Szamos, 1906. augusztus (38. évfolyam, 61-69. szám)
1906-08-26 / 68. szám
69, szám. XXXVHI, évfolyam-. Szatmár, 1906. augusztus hó 30. (csütörtök) K\ % ^ o v •J> 'jr f SZAMOS. OL ITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. árSN. Előfizetési ár: Egész év ® kor< — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza S. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában tikién dók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Kapunyitás. nagy szünidő elmúlt; a tudo- mdy csarnokainak kapui ismét rrgnyilnak, hogy magukba fogadja a tudomány után szomjuhozó juságot. Igen feltűnő, hogy az utolsó évtized alatt a tudomány után sovárgó ifjúság száma mennyire megnőtt, különösen a középiskoláknál. Ez mindenesetre az idők jele. A haladó kor szellemének tudható be, hogy a közéletben, a köznép hitében mindjobban terjed és hódit a bibliai igazság: „Elvész a nép, mely tudomány nélkül való.“ Lassan ugyan, de kitartóan haladunk kulturális céljaink felé. Ezen munkánk közben azonban egy ferde gondolkozást találunk közéletünkben. Igen sokan vannak, kik. ha gyermekeiket taníttatják és ebben már a középiskolánál tartanak, mindenáron „tudományos“ embert akarnak gyermekeikből csinálni, akár van a gyermekben tehetség, rátermettség, akár nincs. Egy-két esetben ez sikerülhet is, de bizony legtöbb esetben nem. így áll elő aztán az a ferde állapot, hogy van szülő, kinek egyik fia egyetemen jár, a másik meg — esetleg saját hibáján kívül — kapál, kaszál. Ez utóbbi azonban nem szégyen, mert a kasza, kapa, eke ép oly tiszteletet parancsol, mint a Werbőczy „Tripartituma,“ vagy más tudományos ág. De ferde az állapot az általános kulturális szempontból is. Mert nem az a müveit állam, melynek lakossága 25—30 százalékban tudományos, 70 — 75 százaléka meg analfabéta. A íöldmivelési napszámos, a földmives, az iparos ép úgy, mint a tanár, orvos, ügyvéd stb. jogot íormálhat s követel a műveltségből, már t. i. tehetségéhez mérten. Ez a mai kor demokratikus felfogása. Nemcsak az föltétlenül szükséges, hogy az elemi iskola tanítson Írni, olvasni és számolni, ez már köztudomású dolog, értelmes ma gyár embert szeretnénk magunk előtt látni, minden polgártársunkkal, mint köréhez képest kellő műveltséggel biró egyénnel szeretnénk érintkezni, ki meg tudja becsülni, értékesíteni önmagát, mást, önmagáét és másét. A közel múltban lefolyt politikai és társadalmi küzdelem közepette* meggyőződhettünk arról, hogy mennyire szüksége van e hazának önálló gondolkozásu, értelmes magyar emberre, ki amellett, hogy a nélkülözhetlenül szükséges elemi tudománnyal rendelkezik, tudja meg azt, hogy ő első sorban is magyar honpolgár és mint ilyen, fel kell, hogy ruházza magát honpolgári erényekkel, melyek őt méltóvá teszik arra, hogy magyar legyen. Nem feltétlenül szükséges tehát, hogy e hon minden polgára tudományos emberré képeztesse ki magát, vagy épp léltudóssá, ki veszélyezteti a társadalmi rendet. De viszont kellő tudás és műveltség nélkül elparlagosodni, elsatnyult butaságban hagyni a nemzetet, nagy bűn volna. Az 1868. évi XXXVIII. népoktatási törvénycikkben igen szépen vannak lerakva a népnevelés és műveltség alapeszméi. Berzeviczy Albert dr. volt kultuszminiszter a fenti törvény szándékolt revidiálá- sával pedig még intenzivebbé óhajtotta tenni a népoktatást. Csak a íentemlitett törvény végrehajtása körül észlelt és mai napig is fent- álló bajok akadályozzák meg, hogy a hivatott törvény még nem érte célját. A bajok, akadályok tömkelegé a falusi népiskoláknál észlelhető, mert a köznép még ma sincs áthatva a népoktatási törvény 'Hasznos voltától s általában azt tehernek, nyűgnek tekinti, mint minden oly törvényt, vagy.intézményt, amelynek kézzel fogható áldásos eredménye azonnal nem dokumentálható. A népnevelés és közműveltség eszméje, szép célja nem áll kellő világításban a nép szeme előtt, habár már számos szomorú és káros eset bizonyította be a gyakorlati életben, hogy a szükséges és kellő iskoláztatás hiánya mily áldozatokat okoz. Szüksége van tehát az iskolázatlan köznépnek szellemi fejlesztésre, melynek melegágya az iskola. De az iskola maga is erkölcsi támogatásra szorul. Ez az, amit nélkülöz sok helyen egyéni nézeteltérések, inadolencia folytán a nemzet közérdeke kárára. Bármint is gondolkodunk, ott, hol a nemzet, az ország kulturális fejlődéséről van szó, egyetértőén, szociálisan kell eljárnunk. Mert senki kétségbe nem vonhatja, hogy egy nemzet boldogulásának egyik alapföltétele az erkölcs, a nemes gondolkozás, melynek alapvető igéi először az óvodában, később a legutolsóbb falu iskolájában is hangzanak el. Innen fejlődik tovább a művelődés, mely hivatva van a nemzet gyermekeit az elparlagosodástól megmenteni. Hivatva van a nemzetet álmából fölébreszteni, a kultúra alacsony fokáról, a tudatlanság posványából kirántva az igazi, tisztességes becsületet tudó élet útjára terelni. A műveltség alacsony fokának szomorú tapasztalatai regisztrálására előttünk állanak az oroszországi véres események, minőket az újkor történelme nem tud felmutatni, ahol a sötétség küzd a világossággal. A nagy orosz nemzetben íölébredt az oroszlán, eget akar vivni, szabad akar lenni, de a tudatlanság láncot ver reá, de ki-kitör elkeseredett leikéből a szenvedés, elnyomás hangja és tette, Az ősz haj. — Hölgyeim önök csodálkozásukat fejezték ki ősz hajam felett, sőt ön kis Cláriss még maliciózus megjegyzéseket is tett rá, mintha mesterségesen öregbitnóm magam. El fogom hát beszélni e kézzelfogható anach- ronizmus történetét, ha érdekli önöket. A társaság élénk „hajjukozással“ helyezkedett el a fiatal mérnök körül, aki szivarja tüzére bámulva gondolatait próbálta összeszedni. — Emlékezni fognak, mikor tavaly ilyentájban a bólavölgyi vasút építését megkaptam, milyen lelkesedéssel beszéltem uj feladatomról. Szörnyű hegyes vidék volt, úgy hogy minden tudásom össze kellett szedni, hogy a munkának megfeleljek. A legnehezebb része a pályának a V.-i állomás utáni szakasz volt. — A völgybe nem építhettem, mert elől egy folyó zuhogott, a hegyoldala mészkő lóvén, töltést se csináltathattam. Más nem maradt tehát, mint a hegyet megkerülve a két csúcs között egy viaduktot építeni. E munkámnál álltam talán hivatásom magaslatán. A munka szerfölött sarkalta ambiciómat, nagyot, tökéletest alkotni. Egyetlen segítőm a dolog eszmei kivitelében műn ka vezetőm Glu- iseppe Besic, ki nemcsak tekint'lyé- ve!, hanem erejével is tudott a iiun- kásoknak imponálni. — Nekem jobb kezem volt, mert egyrészt beszélt vagy ötféle szlávnyelvet, mászrószt, amit én a munkásokkal szembea udvariasságommal rontottam, azt ő egy ordítással helyreütötte. — Egyszerre aztán megváltozott a jó viszeny. A változás-cherchez la femme—abban kulminált, hogy Besic megházesodott. Ez még nem lett volna baj, hanem az már inkább baj volt, hog? a feleségét. egy hónapi boldog lázasólet után folyton verte. Hogy mért, nem tudom. — Besic ugyan gyalran jött panaszkodni, hogy nem olyai virágos a házasélet, mint ahogy ő képzelte Később észrevettem, hogj iszákos lett, de kötelességét pontaan teljesítette. Egy verőfényes délután felmentem a csúcsra helyszíni szembt tartani. Meglehetős meglepetéssel tapasztaltam, hogy vagy ötven köbméter robbantani valóm van. Tervekkel tele jöttem le a hegyről, mikor egyszer a hevenyészett szerpentinen egy fordulónál elém került Besic felesége és zokogva kérlelt, hogy parancsoljak rá az urára, mert ő nem bírja tovább. Ma is a hajánál fogva ráucigálta ide- oda a konyhában. Keze s arcza tele volt ütés nyomokkal. — Megnéztem közelről a szerencsétlent, nem volt csúnya, sőt igy az izgatottságtól kipirulva még szépnek volt mondható. Miért veri hát ez az ember? Elhatá roztam, hogy keményen a lelkére beszélek az urának s az asszonyt meg vigasztalva hazaküldtem. Szánakozva néztem utánna mig csak el nem tűnt a kanyarulatnál. Szegéuy asszony ! Neki is rontottam még aznap este Besicnek a következőképpen: — Hallja Besio, ha maga még egyszer rá meri tenni a kezét arra az asszonyra, először is feljelentem a szolgabirónál, másodszor hírül adom az összes vállalkozóknak, hogy az ilyen kegyetlen, embertelen perszonáfc mint maga ne fogadják fel sehol! Az ember meglepetve hallgatta szavaimat, majd lassú vósztjósló hangon megszólalt: — Signore, ón azt teszem a feleségemmel, a mi nekem tetszik, a mihez pedig nincs köze, abba ne üsse az orrát. Addió. Elképzelhető, 1 ogy felháborodtam ezen a szemtelenségen. Még ágyamban is arról gondolkoztam, hogy holnap könyörtelenül elcsapom. — Alig szenderüítem el, midőn ablakomon zörgetett valaki. Az ablakhoz lépve az asszonyt találtam ott, ki zokogva mondta el, hogy az ura szörnyen elverte s aztán éjnek idején kidobta a házból, hogy menjen a merre lát. Most már sajnálni kezdtem, hogy beleavatkoztam a dologba. Mit csinálhattam, beeresztettem az asszonyt s meghagytam neki, hogy a konyhában az ott levő pokrócokból csináljon magának ágyat. Az asszony engedelmeskedett. En még sokáig hallgattam csendes zokogását a vékony deszka ajtón keresztül, aztán magam is el- szenderedtem. Róth Fülöp karlsbádi ezi pora kiárát ajánljuk: a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloca mellett. — Szatmár és viliké legaig/ool) ezipMtára. ]Mí PKÍÍ3(SlI?h nyári idénwe megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi box és sehevraux bőrből Készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. =
