválo­gatni. megrostálni a talentumokat, melyeket maga a gyermek, sőt maguk a szülők sem ismernek, vagy igen gyakran félreismernek. A tanár veti mérlegbe a szellemi tehetségeket, megméri a gyermeki lélek erőit s szigorral, de atyai jó­akarattal irányítja a gyermeket s a szülőket a pályaválasztásban. A szülők többnyire elfogultan Ítélik meg gyermekeik tehetségét, nagy költségbe kerülő éveket veszteget­nek el sokszor, mig rájönnek, hogy hibásan választották meg az irányt, a pályát gyermekeiknek. A tanár­nak kell tehát elég korán felis­merni az ilyen tévedést és kímé­letesen figyelmeztetni a szülőket, hogy ne vesztegessék az időt s a költséget haszontalanul. Ha a jó­akarata tanácsnak foganatja nem lenne, magára vessen a szülő, ha gyermeke nem fog haladni a nem neki való pályán. A gimnázium s a felső szakis­kolák elvégzése nagyon hosszú és költséges pálya, egyáltalában nem áll arányban azzal a sikerrel, juta­lommal, ami e pálya végén vára­kozik a meglett korú férfiúra. A reális pályákon rövidebb utón na­gyobb sikereket érhet el az ifjú ember. Most nyílik meg városunk­ban egy felső kereskedelmi iskola, mely képzett kereskedőket log ne­velni a magyar kereskedelem szá­mára. Sehol jobban nem érvénye­sülhet a szakképzettség, mint az üzleti világban, melynek ezer meg ezer ágazatában egy képzett ifjú ember könnyen tájékozza magát s értékesítheti szaktudását. 18—20 éves korban olyan pozíciót szerez magának, aminőt pl. a birói pályán 30 -35 éves korában érhetne el. Ha egy ilyen szakképzett nemze­déket nevelünk a kereskedelem számára, pár évtized múlva egész más képe lesz a magyar keres­kedő-világnak. Melegen üdvözöljük az uj iskolát városunkban s nem tudjuk eléggé ajánlani a taníttató szülők figyelmébe. Városunk egyik szakiskolája a férfi tanitóképezde. Igazán csodá­val határos, hogy a négy gimn. osztály elvégzése után akad még tehetséges ifjú ember, aki magá­nak a tanítói pályát választja élet­hivatásul 800—1000 kor. fizetés mellett. Tizenkét esztendei iskoláz­tatás után nyerhet az ifjú ember tanítói oklevelet, amellyel azután leszögezi magát egy egész életre a szegénységhez, Családot alkot és gondban őszül meg. Ezer ko­ronának forgalmi értéke oly cse­kély, hogy abból egy családnak megélni, gyermekeket neveltetni képtelenség. A katonai parádékon meg lehetne könnyen takarítani annyit, hogy a tanítók fizetését 1600 koronára emelhetné az állam s a tanítók hadseregével a kultúra terén nyernénk nagy szellemi csatát! Városunknak van még ezen kí­vül — nem említve most az elemi iskolákat — iparos-tanonc, keres- kedő-tanonc, gazdasági és ismétlő iskolája, zenedéje, vasúti interná- tusa, több konviktusa, amelyek mind megnyílnak e napokban a tanuló ifjúság számára. Jó remény­nyel üdvözöljük az ifjúságot s me­legen óhajtjuk, hogy az uj tanév gazdag gyümölcsöket teremjen a számukra és a szülők reménye nyerjen valósulást! B. 'ejs'ä»' Á Mányi erdőben. — Egy bíró naplójából. — Irta: Császy László. 1904. aug. 21 Gyönyörű augusztusi délután van. Éppen olyan, mint akkor. A tárkányi erdő hangos a kirándulók lármájától. Tarka csoportok ülnek szerteszét a pázsitos zöld réten, a melyet sejtel­mesen zsong körül az erdős hegyol­dal sötét koszorúja. A természet derűs vidámsága, a zugó erdő, csobogó patak, illatos pá­zsit eifeledteti egy időre a városi egyformaságot, mindenkinek arczán gondtalan vidámság, eleven jókedv tükröződik vissza. Mintha mindenki újra éledne e gyönyörűséges zöld erdő láttára, mintha minden igyeke­zetével ki akarná aknázni azt a sza­badságot, a mit a vasárnap nyújtott számára. Elmerengve járok e tarka csopor­tok, gondtól ment, vidám arcok kö­zepette. Eszembe jut a múlt, meg­szállja szivemet az édes emlékezés. Egy csoport ragadja meg különö­sen a figyelmemet. Lehetnek nyolcan-kilencen. Két öreg nénike : úgy látszik mamák. — Jóságos arcuk édes örömtől sugárzik az őket körülvevő fiatalság eleven vidámságának szemlélése közben. A situatióból Ítélve két család, — melyből a családapák hiányzanak s a bizalmas viselkedésből közeli roko­noknak kell őket hinnem. De talán mégse . .. A társaságnak egyik tagja, egy fia­tal barna férfi olyan epedő, remény­teljes pillantással néz a mellette ülő piros arcú leányra, a mi már nem a rokon, hanem a szerelmes pillantása. Szinte látszik az arcukon, hogy nem ügyelnek a társaság beszédére, hanem valahol egy másik világban ölelkez­nek lelkeik. A társaság egy másik férfi tagja épen valami érdekes história elbeszé­lésébe fogott, mert mindenkinek a figyelme reá van irányítva. Az ifjú párt azonban úgy látszik ez sem ér­dekli, mert ez alatt ők felhasználják az alkalmat, hogy egy titkos kézszo- ritást váltsanak. Talán azt sem tud­ják, miről volt szó, mert a mikor a társaság vidám zajából megtudom, hogy az elbeszélésnek vége : olyan ijedten rebbennek szót, mintha csak egy édes álomból ébredtek volna fel. Közelebb megyek hozzájuk s a mint elhaladok mellettük, figyelmesebben megnézem arcukat. Egymást szerető két lélek boldogságát olvasom le róla s úgy fáj az emlékezés a letűnt szép múltra. Igen, én is voltam egyszer boldog, épen olyan, mint ez az ifjú szerelmes pár. Én is épen itt, ebben az erdőben éltem át életem legboldogabb délután­ját. — Talán az is épen egy ilyen augusztusi délután volt. Nagyon szerettem egy barna kis leányt. Tiszta volt a szive, angyali ártatlanságu a lelke s olyan nagyon szeretve éreztem magam az Istentől, hogy viszonozva láttam nála szivem érzelmeit. A 18-ik óv tavaszán, mint fiatal joggyakornok kerültem az e ... i tör­vényszékhez s ott egy tavaszi mulat­ság alkalmával ismerkedtem meg vele. Mindjárt az első látásra megszerettem s első látogatásomtól kezdve, a mit lázuknál tettem, csak fokozódott sze­relmem. Bejáratos lettem a házhoz s a szi­ves fogadtatás, a melyben részesül­tem, csak táplálta bennem a reményt, hogy magamévá tehetem választotta­mat. Azonban alig egy év múlva más törvényszékhez kerültem el, mint aljegyző. A bucsuzás, a keserű elvá­lás gyötrelmei között csak az az Ígé­ret vigasztalt, hogy kis szerelmesem hűséggel vár reám. De a távolban annyira nélkülöztem csengő kacagását, édes beszédét, hogy nem tudtam nyugodni. Bizonyosat akartam tudni. Mihelyt nyári szabadságomat ki­kértem, első utam kis szerelmesemhez vezetett. Elhatároztam, hogy a szülei előtt is nyilatkozni fogok. Az ott töltött pár nap alatt több­ször meglátogattam őket. Egy délu­tán kirándultunk ebbe az erdőbe is. .itt ültünk mi is a rét illatos pázsit­ján s hallgattuk az erdő rejtelmes zúgását. Ketten voltunk csak fiatalok, volt alkalmunk egymással elbeszélgetni. Mig a szülők és a többi jelenlevők Róth Fülöp kárlsbádi czlpőraktárát Ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatraár és vidéke legnagyobb cziporaktára. Megérkeztek I T I az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik-

Next

/
Thumbnails
Contents